Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-08 / 14. szám

Azokról, a kik kimaradtak, legyőzettek, — nem hiszik el, hogy az elvért harczoltak és hogy az elvért vérzettek el. azokat strébereknek és sértett hiuságu vitézeknek keresztelik el. íme a győzők és legyőzőitek félreismerését eredményezte e hibás lépés. De ha nem tudtuk egymást megérteni mi függetlenségiek? Ha nem tudtuk megtalálni az egyesitő kapcsokat ? Hát a duzzogás miatt valamenyien kimaradtunk volna?

A versengés miatt valamennyien félre- állottunk volna? Es itt van a nyitja a dolgoknak. Itt van helyén a kérdés: miért nem tudtuk egymást megérteni?

Mert őszintén szólva, nem is törődtünk igazán egymással. Mert nem volt meg sem a helyünk, sem a módunk, de még kevésbé az akaratunk arra, hogy egymásfelé nyújtsuk kezeinket, hogy a kinyújtott kezet baráti kéz fogja meg, hogy a kívánságot baráti óhajtással viszonozzuk és hogy összefogva, egyesülten, nem a vezetésben, de a munkában versengve egymásban bizakodva ostromoljuk a közös ellenség hadállásait, az elvtelenséget, a farizeuskodást, az alkalmazkodást és a nemzeti átalakulás munkájától való tartózkodást ? 1

Az ellenzéknek a városházán lévő tagjai híven visszatükrözik ezeket a szomorú állapotokat.

Maga a polgármester, ki pedig le nem tagadhatja, hogy a többség embere, szomorúan konstatálja a bent lévő bizottsági tagok szervezetlenségét és keresi a módokat, hogy a pártok kiküldöttek utján megegyezésre tudjanak jutni és biztosítsák az egyöntetű eljárást.

Ez az ő dolguk.

Guerilla-háborukkal azonban sohasem lehetett döntő csatát nyerni.

A különféle helyekről kiinduló, a különböző helyeken küzdő csapatoknak ha egységes czél felé törekszenek, egyöntetű eljárásra kell szert tenniök.

Ezt a helyzetet felismerve, meg kell találnunk a módot az egyöntetű eljárásra. A függetlenségi pártkörök vándor összejövetelein már kifejezésre jutott az óhajtáson kívül a megoldási módozat is, mint erről lapunk más helyén bővebben beszámolunk. Mi a magunk részéről minden eszközzel rajta vagyunk, hogy megtaláljuk az összekötő kapcsot a többi kerületekben lakó, s velünk együtt érző, egyforma gondolkodású polgártársainkkal. A nagy nvilvános- ságra, a sajtó útjára oda merjük vinni törekvéseinket és le merjük közölni gondolatainkat, sőt ezt tartjuk az egyedül helyes kapcsolatnak a kerületek polgárai között.

A kerületközi értekezleteken megalakul a központi szövetség.

A központi szövetség a nyilvánosság előtt, hivatalos lapja utján ad kifejezést törekvéseinek, ad hangot bírálatainak, s ezáltal megvalósítja, hogy hár a kerületi határvonalok választókat megkülönböztetnek, de az elvek azonossága, az eljárások egyöntetűsége által és utján egyesülni tud az egész főváros lakossága.

S a kerületi érdekek szépen beleilleszkedhetnek a főváros egyetemes érdekeit szolgáló központi szövetkezésbe. Mi nem félünk attól, hogy a mi kerületünk jogos érdekei elnyomatnak a központban, de sőt nem zárhatjuk el Üdéinkét a más kerületek felhangzó kívánságai és bírálatai elől sem.

Mi kinyújtjuk baráti és bajtársi jobbunkat.

fogadják többi kerületbeli barátaink és bajtársaink őszinte jóakarattal.

AZ ERZSÉBETVÁROS.

Ha összefogódzunk, ha szövetkezünk a közös organum, a nyilvánosság eszköze utján: egyesülünk is. És ám szólaljon meg újra a választás harsonája, lesz-e reá hatalom, liogv a nemzeti gondolat, a hazaíiság jegyében szövetkezett és egyesült főváros lakosságát az elvtelenség le tudja győzni? Csak értsük meg egymást, csak szövetkezzünk, egyesüljünk !

Függetlenségi szövetség!

A fővárosi függetlenségi pártok szövetsége.

A fővárosi függetlenségi pártok csütörtökön este 8 órakor a VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkor Almássy-téri helyiségében gyűltek össze a mind an hónap első csütörtökjén tartatni szokott közös vacsorájukra. A vacsorán közel kétszázan jelentek meg és résztvett azon a főváros minden kerületi függetlenségi pártja. Ott voltak az I. kerületi függetlenségi párt küldöttei Kasils Péter vezetésével, a II. kerületiek Seffer László pártelnök vezetésével, Készíts Antal dr. a III. kerület országgyűlési képviselője, az V. kerületiek Dr. Mangold. Armin pártelnök vezetésével, a VI. kerületiek Dr. Stark Andor és Dr. Makai Aladár vezetésével, többen a VIII. kerület függetlenségi pártja részéről, és a IX. kerületi függetlenségi párt kiküldöttje gyanánt Kornay István volt jelen. A VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör tagjai impozáns számmal jelentek meg, élükön Földiák Gyula intéző bizottsági elnökkel, Dr. Somogyi Lajos és Kőim Gábor intéző biz. alelnökökkel. Dr. Lovászi] Márton VII. kerületi korelnök kimentette elmaradását. Az első felköszönlőt a lakomán házigazdái minőségében Földiák Gyula mondotta, üdvözölvén közöttünk első ízben a főváros valamennyi kerületének függetlenségi pártjait. Talpraesett sikerült beszédében sürgette a községi törvény revízióját, a melyet az összes kerületi pártok egyöntetű határozott követelése, sikeresebben és gyorsabban fog eredményessé tenni. Rámutatott a gazdasági önállóság ügyében legutóbb lezajlott nagysikerű népgyülésre, mely már az együttes munkálkodás eredménye és élénk helyeslés mellett fejtette ki ennek kapcsán annak a szükségét, nogy a fővárosi függetlenségi pártok egy közös szövetségben egyesüljenek. Ezt az igen életre való, nagyjelentőségű eszmét megtoldotta azzal, hogy a szervezkedés egyik elsőrangú tényezője gyanánt közös sajtóorgánumról kell gondoskodni és ilyennek ajánlta a mi lapunkat, az »Erzsébet- város«.-1, mely úgyis mint a VII. kerületnek, úgyis mint a zuglói függetlenségi pártnak, megindulása óta hivatalos lapja és rövid, néhány hónapos fennállása alatt is már kitűnő szolgálatot telt úgy a függetlenségi pártnak, mint a függetlenségi eszmének a kerületben. Felvetette, hogy a mennyiben ez az ^szilié testet ölt, az »Erzsébetváros« ezimet fog változtatni, felveszi a »Független Budapest« czimét, hogy tevékenységével nem csupán a VII. kerület területére szorítkozzék, de felölhesse Budapest egész egyetemének közös érdekeit is. Ajánlta, hogy az összes fővárosi kerületi függetlenségi pártok a már legközelebb »Független Buda pest« czimmel megjelenő »Erzsébetvárosi« fogadják el hivatalos lapjuk gyanánt, és igy a »Független Budapest« lesz immár a szövetség létrehozásának legbuzgóbb apostola. A jelenlevők lelkes tapsai és hosszas helyeslése a mellett tanúskodott, hogy a kerületi függetlenségi pártok szívesen tették magukévá a felvetett eszmét és ennek a felfogásnak igen szép és lelkes szavakkal adtak kifejezést Kasils Péter, a ki pártja nevében mindjárt be is jelentette, hogy lapunkat az I. kerületi függetlenségi és 48-as párt hivatalos orgánumának elfogadja, Készíts Antal dr.. országos képviselő, továbbá dr. Mangold Ármin, és dr. Stark Andor pártelnökök, a kik pártjuk nevében hozzájárulásukat kifejezték. Szólották még dr. Somogyi Lajos, Sej fér László és Kornay István, a kik örömmel üdvözölték azt az eszmét, hogy a fővárosi függetlenségi pártok egy közös szövetségbe tömörüljenek. Dr. Mangold Armin indítványára elhatározták, hogy

felkérik a fővárosi függetlenségi pártok elnökségeit, hogy a szövetség előkészületi munkálataira és alapszabályainak kidolgozására 3 - 3 tagú bizottságot küldjenek ki, kik sürgősen keressék az érintkezést gr. Batthyány Tivadar és kioltó Lajos orsz. képviselőkkel, mint a kik a szövetség szervezésének előmunkálataival már régibb idő óta foglalkoznak. Még B. Virágh Géza szólalt fel, a- ki azt kérte, hogy a szövetség közös lapjának, illetve az egyes pártok hivatalos lapjának kérdését terjeszszék az egyes függetlenségi pártok a legközelebbi választmányi ülések elé. A társaság a késő órákig maradi együtt a legkedélyesebb és leglelkesebb hangulatban és Dr. Stark Andor meghívására megállapodtak abban, hogy a május havi közös vacsorát május 2 án csütörtökön a VI. kerületi függetlenségi párlkörben tartják meg.

A rosszíizetö székesfőváros.

Az iparfejlesztés egyik hathatós eszközéül vallja a hivatalos felfogás a közhatósági szállításokat. Állami, községi, városi munkák el-, nyerését a nagyközönség, mely nincsen [beavatva a közszállitási ügy misztériumaiba, valóságos főnyereménynek szokta tekinteni. Pedig a valóságban egészen másképen festenek a közszállilások, s kiváltképen a székesfővárosnak munkálatot végezni hova-tovább csapásszámba fog menni, a melyet az iparosok és vállalkozók aggodalmasan elkerülni iparkodnak.

Nagy ügygyel-bajjal, számos ezopfos alakiság leküzdése után a közszállitásra pályázó iparos vagy vállalkozó végre eljuttatja ajánlatát az illetékes székesfővárosi fórumhoz, mellékelvén az óvadék letétbe helyezését tanúsító okiratot. Természetes, hogy az a pályázó kapja meg a munkát avagy szállítást, aki a legolcsóbb, hacsak nem valami protekeziós emberfiáról van szó, úgy hogy az ilyen közszállitási üzletnél a nyereség már természetszerűleg csekély. A szállító hozzálát a munkálathoz, végezi a szállítást vagy munkát, melybe az anyag árát és munkabért kell befektetnie, s a végzett munka arányában beterjeszti a kereseti kimutatást. Ekkor megindul a lavina. A számla vándorol ügyosztályról-ügyosztályra, hivatalró 1-hivatalra, s ember legyen a talpán az a szállító, a ki a számtalan fórumoké labirintusában követni tudja hányatott sorsú számláját bolyongásában, avagy készüljön el eleve a legnagyobb türelmi próbára : a végnélküli várakozásra. A mikorra végre hosszas várakozás, lólás-futás, előszobá- zás, összekoczczanások és kimagyarázások után végighajszolta számláját az ügyosztályok, hivatalok és segédhivatalok tömkelegén és megkapja jól kiérdemelt pénzét, úgy elvesztette kedvét a fővárosi szállítástól, hogy nem igen lesz bátorsága másodszor is belemenni a közszállitási kalandba.

De ezzel még nincs vége a »szállító« viszontagságának. Lejár az egy esztendő, melyre az óvadék bentartatik a városnál. Mérnöki hivatal, gazdasági ügyosztály, számviteli hivatal etcetera a munkálatot rendben lévőnek véle- ményezték s a vállalkozónak visszajárna az óvadék. De jaj, a pénz csak nem akar visszakerülni. S a szerencsétlen iparos, a kinek kis tőkéjére mindig sürgős szüksége van, hogy tovább dolgozhasson, tantaluszi kínokat szenved végig, valahányszor elhalad a székesfőváros főpénztáránál, melynek egyik pánezélos szekrényében tűz-és légmentesen elzárva hever az óvadéka — kamatmentesen. Pedig vajmi sokszor halad el arrafelé, mert az óvadék visszanyerése végett újból végig kell csinálnia az egész versenyfutást és veszekedést, melybe a számla utalványozásakor beletrenirozta magát. Kérdezzen meg bárki is, a ki azt hiszi, hogy a viszonyok e festésénél túloztunk, akármilyen fővárosi szállítót, hogy hány hó telik el mindig a kitűzött esztendő lejárta után, a inig a székesfővárosnál heverő kaucziójál megkapja?

így támogatja a székesfőváros a hazai ipart. Igazán nem csoda, ha a fővárossal szállítási viszonyba lépett iparos, megcsinálván az üzlet mérlegét és látván, hogy a lótás-futással okozta időveszteség s a kauezió után való kamatveszteség felemésztette csekély hasznát, ckkép kiált fel magában: Óvj meg Isten a fővárosi szállításoktól !