Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-01-14 / 2. szám

sereg, hogy a várfalakon hévül nem <iz ágyú, csak a nagydob szol ; hogy az a sok városboldogitó, polgárság szabaditó hangos programmpont esak a nyomdának szerzett hasznot. Hát csak akkor lesznek „önkormány­zati , párt“ ha tiltakozni kell?! És ugyan mi ellen, ki ellen kellene ez a tiltakozás ? A kormány ellen és a fővárosi Telük szemben állott függetlenségi táborok ellen. Miért a kormány ellen ? Mert a demokrata vezér nem volt főpolgármester kandidátus ? Mert a fővárosi törvényben az uj in- compatibilitást szigorúan keresztül akarják vinni? Mert fenyeget az uj, tisztességes választás eshetősége? Hát igy szolgálják a közérdeket ? És miért a velük harezot vívott függetlenségiek ellen ? Mert ezek csakis politikailag megbízható ele­meket akartak választani ? Mert ezek az ország fővárosát a magyarság képviselőjének és nem a kozmopolitaság és az internatio- nálismus fészkének akarják tudni ? Mert ezek reá mutattak a múltak bűnei alapján a megbízhatatlan .jövőre ? Mert ezek a választások után sem szűntek meg szolgálni önzet­lenül a közügyet és a kormánynál, a pártoknál, a nyilvánosság előtt folyton reá mutatnak a „közérdek“ szolgálatába szegődött alakok üres zsebeire és éhes szemeire ? Hát ez demokrata erény ? ! Hát ez reakció szolgálata? Jaj annak a várnak, annak a munici- pumnak, melynek ilyen katonasága van. Bérbe adhatják a város összes falait a hirdetési vállalatnak, hogy az egész municipumot ragassza le az ő harczi kiáltásukkal, hogy „itt nincsenek fajmagyarok, hogy „itt nincsenek hazafiak“ nem az erejüket, nem önfeláldozó készségüket és municipumot megvédő polgári erényt AZ ERZSEBETVAROS biv/mviO.n-Vl- P77P1 Innom elárul iák tások alkalmából is a legnagyobb önzetlen- bizonj lianalv ezz 1, rnun n < J у écro.el booy a kerületet a függetlenségi hogy nincsen puskaporuk. . pártnak visszahódítani segítsen. Amikor A municipumot ilyenekre bízni tlivtuk, ő mindig jött, és ha csupán ünnepi nem lehet. Zsoldos had sohasem I alkaloida invitáltuk, — megneheztelt. Tö­volt megbízható. rekvései а VII. kerületben teljesen egybe­Akl kisebbíti a „fajmagyarságot“ i forrt* a mi partunk törek. еэетек mt az es gunykepen hasznaljaa „liazaííy _ alávetette magát a párt kívánságának és Ságot, abban kötelessége tanúskodni. óhajának. Mi sokat kértünk tőle, sokszor az ország és a főváros intézőinek és voit rá szükségünk, Lengyel Zoltán soha- polgárságának, mert az alkotmány sem tért ki biztosíték csak Úgy ér valamit, ha: Tartozó kötelességünk ezt nyíltan elis* alkotmányvédők is vannak. A mu.;merni. &« Wbbet IS mondunk^ Partunt . .. 'A , i ll , n nagy, híveink hűséggel kitartanak mellettünk, mcipalis part csak akkor nem takar !cje атц.у nagy és lelkes a párt — annyira hazugságot, ha a magyarságot es a j szegény anyagiakban Rövid másfél esztendő hazafiságot legfőbb és legfontosabb alatt három választási harcon . estünk ke- czélnak és kötelességnek és nem resztül, és ennek a harczias választásnak mellékes körülménynek tekinti, mert töltsé£eit> па£У pártunk fi éréiből csak ez esetben van benne a demok- ^Annyit adott mindenki — amennyit rata programmban a függetlensegi adhatott — ki kevesebbet ki többet. — törekvés is. S. Lengyel Zoltán,, azok közé tartozik, akik többet adtak. 0 ezt szerényen elhallgatja, bocsássa meg nekünk, hogy mi ezt eláruljuk. 0, aki kivette részét a munkából bőven, nem vonta ki magát soha az anyagi áldozat­hozatal elől sem Tette pedig mindezt pártunk iránti rokonszenvből, törekvéseink iránti együtt érzéséből, a legszívesebb készséggel, a legodaadóbb lelkesedéssel. Semmi sem állott tőle távolabb, mint a rideg önzés. Je- lölni akartuk bizottsági tagnak — nem fo­gadta el Szabadkozott most is és mindenkor Lengyel Zoltán — és а VII. kerület. Lengyel Zoltán dr. országgyűlési kép­viselő, а VII. kerületi függetlenségi és 48 as párt intéző bizottságának egyik lelkes, agilis elnöke czikket irt „ A Nap“ péntek este meg­jelent számában, mely ezikkben nagyobb vonásokban elmondja, minő tevékenységet az ő személyének előtérbe tolása ellen. Dol- fejtett ki ő a kerületi függetlenségi párt gozni akart velünk, szent ügyünk (-) győzel- eddigi beléletében és többszöri választási méért — semmi egyébre nem áhítozott, küzdelmeiben. El kellett mindezt mondanunk róla és Hasítsuk ki Lengyel Zoltánnak e vezér-| örülünk az alkalomnak, hogy erre nekünk czikkéből a reá és kerületünkre vonatkozó most módot adott. A kerületünkben függet- részt. és fűzzük hozzá azokat a reflexiókat, j lenségi párti képviselők támogatását, sajná- melyek e czikk olvasása nyomán bennünk lattal kellett nélkülöznünk, s igy a Lengyel és bizonyára kerületünk minden függetlenségi Zoltán lelkes munkásságát kétszeresen illik érzelmű polgárának lelkében támadnak. megbecsülnünk. Amit tett — sokat és be­Amit Lengyel Zoltán e czikkében a A H.; esését — - nem magáért, értünk tette. Hála­kerületben lefolyt választások alkalmával érzettel, mély szeretettel honoráljuk érte kifejtett tevékenységéről ir, az szóról-szóra, betüről-betüre igaz. Nem is emlékezhetünk meg róla másképen, mint bálával, szeretettel, tisztelettel és nagyrabecsüléssel. Velünk küz­dött az első percztől fogva. Amióta a kerü­leti függetlenségi párt megalakult, Lengyel Zoltán velünk volt és velünk maradt. Ahol lelkesíteni kellett, — lelkesített, ahol buzdítani kellett, — buzdított, ahol dolgozni kellett — onnan ő sohasem hiányzott. Dolgozott ve­lünk Barabás Béla érdekében először is, másodszor is, buzgón, kitartóan, lelkesen és lelkesítőn, dolgozott velünk a községi válasz­Panama­Halmos János nyugalmazott polgármes­ter úr, köszönjük önnek, hogy leleplezte -—- önmagát. Mindig hirdettük, mindig hangoz­tattuk, hogy a városházán orgiáit üli a pa­nama, a korrupezió, de feljajdulásunkat, kiáltó szavunkat hazugságnak, rágalomnak minősítették ön és mindazok, akikkel ön ma tisztes személyét körülbarrikádirozza­Vázsonyi megszüntette a 45-ös bizott­ságot ; hisz nem igen lehetett részt vennie palam el publice a nagy osztoszkodásban Most titokban fognak osztozkodhatni, külön- külön az egyes deCuriák. Mindegyik a maga atyafiságát, a maga sógorságát, a maga komaságát fogja jelölni és az igy kerületen­ként jelölteket fogja megválasztani a nagy szenátus ; a közgyűlés. Már készül is a javaslat. Az egyik con- sül már nyilatkozott is, azt mondja, hogy vagy 200 ideiglenes alkalmazottja volt eddig a városnak, akiknek ideiglenes hivatalát vég­legesíteni kellene.. Okvetlenül szükséges ez, nem lehet őket ideiglenesen nemfoglalkoztatni, hát végleges állást kell nekik teremteni. Hisz a főváros gazdag, van pénze bőven, a jólét a legmagasabb fokot érte el, az élet olcsó, a lakást lél áron adják, vegyük ma; gunkra még 200 hivatalnoknak eltartását, penzióját, drágasági pótlékját. Hisz meglehet őket választatni 45-ös bizottság nélkül is, minden demokratikus kerület jelöli a maga embereit. Erre van szüksége a lővárosi ma­gyarnak, nem olcsó búsra, szénre, lakásra. * Haruspex. A hangos jótékonyság. A fővárosi napisajtó e hó 9-én egyhan­gúlag kedves hírrel lepte meg olvasóit. Hangos szavakkal tudatta mindenkinél, hogy 8-án, azaz kedden nyillott meg a V1L kerületben a napközi otthon, ahol szegény sorsú kis gyermekek fognak ingyen ebédet kapni. Közölték ezt a rövid hirt a sajtó összes orgánumai, s bár a részletekben el is tértek egyben-másban, de egy dologról egy lap som feledkezett meg. S mi az, amiről a sajtó minden orgá­numa oly csodálatos egyértelműséggel szá­molt be. Tán arról, hogy a kis vézna, sáppadt arczu gyermekek téli ruhát is fognak kapni vagy arról, hogy a napközi otthon nevének megfelelően az apróságoknak az egész nap folyamán második otthonát fogja képezni, ahol az iskolai tanulmányok megismétlésével fogják őket az élet rögös útjaira előkészíteni, vagy, hogy a nagy egyhangúság azt tudatta a főváros lakóságával, hogy a napközi otthont egy névtelennek maiadni akaró kiváló em­berbarát fejedelmi adománya, vagy alapít­ványa létesítette? Tévedsz jámbor olvasó ! Nem ilyesmit közöltek a lapok, nagyobb jelentőségű hirt jelentett az be. Közölte országgal-világgal, hogy a nap közi otthont kerületünk dicső vezére s fővá­rosunk tiszteletreméltó agilis városatyja Ehr­lich G. Gusztáv szervezte. Szervezés. Álljunk csak meg e szónál, mi is ennek az értelme? Az tán, hogy az anyagi segítséget ő szolgáltatja ahhoz, vagy az élelem beszerzéséhez szükséges költségeket ő fedezi ? Nem. Ily messzire még az ő jóté­konysága sem terjed. Hát akkor mi az a szervezés? fogják tőlünk kérdezni s mi meg is felelünk e kérdésre. A szervezés azt jelenti, tisztelt olva­sóink, hogy a nagy emberbarát a főváros pénzén, a ti keserves filléreitek árán tartatja fenn a napközi otthont, s megszervezi, he­lyesebben a főváros által megszervezteti azt az intézményt, amelyet minden városnak fentartani kutya kötelessége, amely minden kulturvárosban már évtizedek óta teljesít áldásos missiót. de amelynek megnyitása még egy városban sem szolgált ürügyül arra. hogy egy nagyravágyó, hiú ember ünnepeltesse magát. Ez tehát az a nagy emberbaráti mű­ködés, amelyről minden újság elismerés hangján emlékezett meg. De ők csak emlékezzenek s tömjénez- zék a nagy férfiút. Tempora mutantur. El fog következni még az az idő, amikor ami nézetünket fogja vallani mindenki, addig csak had ünnepel­tesse magát, ehhez hasonló „szervezésekért“ mi nem irigyeljük s megbocsátjuk az őapró hiúságát. Hogy is olvastuk már e lapok hasáb jain ? Azt hisszük : „az ugató szerénység“ .. ­Dr. G. A.

Next

/
Thumbnails
Contents