Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-25 / 12. szám
о sági életének méltó és független czen- truma, ha meg lesz a gazdasági függetlenség, az önálló bank, a külön vámterület. Az ezekért lolytatolt küzdelemben Budapestnek tehát a legelső sorba kell állania. A főváros iparos- és kereskedő-világa és egész polgársága ne várja azt. hogy a vidéki gazdaközönség vívja ki számára a gazdasági függetlenséget, hanem álljon maga is a csatasorba, mert hiszen a gazdasági fölszabadulástól elsősorban fővárosunknak hatalmas fölvirágzását várjuk és reméljük. A vén oroszlán. A mi bűnben fogantatott, természetes, hogy a bűn jegyét viseli magán. Ha az utágazásnál csak egy lépésnyivel térünk el a helyes iránytól, természetes, hogy ferde irányba haladva, rossz útra jutunk s czélunkat soha el nem érjük. Az egyetlen helyes megoldás az volna, hogv visszatérjünk az elindulási ponthoz, s okulva a tapasztaltakon, ott köszörüljük ki a csorbát, hol az még kiköszörülhető; olt indítsuk el közéletünk szekerét, honnan az még jó irányban maradhat, hol a helyes csapásra térhet. Ehhez azonban erkölcsi erő, a bűnnek beismerése, a hibának elismerése, a tévedésnek konstatálása és a javulás őszinte akarata szükséges. Ámde ezeket az erényeket a főváros mostani törvényhatósági bizottságában még mécscsel, vagy gázzal, vagy villanynyal világított lámpással sem találjuk meg. " A napsugár sem tud világosságot deríteni az ő szűk odújukban, korlátolt lelkiismeretükben. A fővárosi bizottsági tagok jelölésénél felhangzott már a tiltakozás, hogy minek töltik meg a főváros közgyűlési termét a nyugdíjasokkal? Micsoda hasznát veszi a főváros közigazgatása azoknak, a kik rokkantság czi- mén nyugdíjba sétáltak, s mint munkaképtelenek ott hagyták hivatali hatáskörüket? Vájjon remélhető ezektől az invalidusoktól, hogy a főváros rekonstruálásában részt vesznek ? Támaszkodhatik-e a főváros ezekre a végigrepedezett, korhadozó oszlopokra, az újraépítés nagy alkotásában? Az aggódókat, a panaszkodókai élesíti - tották. Azzal győzték meg őket, hogy arra a temérdek tapasztalatra hivatkoztak, melylyel e nyugdíjasok addig viselt hivatalukban elteltek, s melyeket most, mint a praktikus élet ismerői, a közjó, az egész főváros egyeteme érdekében gyümölcsöztetni fognak. Hát lássuk ezt a beválandó tapasztalatot! Lássuk ezeket a praktikus intézkedéseket, felszólalásokat! A fővárosi gazdálkodás egyik rákfenéje, fekélye kifakadt. Az állatkertről van szó. A belügyminiszter gyökeres kúra alá vette a beteget, s ismervén a nyavalya ragadós és fertőző természetéi, a többi intézmények megmentése és a városi gazdálkodás életének megtisztítása érdekében, nagyon késznek mutatkozott a legradikálisabb eszköz foganatba vételére. Megjegyzem, hogy az a körülmény, hogy éppen az állatkertről van szó, lényegtelen, mert nem ennek az intézménynek a dolga, hanem az ezzel kapcsolatosan felmerüli és jellemző jelenségek az érdekesek. A belügyminiszter intézkedett. A »municipalis párt« az autonómia jogán gyülésezett. Es a gyűlés folyamán felszólalt a nyugdíjas oroszlán, a nyugalmazott főpolgármester és beszélt. Hogy a betegen segíteni kell, az alárendelt kérdés lett. Nem az a fő, hogv a beteg 7 О AZ ERZSÉBETVÁROS. gyógyuljon, hanem az a lényeg, hogy hogyan meri-e a belügyminiszter meggyógyítani a beteget, mikor az a tanács betege! Igazán érdekes! Még a betegség is lehet tárgya monopóliumunk, privilégiumnak. ' Talán megérjük, hogy a betegeket is beosztják kerületenkint, mint a kéményseprői jogot, s oda azután be ne tegye más a lábát, még ha el is pusztul a beteg a gyógyítás hiányában. Nem a fertőztelenités a fő a nyavalyában, hanem az autonómia! De lássuk csak a tapasztalatok tárházából mi került elő. »Erős kritika alá vette a tanács mulasztásait.« »Felemlítette, hogy az állatkert első szerződésének lejártakor már konstatálta, hogy mulasztást, sőt visszaélést követtek el« — s mégis a belügyminiszternek kellett közbelépnie, a társulatot feloszlatnia. Első tapasztalása, a miről beszámol, hogy tudomása volt már aktiv hivataloskodása ideje alatt a mulasztásokról, a visszaélésekről, de ehhez fűződik a közvéleménynek is az első tapasztalása, hogy ime, igazuk volt azoknak, a kik őket részrehajlással, befolyá- soltatással vádolták, mert ime, bár tudja a visszaélést, még sem tett semmit a baj orvoslására, pedig a hatalom az 6 kezében volt. A másik tapasztalás, a miről beszámol, hogy a jelenlegi tanácsot, vagyis ugyanazt a fórumot, melynek irányitója volt ő a múltban, a jelenben az ellenőrzés elmulasztásával vádolja, kimutatja a visszaéléseket, de ehhez fűződik a közvéleménynek a másik tapasztalása, hogy ime igazuk volt azoknak, kik megjövendölték, hogy penzioüátus aggharezos nem lehet különb legény az »aktiv polgár- mesternél és főpolgármesternél- Ha hallgatni tudtak és hallgatni mertek a visszaélésekről, mig az orvoslás módja kezükben volt, eltussolják, elföldelik ők a felszínre került visszaélést ma is, nehogy purifikátornak vélje őket valaki, nehogy felkavarja a seprű az ő kezében esetleg a saját mulasztásait is. A harmadik tapasztálás, a miről már hangos jajszóval számol be, hogy a belügyminiszternek kellett közbelépnie, hogy rend legyen, és ehhez fűződik a közvélemény harmadik tapasztalása, hogy ime igazuk volt azoknak, kik azt hangoztatták, hogy a főváros közéletét, a főváros mostani szervezete, a főváros mostani urai nem lesznek képesek megtisztítani, megreformálni; mert ezek kezében az autonómia egyéni jogok biztosítására szolgál, tekintet nélkül a közérdekre és a közkötelességekre. De azért dörgött a nyugdíjas oroszlán. A jelenlegi tanács sem maradt adós. Visszautasított, elutasított minden igaz vádat önmagáról önmaga. Keresték a bűnbakot közösen és dicshimnuszok kíséretében le- kisebbilették egymást kölcsönösen. Mintha bizony már eleiben volna a polgármester budget-beszédében kifejezésre jutott jámbor óhajtás: »szükséges, hogy az egyéni felelősség is kimondassák a főváros közigazgatásában«. Olyanformán lármáztak, mintha az egyéni felelősséget keresnék. Ámde ez csak az ajtókon kívül hangzott ilyenformán. Bent a tanácskozó teremben a jelenetnek egészen más képe volt. Hasonlított az Aesopus meséjében megénekelt jelenethez, melyben a haldokló oroszlánt végigezirogatták az összes hasított körmü, az összes palás állatok, még a négylábú filozófus állat is. 'fanács, volt főpolgármester, szárnya- szegett sas, koronázatlan kiskirály, kölcsönösen végigezirogatták egymást. S a legérdekesebb, hogy mindegyik a haldokló oroszlán szerepét akarja elszenvedni, a négylábú palás filozófus szerepét mindenki letagadja. Hiába alakoskodnak, hiába szerénykednek pedig a »szeretett főváros« oszlopai, közeledik az idő, mikor maga az egész főváros szervezete az állatkert sorsára fog jutni: hogy a belügyminiszter feloszlatja. fis ez jobb, ha holnap történik meg, mintha egy nappal későbben. Nem azért, mintha tartani lehetne attól, hogy a vén oroszlánoknak talán uj fogai nőhetnének, de szánalmas jelenség, mikor a puszták királya koldus hangon nyöszörög és igy akarja embertársai bizalmát kiérdemelni. A rend és visszaélések meggátolására képtelen fővárosi szervezet a közérdek szempontjából tehát eltörlendő, hogy helyet adjon az egészséges, a tiszta és konzekvens törekvéseknek. Közszükséglet ma már. hogy a különben is érvénytelen községi választás megsemmisítésével az uj fővárosi törvénv alapján uj községi választás történjék. S. А VII. kér. függetlenségi és 48-as pártkör közgyűlése. Folyó hó 17-én, vasárnap délután tél (> órakor tartotta a VII. kér. függetlenségi és 48-as pártkör tagjainak nagy résztvétele és élénk érdeklődése mellett második rendes évi közgyűlését. Ott láttuk mindazokat lelkes hangulatban, a kik a VII. kerület függetlenségi érzelmű polgárai által ezelőtt két évvel kibontott zászlót diadalra vinni segítettek, olt voltak és tanúságot tettek a függetlenségi zászló iránti hűségűkről, ragaszkodásukról. A közgyűlés lefolyása a következő volt : Földiák Gyula, az intéző bizottság egyik elnöke, nyitotta meg az ülést, konstatálta a határozatképességet, felkérte a jegyzőkönyv vezetésére Sámson Aladár jegyzőt, a szólásra jelentkezők feljegyzésére B. Virágh Géza titkárt, a közgyűlés jegyzőkönyvének hitelesítésére pedig dr. Ladányi Miksa és Römer Gábor tagokat. Földiák Gyula szimpatikusán fogadott elnöki megnyitója után B. Virágh Géza titkár felolvasta nagy gonddal és szigorú tárgyilagossággal összeállított évi jelentését, mely a pártkör elmúlt évi működését tárgyalja és a melyet lapunk más részén teljes terjedelmében közlünk. A közgyűlés a jelentést élénk éljenzéssel tudomásul vette és dr. Ladányi Miksa indítványára a jelentésnek kinyomatását és a tagok közt való szétosztását határozta el. Földiák Gyula ezután még pótlólag bejelentette, hogy pártkörünk kezdeményezésére, mely mozgalomban nagy része van a párt gazdájának, Gilányi János tanárnak, küldöttség tisztelgett gróf Albert vallás- és közoktatásügyi miniszternél, hogy a VII. kerületben egy államilag fentartott felső kereskedelmi iskolát létesítsen, mely kérelmet a miniszter igen méltányosnak tartotta és határozott ígéretet tett arra nézve, hogy ezen felső kereskedelmi iskola létesítése ügyében Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszterrel legközelebb érintkezésbe fog lépni. Horn István, a kör ügybuzgó és lelkiismeretes pénztárosa, előterjesztette a kör múlt évi számadásait és jövő évi költségvetését, melyet a közgyűlés Czipauer János számvizsgáló bizottsági elnök jelentése után, ki a kör számadásainak és könyveinek teljes rendben voltál igazolta, egyhangúlag tudomásul vett és a kör pénztárának a felmentvényt megadta. Ezután Földiák Gyula elnök a tisztikar nevében az eddig reájuk ruházott bizalmat megköszönve, mandátumukat a közgyűlés rendelkezésére bocsájtván, felkérte Czipauer Jánost, mint a kijelölő bizottság elnökét, tegye meg ez ügyben előterjesztését. Czipauer János tudomására hozta a köz
