Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-18 / 11. szám
Budapest székesfőváros és különösen a VII. kerület érdekeit felölelő város - politikai és társadalmi lap === A VII. kerületi függetlenségi- és 48-as párt. valamint a »Zugló és környéke függetlenségi és 48-as pártkör« hivatalos lapja. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... — — 5 Főszerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: В VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Yirágh Géza czimére küldendők : VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—98. Márczius idusán. Ünnepi hang illeti meg márczius idusát. E nap a magyar szabadság nagyhetének a kezdőnapja. A cselekvés terére lépett magyar nemzet e napon tette meg az első lépést. Diadalmi mámor, mindeneket átölelő szeretet, mindenkit keblére ölelő testvéri érzés lobogtatták lángjaikat e napon s nem volt magyar e hazában, ki fel nem melegedett volna a lelkesedés, a nemes érzéseknek e szent füzében. Ünnepet jelent márczius idusának évfordulója. Valóban azt jelenti ? A hazafiui lélek végigbarangol fővárosunk utczáin. terein s látja, hogy ünnepelnek gyermekeink és pihenő napot tartanak törvényhozóink. Az állam és a főváros épületein ott lengeti a tavaszi szellő a háromszintű nemzeti zászlót. Legtöbbje czimer nélküli, tehát nem a helyes szimbólum. Hát a polgárság, a dolgozó nép, a munkástömeg ? О 1 Boltjai, műhelyei nyitva, a kenvér- keresés nyüzsgő mozgását nem váltotta fel az ünneplés komolv csendje és méltóságteljes viselkedése. Az ifjúság lobogó hazaszeretete nem tükröződik vissza polgáraink arczán, kedélyén, hangulatán A középületek feldiszitése nem szolgált például a polgárságnak. Fényes utczasorok s e téren az elsőség az „egységesdemokrata tábor“ által uralt Vl-ik kerületet illeti: kopaszak, dísztelenek, jeltelenek. Nem csoda tehát, ha a vidéki jámbor csodálkozással állapíthatja meg. hogy fővárosunkat kufár népek uralják, mert ime márczius idusán a legszebben a vásárcsarnokok voltak kilobogózva. De talán helytelen az ünneplés nagyságát, mélységét a külsőségekből megítélni? Lehet, hogy tővárosunk polgársága hazaszeretetének kultuszában az Írás szavait követi s „behúzódik az ő titkos házába s az ajtót magára huzva az ő Urát, istenét s hazáját ott imádja“. De hát akkor miért tapsoltak oly szörnyű lelkesedéssel a főváros közgyűlésén a „politikát a városházáról kizáró“ többségi párt képviselői, mikor a hazafiság szépségtapaszát beterjesztették, hogy lássa ország-világ, hogy ők, a demokraták törvényben akarják biztosítani márczius idusának ünnepét ? ! Hát ez a nap nekik nem ünnep törvény nélkül?! Hát ők nem tudnak ünnepelni törvény nélkül?! Hát .ő reájuk szorult márczius idusa, hogy ünnepi ereje legyen? Vagy talán ők szorultak rá, hogy márczius idusának ünnepéből reájuk is ragadjon valami? Vagy talán szükség volt erre, hogy aző hazaszeretetük nyilvánvaló legyen, hogy eloszlassák a közvéleményt, melyet ők teremtettek meg, hogy a hazafiság- nak nincsen helye a főváros törvény- hatóságában ? Miért nem tartottak ünnepi köz- ' gyűlést? A népjogok szabadalmazott képviselői miért nem emeltek szót a nép jogok születésének ünnepén? Krónika. Ä kisajátítók. A »kisajátítása, nagymesterei, a kik a várost mindig úgy uralták, hogy »kisajátították« a javakat önmaguknak, a kik a közvagyont, a közérdeket kisajátították a maguk érdekeiknek: ime egy merész és vakmerő elhatározással most már a hazcifiságot is kisajátították. Hát hiszen ez nem volna baj, sőt tapsolni tudnánk hozzá, ha nem tudnók, hogy náluk a hazafiság is üzlet, vagy legalább azl hiszik, hogy a hazafiságbói is lehet üzletet csinálni. Mert Isten látja lelkünket, nem vagyunk elfogultak még velük szemben sem. Ha törekvéseikben komolyságot látnánk, ha programmjukat nemcsak hirdetnék, de annak megvalósításához is hozzáfognának: akkor is ott lennénk a közérdekért küzdők táborában, az elsők sorában. Csakhogy, a mit ők programmjukban hirdettek, annak megvalósításúra csak mi törekszünk, ök megelégsze- > nek az elvek egyszerű hirdetésével. Az egyetlen elvi különbség programmjaink között éppen abban domborodott ki, hogy mi a hazafias szellemet be akartuk és akarjuk vinni a törvényhatóság termébe, a mi ellen ök, a jó, a derék, a kisajátító többség kézzel-lábbal kapálództak. ()k nem »politizálnak« a városházán, ök dolgoznak. És beszélnek, és beszélnek, és beszélnek ... De ime — egyszerre megnyílik a szivük, melyben csak úgy duzzad a hazafiság és márczius 15-éL nemzeti ünnepnek kívánják kimondatni. És összeverődnek a demokrata tenyerek, tapsolnak és zajongnak, az arczokon a lelkesedés pírja lobog, a szemek fényárban úsznak . . . miért mindez ? És mit jelentsen ez? Politika és városháza! Hát nekik már ez se inkompatibilis? Ok már mindent össze tudnak egyeztetni? Hunczutság van a dologban, kedves, jó uraim, ha már Önök is hazafiaskodnak. Am jól van igy. Csak vissza ne tánczoljanak akkor se, ha rájönnek, hogy a hazafias politikával még a városházán sem lehet üzletet csinálni! Az ősember. Komjáthy Béla ur, kerületünknek, a Zuglónak érdemes őslakója, eszméinknek és elveinknek egykor ünnepelt harczosa, pártunknak valamikor (a mikor még nem ismerték) vezető oszlopa, tartsa meg önt az Isten továbbra is — abban a táborban, a hol olyan kitünően érzi magát, a hol olyan környezetben van, a kik méltók önhöz, s a kikhez ön is kiválóan méltó. Mi ismertük önt már akkor is, a mikor az országos párt önt még nem ismerte, a mikor az ön kétkülacsossága megszerezte önnek a népszerűséget — az elvtelenek között, a diktátori pálczát — a függetlenségiek körében. Nem denuncziálunk! Ma már ott is felismerték az ön elvhüségét, a hol ön az elyte- lenségével sikereket és babérokat tudott magának szerezni, és mi jó szivvel kívánjuk, pihenjen ezeken a babérokon és soha se kívánkozzék többé aktiv szereplésre se itt, se másutt. De az ég szerelméért, Komjáthy Béla ur, egy kis jó Ízlést legalább feltételeztünk volna önben. Csak annyit, hogy ön sértett hiúságát piaczra ne vigye, hogy ténykedéseivel ne kergesse a vért arczába azoknak a becsületes embereknek, a kik valamikor hittek önben és bíztak az ön elvhüségében. Hol volt ön márczius 15-én? A zuglói függetlenségi párt szabadságlakomáján ott volt az egész Zugló, ön nem volt ott. Hogy el ne bizakodjék, sietünk kijelenteni, hogy az ön távolmaradása fel sem tűnt senkinek. De ön márczius 15-én oLt mulatott a haladók táborában, közvetlen szomszédjában a függetlenségi párt ünnepélye színhelyének, az ön régi és legújabb elvbarátai társaságában és ez már enyhén szólva Ízléstelenségre vall. Ezl még önnek sem lett volna szabad megcselekednie Pedig önnek sok minden szabad! Kissé több szemérmet, Komjáthy Béla ur!
