Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-14 / 2. szám
IL évfolyam. 1907. január 14. 2. szám. Budapest székes-főváros és különösen a VII. kerület érdekeit felölelő "= város-politikai és társadalmi lap. ====== A VII. kerületi függetlenségi- és 48-as párt, valamint a „Zugló és környéke függetlenségi és 48-as pártkör“ hivatalos lapja. jVícgjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Kg ész évre 10 korona. - Fél évre i koronи Főszerkesztő : Dr. Somogyi Lajos. Felelős szerkesztő : B. Viragh Géza. Szerkesztősé* és kiadóhivatal : Budapest, VIJ., Almássy-tér 17 ^Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza címére küldendők .■ Vll., jVwássy-tér 17. TELEFON: 88—98. Fenyegetés, mint programm! A tudás és képesség összegyömöszölte a külön böző elemeket abban hitben, hogy mindaz ami egymásban rossz, égi mást kölcsönösen lerontja, semlegesíti, s ott marad az edény fenekén a tiszta érez. „Ami vezérelvünk a községi éleiben az volt, hogy minden értéket és szellemi erőt meg kell menteni, sőt a szereplésre rá kell kényszeríteni.“ így szól a demokrata programm. Összehordták a sok értéket: kis és nagy^ takarékpénztárak, részvény- társaságok, „Jézus Mária“ és „Isten segíts“ szövetkezetek elnökeit, igazgatóit, felügyelő-bizottsági tagjait, ügyészeit, a „közhasznú“ vállalatok direktorait, — és a sok szellemi erőt; az analfabéta háziurakat, a magyar művelődést a „Pester Journal”-ból és a „Politischer Volksblatt“-ból merítő pályázókat, a munkaképtelenség miatt nyugdíjba ment polgármester és „főpolgármester“ minden vallott és megtagadott : minden hirdetett és lemocskolt elveikkel együtt a nagy demokrata lombikba, I— bogy mint szüret alkalmával a hordóba eresztett must, a saját magától meginduló erjedés eredméuye- képen kidobjon magából minden salakot és idegen anyagot, - hogy a moslékhoz hasonló léből kristály- tiszta bor váljék. A nagy, mindenkit magába foglaló demokrata-lombik, még nem is forr, csak rotyog, s íme mintha szemünk láttára megismétlődnék az „Ember tragédiájának“ nagy jelenete, kitör a lombikból a belefojtott őstermészet ereje, s ahelyett, hogy a nemes anyag magához tudná idomítani a kevésbé értékes anyagot, saját maga is a meggyanusítás, a megsemmisítés útja felé indul.* Kizártak a községi életből minden politikát, csak azért, holy bele vegyenek abba minden politikát, kivéve egyet: — következetesség politikáját. Bi z on у it j á к р árt atl an s á gukat azzal, hogy felsorolják a megválasztottak összes vallott politikai elveit, I csak azért, hogy kimutassák, hogy j ők sem azért alkotnak programmot, hogy azt megbecsüljék azokban, akik a programm mellett jó- és i rossz időkben éppen azokkal szemben, kik azt most köpönyegül magukra rántották, híven kitartottak. Felsorolják a keztyűskéz politikáját ; dicsérik az óvatos róka eljárását, érdemül hirdetik a megegyezés, az alkudozás megtörténtét, csak azért, hogy a hajthatatlan meggyőződést, a törhetetlen becsületességet lekicsinyeljék. Megosztozkodnak, mint többségi párt a hatalmon ; hadat üzennek a pártatlanságot képviselő főpolgármesternek, szekerük elé akarván őt is; hízelegnek a belügy minister- nck, nehogy időnek előtte szétkergesse őket és mindezek tetejébe reszkess Bizancz, -- ők, a született alkuszok, kijelentik, hogy „pártunk czimébe is felvesszik majd tiltakozásul, hogy „önkormányzati párt“ vagyunk.“ Ezfa fenyegetés nagyon hasonlít a nagyidai czigányok esetéhez. Az őket ostromló seregnek oda kiáltották a vár fokáról, hogy agyonlőnénk benneteket, ha volna puskaporunk. Eddig úgy tudtuk, hogy „önkormányzati párt“ a demokrata községi párt. Hiszen hogy is hívhattuk volna, mint nemes ellenfelet sejtő ostromló ŰtróniKa A 45-ösök. Nem politikai pártot jelez e szám, nem megkülönböztetés a 48-asokiól és 67-esektől akar ez lenni, egyszerű szám mint a fiak- keresé, mint a sarki hordáié vagy mint a villamos kocsié. Némileg távoli atyafiságban is áll a közlekedési es közök ez említett -fajtáival. Zárt társaságot képezett, mint a fiakkeresek asztaltársasága, amelyben isten ments, a konflis kocsisnak még mutatkoznia sem szabad; szolgálatkész volt mint a sarki hordár, aki lesi a borravalót és ez okból szalad, ugrik, lepül; a villamos kocsi száma pedig- kéjes álommá tette az igazi telivér 45-ös életét; bevitte őt abba a testületbe, ahol csak kiváló érdemnek jut hely. ahol a nyugalom, a jólét, az ingyenjegy, a potya, a rebacb, egy szóval a villamosvasúti igazgatósági tagság virul. — Boldog álmok! Elmúltatok ! Nem lehet a semmittevésből már élni, elmúlt, mint minden múlandó, kiszenvedett mint minden szenvedő, eltemette, el- parentálta — Hock János. — Mi sem siratjuk, mi sem búsulunk elmúlásán, hanem mint az események krónikásai megemlékezünk róla aküor, amikor megszűnt. Ez a 45-ös bizottság válogatott társaságot képezett, hogy úgy mondjuk créme-je volt a fővárosi bizottságnak, természetes, [hogy Ehrlich G. Gusztávnak és‘ Morzsányi I Károlynak is benne kellett lenni Hisz nincs I az a créme, az a tejfölös lé, amelyet a Jegyektől eléggé meg lehetne védeni, akárhogy vigyáznak az előrelátó gazdasszonyok, ha máskor nem, de a tálaláskor ott vannak — ama bizonyos legyek . . . Hát hogy a 45-ösök között sok volt a légy, azt most, hogy feloszlott, látjuk. Annyira látjuk, hogy szemeink kidűlnek a nagy látástól és még sem tudunk semmit sem meglátni, mert ami meglátható volt, azt megették a legyek. Hej pedig ennek a szerencsétlen Budapest városának valamikor volt mutatni valója, volt valamije, amit meglátni lehetett, volt rendezett háztartása és milliókat érő. vagyona A 4ü-ösök segítségével a háztartás rendezetlenné vált, a milliók pedig semmivé lettek, a semmit pedig nem lehet meglátni. A jövő, a boldog jövő, a minden politikai torzsalkodástól és minden politikai állásfoglalástól mentes, demokratikus fővárost El fogja oldani ama vád alól, hogy Radocza— Hűvös—Ehrlich és társaik ezég. valamikor a 45 ös bizottságban tartották a lelket, hogy ők ott a 45-ös bizottságban készítették elő főváros bizottságának közgyűléseit, hogy ott folyt le a kapaczitálás, a praeparálás, a kam didálás. a praeokupálás és mind az a sok ezudarság és hunezutság, amit magyar szóval kifejezni nem lehet, hogy ott játszódott le az az osztozkodás, melyből mindenki nyert és csak a főváros vesztett. A régi mese a római augurokról, azokról az állati belekből jósolgató papokról, akik, ha egymás mellett elmentek, egymásra mosolyogtak. mily szépen vált volna be, ha megmaradt volna az a hives 45-ös bizottság. A nagy főaugur és néptribun Marcus Tullius VT son ius, aki nem mulasztja el még a legkisebb alkalmat sem, hogy ő nagy öe- mokrataságát bebizonyítsa, aki a gesztenye- sütőktől a czipőtisztitókig, a nép legkisebb lényeit is már kitanitóttá, hogy a szervezett demokráczia mi minden lehet, lehet függetlenségi, szabadelvű, haladó, a Riviérán fürdőzó pénzarisztokrata és a terrorizmus sans culottja, és a főaugur milyen barátságos arezot vágott volna, ha a szellemileg törpe, de az önzetlenségben és félebaráti szeretetben kiváló apostollal Augustus A- Honorius-szal került volna egy asztal mellé a boldogult 45-ös bizottságban. Mindakettő éhesen, esetleg korgásig üres gyomorral kelt volna fel, mert mindegyik feltűnően jelezni akarta volna, hogy ő megközelíthetetlen. Most, hogy a 45 ös bizottság megszűnt, egyik is, a másik is külön-kfilöri jól lakik, ha külön külön vannak, adják a dühös ellenséget, ha egymás mellett elhaladnak, magukban nevetnek mert úgy illik a modern augur okhoz és mint illett a régiekhez.
