Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-11 / 10. szám
V főváros polgármestere? Van-e ennél szebb feladata, tökéletesebb programmja a főváros polgármesterének ? Miért kellett a tényleges állapot konsta- tálása után a szót elnyelni? A mostani polgármester nem a múltért, hanem a jövendőért ül székében. Tőle nem a múltak közismert sebeinek feltárását, hanem azok orvoslását várjuk és követeljük. Hiszen tudjuk mi nagyon jól, hogy »a községi választói jogot reformálni kell«. Tudjuk, hogy »igazi önkormányzatról addig nem lehet szó, amig a 800,000 lakosú főváros képviselőit egynéhány száz ember által meghatalmazások alapján leszavaztatott 20—25 000 választó választja«. Azt is tudjuk, hogy ezeken segíteni kell, de azt, hogy ez a segités hogyan és mi módon történjék, arra az impulzust a polgár- mestertől várjuk, arra az irányítás a polgár- mester részéről adandó meg, mert ez a polgármester feladata, ha a polgármesteri székben ülő személy csakugyan polgármester. Megállapítja, hogy álautonómia van, konstatálja, hogy »a főváros egész polgárságának erejére épített független városi ön- kormányzatot« kell teremteni, de hogyan ? Ebben a kérdésben a polgármesternek kell j az első irányitó szót kimondani. És ebben a kérdésben mondott is valamit a polgármester. Valószínű, hogy ez a mondás fejti meg azt a kérdést, hogy miért végzett a napi sajtó olv könnyedén a főváros polgármesterével. Ugyanis az uj fővárosi törvény szüksége elől nem lehet már elzárkózni senkinek sem. Nem a mi folytonos evidencziában tartásunk érdeme, de a naponta tapasztalt elszomorító jelenségek reákényszeritik erre az összes érdekelteket. Csakhogy inig mi a községi választások megejtése elölt követeltük a novelláris módosítási a választói jog és az inkompatibilitás elveinek megfelelő rendezésével, addig a polgármester most, a választások után mondja, »hogy sokkal helyesebb volna esetleg egy novella utján azokat a lényegesebb szakaszokat módosítani, a melyek akadályozzák a főváros fejlődését és a melyek korlátozzák a főváros »önkormányzatát«. A polgármester javaslata a meglevő bizottság érintetlenül hagyásával akarja az autonómia korlátlanságát és elfelejtkezik a beköszöntőjében mondott és fentebb idézett választási eljárásról, mely megakadályozza az igazi önkormányzat kialakulását. Mi el akarjuk söpörni a mostani bizottságot, mely magának a polgármesternek szavai szerint nem felel meg a főváros lakossága igazi ön- kormányzati képviseletének és ez okból legelőször az igazi önkormányzati akarat ki- alakulhatása végett a módosított választási jog és eljárás alapján uj választás kiírását követeljük és az ekkor megválasztottak részére kívánjuk a nagyobb önkormányzati jogok megadását. Ha a mostani bizottsági tagok képviselete megfelel az ál-autonómiának, nem lehet meg- nyu§Ví*ssal ezekre bízni az igazi önkormányzati jog gyakorlatát. És erre a térre nem akart elmenni már a polgármester. Ál-autonómiát konstatált a polgármester budgetbeszédében, de e beszéd nyomán azt kell konstatálni, hogy egyúttal csak ál-polgármestere is van a fővárosnak. Ezt pedig a székesfőváros meg nem érdemli és ezen segíteni kell. Maga a segítség nincsen távol. Magától a polgármestertől függ. Ha bemulatja a polgái- mester szükséges erényeit és függetlenségét, meg van az ál-autonómiának is a korrek- tivuma; addig azonban azt a szomorú tényt kell konstatálni, hogy az autonómia és a polgármester egymásnak megfelelőek. AZ ERZSÉBETVÁROS. _______ A kávéházak városa. Korunk kulturhisztorikusa bizonyára nem fogja elmulasztani, hogy kiemelje azt a spe- cziálisan budapesti jelenséget, hogy minden utczasarkon kávéház van. A magyar metropolist csakugyan joggal lehet a kávéházak varosának nevezni. Talán sehol a világon a kávéházi élet annyira kifejlődve nincsen, mint nálunk. És nagy tévedésben van, a ki azt hinné, bog)’' ez a kávéház-düh talán a budapesti ember szórakozó hajlamából, avagy mulatásvágyából fakad. Éppen az a pesti kávéház speczialitása, hogy oda az emberek nem szórakozásból járnak, hanem, mert a kávéházak a szó szoros értelmében az otthont pótol- | ják. Újságot olvasni, időt tölteni, kártyázni, egyebütt is kávéházban szoktak. De azt, a mit a mi kávéházainkban tapasztalhatunk, hogy bennük tárgyalja le az ügyvéd, a kereskedő, az orvos üzleti és egyéb ügyeit, hogy valóságos irodahelyiségekül szolgálnak, a melyekben az emberek levelezéseiket és egyéb Írásbeli teendőiket elvégzik, hogy egyszóval a nap minden szakában órákhosszat időzik bennük a vendég: ez valósággal budapesti sajátosság, a melynek mélyebb okai vannak. A kávéház nálunk valósággal pótolja az otthoni, a mi csak úgy lehet, hogy a budapesti embernek nincs otthona, vagy legalább is nem oly otthona, melyben magát jól érezheti. A túlságos lakásdrágaság, a budapesti középosztály zilált életviszonyai eléggé megmagyarázzák a kávéházazás mániájának az igazi okait. Mindenki igényeinek alul maradó lakásban lakik, a mely vonzóerőt reá nem gyakorol. A kávéházban úgy érzi magát a budapesti ember, mintha klubban volna és mindenesetre otthonosabban, mint a maga lakásában. Es ha megvizsgáljuk, hogy a főváros melyik részében van a legtöbb kávéház, azonnal rájövünk, hogy ezen a téren is a mi kerületünk: az Erzsébetváros vezet. Az a kerület, a hol legdrágább a házbér, legtöbb a szobaur és ágyra- járó, legnagyobb a bérházak túlzsúfoltsága, szóval legnagyobb a lakásnyomor. A magyar Csikágó hazája, valóságos kaliforniai őstalaja a kávéházi vállalkozásnak és a penészgomba szaporasága csigalassúság ahhoz a mesés gyorsasághoz képest, a melylyel kerületünkben a kávéházak sokasodnak. Képviselve van itt a kávéházi hierarchia minden rangfokozata. A fényes, pazar kiállítású előkelő kávéháztól a sipisták és kitartottak lebujáig minden kategóriája a kávéházaknak megvan az Erzsébetvárosban, a minthogy ennek a kerületnek a társadalma is a legheterogénebb alakokból verődik össze. Stilszerü pendantja a kávéházak e nagy számának az, hogy az Erzsébetvárosban van a legtöbb rendőri razzia. A nagyszámú lebuj ugyanis a rendőrség legnagyobb mérvű intézkedését teszi szükségessé és ha megkérdezed a budapesti detektívet, melyik kerület ád neki I a legtöbb dolgot, habozás nélkül az Erzsébetvárosnak fogja a pálmái odanyujtani. Mentsvára a győzhetetlen klikkeknek és a neode- mokráeziának, dicső Erzsébetváros, te vagy a kavéházak Eldorádója és a razziák klasszikus hona ! Rágalom — vagy igazság!! Nyílt levél a vádlottakhoz. A múlt év folyamán a választók összeírásának törvényességét vizsgálván, azon megdöbbentő felfedezésre jutottam, hogy az összeíró küldöttség tagjai visszaélnek tisztükkel és 314 olyan egyént vettek fel választóknak, kik a kerületben egy fillér adóval sincsenek megterhelve. Elkövette pedig ezen cselekményt Grünfeld Miksa, Horner Samu és Nessi Gyula, olyan 314 egyén javára, a kik érdekkörükbe tartoznak s a kik fölött választáskor rendelkeznek. Az összeíró küldöttség mellé beosztott hivatalnoki személyzet saját igazolására minden egyes esetben megjegyezte a nyilvántartási lapon, hogy »Grünfeld ur rendeletére«, »Nessi ur rendeletére«, »Horner ur rendeletére« vette fel az illetőket a választók névjegyzékébe. Ezen tényállás mellett világos volt, hogy az összeíró küldöttség ezen 3 tagja megfeledkezve esküjéről visszaélt hatalmával, midőn a pártpolitikát bevitte a hivatalos ténykedésbe, jogosulatlanokat választókká kinevezett s midőn én mindezekről a VII. kér. függetlenségi és 48-as pártnak referáltam, elhatároztuk, hogy Grünfeld Miksa, Horner Samu és Nessi Gyula ellen fegyelmi feljelentést teszek. A fentnevezetl egyének ellen a fegyelmi feljelentést megtettem, a központi választmány azonban azt elutasította, s a mint Ehrlichék kürtölik, a belügyminiszter helybenhagyta ezen határozatot. Velem mint feljelentővel a mai napig a belügyminiszteri döntés közölve nem lett, annak tartalmát nem ismerem, igv még most érdemileg hozzá sem szólhatok. Azonban a lapok közlése szerint az Ehrlich-párt egyik satellese azt indítványozta, hogy ellenem rá- galmazási pert indítsanak, de a központi választmány Ehrlich ur »jóindulatú« indítványát fogadta el, mely szerint elégtételül a belügy- ügyminiszteri döntés a feljelentett egyénekkel közöltessék. Hát tisztelt Központi Választmány, nem tudják Önök, hogy a belügyminiszteri határozat a feljelentett egyénekkel hivatalból közlendő, akár elhatározzák Önök, akár nem ? Ha pedig ez igy van, miként igy van, hol van itt az elégtétel a rágalmazásért? Miért irgalmasak velem Ehrlichék, mikor én arra nem reflektálok s miért éppen velem, ki ellenük a legkérlelhetlenebb harczot folytatom?! Én a feljelentést nem az összeíró küldöttség, hanem annak 3 tagja ellen tettem, azokon a sor, hogy engemel rágalmazásért feljelentsenek, de ők ezt nem teszik, mert tudják, hogy minden szavam igazság, s az igazság kiderülése elsöpörné őket a közélet teréről. Ismétlem, hogy a belügyminiszteri döntést nem ismerem, feljelentésem tartalmát azonban szóról-szóra fen tartom s állítom most is, hogy Grünfeld Miksa, Horner Samu és Nessi Gyula visszaélt hatalmával s 314 olyan egyént avatott választóvá, a kik egy fillér adóval sem voltak kerületünkben megterhelve: Ezen állításomat azért teszem, hogy alkalmat adjak nekik a sajtóperre, derüljön ki, hogy én rágalmaztam-e, vagy ők éltek vissza hatalmukkal. Állok elébe!!! Ur. Bern féld Izsó.
