Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-18 / 7. szám
AZ ERZSÉBETVÁROS 9 ilyen nagyarányú munkája nyomán meg van kiméivé a közvagyon. Bár csak frázis volna az a szomorú szám, ; a mely azt bizonyítja, hogy kerületünkben az elöljáróság 1905-ben 80.485 koronát osztott ki segélyekre és ezekből 10.381 korona ingyenebédre jogosító -szelvényekre lordittatott. Ez 1905-ben történt! Azóta pedig két újabb és hatalmasan szűk esztendő kerül elszámolás alá! Vagy frázis a jótékonyság hirdetett társadalmi gyakorlása, vagy a közvagyon terhére gyakorolt jótékonysággal pávás- kodnak egyesek, vagy pedig odáig jutottunk, hogy nemcsak a főváros háztartása, hanem a főváros lakosainak háztartása is a tönk szélére jutott a »községi pártok» közhasznú tevékenységének eredményeképen. Ilyen irtózatos kerületi nyomor másként nem képzelhető el. A székesfőváros tanácsa jelentésében, keresve a szomorú eredmény okait, sok mindenre reámutat. Sok helyütt bünbánólag ismeri el hibáit, de jelentéseinek minden sorából ki lehet olvasni, hogy hiszen máskép volna ez mind, ha a bizottsági tagok, mint az ő legfőbb fórumuk, mások volnának és hallgatnának az okos, reális javaslatokra. A főváros rossz pénzügyi helyzetének egyik legfőbb oka- képen az eddig űzött helytelen telekpolitikát jelöli meg. Gyönyörűen meg tudja szövegezni a helyes városi telekpolitikát. Kétség nem fér hozzá, hogy tisztában is van feladatával. »A telekpolitikának előrelátó megállapítása és tervszerű keresztülvitele utján lehet a város fejlődését úgy irányítani, hogy ez a lakosság érdekeinek megfeleljen, de egyszersmind a közpénztár erejére is tekintettel legyen « »Hozzájárulhat ezzel a város a lakásviszonyok javításához.« »A heverő telkek, úgyszólván holt tőkét, vagy legalább a telek értékével arányban nem álló csekély jövedelmet jelentek a fővárosra nézve.« stb. stb. És e helyett mit beszélnek a tények. Kerületünkben, mint a költségvetés bizonyítja, abszolúte semmiféle szabályozási munka vagy utczanyitás nem lesz 1907-ben. A Károly-körut és Wesselényi-utcza sarkán lévő óriási üres telek továbbra is tátogatni fogja üres száját. A szegényház óriási területén — mikor orvosi, biztonsági, gazdasági szempontból be van bizonyítva, hogy nem felel meg már czél- jának — ott marad az improduktív rossz épület, holott az intézetnek a kültelekre való kihelyezése által felszabadulna egy legalább is 1000 lakást magába foglaló értékes telektömb. A legnagyobb kerületnek nincsen előljárósági épülete, nincsen tüzörsége. Az előljárósági hivatalok méregdrágán bérelt bérházakban vannak és fizetnek az adókivető bizottság helyiségeivel együtt évi 23.558 korona bért. A főváros vásárolt már e czélra egy telket 140.000 koronáért, ez azonban bérbe van adva a »Soproni serfőzdének« évi 5420 koronáért. Elemi iskolai bérekért fizet kerületünkben a főváros éven le 03 500 koronát; óvoda-, iskolai bérletekért évente 20.950 koronát, most keresnek a Telep-utczában egy nagyon szükséges, uj óvodának megfelelő helyiséget és ezrek lekötéséről van szó bérösszeg, átalakítási költségek czimén, s ugyanabban az utczában pld. egy fővárosi telekéri fizet egy VII-ik kerületi választmányi tag évi 10 — mond tiz — koronát és egy másik épülete a városnak bérbe van adva telekkel együtt évi 1200 koronáért. És igy tovább. Igaz, hogy nem beszélnek bizottsági tagjaink, de bár csak ne is cselekednének, mert ha jövendő munkálkodásuk is ilyen eredményeket fog felmutatni, százszor több haszna lesz egy elkoptatolt frázisnak, mint az ő közhasznú tevékenységüknek — a köz szempontjából. S. Községi szocziálpolitika. и. Lakásmizéria Hogy fővárosunk kormányzatában menynyire nélkülözzük az egészséges szocziálpolitikát, azt legeklalánsabban mutatja, hogy a lakosság százezrei a legnyomorultabban laknak. A'tömegnyomor drámájának leghiva- totlabbmegiróisem tudnak maguknak fogalmat alkotni arról a lakásnyomorról, mely a magyar fővárosban dühöng. Az alsóbb néposztály baromi exisztencziájának egyik legkiválóbb epikusa, Werner Sombarl német professzor nem rég megjelent könyvében megkapó színekkel ecseteli, hogy a német ipari munkásság mily nyomorult lakásokban pihenteti meg fáradt testét. De mi ez ahhoz a túlzsúfolt- | sághoz képest, a melyet a budapesti lakásokban razziák alkalmával tapasztal a fővárosi Hermandad? Berlinben például az összes lakásoknak csak fele egyszobás, Budapesten ellenben több mint hatvan százaléka. A nyolezvanötezer egyszobás lakásban az 1901. népszámlálás adatai szerint 365 ezer ember lakott, tehát minden egyszobás lakásra 47-2 ember jutott. De ez az átlagszám még nem adja igaz képét a lakásnyomornak. Erről fogalmat csak akkor nyerünk, ha tekintetbe veszszük az „ágyrajárók“ és „szobauraku rettenetes nagy számát, az úgynevezett „albérlők“ óriási kontingensét, a kikkel a „főbérlő“ család nyomorult odúját megosztja. Valósággal megdöbbentő adatokat hord össze erről a lakásnyomorról Pásztor Mihály nagy feltűnést keltett müve : „Az eladósodott Budapest“, mely legfényesebb dokumentuma fővárosunk szocziálpolitikai hátramaradottsá- gának. A lakásínség minden tünete hatványozott mértékben nyilatkozik meg székesfővárosunkban. Aránytalanul sok kis lakás és ezzel kapcsolatban túlzsúfoltság, horribilis magas lakbérek és mint e tünetek okozója : rettenetes lakáshiány jellemzői a budapesti lakásviszonyoknak. Ebben a kedvező talajban természetszerűen dúsan burjánzik a legkíméletlenebb lakásuzsora. Nyomorúságos, szűk és sötét odúkért óriási lakbért kell fizetnie a szegény embernek s nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a budapesti alsóbb néposztályok keresményének egy negyedrészét a lakbér foglalja le. A létminimum nívóján, melyet a fővárosban átlag 1200 korona évi keresménynyel vehetünk fel, a lakás még nagyobb kvótáját emészti fel a keresménynek, mivel a 300 koronás lakások száma okvetetlenül jóval csekélyebb, mint a létminimumnak megfelelő és azon alul való keresetből tengődő lakosság száma. Jelenleg egész Budapesten alig félezer üres lakás van és ez a kis szám korántsem képes azt az óriási íluktuácziót megemészteni, a melyet egy csaknem milliónyi lakossággal biró nagyváros minden költözködési negyedkor felmutat. A helyzet tehát az, hogy a lakásával meg nem elégedett lakó mindenképen hozzá van ragasztva rossz lakásához, mert a szó szoros értelmében nem kap lakást. És ez a fizikai állapot tulajdonképen főforrása a lakbéruzsorának. A lakásínség megszüntetésének első eszköze tehát a lakások számának hirtelen és nagymérvű szaporítása. És ez az a pont, a hol józan községi szocziálpolitika hathatósan belenyúlhat a magántevékenység hatáskörébe. A lakások szaporítása csak erős építkezéssel érhető el, az építkezések mérve azonban szoros kapcsolatban áll a magán- vállalkozás számos konjunktúrájával. A mil- leniumi kiállítás évét követett nagy pangás az építkezés terén folyománya volt a tul- spekulácziónak, ámde az azóta lefolyt évtized a természetes növekedés révén az akkori tulprodukczió hatásait eltüntette és most úgy áll a helyzet, hogy az építkezés alatta marad a lakosság szaporodásának, mely természet- ellenes folyamat következménye a lakásínség. Megállapittatván ennek a lakásínségnek előidéző oka, nem nehéz rájönni, hogy a községi kormányzatnak hol kell beavatkozásával a viszonyok javulására törekednie. (Folyt, köv.) Hirek. Olvasóinkhoz! Köszönjük olvasóinknak azt a szives készségét, melylyel e lap becsületes czéljait és szándékait megértvén, és azóta megismervén, oly hihetetlen nagy számmal sereglettek már eddig is előfizetőink táborába. Minden újabb előfizetőben egy-egy újabb elszánt hívét üdvözöljük elveinknek, törekvéseinknek, egy-egy újabb erősségét annak a küzdelemnek, melyet e lap vív meg az uralkodó korhadt városi rendszer ellen. Vannak lapunk olvasói között még többen, a kik lapunkat megindulása óta rendesen kapják, azt meg is tartják, ezekhez szól a mi tisztelettel teljes kérésünk : Ha rokonszenveznek elveinkkel és lapunk további rendes küldését kívánják, küldjék be előfizetésüket kiadóhivatalunk czimére. De csupán ezzel ne tekintsék feladatukat befejezettnek. Az a nagy eszme, melyet lapunk igyekszik megvalósilani, csak úgy fog győzni, ha lapunk minden olvasója egy-egy apostolává, terjesztőjévé lesz azoknak az eszméknek, melyek e lapban kifejezésre jutnak. Kávéházakban, vendéglőkben, a hová rendesen eljárnak, kérjék, követeljék az »Erzsébetváros«-i. Ismerőseink, barátaink körében ajánlják, térj észszék e lapot. És ez a lap tántorithatatlanul fog küzdeni abban az irányban, melyet megindulásakor maga elé tűzött, és a hívek lelkes tábora buzdítani, erősíteni fog bennünket. Mai számunkhoz az előfizetés beküldésének megkönnyítése czéljából postautalványt mellékelünk. Hazafias tisztelettel „Az Erzsébetváros“ szerkesztősége és kiadóhivatala. VII. Almássy-tér 17. szám. Fektor Ferencz halála. Szomorú hivatásunk nekünk, az események krónikásainak, a mikor halála hírét kell széjjel vinnünk egy kiváló, tetterös, sokra hivatott derék férfiúnak, ki e kerület mozgalmaiban hosszú ideig jelentős és érdemes vezérszerepet vitt. Szerdán reggel hunyt el zuglói házában Fektor Ferencz, volt fővárosi bizottsági tag, a budapesti kir. törvényszék telekhivatalának főnöke, a zuglói függetlenségi kör-, a székesfővárosi VI—VII. kér. Testvériség asztaltársaság- és több humánus egyesület elnöke. Az elhunyt a függetlenségi eszméknek lelkes hive volt, a ki még a legutóbbi választási küzdelemben is tevékeny részt vett. Pártunkért és a függetlenségi eszmékért mindig lelkesülő, a közügyi téren is
