Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-04 / 5. szám
AZ ERZSÉBETVÁROS. Nem szépítjük a dolgot. Mulasztás terheli az egész képviselőházat, annak minden egyes tagját; mert ellenőrzési kötelességüket nem teljesítették; mert az ő közönyösségük is bűnös abban, hogy fővárosunk csak állami alamizsnával tudja fentartani háztartásának egyensúlyát. Arra valók a képviselők, hogy a való életet ismerjék és lássák és ne elégedjenek meg a madártávlattal. Gróf Batthyány nem fővárosi kép- ; viselő, de nem sajnálja a fáradságot és oda áll egy fővárosi kerület ellenzéki polgársága mellé és kiköveteli a maga részét a fővárost restauráló nagy munkából. Az ország színe előtt reá mutat az ország szivén pusztító rákfenére. Felhívja a kormány, fel a polgárság figyelmét. Orvoslást kérés orvosságot javasol. fia az akczió kezdetén dr. Ballagi Aladár, dr. Nagy Dezső és dr. Készíts Antal munkája a megérdemelt figyelemben és támogatásban részesült volna, fővárosunk már a javulás utján lehetne, mert az uj fővárosi törvény már készen lenne s a fővárosi választás már ez alapon történhetett volna. Igaza van annak a nézetnek, hogy ilyen nagyszabású munkát nem szabad elhamarkodva végezni, hanem azt alaposan kell megcsinálni. De ehhez szükséges ám a bajok alapos ismerete is. Le kell szállni abból a kényelmes magasságból, a honnan a kép csak madártávlatból látszik. Kormánynak és képviselőknek egyaránt közvetlen érintkezésbe kell lépni a főváros népével, ügyével. Mindenki közvetlenül gyűjtsön tapasztalatokat és ne szoruljon informátorokra s akkor az alkotás nem reklám kép lesz, mely csak lépre viszi az embert, hanem az igazságnak megfelelő, a való élet szűk- ségleteihez alkalmazkodó helves és о alapos alkotás. Ez utón üdvözöljük Gróf Batthyány Tivadart! A viriSizmus. Il-ik czikk. (5.) Konzervatív vonása is legyen a nélkül, hogy maradiság jellemezné; tekintély is legyen a nélkül, hogy a szabad vélemény kialakulásának útját állja; tapasztalatok gazdagsága, tudások sokasága találjon benne elhelyezést a nélkül, hogy azuj eszme, az uj gondolat, az uj szellem, a haladó kor gátolva lenne érvényesülésében: ezek képezik a keretet, melyen belül a virilizmus mostani helyébe és formája helyett az uj alkotásnak ki kell alakulni. Ezeket az alkatrészeket nem szabad figvelmen kívül hagyni, nem szabad elsöpreni a többi romokkal, mert ezek adják meg minden törvényhozásnak az erkölcsi alapot és a megnyugvást, liogv alkotásaik nem máról-holnapra, hanem hosszú időre kihatók lesznek és cselekedeteik eredménye nem fog elenyészni a „Tiszavirágéra kiszabott pár perczczel, hanem intézményekben, törvényekben évtizedekig lesz hirdetője bölcseségülmek, józanságuknak. Nincsen foglalkozási ág, hivatás, mnnkakör, mely az élet körülményei által mintegy reákénvszeritve ne tömörült. ne egyesült volna valamely szervezetben, valamely testületben. Törvények rendelik az iparosoknak ipartestületekbe való csoportosulását; kereskedők, ügyvédek, orvosok kamarailag szerveződnek. A munkások szakegyesületekben, betegsegélyzőpénztárakban olvadnak egy egészszé. A munkaadók még külön szövetkeznek exisztencziájuk érdekében az retelében, városának széppé, nagygyá és gazdaggá fejlesztésében, példát vehetne Bárczy polgármester ur! ? * Arról is szó esett a kögyülésén, megszavazzák-e azt a 150.000 koronás tnlkiadást, amelylyel a Népszínház átalakítási munkálataiért meghatározott költséget túllépték. Igen helyénvaló, okos érveket hozott fel Telkes Aladár bizottsági tag a mellett, hogy a város adjon túl a Népszínházon, a mely százezreibe kerül és a melyet kezelni nem tud. A magánszínházak fényesen prosperálnak, a Népszínház fentartása pedig horribilis pénzébe kerül a városnak. A derék és hozzá nem értő bizottsági tagok »kul túr missziót« emlegetnek, hogy a városnak a színházat fenn kell tartania. A tulkiadást is megszavazták, Telkes józan indítványát pedig elvetették. De mikor a tisztviselők anyagi helyzetének javításáról esett szó, ugyanezek a derék városatyák kezeiket tördelve jajveszékeltek, hogy a fővárosnak nincsen pénze. Mert erre nem lelik. De kidobnak százezreket »kulturmisszió« czi- mén, azért, hogy néhány »nagy mufti« attól a dísztől meg ne fosztassék, hogy benne van a »népszínházi bizottság«-ban. Pedig hejh! abból a pénzből, a mit a Népszínház elemészt, telne a tisztviselők anyagi helyzetének javítására, söl még arra is, hogy belőle a város a »nagy mufti«-k részére a Népszínházban egy proszczenium-páholyt béreljen. * Figyelem és érdeklődés csak az itt érintett pontokat kísérte, a terjedelmes napirend összes egyéb pontjait nem hallgatta végig busz ember. Mit jelent ez? Hogy a mai közgyűlés annyira érdeklődik a köz iránt, mint a régi. Magánérdekéi vagy pikáns izü felszólalásnak még van hallgatója, de közérdekű városi ügyeket már nem tud meghallgatni a törvényhatósági bizottság. A hogy a tanács lesz, úgy jól van léve. Ha éppen hallgató kell hozzá, akad az is elég — a karzaton. Pedig most már ezek is gyérebben jönnek, mert a múltkori inzultust — úgy látszik — még nem felejtették el. ipartestületeken kívül. Nincsen polgára a székesfővárosnak, a ki életének valamely vonatkozása alapján valamely erkölcsi testületbe ne tartozna. S ez igy is van jól. Az érdekek harczában az azonos érdeket képviselők egyesülten, jobban kifejezésre juttatják kívánságaikat, jobban meg tudják védeni érdeküket. A közérdek pedig: ezen egyéni érdekeket bizonyos vonatkozásban egye- sitő csoportok érdekeinek az összességéből alakul ki. Természetes, hogy minél erősebb szervezettel jelenik meg valamely testület a közérdek tanácstermében, annál hangosabban fog kifejezésre jutni kívánsága is, annál nagyobb biztosítéka van czélja elérésének. És itt megvünk bele abba a csapásba. mely már a konzervativizmusnak általunk jelzett formáját elfogadja, észrevétlenül, szinte öntudatlanul, de mintegy a világrend által megköveteltem Éppen abból az indokból, hogy az érdekeknek kellő képviselője, nyomatékos szószólója legyen, az egyes testületek a maguk vezetőségébe a ma- guk köréből a legérdemesebbet, a leg- reátermettebbet, a testület ügyeivel legtöbbet foglalkozót választják. Csak elő kell venni a testületek, a kamarák stb, jegyzékét, s a tények kérlelhetetlen igazságával bizonyosodik be, hogy mindenütt azok vannak az éleken, akik abban a szakmában, abban a hivatásban, tudásuk, szakismeretük, jellemük, megbízhatóságuk által a legkiválóbbak; mindezeken kívül rendesen tekintélyt kölcsönöz még az illető vezetőségnek tagjainak kora, vagyoni függetlensége is, úgy hogy megnyugvással bizhatják az illetőkre a testület tagjai érdekképviseletüket, mert ezek ennek szolgálatában nem az egyéni hasznot fogják keresni. íme a testületek, kamarák, egyesületek stb. vezetőségeiben ott áll rendelkezésünkre egy tapasztalatokban, tudásban, tekintélyben, megbízhatóságban és az altruizmusban kiváló kontingens. Ezeknél nem kell félni, hogy józanságuk közönvnyé, tekintélyük lenézéssé és gondolkodásuk maradivá válik. Ezeknél nem kell félni, hogy elmaradnak a folyton haladó kortól és a múltakhoz való csökönyös ragaszkodásuk által lenyűgözőivé válnak a szabadság, a felvilágosodás eszméinek. A testületek tagjai a mindenkori életnek a képviselői; a testületek elnökségei a mindenkori tagok választásától függnek s igy természetes, hogy vezetőségekbe csak olyanok kerülhetnek, kik tudásuk és tekintélyük mellett összhangban is vannak a folvton haladó korral. Ezt a nagy erkölcsi tőkét lehetetlen nélkülözni törvényhatóságunknak. Az igaz, hogy nem jutottunk odáig, mint Firenze városa a Mediciek korában, hogy csak annak a polgárnak I volt tekintélye, ki valamely kereskedői i vagy iparos czéhbe tartozott, de odáig
