Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-08 / 27. szám

FÜGG KT I .KN BUDAPEST. о ben Vázsonyi löröküki t fogott, a kik nem hogy a pártvezér népbarát elveit fogadnák el és ezek ért dolgoznának, hanem egyenesen ellenük működnek Л tanácsnak szocziálpolitikáját nem ezzel a többséggel, hanem egyenesen a többség el lenéi” kell megcsinálnia. így azután nem cso­dáljuk h: aiel'.irmok megalkotásában bizonyos félénk tapogalödzást látunk. Pedig e téren erős ■elhatározásra és gyors cselekvésre van szükség. A tanács melléktekintet nélkül vigye keresz­tül a maga programmját, ne habozzon, ne kés­lekedjék a szükségesnek felismert intézkedések megtételével. A mi első sorban a lakáskérdést illeti, igen helyes nyomon jár a tanács, a mikor a •fővároi telkein nagy bérházakat akar építtetni. Már több ízben kifejtettük, hogy a budapesti rettenetes lakásnyomornak csakis kommunális beavatkozással lehet véget vetni, mert az épít­kezés külömböző okokból nem tart lépést a né­pesség szaporodásával. Ne feledjük el, hogy legalább öt esztendeje egyenesen építési pangás mutatkozik, úgy, hogy a lakásszükség legprimi­tívebb formájában nyilatkozik meg: nincsen annyi lakás, a mennyi a népesség befogadására elegendő volna. Hogy ez szó szerint igy van, azt mutatja az utóbbi esztendők óta jelentkező nagy kivándorlás a szomszédos községekbe, Újpestre, Rákospalotára, Erzsébetfalvára, Kis­pestre, Rákos-Szentmihályra slb , holott nagyon egészségtelen állapot az, a mikor a nagy városban élő, benne dolgozó ember kénytelen a varoson kívül hajlékot keresni és a fővárosban szerzett jöve­delméből egy más község javára terheket vi­selni. Az utolsó lusztrum építkezés pangása alatt oly hiánya állott be a lakásoknak, hogy ezt normális utón egyszeribe pótolni csaknem lehetetlen; főleg akkor, a mikor az építkezési kedv még mindig nem nagyarányú. Messzire vezetne amaz okok feltárása, melyek e saját- szerű, apathiának mondható hiányát az épít­kezési kedvnek előidézték. Itt csak reámuta­tunk arra, mily sajátszerü jelenség az, hogy egy városban, a hol a lakásuzsora a legfényesebb üzlet, nincs igazi építkezési hajlandóság. Most, hogy a kőmivessztrájk és kizárás véget ért, egy esztendei teljes szünet után, azt hinné az ember, hogy hanyatt-homlok fognak építtetni. Pedig alig nagyobb a most folyó építkezés a múlt gyenge évek átlagánál. Ekként ki van zárva, hogy a magántevékenység a lakásínség megszüntetésére elegendő legyen, és a székesfő­város kötelessége, beállani az építtetők sorába. Ennél sürgősebb feladatát nem ismerjük a főváros kormányzatának. Éppen ezért a bér- házak építését a tanács részéről csak első lé­pésnek tekintjük, a melyet sürgősen fog követni egy nagyarányú akczió ez irányban. Huszonöt- harmincz, egyenként száz lakásu ház felépíté­sével nagy lépés történnék a lakásnyomor meg­szüntetésére, meri háromezer lakás feltétlenül éreztetné hatását a lakbérekben, a mennyiben fékezöjéül szolgálna a háziurak felsrófoló haj­landóságának. Financzialiter pedig egyáltalán könnyen kivihető egy ily nagyarányú építkezés, minthogy a pénzintézetek szívesen adnának a fővárosnak tetszésszerinti amortizáczionális kölcsönt. A mai budapesti lakbér-standard oly magas, hogy a főváros bérházaiban hozzá ké­pest igen olcsón adhatná a lakást, és e mellett a kölcsöntöke-amortizáczionális kvótáján felül még mindig maradna valamelyes bérjövedelem. Erős kézzel ragadja meg a tanács ezt a fontos problémát. Harmicz ilyen nagy ház gyors felépí­tésével elévülhetetlen érdemeket szerezhetne és hálára kötelezné a főváros lakosságát. A tanács szocziális irányú tevékenységében egy másik igen fontos pont a szénmizéria eny­hítése. Ott tartunk már a fővárosban, hogy a szénuzsora és a leienként visszatérő szénhiány mellett a lakosság hova-tovább nem lesz képes a tüzelőanyagot beszerezni. A jövő télre még fokozottabb szénhiánynak és széndrágaságnak nézünk elébe. Feltétlenül szükséges tehát, hogy a tanács minden további ankettezés és tanácsko­zás mellőzésével hozzáfogjon a szénkérdés gyö­keres megoldásához. Nagy hatósági szénrak­tárok állitandók fel, a melyekben a lakos­ság normálárban kapjon szenei. E czélból már most lekötendő a szénbányáknál a szállítás, nehogy a nagy kereslet ideje be­következvén, a főváros is csak felcsigázott ár­ban kaphasson szenet. A szénkereskedésre vonatkozó szigorú szabályrendelettel magával a szénuzsorán segíteni nem fogunk, bár egy ily rendelet pontos végrehajtás esetében szin­tén hozzájárulhat a széndrágaság enyhítéséhez. Ugyanily szempontból ítélendő meg az az akcziója is a tanácsnak, a mely a hatósági kengérgyár létesítését czélozza. A pékmesterek folytonos drágitásá ellen nincs más fegyver, mint a kenyérsütés hatósági utón való ellátása. A tanács tervezete nagyjában helyes, legfeljebb az kifogásolható benne, hogy a kenyérgyár 8°/o-os jövedelemre van kontemplálva. A kenyér­árakat még olcsóbban kell megszabni, s a fő­város elégedjék meg 4n/o nyereséggel. Rt is áll azonban a tétel, hogy csak akkor segítünk, ha a segítség rögtön jön, Ne késlelkedjék hát a tanács, hanem hajtsa keresztül gyorsan az ügyet az összes fórumokon. Egyébiránt bizonyos, hogy a hatósági kenyérgyár komoly megvalósulásá­nak első jelenségeire a »sütőiparos« kenyér­uzsorás urak sietni fognak a kenyérárak olcsóbbá tételével. A közélelmezés terén igen fontos továbbá a lakosságnak hússal való ellátása. Éppen ezért nagyon nagy jelentőségű a vásárpénztár-intéz- mény kérdésének mentői gyorsabb megoldása. Ha nem sikerülne az érdekeltséget rövidesen megnyerni a tervbe vett részvénytársaságban való részesedéshez, úgy a főváros csinálja meg egyedül, szoros hatósági jelleggel a vásárpénztárt s ez esetben szabályrendeletileg gondoskodjék a husuzsora korlátozásáról Az ő kezében össz­pontosulván ez esetben a mészáros-ipar hússal való ellátása, hatóságilag megállapíthatja a mészárosok közvetítői hasznainak maximális határát. Semmi esetre nem szabad azonban visszatérni a régi magán-monopólium rendsze­rére, bármely akadályokat gördítsenek is né­mely oldalról a »közérdek« ürügye alatt a tervezett megoldás elé. Örömmel üdvözöljük a tanácsot a főváros saját munkásai tekintetében követett munka­bérpolitikájához, melylyel követendő példával jár elől a székesfőváros a magánüzemekkel szemben. Igenis nem szabad sajnálni a fővá­rosnak munkásaitól azt a csekély béremelést, mely a létminimumhoz juttatja közelebb a munkabért. A ki ezen a téren akar spórolni, az megérdemli, hogy egy esztendőre annak a munkásnak a munkabéréből kelljen megélnie. Néhány százezer korona több kiadás itt nem eshetik a latba. Tessék a spórolást másutt megkezdeni. Igen helyeshetö éppen szoeziálpolitikai szempontból az a terv is, hogy a villamos- vasutaknak újabb vonalakra engedélyt ne adjon a székesfőváros, a mig a személyzet fizetés- rendezését és nyugdíj igényeit véglegesen nem rendezi. Ez üdvös szocziális tevékenységét csak folytassa a tanács egész bátran. Minden jó érzésű polgára e városnak tapsolni fog hozzá. Ä „Független Budapest" tisztelt olvasóihoz! Evvel a számunkkal a »Független Buda­pest« második évfolyamának második felébe lépett Az a múlt, a melyre immár vissza­pillanthatunk, örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket. Az a tisztes törekvés, az a becsületes szán­dék, mely bennünket e lap megindítására ser­kentett, visszhangra talált a székesfőváros füg­getlen polgárságának lelkében. Magunkra ha­gyatva — minden támasz és segítség nélkül — indítottuk meg ezt az újságot, hogy az ország szivének tiszteletreméltó polgáraival megismer­tessük a függetlenségi párt törekvéseit, melyek nem egyéni érdeket, de a közjót vannak hi­vatva szolgálni. Bele akarjuk vinni a köztu­datba a mi eszméink szintisztaságát és szembe állítjuk vele a régi rendszer korrupt, önző működését, mely vészihozó volt a főváros egész egyetemének érdekeire. Öröm és meg­nyugvás tölt el bennünket, hogy nem süket füleknek beszéltünk, hogy szózatunkat, kiáltó szavunkat meghallotta, megértette mindenki, a kihez szóltunk. Megerősödve, a székrs- főváros valamennyi függetlenségi pártjának erkölcsi támogatására támaszkodva folytatjuk ma már működésűnket lankadatlan kitartás­sal, megaczélosodott igyekezettel, hogy azt a czélt, melyet magunk elé tűztünk, diadalra is juttassuk. Felszabadítani akarjuk a fővárost az önző klikkek járma alól, széppé, nagygyá, gazdaggá és hazafias szellemben vezető sze­repre hivatottá akarjuk tenni Budapestet Ez a mi törekvésűnk, a melylyel egyetért minden függetlenségi pártja a fővárosnak. És most lapunk tisztelt olvasóihoz fordu­lunk egy tisztelettel teljes kéréssel. A kik mái méltányolták törekvéseinket és odaszegődtek lapunk előfizetőinek tisztes táborába: ter- jeszszék e lapot barátaik, ismerőseik, elvtár­saik körében. Kávéházakban, vendéglőkben kérjék, követeljék a y)biiggetlen Budapest'«-et Nagy ügyünknek tesznek ezzel szolgálatot, mert a ki a mi újságunkat olvassa és hallja, attól a mi eszméink és törekvéseink diadalra- jutását félteni nem kell. A hány újabb előfi­zető, mindmegannyi újabb lelkes hive, apos­tola lesz eszméinknek és segítőtársunk a reánk váró nagy, nehéz küzdelmekben. Hazafias üdvözlettel a »Független Budapest« szerkesztősége és kiadóhivatala. VII., Almássy-tér 17. Felkérjük mindazokat az igen tisztelt előfizetőinket, kiknek előfizetése /'. évi július hó 1-én lejárt, hogy az előfizetés megújításáról mielőbb gondoskodni szíves­kedjenek. FEST,TISZTIT! Gyár és loüzlet: Budapest, VII. Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részeljen. — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telelőn •",$ 45 Szövetség-utcza 37.

Next

/
Thumbnails
Contents