Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-24 / 25. szám
FUGGETEEN BUDAPEST. о Ha a kisembert csapás éri, betegség van családjában, mely sok pénzébe kerül, ha házbérét nem tudja fizetni, ha kaucziót kell letennie, hogy állási nyerjen, ha üzletét akarja fejleszleni: csak a szövetkezetek azok, a melyek ebben elősegítik, sokszor megmentik, a megszorultakat az uzsorásoktól megóvják; az a nagy kirohanás, a mely napjainkban a szövetkezetekkel szemben divattá vált, tehát nagy mértékben igazságtalan. Merészen állítani merem, hogy a legtöbb szövetkezet szolidabban bánik ügyfeleivel, mint sokszor az állam a maga üzleteiben. Tekintsünk csak az állam' zálogházak viszonyaira. Az állam a zálogtárgyak után, a hol pádig n vesz- ic.ség ki van zárva 15, 16 söl 18%-otis szed. Szedi ezt a legszegényebb, legnyomorultabb néposztálytól, a mely sokszor ulolsó vagyonkáját teszi zálogba, hogy legyen kenyérre, gyógyszerre valója. A legtöbb szövetkezet sokkal, de sokkal kulánsabban szolgálja ki üzletfc leit. Olcsóbban adja a pénzt és könnyebben visszafizethetövé teszi, pedig a szövetkezetek üzletei riszkánsak, veszteséggel, koczkázatlal járók, a veszteséget pedig valami utón-módon be kell hoznia, hogy létezhessen. Nem jogos tehát általában a szövetkezetek ellen felzlululni, hanem azon szövetkezetek ellen keli törnünk, a melyek eltérnek valódi czéljuktól és hivatásuktól, melyeknek vezetősége első sorban a saját önző érdekét szolgálja megengedett és meg nem engedett módon. Ezeket és csakis ezeket a szövetkezeteket kell megrendszabályozni. Nem a szövetkezeti törvény a hibás, hanem statuálni kell egy köz- igazgatási hatóságot, mely a szövetkezetek és általában a pénzintézetek funkezióját ellenőrzi, a mely a visszáságokat, visszaéléseket felderíti és megtorolja és akkor ez az igen nehéz, fontos kérdés megoldást nyer a nélkül, hogy megrázkódtatást okozna. Dr. L. M. „Aszfalt-agráriusok.“ Blamázsainak hosszú sorozatát Budapest koronázatlan fejedelme: Vázsonyi Vilmos ismét megszaporitotta egy jókora baklövéssel. A főváros szerdai közgyűlésen — valószínűleg egy elmés vicz elsütése érdekében — mérgesen kikelt a tanács ellen, mert ez Pestvármegye feliratát az aratósztrájk elleni védekezés tárgyában pártolni merte. Az elmés vicz az volt, hogy elnevezte a feliratot pártolók táborát aszfalt-agrároknak, a mit Terézváros ura valószínűleg kevésbbé tisztes minőségnek tart az aszfall-csibészségnél vagy az Andrássy-uti aszfalt-koptatásnál. Haragjának éles nyilait szenvedelmeden röpítette mindazok ellen, a kik elég vakmerőek voltak azt vallani, hogy a magyar föld termését le kell aratni, ha máskép nem, hát katonaság igénybevételével. De mert a nagy melegben többsége veszedelmesen leolvadt, hát halasztó indítványéval megakadályozía, hogy az aszfaltagráriusok többsége kiderüljön. Es ime mi történik pénteken? A bősz agrárölő sárkány szelíd pacsirtává vedlik, a ki közismert bájos hangján elcsicsergi az általános sztrájk veszedelmét és a végén csak ugyanazt akarja, a mit a lecsufolt aszfaltagráriusok. És a következetesség látszatának a megmentéséért a szárnysegéd: dr. Bródg Ernő kénytelen olyan közvetítő inditvánv félével előállani, a mely az általános sztrájkot elilcli, tehát ugyanazt cselekszi, a mit a gyűlölt aszfalt-agrárok. Es csak azért tér át napirendre a pestvármegyei felirat fölött, mert »általános sztrájkról szó sincs«. Fiskális íürfanghoz kell folyamodnia Vázsonyinak, hogy valahogy plauzibilissá tegye pénteken a szerdai nagy felbuzdulását. Ez a kis eset jellemző arra a szellemre, melyben a többség vezére a főváros dolgait intézi és intéztet!. Előbb megvárja minden kérdésben, mint mond hozzá a gyűlölt kisebbség, hogy azután a maga részéről az ellenkezőjét akarja, még ha kölömben maga is ugyanazt akarná. A Idsebbséget aztán valamely szellemes leszólással feketére igyekzik mázolni, gyarapítván ekként jó mondásainak bokrétáját egv újabb virággal. Az »aszfalt- agrárius« is egy ilyen virág. A jó mondás elhelyezése után pedig történjék akármi, az már nem érdekli többé. Ha muszáj, egyszerűen elfogadja a leszólt kisebbség véleményét. Az összes fővárosi progiammok közül a legújabb: a viezprogramm. Ezt az egyet Vázsonyi megvalósítja. A fővárosi törvény revíziója. — A „Független Budapest“ ankétje. — x\ »Független Budapest« e tárgyban rendezett ankétjét oly nagy számban szerencséltetik véleményeik beküldésével a főváros ügye iránt érdeklődő szakférfiak, hogy lapunk kis terjedelménél fogva képtelenek vagyunk a beérkező anyagot nyomban és egész terjedelmében közzétenni. Ezért elhatároztuk, hogy a közlésben váltakozva szóhoz juttatjuk a különböző pártok és nézetek képviselőit. A revízió kérdésében Márkus Miksa főv. bizottsági tag, a Magyar Hírlap löszei kesztője igy nyilatkozik: A fővárosi törvény sokáig nem késhető revíziójánál a mai választási rendszernek megváltoztatásán, a virilizmus eltörlésén s az össze- férlkét len ségi esetek szigorú megszabásán kívül, a melyek általánosan hangoztatott követelmények, én első sorban azt tartom szükségesnek, hogy a város kormányzására a törvényhatósági bizottságnak valóságos befolyása legyen, hogy a törvényhatósági bizottság Többsége valóban érvényesíthesse akaratát, mert a ma fennálló rendszer szerint a város közigazgatását vezető tanács a közgyűlés határozatából csak azt teljesíti, a mit jónak lát. Ez a mostani rendszer ellenkezik az önkormányzat szellemével, ellenkezik a törvényhatósági bizottság többségének felelősségével. A székesfőváros egy mayasranga tisztviselője, a ki azonban állásánál fogva inkognitóban akar maradni, a következő érdekes fejtegetésekkel járul az eszmecseréhez. A fővárosi törvény revíziójának három irányban kell reformálólag halnia. Először a főváros autonómiájának megerősítéséről kell gondoskodni, másodszor a községi választói jogot kell széles alapokra fektetni és demokratizálni, harmadszor az adnrnisztráczió gyorsabb menetét kell biztosítani. A mi a főváros autonómiáját illeti, valljuk meg, hogy ez a mai állapot csak látszata az autonómiának, melynek ezége alatt a központi végrehajtó hatalom : a kormányok mindenhatósága húzódik meg. A közgyűlés határozatait bárki megfelebbezheli a miniszterhez, és ez tetszése szerint érdemben dönthet oly ügyben, melyhez sem ő, sem bürokratikus közegei, a kik távol esnek a székesfőváros községi életétől, nem értenek. A törvényhatóságok úgynevezett felirati joga pedig egyenesen szatírája az önkormányzatnak, az Írott malaszt egy hízott példánya. Feliratainkat, óhajainkat és kéréseinket a levéltár poros fiókjaiba temetik. Ezen az állapoton csak úgy lehet segíteni, ha az uj fővárosi törvény szigorúan körülbástyázza a főváros önkormányzati jogkörét. Oly ügyekben, melyek a főváros községi belügyeit illeti, a kormánynak ne legyen joga a közgyűlési határozatot érdemben felülbírálni és megváltoztatni, hanem legfeljebb felülvizsgálati jog adandó a miniszternek abban az irányban, vájjon a közgyűlési határozat jogszerűen, a törvények, rendeletek és szabályzatok értelmében jött-e télre. Érdemben felülbírál ni csak oly határozatokat legyen joga a kormánynak, a melyek uj terhet rónak a lakosság vállára, vagy a főváros vagyonának elidegenítésével járnak, továbbá igazságügyi vonatkozású sza- bályrendetetek tekintetében. A közmunkatanács felülbirálati jogköre egyszerűen megszüntetendő. A választójog deniuk/atizál sóit illetőleg az általános, titkos, egyenlő és közvetlen választó jog honosítandó meg, minden czenzus- beli korlát nélkül; egyedül a korhatár és az állandó lakás bizonyos számú, pl. 5 éven keresztül legyen feltétele a választójognak. A bizottsági tagság tekintetében feltétlenül ellörlendö a virilizmus, kimondandó a legszigorúbb inkompatibilitás a fővárossal szerződési vagy szállítási viszonyban állókra nézve, kiterjesztvén ez inkompatibilitást a közüzemek igazgatóira és alkalmazottaira is, valamint a fővárossal szerződési viszonyban álló összes részvénytársaságok cs szövetkezetek igazgatóira és egyéb alkalmazottaira. Ellenben nem tartom indokoltnak sem az állami tisztviselők, sem a fővárosi tisztviselők inkompatibilitását. Inkompatibilis helyzetbe kerüljön mindaz a fővárosi bizottsági tag, a ki a tanácsnál vagy más fővárosi hatóságnál valamit kijár vagy valakit protezsál. A nepotizmusnak csak ez a drákói rendelkezés vethet véget. A választókerületek nem a közigazgatási kerületek szerint osztassanak be, hanem a választók számaránya szerint. Például minden 3000 lakos után legyen egy bizottsági tag (mellesleg megjegyzem, bogy a jelenlegi tagszám tul- nagy). így a jelenlegi lakosság létszáma mellett mintegy 280 bizottsági tag volna. Az egész város tehát felosztandó 28 választókerületre és mindegyik választana 10 képviselőt. Ez utón el volna kerülhető egyik közigazgatási kerületnek a másik rovására való túlsúlya. A beosztás pedig lehetőleg a lakosság számaránya szerint történjék, úgy hogy egy-egy kerület mintegy 3000 lakost ölelne fel. Egy-egy kerület majori- zálása a másik részéről ekként ki volna zárva. Az adminisztrácziól illetőleg első sorban a tisztviselők élethossziglan roló megválasztását tartom szükségesnek, mert nem lehet nyugodt, pontos és megállapodott közigazgatás az, a hol az intéző egyének folyton változnak és a hol a tisztviselő mindig reszketni kénytelen a kenyeréért. Az autonómián ez csorbát nem ejt, mert azért az életfogytiglan megválasztott tisztviselő is a közgyűlés szellemében és utasítása szerint lesz köteles eljárni. Az adminiszlráczió g\orsi- tását illetőleg a különböző bizottságokat, mint teljesen feleslegeseket, el kell törölni. Az ügyek előkészítésére egyette.n-egy, kevés tagból álló bizottság szervezendő, mely esetről-eselre magát szakférfiakkal kiegészítheti. A bizottsági előkészítő munka mindenkor záros határidőn belül végzendő. A közgyűlés határozatainak foganatosítására a tanácsnak mindenkor szintén záros határidő tűzendő ki. A tanács az előkészítő munkálatot mindig a kiküldött bizottsággal együtt végezze és az összes tanácsi előterjesztések létre- jövetelében ez a bizottság működjék közre, a mivel bizlosittalik az, hogy a törvényhatóság közgyűlésének szellemében dolgozik a tanács és másrészt a felesleges tárgyalás, an keltezés és bizottságozás elkerül hélő vé válik Vázlatosan ezek volnának a revízió főbb pontjai. Ha vannak köztük olyanok, melyek a jelen állapottal szemben gyökeres változást jelentenek, ez csak azt mulatja, bogy ezek az állapotok tarlhatatlanok. A főváros jövő fejlődése érdekében ne irtózzunk a radikális reformtól. KOVALD fest,tisztit! Gyár és íoüzlot: Budapest, VII. Gyűj tőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45. Szövetség-uteza ?u.
