Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-27 / 21. szám
11. évfolyam. 1907. május 27. 21. szám. (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... ... Ю korona. Fél évre .............................— ... — 5 „ Fő szerkesztő: Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—98. Alkotmánybiztositékok és a főváros. (5.) A törvényalkotások előkészítő kohójában a belügyi tárcza javaslatai szerepelnek. Ezen javaslatokhoz megnyerendő az előzetes királyi jóváhagyást, jár-kel a belügyminiszter Budapesten és Wienben az illetékes faktoroknál. Hogy melyek ezek a javaslatok, csak sejtjük, a köteles diszkréczió tiltja még ezeknek publikálását. Sajátságos azonban, hogy az alkotmánybiztositékok között sehol, senki a fővárosi törvényt fel nem említi. Szándékosán-e, vagy tudatos rosszhiszeműséggel— az kérdéses, de ugv kezelik a legtöbb helyen a fővárosi törvény kérdését, mintha az csak egy lokális szükségletkielé- gitésre, csak egy kisebb körzet kívánságának a meghallgatására szolgálna. Pedig az ügynek ilyetén kezelése, vagy ezek ilyen színben való feltüntetése, már önmagában hordja ez eredendő bűnnek csiráját; már jó előre veti az árnyékát annak, hogy a bűnben fogantatott csemetén nem lészen Isten áldása. Az uj fővárosi törvény az alkotmánybiztositékok csoportjában kell, hogy megvalósíttassák és mint alkotmánybiztositék kell, hogy megalkottassék. Azok a legújabb jelenségek, melyek a községi életben jelenleg domináló szerepet játszók táborában benn a városháza különböző tanácstermeiben és künn a kerületek különböző klubhelyiségeiben feltűnnek, kényszerítő szükséggé teszik, hogy az uj fővárosi törvény mint alkotmánybiztositék valósittas- sék meg. Az, hogy a többségi párt a maga kozmopolita voltát leplezendő, a városi törvényhatóságból ki akarta zárni a politikát; az, hogy a merkantilis érzékek által vezetett üzletemberek által dominált községi demokrata-párt a szocziális érdekek szolgálata czimén mindig egyéni érdeket szolgál: mindez már köztudomású. De, hogy a Martinovics szellemének áldozok tábora egyszerre királyi demokratákká vedlik, ez újabb jelenség és tegyük hozzá: jelentőségében a főváros perifériáin tulható jelenség. Abban, hogy megállapítják, hogy a magyarnak csak papiroson van alkotmánya; arra a következtetésre jutni, hogy tehát mindazok, kik ennek a papiros-alkotmánynak szeretnének érvényt szerezni, kik ebbe életet, vért, erőt és akaratot akarnak önteni, nem támogatást, hanem gyanúsítást érdemelnek; s a papirosalkotmány konstatálásával a demokráczia szabadalmazott ügyvivői királyhimnuszba törnek ki: nagyon jelentős, nagyon lényeges oknak kell lenni s e jelenséget figyelmen kívül hagyni veszedelmes következményekkel járhat. A magyar nemzet nem szorult arra, hogy királyhüségéről bizonyságot tegyen. Krónika. Demokraták a szigeten. Régen kinálgatja magát a Duna habjaiból kiemelkedő gyönyörűséges tündérkert, Szent Margit bűbájos szigete a fővárosnak. Most végre beleharapunk ebbe a nagy üzletbe, melynek létre kell jönnie, hiszen nem kisebb alkusz, mint Wekerle Sándor a közvetítő. Az árat és más: feltételeket pedig ki is szabhatná meg más mint Bndapest székes főváros látható feje, a demokratavezér Vázsonyi Vilmos. Diszkrét tanácskozást folytatott a miniszterelnökkel ez ügyben, és másnap töviröl- hegyére közölte a tervezetet egy napilap. Pedig nem is Vázsonyitól kapta az informácziót. Ha már le van leplezve a nagy szigetvásárlás titka, hát sietünk mi is a magunk diszkrét értesüléseink elárulásával és elmondjuk, hogy a főváros tulajdonába átment Mar- git-szigeten milyen lesz a jövőben az élet. A beléptijegy, ez az arisztokratikus intézmény egyszersmindenkorra eltöröltetik, mert nem egyeztethető össze a modern kor felfogásával, hogy csak kiváltságos egyének juthassanak egy közterületre. A szigetre hadd mehessen el díjtalanul a szegény ember. Ezért az eddigi belépőjegy helyett a szigetre való lépéskor csak a demokratakor tagsági jegyét kell felmutatni. Bank-, vasút-, szövetkezeti- és egyéb közgazdasági igazgatók e nélkül is bebocsájtást nyernek. Egyáltalán kizárvák a szigetről : Hecht Ernő, Baránszky Gyula, a budai szabad polgárok és a belvárosi sasok, a kik, ha szigetre akarnak menni, hát vegyék meg a Szúnyog- szigetet. A Margitsziget a demokratáké, schluss! Magán a szigeten lényeges átalakulás történik. Az arisztokratikus fürdő, mint felesleges és előjogokra emlékeztető intézmény, egyszerűen kiküszöböltetik. A lerombolt épület helyén felépitik a demokráczia panthe- onját, a melyben majdan Vázsonyi - párti jeleseink sírjai fognak domborulni. A forrás a „kinek kell nyáron meleg viz ? elve alapján bedugatik, minekutána az összes található Margitviz választási alap javára áruba bocsáj- tatik. Az összes evezősklubbok csónakdái a szigetről eltávolíttatnak, a lawn-tennis pályák leborotváltatnak, az athléta-klub pedig kifizetik. Erre csak azoknak van szükségük, kik viselkedésükkel, elveikkel, törekvésükkel mint egy különálló szigetet képeznek a nemzeti élet nagy tengerében. Hogy a demokraták tábora az uj szent- háromságot akkép konstruálja meg, hogy ünnepli Martinovicst, a magyar Jakobinusok szellemét, megállapítja a magyar alkotmány papiroson való létét és leszólja mindazokat, kik ennek védelmében vannak és mindezek konkluziójaképen éppen élteti a királyt, nagy és sok hazugság, nagy és sok veszedelem van. A levegő tele van hírekkel, hogy az alkotmánybiztositékok okából a kormány nem a legkedvesebb a bécsi burgban. A józan ész szerint ilyen körülmények között minden demokratának, — ha igazán demokrata — oda kell tömörülni azok mellé, kik az alkotmányba életet és erőt akarnak önteni, s kik a nemzeti akarat megvalósításáért állanak szemben a hatalommal. De ezek szavára, kelletlen és disszonáns visszhangot adni, ezek akaratát különvélemények felszínre tolásával súlyban csökkenteni, nem lehet demokrata erény, nem lehet becsületes magyar politika s azok, a kik ilyent tesznek, nemcsak az ország fővárosának tanácskozásából, de még a kerületi klubhelyiségekből is kiüzendők. A Bachus-pincze is ugyanabban a kerületben van. Ott is a királvhüség hangoztatása volt a zsolozsma. Mindezek: a középkorra emlékeztető arisztokratikus alkotások. Helyükbe csinálnak egy játszóteret az elv- és párthü vázsonyiszavazók gyermekei számára valláskülönbség nélkül és egy egész külön körülrekesztett paradicsomot „Terézváros a szigeten“ felírással. Ebbe csakis belső titkos tanácsosok nyernek bebocsájtást. Gondoskodás történik arról, hogy a Duna- gözhajózási társaság három nagy helyi hajója, mely a szigetre közlekedik, átkereszteltessék s a jövőben »Vázsonyi I.« »Ehrlich« és »Leitner« nevet viseljék. Egy kis vontató gőzös, mely a szigeti személyzetet szállítja a hátulsó kikötőbe, »Bárczy« névre kereszteltetik. A szigeten kocsma, kávéház, szálloda s minden volt és leendő vállalat bérlete felmon- datik és a központi Demokrata-kör házi kezelésébe vétetik. A pinka jövedelméből egy hidalapot teremtenek, melyből Vázsonyi arany lakodalmára megépítik a tizenkettedik budapesti hidat: a Vilmos-liidal. Az alsó vendéglőben kabarét rendeztetik be, melynek Szalai Mihály ir szomorú hangulatú vígjátékokat. Conferencier és kikiáltó Kardhordó Árpád lesz.
