Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-21 / 20. szám
II. évfolyam. 1007. május 21. 20. szám. (AZ ERZSÉHH l VÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ................. ...............- 10 korona. Fé l évre __....................- — — — 5 Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdpnos B. Virágh Géza czimére küldendők; VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—9S. Tanulságok. (S). Noha jellemvonása a magyar nemzetnek, hogy csakis saját kárán tanul; próbáljuk meg mégis leszűrni a szomszéd hajából a tanulságokat, hátha okulunk rajta. Az ausztriai választás eredményével foglalkozik mindenki. Az ott előállott helyzetet mérlegelik mindenfelé, mindenféle viszonylatban s igy aligha végzünk meddő munkát, ha a mi községi politikánkat is bele illesztjük a nagy perspektívába, lássuk, hogy fest ez, a kialakult viszonyok szempontjából. Az egész államéletre kiható követkéz- ^ ménye van a választásnak, s maga az állam mint eszme, mint fogalom egészen háttérbe szorult a választáson. A győztesként kikerült pártok túlérnél- j kednek az állam korlátain, sőt még fogalmán is; nagyobb, egyetemesebb gondolatok szerint csoportosultak, nagyobb és egyetemesebb czél szolgálatába szegődtek. A szocziális világtengerből táplálkozik mind a két győztes párt. De annak daczára, hogy mindegyik egyetemes czélt akar szolgálni, a czél szolgálatából egymást ki akarják zárni. Vagyis egyetemes érdekek harczosai a két szocziális tábor emberei; de csak addig, mig a másik pártról nincs szó, mert a másik párt gyűlölete már nagyobb az egyetemes érdek előmozdításánál; mert a saját maguk szeretete már erősebb az egyetemes jó szolgálatánál. A két párt, hogy ennyire megizmosodhatott, egyforma eszközökkel dolgozott. Mindent a mi fékező, korlátozó hatással lehetett volna, kidobott programmjából. Félre tolt utjából hagyományokat, tekintélyeket; elfelejtkezett kegyeletről, szeretetről; elfelejtett ellentéteket, eltemetett eszményeket, s végre oda lyukadt ki mind a két párt, hogy egy és ugyanazon az alapön áll, t. i. a kölcsönös gyűlölet alapján. Mert ez az igazi programmja úgy a I.uegerek pártjának, mint a másik fajta demagógok csoportjának. Az egyik szentelt vízzel és a vallási fanatizmussal fedi és mossa ádáz indulatját, a másik az éhség falrafestett kínjával. A munka mindenségének hazug apoteózisával takarja el fékevesztett vadságát és egész a szülők megtagadásáig menő önzését. Milyen lehet az az államélet, melynek ilyen pártok a lüktető erői? Mi bírja majd ezeket féken tartani és a rend kerékcsapásába beletörni? Csak az, a mi hozzájuk hasonló, de náluknál erősebb : az abszolút, befolyásolást nem tűrő hatalom. És ez logikus is. Ha ők kidobtak a maguk köréből állami életet, állami hegemóniát, politikai felelősséget, államot, hazát, csak nem fogja őket dédelgetni, tűrni az Ausztriában az államot ké pező abszolút császári hatalom? ! És e pártok annyira mentek egymás elleni gyűlöletükben, elvakultságukban, hogy nem vették észre, hogy az absolut hatalom őket éppen azokkal szemben játszotta ki, a kik az ő abszolút hatalmának akartak befolyásoló tényezői lenni, nem vették észre, hogy annak az odaát mindenek felett álló hatalomnak kellemetlenek kezdtek lenni az ő hatalmából részt kérők, s hogy ezeket elsöpörje, érlelte meg hirtelen az ő vetésüket de csak addig, mig magba nem megy az ő vetésük; mert azt csakis nagyon naiv lelkek hiszik el, hogy az 6 intranzigensebb hatalmuk kedvesebi) lesz, mint amazoké volt a hatalomnak. Vagyis mi az eredmény: a nagy szocziális pártok megsemmisítették a nemzeti befolyásoló erőnek eddig elért eredményét; s ők, a kik hadat üzentek mindennek a mi állam, a mi hatalom, a mi Isten kegyelméből való: elpusztították ezeket, a kik ezeknek kellemetlenek voltak. És lássuk a képet mi- nálunk. A mi községi demokrata pártunk szintén kiküszöbölte a maga programmjából a politikát. Kikapcsolta magát a politikából, úgy a mint mondani szokta, »függetlenítette magát« a politikától. Az ő küzdelmük végczéljai mellett, a haza, a nemzet, a magyarság: félretett, csak akadékoskodó eszmény. Csak különcz, mely hátráltatja "őket nemes versenyükben, a futásban. A szeretett főváros »egyetemes érdekét« szolgálják, de a »hegypártiak«, a »hátmögöttiek« kizárásával. Krónika, Fel Bécsbe! Hadverő Mátyás vitéz hadainak Bécsbe történt bevonulása óla olyan délczeg magyar csapat nem járta be Bécs császárvárosa utczáit, mint az uj osztrák általános választójog első próbatétele alkalmával. Mi volt e bevonuláshoz képest az 1848-iki magyar küldöttség ünneplése Becsben. Akkor csak a szivek repültek iljaink felé, most az antiszemita városi tanácsnokok. Akkor az egész császárváros visszhangzott a tüzes magyar szónokok által felkeltett lelkesedéstől, ma a magyar vendégek illedelmesen viselkednek és tanulmányoznak. És igaz, hogy 48-ban Kossuth Lajos volt a magyarok élén az osztrák fővárosban, de most viszont Vázsonyi Vilmos saját személvében ereszkedett le a keresztény-szoczialisták alacsony színvonalának a tanulmányozása végett és ment — fel Bécsbe. Tudja mindenki széles ez országban, ki ne tudná, hisz meg volt írva naponta kétszer, hogy a pesti demokraták felmentek Bécsbe tanulmányozni, nem a Lueger-féle közigazgatást, a keresztény-szocziális heczmeiszterek eddigi munkájának eredményeit, nem azt, hogy miként vált be a bécsi gázgyár megváltása, hogyan működik a bécsvárosi villamos, és más efféle csekélységeket, dehogy, hanem azt, hogy a képviselőválasztásokat hogyan csinálják és hogy miként fest a valóságban egy ilyen titkosan, egyenlően és közvetetlenül általános választói jog. A demokrata párt tudvalevőleg egyáltalán nem ért a választás csinálásához. Csendben, méltóságban, szerényen meghúzódva szokta bevárni a választás napját, bizván elveinek és az eszmék erősségében, mely neki a győzelmet megszerzi. E választási tudatlanok ugyancsak csodálkoztak a bécsi eseten. Először is azt tapasztalták, hogy gorombáskodni, szájaskodni, minden ellenkező véleményt ledorongolni itt Budapesten mégis csak jobban tud a budapesti városi nagyhatalmasok kipróbált serege. Másodszor, hogy 100 pesti demokrata szavazó »akármi lesz vacsorára, nem szavazok senki másra« refrénü dalt kurjongatva, éppen olyan nagy orditást tud végezni, mint 20.000 bécsi keresztény-szocialista söröstorok. Harmadszor, hogy azok a bécsi antiszemita községtanácsosok tulajdonkép nem is olyan műveletlen emberek, mert hisz a demokrata küldöttséget előzékenyen kalauzolták. Negyedszer, hogy Vázsonyi, ha akarná, ki tudná ugratni Lueger mestert a nagy népszerűségéből, mert a bécsi fővázsonyi távolról sem oly szeretetreméltó, oly lebilincselő modorú, oly nyájas és vidám, mint a pesti főlueger. A demokrata tanulmányi bizottság azon felül még néhány utánzásraméltó fogást tanult el a keresztény-szoczialista választásintézöktől. így egy biztosan bevált, de titokban tartott módját annak, hogy lehet egy demokratát 10 választó helyett tízszer leszavaztatni és egy másik eszközt, melynek segélyével a máspárti választó szó nélkül a föld alá sülyesztetik. Ezen felül még az a haszna is megvan a demokratáknak, hogy kiváló fejtik és vezérük néhány újabb antiszemita káromlást tanult meg. Jaj most Hecht Ernőnek. Olyan lekóbizás még Pesten nem esett meg!
