Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-14 / 19. szám

F U GG FT Г, К N BUI) Л Р EST.

dolkodni azzal a hazaszeretette], a mely nekünk | azt parancsolja, hogy ne tegyünk egy lépést sem a nélkül, hogy ezen lépés következményeit ne mérlegelnők. (Igaz! Úgy van!) Mert midőn az ember felelős a lépeséért, akkor talán lassabban kell hogy lépjen, de egyszersmind biztosabban. (Élénk helyeslés és taps)

Ezektől a gondolatoktól áthatva mondok önöknek köszönetét azért, hogy rossz és jó időkben egyaránt megtartották irántam szere- tetüket. (Lelkes éljenzés és taps.) Ez a szeretet az- igaz embernek, a becsületes embernek egyetlen igazi jutalma, egyetlen nagy kincse. Tartsák meg ezt a jutalmat számomra halálomig. (Szűnni nem akaró lelkes éljenzés és taps.)

Dr. Hernfeld Izsó, a pártkör ügyésze Günther Antal dr. igazságügyminiszteri köszöntötte a következő beszéddel :

Nagyméltóságu Miniszter Urak! Tisztelt Polgártársaim! Midőn a legfelsőbb bizalom Günther Antal ur Ö nagyméltóságát a miniszteri székbe emelte, mi ebben nemcsak kitüntetést láttunk, hanem úgy fogtuk lel ezt a tényt, hogy a kiváló munkaerejű államtitkár [ jogczimet nyert, alkalmat kapott arra, miszerint az ő nagy tudását, egyéniségét, az igazságügyi alkotások keretébe beilleszsze.

Jól tudjuk tisztelt uraim, hogy az igazságügyi tárczában a mindennapi kormányzati leendőkön kívül fontos feladatok várnak teljesítésre, annál inkább örülnünk kell azon, hogy a miniszteri székben nem egy szürke elméleteket gyártó próbatudós, hanem a gyakorlati életei s a törvényeknek az életben megnyilatkozó hibáit ismerő, azokon segíteni akaró és segíteni is tudó férfiú ül.

Adjon a Mindenható neki erőt, egészséget, hogy nagy terveit a haza javára s a maga dicsőségére megvalósíthassa. Erre emelem poharam.

Günther Antal igazságügyminiszter a következőképpen válaszolt:

T. Uraim! Végtelenül jól esik látnom e kerületben az uj korszak fölvirradtát s a régi korszak teljes bukását. Az én t. Somogyi kollegám — az ügyvédeket kollegáknak tekintem ma is — azt mondotta, hogy e kerület polgárai, mint a waterlói katonák megmutatták, hogy meg tudnak halni, ha kell, de meg nem adják magukat. A waterlói katonák ezt sohasem mondották, de jó volt ez a mondás arra, hogy egy szellemes iró a párizsi opera balletkarára alkalmazza oly kép, hogy ők meg sohasem halnak meg, de mindig megadják magukat. (Élénk tetszés.) A régi korszaknak egyik titka az volt, hogy mindig megadták magukat és azt hitték, nem halnak meg soha.

T. Uraim! Azon az estén, melyen az a kődobálás volt, itt voltam én is. Nem tetszettünk az akkori satrapáknak, de a világ azóta megváltozott egészen. Eszembe jut Szkicsák képviselő urnák a mondása, a melyet azon a napon intézett hozzám, mikor a miniszteri széket elfoglaltam. Azt mondotta: én pedig kös- ! sem be Justi fiának a szemét. Megmondottam neki azonnal, hogy nem Justitiának, hanem a görög Themisnek volt a szeme bekötve, de a i históriáját a dolognak nem mondottam el. (Halljuk!) Ennek a szemkötőnek az a története. hogy a mikor egy hires görög ügyvéd, Hyperides védelmezte Phrinét, Athén legszebb asszonyát, azt tanácsolta neki, hogy mikor a bíróság elé megyen, öltsön könnyű öltözéket, a mikor pedig a legsúlyosabb váddal illették a szép asszonyt, akkor intett és egy pillanatra lehullott róla minden lepel. Phrinét felmentették. (Elénk tetszés és derültség.) Ekkor rendelte el az Areopág, hogy azon túl a bíráknak nem szabad a vádlottra nézni, s miután szép asszonyok még többször is kerültek a bíróságok elé, a bírák pedig nem tudlak ellenállni" annak, hogy ne nézzenek a szép vádlottakra, a barlangokban sötétben voltak kénytelenek megtartani a tárgyalásokat. Ezt jelképezi Themis bekötött szeme. Azt hiszem, hogy e kerület polgárainak szeméről már lehullott a szemkötő és egy uj világ virrad fel. Hogy ez az uj világ hasznos és termékeny legyen, éltesse az Isten ennek a kerületnek minden polgárát (Lelkes éljenzés és taps.)

Gilányi János tanár, a kör gazdája emelkedett ezután szólásra:

Mélyen tisztelt uraim! A VII. kér. függ. és 4cS-as pártkor vezetősége a kör másfél éves fennállása óla sokszor volt megitlasult szemlélője annak az öntudatosságtól büszke, céltudatosság- és következetességtől férfias, hazafias lelkesedéstől lángoló, hatalmas erőnek, mely a pecsovicsságáról hírhedt VII. kerületnek minden érdemes férfiút a korrupezió ellen sorompóba állította és az alkotmányos fegyverekkel ellátta.

E kör szerény falai, az előttünk elterülő Almássy-tér, söl az egész kerület s annak minden zege-zuga, lakosságának apraja-nagyja tanúja lehel, mert tanúja volt, annak a mérhetetlen lelkesültségnek, annak a páratlan hazafias mámornak, melyei a házakra tömegesen kitűzött 48-as lobogó és a kerület posvadt levegőjét zengésével megtisztító Kossuth-nóta előidézett.

De ez erőnek, e hatalmas erőnek tanúi lehetünk mi is mindnyájan, kik nemcsak láttuk, hanem éreztük is. Szinte duzzadtunk tőle.

Hol van ez az erő, hol van ez a páratlan energia? Talán elveszett? Nem. Hisz a fizikának örök igazsága, hogy az energia nem vész el. Ez az erő megvan, ott él a kerület érdemes polgárainak lelkében leülepedve. A mozgási energia helyzeti energiává változott, mely csak az alkalmat várja hogy újra előtörjön.

Megérdemelte volna ez óriási erő, hogy méltó birtokába, a hatalom birtokába jusson, hogy mint a hatalom birtokosa a közjó érdekében munkálkodhassék.

Ettől a jutalomtól, sajnos elesett.

i-un az erő megvan s mi értékesíteni akarjuk. Azt akarjuk, hogy nemzeti kormányunk ne legyen kénytelen tápláló nedveit messze vidékekről felszívni, főgyökereit a főváros szivébe, a főváros hazafias polgárságának leikébe bocsássa. Tudjuk jól, hogy a hatalom az erőből táplálkozik.

Nos hát mi erőnket egészen nemzeti kormányunk támogatására akarjuk fordítani, már azon határtalan tisztelet, bizalom és szeretett révén is, melylyel országos pártunk dicső fejét: Kossuth Ferenczet és a fejkoronáját: Apponyi Albert grófot övezzük.

Fogadja e támogatást és erőt nemzeti kormányunk kegyesen, nemcsak őszintesége folytán, de azért is, mert az erő igen értékes.

Helyzeti energiánkat összegeztük. Szorosan egymás mellé álltunk. Megalkottuk a főv. függ. és 48-as pártok és szervezetek szövetségét.

Tettük ezt azért, hogy kormányunknak testőrei lehessünk, hogy egymást védhessük s hogyha alkalom kínálkozik, helyezeti energiánkat újra mozgási állapotba hozva, a még el nem foglalt területeket, a még be nem vett sánezokat is hatalmunkba keríthessük.

A czél kivitelére jók vagyunk. Hadseregünk harczképes. Fegyvereink tiszták. Czél- pontunk becsületes. Hadvezérünk Holló Lajos dr. orsz. képviselő a legkiválóbb katona.

Megalkuvást nem ismerő igaz, óliitü 48-as. A veszedelmeket nem keresi, de ha benne van előle ki nem tér. Puritán jelleme a czifraság- tól irtózik. Következetessége határtalan. Nem táborszernagyi ruhában áll ő a mi élünkön, tiszte nagy, uniformisa egyszerű.

Ám mi ismerjük őt, s mivel ismerjük, szeretjük és bálványozzuk. Egyszerű uniformisán átsugárzik had vezér i lelke, áttör magasztos hivatása, vasakaratának ereje s mi csak lángszavát lessük, hogy rohanhassunk utána tüzön-vizen át a győzelemre;

Holló Lajost, a mi szeretett hadvezérünket a magyarok Istene sokáig éltesse.

Gilányi János nagy hatást keltő beszédére felelt Holló Lajos.

Holló Lajos azzal kezdte beszédét, hogy az előtte szóló szellemes és tartalmas beszédében volt valami, a mit az nem mondott ki, de minden mondásában ott rezgeti t. i. a párt levertségének fájdalmas panasza.

Ezt a fájdalmat akarta kormányunk 48-as része enyhíteni, úgymond, mikor e körben nem a győzelem után, hanem leveretés után most megjelent.

A kormány ismeri e kör erejét s méltányolni tudja küzdelmeit, a mely küzdelem a főv. függetlenségi pártok szövetségének megalkotása után úgy ebben a kerületben, mint a többi kerületekben is győzelemmel kell, hogy végződjék.

Sürgeti az uj fővárosi törvénybehozatalát, a mi a most uralmon lévő községi pártok bukását jelenti.

A főv. függetlenségi szervezetek bizalmát tolmácsolja a kormány megjelent tagjai előtt, kiknél tudásban, jellemben, rátermettségben és hazafiságban a közélet porondján különb férfiakat nem ismer.

Különösen nagy hatást keltettek szavai, a mikor e kormány ellenségeit s ezek között elsősorban a községi többségi pártot támadta és jellemezte.

Végül bizalmat fejezi ki, hogy a főv. függ. és 48-as pártok továbbra is lelkesen kitartanak a zászló mellett.

Holló Lajos beszédét szűnni nem akaró éljenzés és taps között fejezte be.

Ezután B. Yirágli Géza állott fel szólásra és a következőket mondta :

Mélyen tisztelt Uraim! Annak a kitartó, hazafias, nemzeterősitő munkának, melyet a VII. kerületi függetlenségi és 48-as pártkör megalakulása óta folytat, közvetlen hatása éppen csak a fővárosban, illetve a fővárosnak ebben a kerületében nyilatkozhatik meg. Hiszen maga az a jelentős esemény mely nekünk oly kedves alkalmul szolgál arra, hogy országos pártunk vezéreit Kossuth Ferenczet és Apponyi Albert grófot most itt a mi körünkben ünnepelhessük és velük szemben szivünk egész érzését kifejezésre juttassuk — elsősorban a székesfővárosnak eminens érdekét elégíti ki. Élénk bizonysága ez annak, hogy a mi pártunk a főváros legvitálisabb érdekeinek istápolásával törekszik a nemzeterősitő munkából a maga részét kivenni.

És a mikor a nemzeterősitő munkának egy általunk elvetett magja a nemzet nagynevű vezéreinek, Apponyi Albert grófnak és Kossuth Ferencznek egyrészt jóvoltából, másrészt törekvéseink iránti rokonérzéséből ime a főváros üdvére és javára kikéi, akkor örömmel üdvözlöm én itt a mi körünkben a székesfőváros képviseletében megjelent Almády Géza tanácsnok urat. És őt üdvözölvén, egyúttal sajnálattal konstatálom, hogy — a mikor a mi pártunk az ország nagynevű kultuszminiszterét, nem is politikai jellegű ünnep keretében, de a mint meghívóinkon is világosan, félre nem érthető módon fel van tüntetve — egy oly kulturális intézmény megvalósítása alkalmából , ünnepli, mely által a székesfővárost egy nagy iskola fenntartási költségeitől megkíméli és annak minden anyagi terhét a maga nyakára j veszi — bogy akkor a székesfőváros polgár- mesterét, vagy a székesfőváros tanügyi osztályának vezetőjét nem hatja át még annyira i sem a kötelességérzet tudata, hogy ezen az ünnepen megjelennék és leróná köszönetét a miniszternek a főváros érdekében, a főváros javára tett áldozatkészségéért. Ez nagyon szomorú tény, melyet le kellett szegeznem, mert meghívásuk ismételten megtörtént. Almády Géza tanácsnok ur ime látja, hogy ez a párt nem személyeknek hódol, de nagy, magasztos eszméknek áll szolgálatában. Nem a hatalom képviselőit ünnepeljük mi ma itt, hanem azokat a nagynevű férfiakat, a kik a mi eszméinknek, a mi törekvéseinknek szeretett, tisztelt és bizalmat érdemlő letéteményesei.

Almády Géza tanácsnok ur eljött, közénk, irántunk való rokonérzése hozta ide bizonyára. De ha majd beszámol nálunk szerzett tapasztalatairól, kérem, számoljon be arról a lelkesedésről is, melylyel ez a pártt a közügyek iránt viseltetik. Számoljon be erről is, és vigye szél apostol módjára az egész tanácsban, bogy a miképen az iskola létesítésének ügyével a főváros érdekeit kívántuk szolgálni, akként minden törekvésünk oda irányul, bogy a régi romlott rendszer ledöntésével az egész tóvárosi nagygyá, gazdaggá, hatalmassá és tügget- lenné tegyük. És ha ebben a törekvésünkben a jövőben mindenkor a főváros vezetőinek ellenséges indulata helyett azoknak rokonérzésével fogunk találkozni, könnyebb lesz a mi