Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-06 / 18. szám
‘1 Dehogy! Hallgasd csak, milv szépen meg tudja értetni, az öledbe ült, már más uraságokat is kiszolgált némber, hogy mi a legelső kérdés? Uj sugárutat csinálni ! Ez azután a demokrata programra! Házakat leromboltatni a polgárság garasain, utakat létesíteni a közönség vagyonából és uj házakat építeni a saját magunk hasznára! De sürgősen, de gyorsan! Polgármester javaslatot, tanács előirányzatot, mérnöki hivatal tervezetet készítsen sürgősen, záros határidő alatt, de minél hamarább! Hogy oda pénz is kell'?! Hát nincsen ? Majd megszavazzuk ! Persze, hogy ennek a sürgősségnek, ennek a türelmetlenségnek oka is van, arról már hallgat a gyűlés, hallgat a memorandum. Az, hogy ez a mostani »tiszavirág« életű közgyűlés szeretné »köztevékenységét« valamely »közmunkával« megörökíteni, az csak hiúság. Van ennél két fontosabb indoka ennek a türelmetlenségnek. Az egyik, hogy a »betterment« éleibe léptetése előtt kell megoldani e kérdést, mert különben, ha a betterment már életbe lépett s ha az érdekelt ingatlantulajdonosoknak meg kell fizetni az értékemelkedést, fedezni a közmunkát, mi haszna van akkor a »szeretett fővárostól«. A másik, hogy az uj fővárosi törvény j életbelépéséről egyidejűleg, a törvényeknek az alkalmazásában is uj élei fog bekövetkezni. De hát ezt nem látják az abba a táborba szorult és még »nem érdekelt« bizot tsági tagok ? Nem gondolják, hogy az adott viszonyok között az egyedüli »közkötelesség« abban áll, hogy ott hagyják azt a tábort, mely beállott czirkuszakrobatának, kóklernek csak azért, hogy elvonja a néző figyelmét a zsebtolvajról? Legyenek meggyőződve, hogy ebben a kérdésben meg az egész főváros lakossága türelmetlen. Népoíthon. — A jótékonysági ügyosztály előterjesztése. — A millennium alkalmával a főváros közgyűlése nagy lelkesedéssel két millió koronát szavazott meg millenniumi alapitványkép kulturális és közjótékonysági czélra. A nagy felbuzdulás után persze csend következett és a a millenniumi alap kérdése pihent. Nyugalmában csak hébe-hóba zavarta meg egy-egy bizottsági tanácskozás avagy holmi igen buzgó tisztviselő tervezgetése. Közben az alap kamata 800.000 koronára növekedett és a fővárosnak igazán halaszthatatlan kötelessége már most, hogy a viszonyaink közt igen tekintélyes ösz- szeget rendeltetésere fordítsa. E kötelesség tudatában a közjótékonysági ügyosztály vezetője: Almádi] Géza tanács- j nők alapos előterjesztést dolgozott ki a millenniumi alap hováforditása tárgyában. Az előterjesztés fölveti a kérdést, melyik intézményt valósítsák meg előbb : a Népházal, amely a népnek inkább kaszinója lenne, vagy a Népotthoni , amely a nép szükségletét elégíti ki. Az előterjesztés szerint azt, amelyre nagyobb szükség van és a melyet gyorsabban meg lehet valósítani. 1 ellát a Népolthonl, a melyet az előterjesztés Millenniumi Jótelep-nek nevezett el. A Jótelep menedéket ad a hajléktalannak, egyes családoknak külön otthont biztosit. Föntart népkonyhát a felnőtteknek és külön a g)tr_ mekeknek, van társalgóterme a szegények szellemi és kulturális életének a fejlesztésére, gondoskodik gyermekotthonról és napközi otthonról, helyet talál ott az óvóiskola és a bölcsőde, ahol a munkábamenő szegény anyának elhagyott gyermekét reggel hat órától este hat óráig gondozzák, berendeznek népfürdőt, felruházó helyiséget, foglalkoztató műhelyt, a hol a munkátalan kap munkál, a inig rendes keresethez jut. A foglalkoztatóban lesz fehérnemü- és ruhajavitó műhely, asztalos-, lakatos-, fa- apritómühely, kőzuzófészer, különféle javítóműhely és raktárhelyiség. Gondoskodnak a Jótelepben könyvtárról, olvasóteremről, külön teremről, a hol felolvasást, hangversenyt és szinielőadást rendeznek. Lesz ott tudakozódó iroda, a hova a szegény ember minden ügyesbajos dolgával bizalommal fordulhat. Ott minden dolgában útbaigazítják, kezére járnak. Végül népfürdőről és kertről is gondoskodnak s a kertben a gyermekeknek játszóhelyről. A Jótelep megvalósítása nyolczszázezer koronába kerül. A költség tehát megvan, mert mint említők, az alapítványból a tárgyalás ideje alatt éppen 800.000 korona kamat gyűlt össze. Az előterjesztés végül a millenniumi alapítvány alapitó okiratának a megszerkesztését kívánja. Tizenegy esztendő alatt még az alapitó okirat megszerkesztéséig sem jutottak. A Népotthon megvalósítását senki sem tartja szükségesebbnek, mint mi, a kiknek programmja a szegény néprétegek szocziális és anyagi helyzetének javítását tűzte ki a városi politika legfőbb feladatául. Sajnos azonban, az előterjesztésben körülirt módon a Népotthont megfelelő formában megvalósíthatónak nem tartjuk. Mert egyenesen lehetetlenség, hogy 800.000 koronából létesíthető legyen egy oly rengeteg intézmény, mely magában foglal: hajléktalanok men helyét, népkonyhát, gyermekotthont, napközi otthont, népfürdőt, foglalkoztató műhelyt, külömböző ipartelepeket, könyvtárat, népszínházát és ki tudja még mi minden jól és szükségeset. Előre is megjósoljuk, hogy egy ilyen sokat markolni akaró intézmény nagyon keveset log majd és legfeljebb csak szaporítanánk azoknak a Potemkin-féle jóléti intézeteknek a számát egygyel, a melyeket néha- napján ideránduló idegeneknek mutatunk be nagy garral. Ha igazán csinálni akarunk Népotthont ilyen stílusban, mint azt az előterjesztés kon- templalja, úgy e czélra milliókat kell szánni. Hiszen csak hajléktalanok menhelye czéljára rengeteg nagy épületet kell létesíteni, nem is szólva a foglalkoztató műhelyekről, melyeknek hivatása a munkanélküliség bajait enyhíteni, melynek tehát télen-nyáron nehány ezer munkást kell foglalkoztatnia. Hát elképzelhető-e, hogy aránylag csekély összegből e rengeteg nagy intézmények költsége kikerülne? Véleményünk szerint teljesen megfelel a székesfőváros a millenniumi alap létesítésekor kifejezésre jutott intencziónak, ha az előterjesztésben kontemplált Népotthonnak egy-két ágazatát lépteti életbe, ezt azonban nagy mérvben. Akár hajléktalanok menhelyét, akár foglalkoztatót, akár napközi otthont csinálunk, csináljuk azt meg nagy stílben, mely megFLGGfET 1. EN_ BUD АI > EST, felel a főváros nagyságának és a köznyomo- ruság nagy mérvének. Ha menhely, hát leljen benne hajlékot valamennyi kivertje a főváros lakosságának, hogy ne legyen e városban ember, kinek takarója a szabad ég és vánkosa egy-egy kőlépcső; ha foglalkoztató műhely, hát adjon munkát és kenyeret valamennyi munkanélkül senyvedőnek, a kit a munkanélküliség szocziális nyavalyája nyomorba döntött ; ha napközi otthon, hát férjen el benne mindaz a sok gyermek, aki ma szülői felügyelet nélkül csavarog az utczán és nevelődik pesti csibészszó. Alaposan, gyökeresen segítsünk egy-egy bajon a millennium alap felhasználásával és ne akarjunk regénybe való módon kis pénzzel óriási köznyomort a világból kiküszöbölni. Mert ha minden bajt egy csapással akarunk orvosolni, mikor az arra való eszköz elégtelen : egyetlen egy bajt sem tudunk kiküszöbölni. Nem a »Millennium-Jótelep« hangzatos nevét viselő Potemkin-intézet kell ennek a városnak, hanem komolyan, czéltudatosan keresztülvitt szocziális intézmények kellenek, a melyekben az életküzdelemben nap-nap után elfáradt embertársunk nyugodalmas álomra hajthatja fejét, avagy kenyeretadó munkát kap. Ily értelemben szívesen látjuk a millenniumi alap mihamarébb való aktiválását. Községi szocziálpoiitika, X. A közczélü üzemek kommunalizálása. A községi szocziálpoiitika feladatai között talán egy sem oly messzire kiható a lakosság anyagi érdekei szempontjából, mint a közczélü üzemek kommunális eszközökkel való létesítése, illetve a magánvállalkozás kezében lévő ez üzemek megváltása és házi kezelésbe vétele. E tekintetben a múltat igen sok bűn terheli. A székesfőváros kiadta kezéből a legjövedelmezőbb közüzemeket, a nélkül, hogy kellőkép gondoskodott volna a maga ingerencziájáról és felügyeleti hatáskörének biztosításáról. Pedig egészen el is tekintve a közczélü üzemek nagy jövedelmezőségétől: a lakosság igényei és érdeke megkívánják, hogy az ily közhasznu és közrendeltetésü üzemek miként való kezelésébe, üzletvitelébe a kommunitásnak beleszólása legyen. Mert különben az fog bekövetkezni, a mi nálunk Budapesten is megtörtént, hogy a közczélü üzemeket monopolizáló vállalatok kizárólag a nyerészkedés szempontját tűzik ki vezérelvükül és minden törekvésüket arra irányítják, hogy mentői kisebb önköltséggel, tehát mentői csekélyebb ellenszolgáltatás fejében mentői nagyobb üzleti hasznot érje- nok el. Ezt volt alkalmunk részletesen kimutatni a közúti közlekedés terén, és nem kerülne nagy fáradságunkba, hogy bebizonyítsuk a többi közczélü üzemet monopolizáló vállalkozásokról is. De hiszen osztalékot fizető részvénytársaságoknál ez oly magától értetődő sőt oly legális törekvés, hogy kár volna szót pazarolni e tény igazolására. \ illamosvasutak, társaskocsi-közlekedés, gázvilágitás, villamos áramszolgáltatás, vásározás egytől-egyig oly üzemek, a melyek a nagyközönség szolgálatára rendelvék és a melyek helyesen csak úgy kezelhetők, ha maga a fogyasztó közönségük, illetve annak hatósági szerve intézi ez üzemek vitelét. Nálunk ez igazságot még nem ismerték fel
