Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-22 / 16. szám
goskodni a hivatalos helyiségekben, egyideig he lehet maszlagolni a városi hivatalnokokat, tanítókat, meglehet kisérteni szerecsen-utczai mulatót, Vampeticsféle szerzó'dés meghosszab- hitást stb. stb. és ezáltal féken tartani a lakosságot, de ennek hatásai mégis kijönnek a külvilág elé, s akkor vak kell, hogy legyen a polgárság, ha nem látja az árulást, a csalódást. Csak természetes tehát, hogy védekeznie is kell ez árulással szemben, hogy szervezkednie kell e hatalmasokkal szemben. Abból, hogy az igazság fegyverével, a logika erejével, a tisztesség, a nobili tás eszközeivel fel lehessen venni velük szemben a harczot, kijózanítottak bennünket. Jól tették. A poloskákat nem lehet parfümmel kiirtani. A kéményeket nem lehet glazékesztyüvel tisztogatni, vagy legalább is nem szokásos. Drága mulatság lenne, pedig a legjobb kéményseprői kerület sem ér meg többet 200 (kettőszáz) koronánál, a mint ezt az egyik hetedik kerületi demokrata városatya közjegyzői okirattal igazolta. Ők össze tudtak olvadni a politika kizárásával, minket egybe kell hogy forrasszon a másik elv. Igenis, fővárosi életünket bele kell akasztani a nemzeti politika szekerébe; mert csakis ez utón lehetséges, hogy idegenből ideszakadt, idegen illetőségű, magyarul beszélni sem tudó, annál kevésbbé Írni és olvasni tudó analfabétáik felhajtott tömegén nyugodjék az ország fővároséinak közélete és megnyilatkozása. Ennek az elemnek akarja biztosítani a domináló hatalmat a demokrata tábor. Ezekért tagadja meg, hogy a független- : ségi és 48-as elvekben benne vannak az igazi demokrata elvek. Ezek teszik kényszerítő szükséggé, hogy községi politikánk beilleszkedjék az általános nemzeti politikába; mert csakis ezúton érhető el, hogy a magyar főváros sorsáról csak a magyar érzelmű és a magyarság szolgálatába szerződött választó polgárok döntsenek. A milyen idegen a demokrata városi bizottsági tagokra leszavazottak 80%-ának egész Magyarország sorsa, élete, törekvése: éppen olyan közömbös az ezek által megválasztott bizottsági tagok 80%-ának Magyar- ország fővárosának sorsa, élete, feladata. Bizonyság reá a főváros háztartása és viselkedése. Még a kereskedő is nemzeti politikát kell, hogy szolgáljon. Elszomorító jelenség tehát, hogy egy főváros bizottsági tagjainak többségében a kereskedő üzleti szelleme és nem a nemzeti törekvéseknek önfeláldozó áldozatkészsége nyilatkozik meg, de sőt ez képezi közöttük az összekötő kapcsot. Csakis igy lehetséges, hogy mint egv idegen test, külön életet élnek és képesek kivonni magukat a nemzeti berendezkedés nagy munkájából. Őket sohasem aggasztotta egyik gondolat sem, mely a nemzeti megizmosodást szolgálta. Reá is értek ezért és fel is használták j az alkalmat arra, hogy csápjaikat bele akasz- szák az ő közvetlen környezetükbe, szívósan, észrevétlenül, de ép ezért veszedelmesen. Jól tudják ők, ha kieresztik karmaik közül mai áldozatukat, a »szeretett fővárost« nem lesz többé alkalom arra, hogy mint a denevéiek a sötét odúban, egymás mellé lapulva ott lógjanak a barlang hasadékain, falain. Ezért zárták ők ki a politikát : a világosságot. Azt hitték, hogy a mint ők nem kiváncsiak a munkára serkentő napra, a nap ereje sem fogja őket zavarni. Tévednek. Nemcsak ki kell onnan zavarni őket, hanem lehetetlenné kell tenni azt is, hogy az ország fővárosának törvényhatósága újból bagolyvárrá alakulhasson. Le kell rombolni ezt a mai szervezetet. A függetlenségi szövetségnek az képezze legelső munkáját, hogy világítson be minden kerületben ezekbe a városi odúkba. I árja fel, hozza tudomására a központnak a visszaéléseket, a tehetetlenségeket, a sérelmeket, s a függetlenségi szövetség kérelme, panasza elől nem zárkózhatnak el még a törvényhozás faktorai sem. Hiába van a falakon kívül a függetlenségi és 48-as tábor, azért ezt kell, hogy ur legyen Magyarország fővárosában. A szövetségben összeolvad a kívánság az akarattal és a szövetség által megvalósul tetté válik törvényhozásilag is programmunk. Nem hátul fog kullogni a főváros, mint a hulladékot leső kóbor czigány, a nemzeti munkában, hanem ott lesz a legelső sorban. S ha kivette részét a nemzeti munkából, bátran követelheti is a részét annak áldásából. Nem fognak akkor aggodalmaskodni a bajok orvoslásán, de akkor nem is lesz arra szükség, hogy alamizsnát könyörgő tehetetlen és gyanús ember módjára oda dörgölódzék annak a falához, a kit, mig a házán dolgozott, elkerült, de most a hajlékba be szeretne jutni. A keret azonban még csak jelezve van. A fővárosi függetlenségi szövetség ma még nem egyébb nevénél. Hogy erővé, hatalommá fejlődjék, tőlünk függ. A keret megtöltésétől, a tartalomtól sok függ. fc>£> Még több a személyektől. Helyes, indokolt az előrelátás, a meggondollság, de még helyesebb és szükségesebb dolog az egymás megértése és a külszin előtt való versengés helyett az intenzív munka. Ha a mi ellenfeleink egymásra Hezitáltak az árulásban, az elvfeladásban és ezáltal tudnak együtt maradni; nekünk abban kell versengenünk, hogy az elvhüségben az egymás gyöngéit ne lássuk; a békülni akaró elvtársat szeretettel fogadjuk, a saját tábo- i runkban való virtuskodást még gyakorlati tornának se használjuk, hanem egymás iránt teljes bizalommal összesitsük összes erőinket a hitehagyottak, az elvárulók, az ellenfél táborára. Ők reverzálissal választották ki híveiket. Nyíltan megmondották, ki velük nincsen, az ellenük van. Ezt tudomásul kell vennünk és ehhez kell magunkat tartanunk. Isten áldása legyen a függetlenségi szövetség munkáján és érje el minél hamarább kitűzött czélját: hogy az oi.szag fovaiosa is osztályos harcosa legyen a nagy nemzeti munkának s ezúton biztosit- son polgárainak jólétet, boldogságot. FÜGGETLEN BUDAPEST. Halmos János. A békés munkálkodás embere, a mindén összeütközést és megrázkódtatást óvatosan kei ülő, a harczi zajlói irtózó Halmos János Budapest székesfőváros volt polgármestere elköltözött az élők sorából. Nyugodt tempe- iamentuma, békeszeretete, egyhangú, de czél- tudatos filisztersége csak egy pillanatban hagyta el. És ez az egy pillanat, melyben ! kilépeti a harcz mezejére, amikor, bár akaratlanul is felkavarta a közélet tengerének hullámait, megölte a csendes ember1. Halmos János az általa telidézett Polónyi-ügy izgalmait elviselni nem tudta. Ereje rohamosan megfogyott és a nyugalmából kizökkent ember néhány havi betegeskedés után összeroppant. Halmos János ravatalánál állva tudatára jutunk annak, hogy ez az ember nem szorult a »de mortuis nil, nisi bene« jótékony szabályára. Becsületes ember volt, híven szolgálta szülővárosát, talán kisebb tehetséggel, de nagy szorgalommal és lelkiismeretességgel. Nem tartozott a »stürmerek« sorába; tipikus példányképe volt a pontos, lelkiismeretes bürokratának, az aktaember ridegsége nélkül. Jó szive volt és talán éppen ebben rejlett legnagyobb hibája, mert ebben gyökeredzett nagy hajlékonysága, melyet a főváros klikkéi mindenkor a maguk számára iparkodtak kihasználni. Éppen ezért nem vádképpen, de az igazság megállapítása gyanánt el kell mondani az elhunytról, hogy akaratnélküli báb volt a törzsfőnökök és klikkek kezében és ha ennek ellenére hűséggel és hivatottsággal végezte nehéz tisztét, ez puritánságának legékesebb bizonysága. Halmos János polgármesterkedése nem esik székesfővárosunk fejlődésének legfényesebb korszakába. A 80-as és 90-es évek nagv fellendülése már végéhez ért, a mikor az imént elhunyt polgármesterré lett. De mint előkelő poziczióju tisztviselő résztvett a nagyarányú fejlesztés munkájában és mindenki, a kinek alkalma volt az egykori Haberhauer János csendes, de szívós munkáját a fővárosi pénzügyek kiépítése terén megfigyelni, tisztelettel adózik ennek a munkásságnak. És csaknem tragikumszámba megy, hogy a főváros pénzügyei, melyeknek gondozása annyira szivén feküdt Haberhauernek, a polgármester Halmos János alatt romlottak meg annyira, hogy immár a deficit örvénye tátong állandóan felénk. Hogy azután a sors keze oly időket idézett fel, a melyekben a székes- tőváros élén erős, bátor férfiúra lett volna szükség, nem pedig kontempláló, békéshaj- lamu és minden konfliktust óvatosan kerülő bürokratára, az szerencsétlenségére vált Halmosnak, a ki karrierjében szorgalmas munka árán, de nem szerencse nélkül küzdötte fel magát a legmagasabb polezra. Most, hogy örök pihenőre tért a székesfőváros halottja, igazságos szóval nem mondhatunk róla egyebet: jó ember volt, derék ember volt, becsülettel szolgálta a polgárságot, mely vállaira emelte. Legyen nyugalma a halálban oly teljes, a milyennek az életben szerette ! Értéknövekedési adó. Igen tonlos és üdvös reformot készített elő a tóvárosi pénzügyi és gazdasági ügyosztálya abban az előterjesztésben, a melyet Bódy Tivadar dr. tanácsnok és Déri Ferencz tanácsjegyző tett a székesfőváros tanácsához az üres háziéi kék megadóztatása és az értéknövekedési adó behozatala tárgyában. A község szociálpolitikai hivatása szempontjából a tervezett uj adó behozatala határozottan korszakalkotó jelentőségű volna, mert megvalósítását jelentené annak a fontos szocziál- polilikai elvnek, hogy a szegényebb néposzlályok terheinek könnyítése végeit a vagyonosabb osztályokra fokozottabb mérvű terhek rovassanak.
