Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-01 / 13. szám

AZ ERZSÉBETVÁROS.

meg az összes érdekelt tényezők, hogy a mint Bárczi István polgármester ur konstatálta, »ez a közgyűlés komoly, a város érdekében kifejtendő munkára képtelen.« Hogy a mai közgyűlési »demokrata« többség egyáltalán képtelen a komoly alkotásra, azt immár megállapította róla a szocziáldemokratáknak hivatalos lapja, a »Népszava« is, ama szocziál- demokratáké, a kiknek a demokratának csúfolt többségi párt a választások alkalmával néhány mandátumot ajánlott fel. És a leg- szomorubb, hogy ezt a képtelenséget még örömmel kell fogadnunk.

Mert bizony városunk közigazgatásában szerencse, hogy kifejlődött a »tehetetlenség erénve« mert ezzel még lehet valamennyire ellensúlyozni a nagy többségi pártnak szertelen hatalmát, a melyről bebizonyosodott, hogy alkalmas saját telhetellensége érdekében hitet változtatni, a meggyalázatokkal egy táborba menni, de csak akkor, mikor a tábor másik részén azt látták, hogy azok is óvatosan kerülik a Golgota keresztjét, hogy azok sem haragusznak reájuk, azért, mert valamikor »feszítsd meg«-et kiáltottak feléjük és töviskoszoruval akarták jutalmazni vezérük apostoli működését.

A kölcsönös megértés helyénvaló a közéletben.

A meggyőzés üdvös eredményeket hoz létre.

De a kölcsönös becsapás nyomán üdvös eredmény nem fakadhat.

Az ágens gyakran hazudik províziója érdekében; de a közéletben a hazugság mindig megbosszulja magát.

Azt hazudta a nagy községi demokrata párt, hogy megtisztítja a városi közéletet; hatalmas reformokkal fejleszteni fogja népének jólétét, előmozdítani boldogulását.

S hazugságának meg is van az eredménye, annyira megbízhatatlanok, hogy nem mernek velük semmi komoly munkát végeztetni, mert a politika kizárásában annyira mentek, hogy az önzetlenül a város érdekében dolgozókat politikából leszavazzák és a legüdvösebb javaslatot politikából meg nem szavazzák. Minket nem lep meg ez az eredmény.

Mi előre bejelentettük, hogy ennek he kell következni.

A nagy győzelembe mi belekiáltottuk, hogy a mámor gőze hamarább elszáll az emberek fejéből, mintsem hinnétek s hamarább kiábrándulnak belőletek, semmint akarnátok.

A kiábrándulás folyamata megkezdődött.

A tehetetlenség erénye még egy darabig egyensúlyban tartja törvényhatóságunk közéletét.

De a haladás érvényesülni akar és annak érvényesülnie kell!

Meg van állapítva a főváros törvény- hatóságának tehetetlensége. A belügyminiszter ez elől el nem zárkózhatik.

Az ígért reformot siettetni kell.

El kell pusztulni ennek a törvényhatósági bizottságnak a szebb jövő reményében. Ha megjelenik az uj fővárosi törvény, akkor meg lesz fővárosunk feltámadása is. Addig pedig ne adjuk fel reménységünket, ne csüggedjünk ellenőrködésünkben, hiszen a ki nem magáért, hanem a közért küzd, annak fáradsága eredménynyel kell hogy végződjön minden körülmények között. Ez lesz a mi feltámadásunk. у

Románcz a drágaságról.

A nemzetgazdaság tudósai és tudatlanjai egyaránt iparkodnak magyarázatát lelni annak a sajnálatos jelenségnek, hogy az élet rettenetesen drágul. Lakás, élelem, ruha: mindenminden évről-évre drágább lesz és nem nagyítás, ha azt mondjuk, hogy a drágaság mezején székesfővárosunk egész hosszakkal vezet az összes nagyvárosok között. A lakás ára oly rettenetesen nagy, hogy az emberek legnagyobb része kiszorul a kávéházakba s közel van az idő, a mikor a családok ezrei ki fognak szorulni az utczára. Ez lesz csak a modern szeczesszió, a mikor a pesti szegények felvonulnak majd a Svábhegyre s ott táboroznak a kies Normafa alatt! És ezt a plebejusi tömeget majd hiába akarja egy újkori Menenius Agrippa a gyomorról szóló mesével jóllakatni. A huszadik századbeli gyomor oly sajátságos szerkezetű, hogy csak kenyértől és hústól lakik jól, meséktől nem. A jóllakásnak útját pedig kíméletlenül elvágja a sok különféle drágaság, melynek hamarjában csak a következő fajtáit írjuk össze:

lakásdrágaság,

széndrágaság,

kenyér-, zsemlyedrágaság,

húsdrágaság,

tej drágaság,

petroleumdrágaság,

melyek egytől-egyig azzal kapcsolatosak, hogy az árak emelkedésével a sulv és méret egyenes arányban kisebbedik. Mentői drágább a házbér, annál kisebb a lakás, mentői drágább a szén, annál kevesebbet adnak egy métermázsára, a zsemlye mikroszkopikus csekélységüvé zsugorodik össze, a húsból mind kevesebb megy egy kilóra, a tejből egyre kevesebb az, a mit a tehén ad és egyre több az, a mit Kajlinger Mihály szállít. A petróleumnak pedig éppen csak, hogy a bűzös szaga lesz egvre nagyobb.

Már most hiába veszekszenek azon a polgári és a szoczialista tudósok, hogy ki az oka a drágaságnak, mondván a munkaadók, hogy a drágaságot a sztrájkok okozzák, a szakszervezeti apostolok pedig, hogy a munkáltatók profitdühe. Az igazság a közepén van, vagyis mindkét oldalon srófolják fel az árakat. Mert bár igaz, hogy a munkabérek lolytonos felszöktetése feltétlenül drágítja a czikkek árát, de viszont tagadhatatlan, hogy a sokféle kartell szintén nem azon van, hogy az árakat leszállítsa.

f ény, hogy a budapesti halandót a kartell híven kiséri a bölcsőtől a koporsójáig. A szegény pesti ember, a mikor felkel, sötét szobájában rágyújt a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank vezetése alatt álló gyufakartelltől megdrágított gyufával a Magyar Általános Hitelbank égisze alatt működő pelroleum- kartell drága, de szagos »finomitványával« telt petróleumlámpára, mely a rézkartell által drágított rézből készült. Hideg lévén a szobában, a Salgótarjáni vezetése alatt álló szénkartell kegyelméből felsrófolt kőszénnek nevezett büdöskővel tüzet csinál a Rimamurányi fővezérsége alatt kalózkodó vaskartell szállította füstokádó vaskályhába. Átesvén ekkép a felkelés első kellemetességein, fisz tulási hajlama vesz rajta erőt és keresi a Pesti Spódium- és Enyvgyár vezetése alatt álló kartelltől drágán szállított anyagból és kartellárban vásárolt faggyúból készült kondenzált lugkövet, melyet a szapankartell költői eufóniával szapannak keresztelt el. Ezzel is végezvén valahogy, a különböző osztrák szövő- és fonókartellektől megdrágított gúnyáját és a bőrgyárosok kartellje folytán megdrágult czipőjét ölti magára, hogy azután elköltse reggeli kávéját. De haj, gondoskodtak róla a budapesti tejpotentátok, legyen akár a Központi, akár a Goldmann, hogy kávéjához a tej ne legyen olcsó. Ha pedig azt akarja, hogy ne legyen keserű a kávéja, hát meg kell édesítenie a Magyar Czukor- gyárosok Egyesületének égisze alatt kalózkodó czukorkartell méregdrága termékével. A mig tehát lenyeli a finom lőrét, máris vagy tiz kartell nehezítette meg az életéi. S ha maradt még a szerencsétlen áldozaton lenyúzható bőr, hát siet a szövetkezeti bankba, hogy az nyúzza le róla az utolsót is, mert különben másnapra nem képes ismételni még az imént vádolt proczedurát sem, hiszen még. rossz szénre, büdös petróleumra, vizes tejre és keserű kávéra sem telnék.

Ilyen a pesti polgár ébredése. A mi pedig az ébredés és lefekvés között van, az is szüntelen küzdelem a drágasággal és a megélhetés hasonló nehézségeivel. így élünk mi ebben a Kánaánban, melyben folyik a tej és a méz, de csak a kartellbárók zsebébe.

A tanulság pedig mindebből a következő : székesfővárosunk parlamentje, a törvény- hatósági bizottság éppen ezeknek a kartell- báróknak az expoziturája. Ne várjunk hát tőle olyan szoczialpolitikát, mely a dolgozó polgárság életét megkönnyíti. Hiába mutogatja ezégérül a fővárosi nyuzószövetkezet a fődemokráta fiskálist, a ezégér, ha uj is, a bor maradt a régi. Nekünk pedig nincs más reczeptünk, mind a Madách hires mondása: Ember küzdj és bízva bízzál! Főképen pedig hagyd magad továbbra is nyúzni a virilis és nem virilis városatyák szervezett kartell- maffiáitól. A választásnál pedig újból szavazz reájuk !

Községi szocziálpolitika,

VI.

A légszeszgyáraimegváltása. A községi szocziálpolitika szempontjából — mint kifejtettük volt — a gázgyárak házi kezelésbe való vétele kettős czélt szolgálna. Először is — és ennek kell a főszempontnak lenni a közvilágítást olcsóbbá kell tenni, a mi lehetséges, mihelyest a gázgyártás nem nyereszkedési czélzattal történik. Másodszor pedig a gázgyárak nagy nyereségéből a fővárosra nézve uj bevételi forrás támad, melyre a székesfőváros szorult anyagi helyzetében nagy mértékben reá van utalva.

Szakemberek számítása megállapította,hogy az 1910-ben átveendő gázgyárakkal a főváros légszeszszükséglete 1914. évig fedezhető. A megváltás maximális ára 25 millió korona a mi megfelel a légszesztársaság által kimutatott befektetési értéknek.

1914-ben a főváros gázfogyásztása előreláthatólag eléri a 02 millió köbmétert, úgy hogy ebben az esztendőben már uj gázgyárat kell a fővárosnak üzembe helyeznie. Ennek építési költsége a számítások szerint 4V2 millió koronára rúg. Ennek és a megváltási összegnek törlesztése és kamata, valamint a termelési és központi kiadások levonása után 3’3 millió korona tiszta haszon várható 1915-re, úgy hogy a befektetendő töke után 10*9%-nyi tiszta haszon várható.