Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-11 / 10. szám
II. évfolyam. _________________________ 1907. márczius 11. ________________ Ю. szám< ER ZSÉBETVÁROS Budapest székesfőváros és különösen a VII. kerület érdekeit felölelő város - politikai és társadalmi lap —.. ....... A VII. kerületi függetlenségi- és 48-as párt, valamint a »Zugló és környéke liiggetlenségi és 48-as pártkör« hivatalos lapja. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... . — — — — 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—98. Ä polgármester. A székesfőváros polgármestere a költség- vetés általános vitájának berekesztésekor másfélórás beszédet mondott. E jelenségről a közgyűlést követő napon a fővárosban megjelenő összes lapok tudomást vettek és beszámoltak olvasóközönségüknek 30 sorban és ezzel a székesfőváros polgármestere le lett tárgyalva. A világ haladt a maga utján s a polgármesterről, budget-beszédjéről egy karczolatnyi emlités sem történi tovább. Hát lehetséges ez ? A ténynyel szemben felesleges a lehetőséget vizsgálni. Érdemes, sőt szükséges azonban ezen jelenségnek okát keresni. Hát Magyarország székesfővárosának polgármestere csak ennyi figyelmet érdemel? Hát Budapest székesfőváros polgármesterének csak ennyi súlya, ennyi tekintélye van ? Hát az, a mit a főváros polgármestere mond, az, a mit a főváros polgármestere akar, az csak ennyit ér? Annak csak ennyi értéke van ? Hát mi a főváros polgármestere a magyar közéletben, hogy a magyar közélet nyilvántartója, a magyar sajtó ennyivel letárgyalja és úgy siet a közlése után a pontot odatenni, hogy valahogyan újra ne kellessen e tárgygyal foglalkozni? Most, mikor a községi választás az uj fővárosi törvény előkészítésének jegyében történt meg, most, mikor a fővárosi háztartás ezernyi baja felszínre került, most, mikor a főváros egész lakossága annyira óhajtja nyavalyáinak gyógyulását, mikor olyan égető szükség van az orvosságra, ily röviden lehet végezni a lakossággal, annak tömérdek bajával és a főváros első vezető polgárával, — a polgármesterrel ? Az a kimagasló polcz, melyen állva, a város polgármestere áttekintést nyer az egész lakosságon, a honnan irányíthatja és a honnan irányítania kell a város egész életfolyamatát, talán alacsonyabb lett? Vagy talán csak a polcz látszik és nem egyúttal az irányitó személy is ? Az a példabeszéd, hogy csak hivatalt adjon az Isten, majd kerül ész is hozzá, nem alkalmazható a székesfőváros polgár- mesterére. Ez állás nem az ész és tudás előcsarnoka. ügy kell lennie, hogy ez az állás már eredménye legyen az ész és tudásnak, a munkaképességnek és a hivatottságnak. A polgármesteri székbe teremtő erő kell, imponáló akarat kell, szívós következetesség kell és a mi fő : teljes, mindenféle vonatkozásban keresztülvitt személyes függetlenség kell. Magyarország székesfővárosának polgár- mestere mintaképe kell hogy legyen önállóság, akarat, tudás, munka tekintetében az egész közéletnek. Ez az állás az, melynek jogosult az irány itó hatalma és ez az állás az, mely mellőzésben részesül, ha olyan ember tölti be, kit függősége, szellemi vagy vagyoni alárendeltsége miatt irányíthatnak, befolyásolhatnak. A polgármesteri székbe nem a szegénygyámok siránkozó hangja illik, sokkal in kább megfelel oda Petur bán haragja. A kit elszoktattak a dédelgetéssel, cziró- gatással, arra okos apa nem bízza a család- fentartó munka gondját. Ahol »laza gyakorlat következtében a gyakorlat még azt az autonómiát is megcsökkentette, a melyet a törvény biztosított a fővárosnak«, ott fölmerül a kérdés, hogy megérdemli-e az autonómiá t? Hát az autonómia arra való, hogy azt elhasználják, hogy azt lejárassák gyakorlattal? A polgármester nagy beszédében elkesereg ezen az állapoton, de azt már nem mondja ki, hogy ezzel a gyakorlattal szakítani fog, hogy azt az autonómiát, melyet a fővárosi törvény biztosit, nemcsak hogy meg fogja védeni, hanem hogy lehetőleg bővíteni, tágítani fogja. Ki mondja ezt meg, ha nem a székesKrónika, Vakulj magyar! így kiáltott fel a demokrata többség és megelégedetten dörzsölték kezeiket a nagyszámú hívek, a mikor Bárczy István polgár- mester elmondta várva-várt programmját. A programm megszületett, hosszú, kínos vajúdás után, a demokrata bábák buzgón asszisztáltak a proczesszusnál és mire megszületett, kisült, hogy — torzszülött lett belőle. Torzszülött, a melyben nincs gerincz, nincs erő, nincs élet- képesség, mely vajúdásának páratlanul hosszú tartama alatt, méhében megpenészesedett, s a mely mindezek folytán életben nem maradhat és gyorsabban fog elpusztulni, semmint megszületett. De a bábák kara vitustánczot járt örömében a szülés szerencsés lefolyása fölött, örült, hogy életben maradt a szülő, bárha szülöttje még oly csenevészen látta is meg a napvilágot. Csaknem másfél órás budget-beszédet tartott a polgármester és másfél óra alatt rettenetesen sokat beszélt. Sokat, de semmi újat. Uj csak az volt benne, hogy lecsepülte a kormányt, azt a kormányt, a melynek hathatós támogatásától várja egyedül a főváros fellendülését. A mennyire furcsa ez, annyira uj és eredeti. Még megesik, hogy sikerrel is fog járni és akkor ezt a torzszülött programmot szabadalmaztathatja az egész világon. Mert hogy a városi önkormányzat biztosítását, a választói jog kiterjesztését és több efféle kérdés megoldását a kormánytól várja, azt értjük. De hogy az önkormányzat biztosításával egyidejűleg a legszocziálisabb érdekű dolgok szanálását, a város züllött pénzügyeinek rendezését, a lakás- és élelmiszer-mizéria megszűnését is a kormánytól várja, ezt mi már megérteni nem tudjuk. Hát ha mindezt a kormánytól, a kormány áldozatkészségétől várja a polgármester, minek akkor az autonómia? Vagy ha autonómia után sóvárog — a mi egészen helyes törekvés — mért akarja magát kitartatni? Csak nem akarja a fővárosnak a kifestett dáma szerepét juttatni, a kormánynak meg a vén rouéjét? Ha valaki kitart valakit és ellát mindennel, csak van joga dolgaiba beleszólni! Mert a kit nem én tartok cl, annak szabad rendelkezési jogát nem is akarom . korlátozni. De a ki az én pénzemen éli világát, arról tudnom kell, hogyan él? Ks ha a kormánytól vár a polgármester minden földi üdvösséget és hozzádeljes önkormányzatot is követel, felmerül önkéntelen a sejtelmes kérdés: — Nem-e azért teszi mindezt, hogy a kormány sohase juthasson abba a helyzetbe, hogy ott, a hol kell, a város gazdáinak a körmeire koppinthasson?! Hogy a mikor a közvagyon elprédálódik, a mikor önös érdekek kielégitésére nem kiinélik a polgárság filléreiből összehalmozott milliók elkótyavetyélését, ne legyen fórum, melynek itélőszéke elé kerülhessenek azok, kiknek a könnyelmű tékozlásban részük volt ? A polgármester is csak eyy ember, de ne felejtsük, hogy ma ő a törvényhatósági többséget képviseli és ö annak a szócsöve. Lehetetlen át nem látni, hogy a polgármesteri programm mire tendál. De ezzel szemben résen lesz minden illetékes faktor. A polgármester pedig ne szeressen bennünket, a miért az igazságot kíméletlenül feltárjuk és ne haragudjék meg akkor se ránk, a mikor dicsérni leszünk kénytelenek. Pedig ezt szeretnök mi legjobban. Ő haragudjon ránk azért, mert mi dicsérjük — a nagygyá, hatalmassá fejlődő Budapestet.