Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-04 / 9. szám
AZ ERZSÉBETVÁROS. sokat, többségi vezérré lön; de ugyanebben 1 a pillanatban vége is szakad pályafutásában a purifikálásnak, mert a többség kalózai nem fogják respektálni az uj vezér szegénységi fogadalmát, hanem továbbra is ráfekszenek a klikk egész lomha súlyával a fővárosra. Ha Vázsonyi marad továbbra is szegénynek ők egész bizonyosan tovább is gazdagodni fognak, akár rendbe jön a főváros háztartása, akár nem, mert az ö finánczpolitikájuk : jcdjen az üzlet! Községi szocziálpolitika. in. A községi takarékpénztár. A mikor a községi szocziálpolitika lényegét abban találjuk fel, hogy a vagyontalan néposztályok terhei lehetőleg könnyittessenek, J ennek a szocziálpolitikának egyik legfontosabb eszközéül a községi takarékpénztár intézményét kell tekintenünk. A községi takarékpénztár szocziális hivatásának lényegét az adja, hogy a közönség megtakarított adófilléreit összegyűjtve, ezt a tőkét ugyancsak ennek a nagy összesség érdekeinek istápolására fordítja. Kiküszöböli ezáltal a községi takarékpénztár azt a mai pénzgazdaságban mindennapos igazságtalanságot, hogy a tőkegvüjtók filléreinek millióit egy-egy részvénytársaság busás nyereségek elérésére használja fel, a nélkül, hogy e nvereség mértékének megfelelőleg az üzlet hasznában a maga pénzadójáf: a betevőket j részesítené. Mig tehát a modern bankszervezet — takarékpénztáraink is egytől-egyig tényleg valamennyien bankok magánüzlet folytatására használja fel a nagyközönség összegyűjtött megtakarított pénzét, addig a községi takarékpénztár nem üzleti szempontból kezeli és használja fel a betevők pénzét, hanem közczélu tevékenységre, a közhasználatnak szolgáló üzemek létesítésére és fen- tartására, közérdekű létesítmények megteremtésére, még pedig akkép, hogy a betevők: tehát a nagyközönség, nemcsak a szokásos csekély kamatot kapja, hanem részesedik ezenfelül is a nyereségben, a mennyiben ilyen van. Egyébiránt is nem ez a nyereség a főszempont a községi takarékpénztár üzletvitelében, hanem — mint említők — az, hogy a közérdekű üzemek a község lakosságának a lehető legkisebb áldozatok mellett álljanak rendelkezésére, hogy egyszóval a nagyközönség megtakarított fillérei ugyanennek a nagyközönségnek javára gyümölcsözzenek. Ez általános szabály gyakorlati keresztülvitele akként történik, hogy elsősorban a községi takarékpénztár teljesen függetlenül a pénzpiacz mindenkori ingadozásaitól és nem törődve a gyakran mesterségesen előidézett pénzdrágasággal, a kisemberek jogos hiteligényeit változatlanul olcsón és könngü feltételek mellett elégítse ki. A községi takarék- pénztár ehhez képest első sorban kölcsönüzlet folytatására van hivatva, még pedig úgy váltó ellenében, valamint kézi zálogra vagy egyéb megfelelő biztosíték mellett. Hogy ezen a téren mily fontos szerep jut a községi takarékpénztárnak, az kitűnik abból, hogv ma a kisember egvenesen ki van rekesztve a nagy- bankok hiteléből, s legyen bármily jogosult is a hiteligénye a kisiparosnak, kiskereskedőnek vagy egyéb szerény körülmények között élő polgárnak, váltója nem lévén, u. n. bankszerü váltó, nem veheti igénybe azoknak a pénzintézeteknek a segélyét, melyek üzletüket a polgárság legszélesebb rétegének megtakarított filléreiből folytatják. Csak ebből magyarázható az, hogy a hitelszövetkezetek nálunk a fővárosben olyannyira el tudtak szaporodni; mert tagadhatatlan, hogy jelenleg a kisemberek hitelszükségletét egyedül ezek a hitelszövetkezetek elégítik ki, persze roppant drágán. A létesítendő községi takarékpénztár, melynek nem czélja úgy, mint a részvénybankoknak, — mentői nagyobb osztalékot elérni, a kisember hiteligényét oly olcsón fogja kielégíteni, mint semmiféle más jelenleg létező pénzintézet. Már csak ezért is elodázhatatlan szükség van a községi takarékpénztár létesítésére, bármint prüszköljenek is tőle a bankérdekeltség körében. Mert végre is el kell következnie nálunk is annak az időnek, hogy hitelt olyanok is kapjanak, a kik arra tényleg reászorulnak, s hogy a hitei jótéteménye ne legyen kevésszámú nagyvagyonu kereskedő és vállalkozó privilégiuma, hanem olyan orgánuma a közgazdaságnak, a mely igazán a »köz«- nek hozzáférhető A községi takarékpénztár második igen fontos hivatása az, hogy financier gyanánt szerepeljen a közczélu üzemek létesítése alkalmával. Mert hiába minden csürés-csavarás, a fejlődés határozottan a közczélu üzemek és intézmények teljes szoczializálása irányában halad. A község folyton növekvő terhei, de meg a monopolisztikus jellegű magán- vállalatok kapzsisága a közönség igényeinek respektálásában szükségessé teszik, hogy mindazt a létesítményt és feladatot, a mely az egész polgárságnak a szolgálatára van rendelve, mint világítás, köztisztaság, közlekedés : a község a maga kezelésében teljesítse. Mindezekhez pedig nagy tőkére van szüksége, melyet a községi takarékpénztárban felgyülemlett összegekből lehet fedezni. Úgy, hogy véleményünk szerint a közüzemek jelenleg szóban forgó megváltása gazdaságosan és helyesen csak akkor lesz keresztülvihető, ha meglesz majd a községi takarékpénztár. Mert lényegesen más dolog az, ha egy magánvállalat létesíti a közczélu üzemet valamely pénzintézet támogatásával és más az, ha a község csinálja meg ugyanezt a községi takarékpénztár segítségével. Mindkét esetben végeredményben a lakosság összegyűjtött fillérei szolgáltatják a szükséges tőkét. Csakhogy a mig a magánvállalati alapon létesített közüzem csakis a maga hasznát, nem pedig a közönség érdekeit fogja nézni, addig a község kezelésében álló üzem jövedelmezősége csak másodsorban jő tekintetbe, elsősorban pedig az, hogy a lakosság széles rétegeit jól és olcsón kiszolgálja. Másrészt pedig, a mig a magánvállalatban álló közüzemben összeharácsolt nyereségből semmi sem folyik vissza a közönség zsebébe, holott e közönség szolgáltatta az üzemhez szükséges tőkét takarékbetétei alakjában, addig a községi takarékpénztár fmancziális patronátusa alatt álló községi közüzem a nyereségből a betevőknek is juttathat részt. Ezzel kapcsolatosan utalnunk kell arra, hogy mily fontos teendő vár a községi takarékpénztárra a község hitelszükségletének kielégítése körül. Jelenleg a község, meg a székesfőváros is, a nagy bankokat kénytelen igénybe venni, a mikor beruházás czéljából nagyobb kölcsönre van szüksége. A községnek a bankpiacztól való ez a függősége, melynek gyakran drágán kell az árát megfizetni, megszűnik, mihelyest hatalmas községi takarékpénztárra támaszkodhatik a municipium. A községi kölcsön elhelyezésénél olcsóbb és megbízhatóbb bankárt a község nem találhat magának, mint a saját takarék- pénztárát, mely nem utazik konzorcziális nyereségekre emissziók alkalmával. Fontos szocziális feladatot teljesít végül a községi takarékpénztár akkor, a mikor lehetővé teszi azt, hogy a lakosság összegyűjtött fillérei nagyobb kamatot hozzanak, mint a magánpénzintézetek által fizetett kamat. Ma a helyzet az, hogy bármily jól megy a pénzintézet üzlete, ezt csak a részvényesek és az igazgatók élvezik, de a betevők, a tőkegyüjtők széles tábora nem. A községi takarékpénztár az egész nyereséget a szükséges tartalékokon felül betevői között oszthatja szét, minthogy nincs részvényese, a ki leszedi osztalék alakjában a jövedelem tejfölét. Megvalósítja tehát a községi takarék- pénztár azt az igen fontos szocziális és etikai szempontot, hogy a magam fáradságának, nélkülözésének és takarékosságának a gyümölcse magamnak gyümölcsöz, nem pedig másnak, bármily parányi legyen is az a megtakarított összeg. Ez kétségtelenül nagy fokban ösztönző gyanánt szerepel a takarékosságra és bátran elmondható, hogy a községi takarékpénztár igen fontos nevelő missziót is gyakorol e szempontból. Végeredményben a községi takarék- pénztár úgy jelentkezik, mint nélkülözhetetlen eszköze és gazdasági alapja a helyes községi szociálpolitikának. És ha valahol van szükség erre az intézményre, úgy Budapesten, a magas kamatláb és a hitelszövetkezeti uzsora székesfővárosában. Vájjon az újsütetű demokrata-párt számos bank- és egyéb igazgatója hozzájárulnak-e majd az uj konkurrens létesítéséhez? Ez a jövő titka, melyre azonban gyorsan feleletet kell kapnia a közönségnek. Mert ezt a dolgot sem agyonütni, sem pedig elaltatni többé nem lehet. Hirek. Református templom az Erzsébetvárosban. A budapesti V—VI. és VII. kér. református templomépitő-bizottság a székesfővároshoz folyamodott telek átengedéséért, melyen e kerületek hívői számára templom építtessék. Ebből a czélból megjelölte azt a telket aDob-utczaés Roltenbiller-utcza sarkán, a melyen jelenleg az Erzsébet leányárvaház áll. A polgármester annak idején biztató kiKQVALD fest,tisztit! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és foíizlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
