Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-30 / 52. szám

9 rosodnak egy-egy tisztességes intézke­déstől. ott a leszólt, elnyomott füg­getlenségiek húzzák ki Vilmos urat a csávából és segítik a bemocskolt demokrata-czégért fényesre fisz Lila ni . Hát ebből Vázsonyi ur nem eszik. Megmondottuk már számtalanszor és minden egves tünet megerősíti ezt a felfogásunkat, hogy Vázsonyi egysze­rűen törököt fogott a törzsfőnökök és klikkvezérek táborában. Az ifjú demo­krata fiskális elég naiv volt feltételezni a viharedzett kommunális klikkmata­dorokról, hogv azok neki behódolnak és az ő politikáját fogják támogatni. Holott a valóságban nem történt más, mint hogy a régi korrumpált szabad- . elvű párti vegyes társaság a maga lő- i városi uralmának fentartása érdeké­ben egv kis demokrata injekcziót ada­tott magának, mely az ó-demokraták j népszerűségének reájok való kiterjesz­tésével megmentse őket a megsemmi­süléstől. A reczept be is vált a maguk szempontjából. Az „aquae democraticae grammata tria“ fel is frissítette a pa­namista tábor haldokló reputáczióját nehány napra: a községi választás ide­jére, és Vázsonyi, balek módjára abban az illúzióban ringatta magát, hogy e három grammnyi demokrataság be­fecskendezésével a rothadt közgyűlési többség egyszeribe egészséges, színtiszta ifjúvá vedlett át, melynek szeme előtt azontúl csak a közérdek fog lebegni. Bocsánat, demokratavezér ur, arról, hogy ez nem igy történt, igazán nem tehet semmit a függetlenségi párt. Az, hogy Ön csalódott feltevésében és most nem tudja pártjában a saját terveit és szándékait keresztülvinni, nem jogo­sítja tel arra, hogy e fiaskójáért a városházi ellenzéket tegye felelőssé. A kisebbség egyáltalán nem felelős, mert azt csak a kritika joga illeti, de nem terheli az alkotás kötelessége. A mit a többség nem tesz meg és nem visz keresztül, azért a maga orrát fogja meg és ne keressen bűnbakot a kisebb­ség soraiban. Mert igen kényelmes el­járás az, hogy minden jóért, a mit keresztülviszek — Vázsonyi ur sok ilyenre egyébiránt rá nem mutathat, mert a mi jót ő akar, az mind a tá­vol jövő zenéje — a magam mellét verjem dicsekedve, és minden rosszért, a mi van, az átkos ellenzéket teszem felelőssé. Bármily ügyesen is kezeli Vázsonyi ezt a metódust, ezzel a maga nagy fiaskóját el nem tüntetheti. Hogy a felsült és saját pártjával boldogulni nem tudó demokratavezér, látván az emberek szemeinek meg­nyílását, ismét a szociális alkotások porának széthintésével akarja vakká tenni a főváros népét, az részéről elég ügyes taktika, csakhogy már nem fog a becsapott tömegeken. Mert hiába hirdeti az ő egyedül üdvözítő szociál­politikáját, jól tudja minden gyerek, hogy ez csak üres ígéret, mely a sa­ját, pártjabeli panamista-sokaság miatt testet nem ölthet. Hgyszerüen nem hiszi el neki többé a fővárosi lakos­ság a demokraták népboldogitó törek­vésed, mert ha ezek a törekvések ko­molyak volnának, már régen megsza­EÜGGETLEN ВUDAPEST baditotta volna magát a községi demok­ratapárt elnevezése alatt összeverődött ama elemektől, a melyek mindenek ink ább, csak nem demokraták. Szomorú látvány a népszerűség romjain kesergő Vázsonyi Máriusz. De nem érdemlett meg jobb sorsot, mei t ő volt az, a ki a népszerűségét szét­törte, a mikor megkötötte a szabad­elvű klikkekkel a fajtalan házasságot, negligálván az impedimentum publicae honestatis tiltó házassági akadályát. Máriusznak jól áll a sirás. Zokog­jon hát, öntse ki szive keservét be­felé, a párt körben. De ne fenyegetőd- zék ki télé, ne szidja az ellenzéket, mert humoros látvány az, a mikor a kezén-lábán megkötött hadvezér légvá­rainak egy-egy megmaradt bástyájáról halált ordít a"győztes ellenség fejére! Vázsonyi bocskora. A kézi lámpa ez men Vázsonyi Vilmos magyar nyelven neki ront Batthyány Tiva­dar gróf talpraesett czikkének, a melyben megvilágította a városházi többség szocziál- politikáját. Vázsonyi a maga ötletességében elnevezi ezt a czikket villanyos kézilámpának. A kézi lámpa czimen ezikkezik. Utánozva Vázsonyi ötletességét a Bocskor czimen kommentál- j hatnék Vázsonyi czikkét, mert a mi felfogá­sunk szerint Vázsonyinak le kell oldani a bocskorát, a mikor Batthyány Tivadar gróffal beszél, annyira felette áll a szocziálpolitikai alkotások terén Batthyányi Vázsonyinak. De félre a Vázsonyi-féle ötletességekkel, foglalkozzunk komolyan Vázsonyi czikkével. Azt Írja Vázsonyi, hogy: Kisebbségbe szorított ellenfeleink nyílt pia- ezon kérik a kormány támogatását, egészen fesztelenül könyörögnek egy kis erőszakot év határozati javaslatokban követelik a kormánytól »a jelenlegi többség eltávolí­tásán. Az önkormányzat szent nevében vá­rosházi Fabriciust kérnek. A hány szó, annyi valótlanság. Vázsonyi kétségtelenül az erzsébetvárosi függetlenségi pártkörben múlt vasárnap tar­tott gyűlést érti. Az olt elfogadott határo­zati javaslatot szószerint közlötte a Füg­getlen Budapest. Olvashatta azt Vázsonyi is. Sőt olvasni kellett, ha arról nyilatkozni mer, ha azt elitéli. Ez a határozati javaslat a fővárosi tör­vény reviziójcit kéri a kormánytól, de a je­lenlegi többség eltávolításáról egyetlen egy betű sincs a hozott határozatban. Demokrata vakmeró'ség kell az ilyen ferdítéshez. Igaz, hogy Vázsonyi l megelőzőleg már a Pester Lloyd is támadta az erzsébetvárosi gyűlést képzelt határozatáért, azért a valóban abszurd dologért, hogy a kormánytól a vá­rosházi többség erőszakos eltávolítását kéri. Ilyen ostobaságot nem határozott a gyűlés. Csakis a demokraták rossz lelkiismerete lát a fővárosi törvén} módosításában érá­sza к о I. Fa br idust. Az igaz, hogy a fővárosi törvény reví­ziója átvitt értelemben a mostani többség eltávolításával egyértelmű, mert a gyökeres revízió az összeférhetetlenségi elv szigorú alkalmazásával csakugyan el fogja távoliitani a klikkembereket, el lógja távolítani a mostani többséget. De ez nem erőszak. Ez alkotmá­nyos törvényes eljárás. Vázsonyi bocskorával, Vázsonyi nyilván rosszhiszemű czikkével nem érdemes tovább komolyan foglalkozni. ====== ТГ­A főváros megmentése. Egy idő óla örvendetesen tapasztalhatja a főváros polgársága] hogy köreiben gyakran és szívesen fordulnak meg a miniszterek, a nemzeti kormány tagjai. Megjelennek a pol­gárság között, s igy alkalmuk nyílik köz­vetlen tájékozódást szerezni a fővárosi pol­gárság hangulatáról, vágyairól, törekvéseiről. Annál örvendetesek!) ez, mert eddig a fővárosi függetlenségi polgárságnak azt kellett tapasztalni, hogy a nemzeti kormánynak mostoha gyermeke, hogy a koaliczióeílenes demokratapárt a belügyminisztérium ked- vencze. A Terézvárosban fenhangon dicse- kesznek a demokrata urak azzal, hogy Andrássy gróf és Hadik államtitkár ugv tán- czolnak, a hogy Vázsonyi fütyül s bár mi azt hiszszük, hogy ez elbizakodott demokrata kérkedés, de az tény, hogy a fővárosi tör­vény revíziója, amelyet Andrássy Gyula gróf belügyminiszter sürgősen szükségesnek je­lentett ki már több mint egv év előtt, még most is késik s az is eltagadhatlan tény, hogv az összeférhetlenséget szigorúan megállapító uj fővárosi törvény késése a demokraták javára válik, mert az ő városházi uralmuk, hatal­muk, befolyásuk, az összeférhetlenségi elv kijátszásán alapszik. A főváros megmentése a demokraták kezéből, a főváros felszabadítása a demokrata uralom terrorizmusa alól nemcsak fővárosi függetlenségi pártérdek, hanem országosérdek. Az egész nemzet régi vágyódását ké­pezte, hogy fővárosa a magyarság fővárosa legyen, hogy egykor az igazán szeretett, be- ezézgetett főváros az ország szive legven. Most pedig a városházi demokrata uralommal, a nemzetközi szocziáldemokratákkal egv kö­vet fújó Vázsonyiékkal, a kozmopolita iránv az ur a budapesti városházán. Budapest megmentése, Budapest felsza­badítása a kozmopolita demokrata uralom alól országos nemzeti érdek. Ezt megtanulhatják minisztereink a fő­városi polgárság körében. Ezért üdvözöljük melegen a függetlenségi polgárság összejöve­telein való megjelenésüket. Batthyány leczkéje. Batthyány Tivadar gróf a Magyaror­szágban a következőleg mossa meg a fővá­rosi demokraták fejét: Hónapokkal ezelőtt több Ízben kerestek fel engem fővárosi tisztviselők, és egyéb al­kalmazottak, s fölpanaszolták nekem, hogy anyagi helyzetük tarthatatlan, hogy a ki poli­tikailag nem tart az u. n. demokrata többség­gel, azt üldözik kellemetlen áthelyezésekkel, s egyéb módon sújtják. Szóba került akkor egy fővárosi alkalmazottak szövetségének terve, olyasféle, a minő a vasutas-szövet­ség, egyszóval a fővárosi alkalmazottak szer­vezkedni akartak. Megvallom egész őszintén, hogy a tervet helyesnek, a szervezkedést szük­ségesnek ismertem el azonnal, ámde, látva azt, hogy miképp bánnak el Hűvös, Jetiinek és más demokrata vezér urak a villamos­alkalmazottak egyesülési jogával, féltettem a fővárosi alkalmazottakat hasonló sorstól, de remélettem is egy kevéssé, hogy Vázsonyi Vilmos győzedelmeskedni fog a régi rendszer híveinek szűkmarkúságán és ki bir eszkö­zölni szervezkedés nélkül is tisztes fizetésren­dezést a fővárosi hatóságok személyzeteinek. Sajnos, tévedtem, ezt bizonyítja azon szokat­lan följajdulás, melynek a városháza volt múlt szombaton színhelye. El kell ismernünk, hogy a főváros személyzetének panasza jo­gosult és hogy illetményeik feljavítása nélkül rajtuk segíteni nem lehet. Ámde azért, hogy a főváros alkalmazottainak illetményeit a mai igényeknek megfelelőleg rendezzék, a szegény fővárosi lakosság adóját felemelni nem kell. Vigyék keresztül Vázsonyi és hívei, hogy a vagyonosabb osztályt adóztassák meg jobban és léptessék érvényre a bizottságban agyon­ütött értékemelkedési adót, s a főváros pénz­kezelését tegyék olcsóbbá a szintén lefújt községi takarékpénztár fölállításával, a milyen Fiúméban már évtizedek óla fényes sikerrel működik, gondoskodjanak arról, hogy a fő­városnál végre a takarékosság váljék uralko­dóvá, ha mindez megvalósul, kaphatnak az alkalmazottak bőven fizetésemelést, a nélkül, hogy a kisemberek adóját csak egy fillérrel is fel kellene emelni.

Next

/
Thumbnails
Contents