Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-30 / 52. szám

9

rosodnak egy-egy tisztességes intézkedéstől. ott a leszólt, elnyomott függetlenségiek húzzák ki Vilmos urat a csávából és segítik a bemocskolt demokrata-czégért fényesre fisz Lila ni .

Hát ebből Vázsonyi ur nem eszik. Megmondottuk már számtalanszor és minden egves tünet megerősíti ezt a felfogásunkat, hogy Vázsonyi egyszerűen törököt fogott a törzsfőnökök és klikkvezérek táborában. Az ifjú demokrata fiskális elég naiv volt feltételezni a viharedzett kommunális klikkmatadorokról, hogv azok neki behódolnak és az ő politikáját fogják támogatni. Holott a valóságban nem történt más, mint hogy a régi korrumpált szabad- . elvű párti vegyes társaság a maga lő- i városi uralmának fentartása érdekében egv kis demokrata injekcziót adatott magának, mely az ó-demokraták j népszerűségének reájok való kiterjesztésével megmentse őket a megsemmisüléstől. A reczept be is vált a maguk szempontjából. Az „aquae democraticae grammata tria“ fel is frissítette a panamista tábor haldokló reputáczióját nehány napra: a községi választás idejére, és Vázsonyi, balek módjára abban az illúzióban ringatta magát, hogy e három grammnyi demokrataság befecskendezésével a rothadt közgyűlési többség egyszeribe egészséges, színtiszta ifjúvá vedlett át, melynek szeme előtt azontúl csak a közérdek fog lebegni.

Bocsánat, demokratavezér ur, arról, hogy ez nem igy történt, igazán nem tehet semmit a függetlenségi párt. Az, hogy Ön csalódott feltevésében és most nem tudja pártjában a saját terveit és szándékait keresztülvinni, nem jogosítja tel arra, hogy e fiaskójáért a városházi ellenzéket tegye felelőssé. A kisebbség egyáltalán nem felelős, mert azt csak a kritika joga illeti, de nem terheli az alkotás kötelessége. A mit a többség nem tesz meg és nem visz keresztül, azért a maga orrát fogja meg és ne keressen bűnbakot a kisebbség soraiban. Mert igen kényelmes eljárás az, hogy minden jóért, a mit keresztülviszek — Vázsonyi ur sok ilyenre egyébiránt rá nem mutathat, mert a mi jót ő akar, az mind a távol jövő zenéje — a magam mellét verjem dicsekedve, és minden rosszért, a mi van, az átkos ellenzéket teszem felelőssé. Bármily ügyesen is kezeli Vázsonyi ezt a metódust, ezzel a maga nagy fiaskóját el nem tüntetheti.

Hogy a felsült és saját pártjával boldogulni nem tudó demokratavezér, látván az emberek szemeinek megnyílását, ismét a szociális alkotások porának széthintésével akarja vakká tenni a főváros népét, az részéről elég ügyes taktika, csakhogy már nem fog a becsapott tömegeken. Mert hiába hirdeti az ő egyedül üdvözítő szociálpolitikáját, jól tudja minden gyerek, hogy ez csak üres ígéret, mely a saját, pártjabeli panamista-sokaság miatt testet nem ölthet. Hgyszerüen nem hiszi el neki többé a fővárosi lakosság a demokraták népboldogitó törekvésed, mert ha ezek a törekvések komolyak volnának, már régen megszaEÜGGETLEN ВUDAPEST

baditotta volna magát a községi demokratapárt elnevezése alatt összeverődött ama elemektől, a melyek mindenek ink ább, csak nem demokraták.

Szomorú látvány a népszerűség romjain kesergő Vázsonyi Máriusz. De nem érdemlett meg jobb sorsot, mei t ő volt az, a ki a népszerűségét széttörte, a mikor megkötötte a szabadelvű klikkekkel a fajtalan házasságot, negligálván az impedimentum publicae honestatis tiltó házassági akadályát.

Máriusznak jól áll a sirás. Zokogjon hát, öntse ki szive keservét befelé, a párt körben. De ne fenyegetőd- zék ki télé, ne szidja az ellenzéket, mert humoros látvány az, a mikor a kezén-lábán megkötött hadvezér légvárainak egy-egy megmaradt bástyájáról halált ordít a"győztes ellenség fejére!

Vázsonyi bocskora.

A kézi lámpa ez men Vázsonyi Vilmos magyar nyelven neki ront Batthyány Tivadar gróf talpraesett czikkének, a melyben megvilágította a városházi többség szocziál- politikáját.

Vázsonyi a maga ötletességében elnevezi ezt a czikket villanyos kézilámpának. A kézi lámpa czimen ezikkezik. Utánozva Vázsonyi ötletességét a Bocskor czimen kommentál- j hatnék Vázsonyi czikkét, mert a mi felfogásunk szerint Vázsonyinak le kell oldani a bocskorát, a mikor Batthyány Tivadar gróffal beszél, annyira felette áll a szocziálpolitikai alkotások terén Batthyányi Vázsonyinak.

De félre a Vázsonyi-féle ötletességekkel, foglalkozzunk komolyan Vázsonyi czikkével.

Azt Írja Vázsonyi, hogy:

Kisebbségbe szorított ellenfeleink nyílt pia- ezon kérik a kormány támogatását, egészen fesztelenül könyörögnek egy kis erőszakot év határozati javaslatokban követelik a kormánytól »a jelenlegi többség eltávolításán. Az önkormányzat szent nevében városházi Fabriciust kérnek.

A hány szó, annyi valótlanság.

Vázsonyi kétségtelenül az erzsébetvárosi függetlenségi pártkörben múlt vasárnap tartott gyűlést érti. Az olt elfogadott határozati javaslatot szószerint közlötte a Független Budapest. Olvashatta azt Vázsonyi is. Sőt olvasni kellett, ha arról nyilatkozni mer, ha azt elitéli.

Ez a határozati javaslat a fővárosi törvény reviziójcit kéri a kormánytól, de a jelenlegi többség eltávolításáról egyetlen egy betű sincs a hozott határozatban.

Demokrata vakmeró'ség kell az ilyen ferdítéshez.

Igaz, hogy Vázsonyi l megelőzőleg már a Pester Lloyd is támadta az erzsébetvárosi gyűlést képzelt határozatáért, azért a valóban abszurd dologért, hogy a kormánytól a városházi többség erőszakos eltávolítását kéri.

Ilyen ostobaságot nem határozott a gyűlés.

Csakis a demokraták rossz lelkiismerete lát a fővárosi törvén} módosításában érásza к о I. Fa br idust.

Az igaz, hogy a fővárosi törvény revíziója átvitt értelemben a mostani többség eltávolításával egyértelmű, mert a gyökeres revízió az összeférhetetlenségi elv szigorú alkalmazásával csakugyan el fogja távoliitani a klikkembereket, el lógja távolítani a mostani többséget. De ez nem erőszak. Ez alkotmányos törvényes eljárás.

Vázsonyi bocskorával, Vázsonyi nyilván rosszhiszemű czikkével nem érdemes tovább komolyan foglalkozni.

====== ТГA főváros megmentése.

Egy idő óla örvendetesen tapasztalhatja a főváros polgársága] hogy köreiben gyakran és szívesen fordulnak meg a miniszterek, a nemzeti kormány tagjai. Megjelennek a polgárság között, s igy alkalmuk nyílik közvetlen tájékozódást szerezni a fővárosi polgárság hangulatáról, vágyairól, törekvéseiről.

Annál örvendetesek!) ez, mert eddig a fővárosi függetlenségi polgárságnak azt kellett tapasztalni, hogy a nemzeti kormánynak mostoha gyermeke, hogy a koaliczióeílenes demokratapárt a belügyminisztérium ked- vencze. A Terézvárosban fenhangon dicse- kesznek a demokrata urak azzal, hogy Andrássy gróf és Hadik államtitkár ugv tán- czolnak, a hogy Vázsonyi fütyül s bár mi azt hiszszük, hogy ez elbizakodott demokrata kérkedés, de az tény, hogy a fővárosi törvény revíziója, amelyet Andrássy Gyula gróf belügyminiszter sürgősen szükségesnek jelentett ki már több mint egv év előtt, még most is késik s az is eltagadhatlan tény, hogv az összeférhetlenséget szigorúan megállapító uj fővárosi törvény késése a demokraták javára válik, mert az ő városházi uralmuk, hatalmuk, befolyásuk, az összeférhetlenségi elv kijátszásán alapszik.

A főváros megmentése a demokraták kezéből, a főváros felszabadítása a demokrata uralom terrorizmusa alól nemcsak fővárosi függetlenségi pártérdek, hanem országosérdek.

Az egész nemzet régi vágyódását képezte, hogy fővárosa a magyarság fővárosa legyen, hogy egykor az igazán szeretett, be- ezézgetett főváros az ország szive legven. Most pedig a városházi demokrata uralommal, a nemzetközi szocziáldemokratákkal egv követ fújó Vázsonyiékkal, a kozmopolita iránv az ur a budapesti városházán.

Budapest megmentése, Budapest felszabadítása a kozmopolita demokrata uralom alól országos nemzeti érdek.

Ezt megtanulhatják minisztereink a fővárosi polgárság körében. Ezért üdvözöljük melegen a függetlenségi polgárság összejövetelein való megjelenésüket.

Batthyány leczkéje.

Batthyány Tivadar gróf a Magyarországban a következőleg mossa meg a fővárosi demokraták fejét:

Hónapokkal ezelőtt több Ízben kerestek fel engem fővárosi tisztviselők, és egyéb alkalmazottak, s fölpanaszolták nekem, hogy anyagi helyzetük tarthatatlan, hogy a ki politikailag nem tart az u. n. demokrata többséggel, azt üldözik kellemetlen áthelyezésekkel, s egyéb módon sújtják. Szóba került akkor egy fővárosi alkalmazottak szövetségének terve, olyasféle, a minő a vasutas-szövetség, egyszóval a fővárosi alkalmazottak szervezkedni akartak. Megvallom egész őszintén, hogy a tervet helyesnek, a szervezkedést szükségesnek ismertem el azonnal, ámde, látva azt, hogy miképp bánnak el Hűvös, Jetiinek és más demokrata vezér urak a villamosalkalmazottak egyesülési jogával, féltettem a fővárosi alkalmazottakat hasonló sorstól, de remélettem is egy kevéssé, hogy Vázsonyi Vilmos győzedelmeskedni fog a régi rendszer híveinek szűkmarkúságán és ki bir eszközölni szervezkedés nélkül is tisztes fizetésrendezést a fővárosi hatóságok személyzeteinek. Sajnos, tévedtem, ezt bizonyítja azon szokatlan följajdulás, melynek a városháza volt múlt szombaton színhelye. El kell ismernünk, hogy a főváros személyzetének panasza jogosult és hogy illetményeik feljavítása nélkül rajtuk segíteni nem lehet. Ámde azért, hogy a főváros alkalmazottainak illetményeit a mai igényeknek megfelelőleg rendezzék, a szegény fővárosi lakosság adóját felemelni nem kell. Vigyék keresztül Vázsonyi és hívei, hogy a vagyonosabb osztályt adóztassák meg jobban és léptessék érvényre a bizottságban agyonütött értékemelkedési adót, s a főváros pénzkezelését tegyék olcsóbbá a szintén lefújt községi takarékpénztár fölállításával, a milyen Fiúméban már évtizedek óla fényes sikerrel működik, gondoskodjanak arról, hogy a fővárosnál végre a takarékosság váljék uralkodóvá, ha mindez megvalósul, kaphatnak az alkalmazottak bőven fizetésemelést, a nélkül, hogy a kisemberek adóját csak egy fillérrel is fel kellene emelni.