Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-30 / 52. szám
II. évfolyam. 1907. Deczember 30. 52. szám FUQXTLEN BUDAPEST (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ..........................- — Ю korona. Fé l évre ... ... ... — — — — 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők ; VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Eiőfizetési felhívás. A »Független Budapest« 1908. évi január hó 1-én harmadik évfolyamába lép. Tisztes múltra tekinthetünk immár vissza, és ez a múlt lelkesít bennünket a jövő reánk váró nagy küzdelmeire. Kitartó hűséggel követtük azt a czélt, a melyet programmunkban hirdettünk és ennek a czélnak elérésére — hogy Budapest székes- főváros nagygyá, gazdaggá, magyarrá legyen — nem tértünk le soha kijelölt irányunktól. Ennek köszönhetjük, hogy a »Független Budapest« ma megerősödve, lelkes előfizetői táborra támaszkodva, folytatja harczát azok ellen, a kik a hazafias politikát a városházáról kiküszöbölni igyekszenek, a kik még ma is feláldozzák a közérdeket saját önző érdekeiknek és a kik másfél éves gazdálkodásukkal belekergették a fővárost az anyagi csődbe, melyből a fővárost csak állam- segélylvel és a polgárság zsebére irányuló felemelt községi adóval tudnák kiragadni. Ez a körülmény egymagában igazolja a »Független Budapest« létjogosultságát, melyet az előfizetők és olvasók nagy száma is szankczionál. De mentül nagyobb lesz előfizetőink tábora, annál hatalmasabban fog szavunknak visszhangja kelni, és annál könnyebben és sikeresebben érhetjük el kitűzött czélunkat. Fizessünk hát elő a »Független Budapest«-re, kávéházakban, vendéglőkben kérjük, követeljük a »Független Budapest«-et. Előfizetési ára egész évre 10 korona, félévre 5 korona. Az előfizetési pénzek a kiadó- hivatal czimére küldendők: Budepest, VII., Rottenbiller-u. 5/A. Vázsonvi Máriusz. BatthyányTivadar gróf karácsonyra czikket irt a székesfővárosi gazdálkodásról, a melyben kemény igazságokat mond oda az adóemelő községi demokratáknak. A demokrata-pápának nagyon fájhattak ezek az igazságok, mert nagvon sietett a védőbeszédének megírásával. Nyomban az ünnepek után közreadta Vázsonyi Vilmos ezt a védőbeszédét, a mely a tőle megszokott csipkedő és szellemeskedő modorban próbálja a városházi többség ellen emelt vádakat elhárítani. Teszi ezt azzal a személyeskedő módszerével, a mely az ellenvélemény lesajnalását és az ellenfél lekicsinylését használja a polémia fegyveréül. Hogy Batthyány gróf nem ért a főváros dolgaihoz, hogy ez a politikus azért, mert nem iparszerüleg űzi a székesfővárosi politikát, nem hivatott beleszólni a főváros dolgaiba, hogy mások adták be neki a kritika anyagát, ilyen s ehhez hasonló mondásokkal próbálja Vázsonyi a kemény és igazságos kritika hatását ellensúlyozni. Es szinte csodálatos, hogy az érdembeli védekezésben ez a gyakorlott de- batter és elmés dialektikus milyen gyengének bizonyul és mennyire megerősíti önmaga a pártja ellen felhozott vádakat. Vázsonyi egyszerűen azt a tételt állítja lel, hogy az 6 pártja mindenféle jót akar megvalósítani, de ebben őt és pártját a városházi kisebbség megakadályozza vagy pedig a nemzeti kormány keresztezi a főváros valamennyi üdvös kezdeményezését. Hogv ez Vázsonyi részéről tudatos ferdítés, azt a viszonyok minden ismerője tudja. Az összes szocziálpolitikai alkotások éppen a községi „demokrata“-párt soraiban lel sok leghevesebb ellenzékre. Ki állta útját a kenyérgyárnak? Ki vetette el a pénzügyi bizottságban az értéknövekedési adót. sőt tovább megyünk: ki volt az, a ki a Vázsonvi által oly dicsekedve emlegetett kárjavítását a fővárosi munkásoknak a leghevesebben ellenezte ? Talán nem a Vázsonyi pártjabeli régi panamista lovagok ? Ha volt is itt-ott az ellenzékiek közül egy-egv szavazat, mely e szo- cziális alkotások ellen szólt, ez a körülmény nem mentesiti Vázsonyit. Mert ugyan hol hallott-e a főváros kiskirálya olyan kormányzatról, mely nem a maga pártjával, hanem az ellenzékkel csinálta meg a maga pro- grammját ? Persze azt szívesen elhiszszük Vázsonyinak, hogy jó volna a saját nimbusát előmozdító intézményeket a saját pártja ellenére az ellenzék segítségénél megcsinálni. Úgy képzeli ezt a legújabb fajta parlamentarizmus feltalálója : Vázsonyi Kolumbus, hogy az egész fővárosi kormányzat történjék a kisebbség ellenére a függetlenségiek arczulcsapásával, de a hol az ő kedves panama- és sáplovagjai megbokKrónika. Évfordulón. Még egy-két lobbanása az életerőnek, és a halálra Ítélt aggastyán, a régi esztendő kilehelte a lelkét, hogy helyt adjon az ifjú, az életerős uj esztendőnek. Tört remények, meghiúsult várakozások romjain bizakodva tekintünk az eljöven- dők elé. Vájjon az uj esztendő meg fogja-e hozni, a mi után vágyunk, a miért szivünk, lelkünk sóvárog? Ki a megmondhatója? A Sors kezében vagyunk mindnyájan, és a Sors tudvalévőleg roppant diszkrét. Nincs hatalom, mely ki tudná csiklandozni a jövő rejtélyét, elárultatná vele azl a hivatalos titkot: mint lesz, hogy lesz? Nagy kérdőjelként mered elénk a jövő, és a bizonytalanság nyugtalanságát csak a bizodalom és reménység segít elviselhetővé tenni. Bármily súlyos volt is az ország helyzete a nagy alkotmány válság idején, bármely nagy sebeket ütött is a darabontkorszak az ország gazdaságának a testén: a nemzeti kormány bölcs kormányzata a sebek behegesztésének nehéz feladatát szép sikerrel végzi, kis ha a gáncs és kritika a mindent jobban tudás és jobban akarás, ez a nagy magyar betegség most sem kíméli meg közéletünket és a régi rend nem nagyszámú hívei a pártoskodás és viszály szitását még mindig nem hagyták abba, biztosra vehető, hogy sötét czéljaikat el nem fogják érni s nem fog nekik sikerülni a nemzet és vezérei közé éket verni a jövő esztendőben sem. A mire hazánknak szüksége van, az a béke és nyugalom, hogy teljes erőnkkel hozzáfoghassunk gazdaságunk kiépítéséhez, melynek önállóságát a kormány előrelátása a kiegyezés letelte utáni időre teljesen biztosította. Ez a tiz esztendő, melynek első éve a bekövetkező év az erőgyűjtésnek, a gazdasági és pénzügyi talpraállásnak évtizede legyen, hogy ennek leteltével minden magyar ember legfőbb vágya : az önálló vámterület és vele a gazdasági önállóság éréit gyümölcsként hulljon az ölünkbe. Szép fővárosunk, Budapest életében sok még a sötét folt. Nagy küzdelem vár meg reánk, a függetlenségi eszme híveire és katonáira, a inig az ország szivét, ezt a nagy, szép és bűnös várost teljesen meghódíthatjuk elveinknek és pártunknak. Szégyennel tölt el a ludat, hogy a nemzeti eszmét, a nemzet törekvéseit fumigáló régi rokkant gárda utolsó mentsvárául éppen a főváros szolgál, az a főváros, mely a maga nagyságát, szépségét az egész ország áldozatkészségének köszönheti. Szomorúan kell látnunk, hogy a meggyőződések és elvek terén mélységes ür választja el a székesfővárosi képviselet intéző többségét az ország hazafias nagy táborától, de bízva bízunk, hogy az uj esztendőben sikerülni fog a régi rend fosszil maradványait ez utolsó odújukból is kivernünk. A függetlenségi párt szervezkedése a főváros valamennyi kerületében nagy erővel és lelkesedéssel folyik és mentői nagyobb szivósággal iparkodik védeni a régi klikkek és a demokraták szövetsége végső poziczióját, nincs távol a nap, a mikor a függetlenségi eszme diadalmas lobogóját fogja lengetni a megtisztult levegő a főváros egész területén. Hogy ez igy legyen, hogy ez a nap mentol hamarabb reánk virradjon, abban e szerény lap is a maga kis erejével, de nagy lelkesedésével közre fog munkálni. Nem egy sebet adtunk a múlt évben ellenségeinknek, s támadásunkban az uj esztendő folyamán is meg fogja aezélozni a toliunkat igazunk tudata és ellenfeleink nagy vétkessége. Picziny eszköz a toll, de erős fegyver, ha igaz meggyőződés, komoly czél, nagy ideál vezeti. Olvasóközönségünk ítélje meg, vájjon szerény újságunk, a mely kérlelhetetlenül és egymagában folytatja a har- ezot a hatalmas fővárosi klikkek ellen, hű nia- radt-e ehhez a nagy ideálhoz: a függetlenségi eszméhez. A Magyarok Istene kisérje utaikat a jövő esztendőben, melynek küszöbén szívből kívánunk Boldog Újévei!
