Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-09 / 49. szám
II. évfolyam._________________________________________1907. December 9. _______________________________________49. szám шю шт (AZ ERZSÉHETVAROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap,- Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... ... .. .. ... ...........- 5 „ Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virág-h Géza czimére küldendők: VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon Ti—53. A vesztes közérdek. A Polónyi-Heltai-féle pör személyes és politikai szenzácziói mellett teljesen eltörpült a főváros érdekének a szempontja. Igazán sajátságos szellem uralkodhatott a városházán 1895-től a mai napig, ha csak most jutott eszébe Heltainak és elvbarátainak a partbérleti ügyben állítólag történt megvesztegetésen megbotránkozni. Hiszen 1895. óta számtalanszor láttuk a mostani vádlókat Polónyival fővárosi ügyekben kooperálni, a nélkül, hogy az Üllmann Lajos 10.000 forintja visszatartotta volna őket ez együttműködéstől. Csak most, a mikor Polónyi Lengyel Zoltánnal szembe került, ebben a politikai harczban jut eszébe Heltainak, 12 esztendő múltán egy régi leleplezést fegyverül odakölcsönözni. Ezt a tizenkét- esztendős hallgatást nem lehet mással magyarázni, mint azzal, hogy Heltai, ha tényleg meg is volt győződve Polónyinak a partbérleti ügyben állítólagos megfizetett voltáról, e megfize- tettség tényét egy évtizeden át nem tartotta megengedhetetlen dolognak, vagy a mint mostanában a nyelvhasználat ezt kifejezni szokta: panamának. Panamává tehát a Heltai szemében nem maga a tényben rejlő illetéktelen jövedelemszerzés teszi, hanem csak az, hogy Polónyi utóbb igazságügyminiszter lett. Ä Heltai által alkalmazott mérték tehát ez: a panama megengedett dolog az ügyvédnek, de ez ügyvédből nem lehet igazságügyminiszter. Hát ez a visszafelé való lefokozása a közpályán szereplő férfiú egy- egy cselekedetének lehet talán a politika guerilla-harczaiban alkalmas fegyver, lehet szolgálat a mostani párfhíveknek, de semmi esetre nem az objektiv igazság és az abszolút közéleti erkölcs követelményeinek megfelelő eljárás. Mert vagy elhitte és tudta Heltai 12 esztendővel ezelőtt, hogy Polónyi az Ullmann Lajos 10.000 forintjáért vonult vissza akkor a fu- moirba, és akkor kötelessége lett volna ezt a Polónyit már akkor pellengérre állítani; vagy nem tudta és nem volt róla meggyőződve akkor, és ez esetben nem volt szabad most a Vázsonyinak, mint Lengyel Zoltán védőjének teendő szolgálat czéljából a 12 esztendő előtti tracscsot felmele- giteni. Ha Polónyit a Dunagőzhajós- társaság tényleg megfizette egy előbbi álláspontja megváltoztatásáért, úgy e megvesztegetés elhallgatása egy évtizeden át Heltai részéről egyenesen bünpa 1 ástolást jelentene. Mi következik ebből az alternatívából? Az, hogy a főváros uralkodó klikkjei eljárásukban mindentől vezettetik magukat, csak nem az igazi köz- érdektől. Szívesen szemet huny Pál иr a Péter gazdálkodása felett, megbotránkozás nélkül dolgozik vele tovább fővárosi ügyekben, még ha tudja is, hogy az impedimentum publicae honestatis beállott. Vájjon csodálandó-e ily viszonyok között, ha hovatovább az egész nem „irányadó“ fővárosi közönség a város ügyeinek vitelében nagy disznóságokat, korrupcziót és panamát sejt, annyival is inkább, mert az ellenséges pártok ezeket a kedveskedéseket folyton az egymás fejéhez vagdossák? Hiszen a Polónyi-Heltai- féle tárgyaláson akárhány jelenlévőtől hallottam, hogy mit beszélnek itt egy panamáról az ellenfelek, a mikor egész hosszú listáját a kósza gyanúnak vághatnák az egymás fejéhez. És ha van igazságtalanság, a mit Polónyival szemben elkövettek, az az, hogy kifogásolták, hogy minden egyes vádaskodás vagy rágalmazás ellen nem indított pert. Édes istenem, hiszen a fővárosi klikkvezérekről hány százezerszer mondják el és Írják ki, hogy panamisták és zsebrákok, a nélkül, hogy ezért bármikor is pert indítottak volna. Hiszen a régi demokraták egyenesen a korrupczió kiirtásának a jelszavával szálltak harczba mai pártfeleikkel, a Krónika. Obstrukczió a demokratáknál, A horvátok iskolát csináltak. A szenvedély- telen, hosszadalmas, unalmas időpocsékolást parlamentünkben ők honosították meg. Voltak már e Házban obstrukcziók, de azok viharosak voltak s az agyonbeszélésben volt szellem és ötlet. A horvátokéban nincs semmi, csak sok horvát povedálás. Mindamellett a rossz példa ragadós és a sok beszélés hivei: a budapesti községi demokraták között követőkre talált. Saját külön jövendőmondónk a demokraták egy ilyen obstrukcziós üléséről a következő elöre- vetett tudósítást közli: Vihar a központi demokratakörben! Obstrukcziós ülés. A lehetetlenné tett megváltás. A gázgyár szennyese. Mozgalmas, sőt viharos ülés kezdődött tegnap este a központi demokratakörben. Vázsonyi Vilmos, a gázgyár megváltásának híve, referendumot akart provokálni a kérdésben, mert a községi demokraták igen tekintélyes csoportja hallani sem akar erről a megváltásról. Ezért Vázsonyi népszavazás elé vitte a dolgot és nagygyűlést hívott egybe a központi demokratakörbe, melyen az összes budapesti demokrataszervezetek valamennyi tagjának szólási és szavazati joga volt. A községi demokratapárt megváltást ellenző tagjai, látván, hogy normális tanácskozás melleit a gázgyárat nem menthetik meg a megváltástól, az obstrukczió jól ismert fegyvereihez folyamodtak. Egymásután vonultatták fel szónokaikat, a kik addig akarnak beszélni, a inig a megváltás hívei el nem alusznak. Egy vitarendező bizottság gondoskodik az obstrukczió folytonos élesztőséről. E pillanatban, a mikor e sorokat írjuk, az agyonbeszélés vígan folyik. Az emlékezetes gyűlés részletes lefolyása ez: Vázsonyi elnök megnyitja az ülést és bejelenti, hogy mindenkinek joga van a tárgyhoz szólani, de a házszabályok szerint csak az elnök véleményét pártoló felszólalás van megengedve. (Viharos kiáltások: Más baja nincs9) A kinek az elnöki hatalom e kezelése ellen kifogása van, az lépjen ki a teremből. (Felkiáltások: Lépjen ki az elnök! Mi lökben vagyunk!) Ezután felhívja az előadót, hogy ismertesse a tárgyat. liácz Dezső előadó: Ugyan sejtelmem sincs róla, mi az a megváltás, mert gyerekkoromban nem tanították meg reá (Egy hang: Csak semmi anliszemiláskodás!), mégis, tekintettel ! Vázsonyi Vilmos (Éljen! Éljen!) véleményére, I kérem határozatiig kimondani, hogy a gázgyár megváltását a demokratapárt sürgősen követeli. Hogy miért? Mert Vázsonyi jónak látja. (Helyes! Helyes! a jobboldalon, Fenéi helyes! a balközépen.) Elnök : Figyelmeztetem a tisztelt ülést, hogy az én eljárásomat csak helyeselni szabad. Az ez ellen vétőket a mentelmi bizottsághoz fogom utasítani. Hellai Ferencz beszélni akar. Az ódemokraták borzasztó lármát csapnak. Menjen a járásbírósághoz! Tisztelem a Benkét! Mi lesz a Ba- lázszsall Hol van Komlós9 s ebhez hasonló kiáltások röpködnek feléje. Az elnök csak nagy nehezen tud csendet teremteni. Elnök: Tessék a szónokot végighallgatni, hisz úgy sincs igaza, (ügy van, иду van ! a jobboldalon, Unerhört! a balközépen.) Hellai Ferencz: Isten és ember előtt vallom, hogy a gázgyár a legdicsőbb fővárosi intézmény. (Na ja, magának! jobbról.) Nemcsak nekem, hanem többi társaimnak is: Radoczának, Morzsányinak, Kollárnak és valamennyi budapesti szegény embernek. Pető Sándor: Csak hagyja a szegényeket. Mit ért maga ahhoz ! Hellai Ferencz: És éppen ezért soha sem fogjuk eltűrni, hogy e nemes, e dicső vállalat, melynek a közvilágítás annyit köszönhet (Az ószer! jobbról) megsemmisüljön.