Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-02 / 48. szám

2 működés lehetősége nyomban adva lesz. Ha a községi demokrata-párt, félretéve eddigi gyűlölködését mindenki iránt, a ki ellenkező véleményén van, leküzdve türelmetlenségét az ellen­táborral szemben és leszokva a szel­lemi és jellembeli fölény fitogtatásáról, a kisebbséget komoly együttmunkál- kodásra hivja fel a főváros érdekében, nem kételkedünk, hogy e felhívásnak foganatja lesz. És az egymás vélemé­nyének megbecsüléséből, az egymás tiszteletben tartásából ki fog kelni az a mag, mely a főváros konszolidá- cziója érdekében folytatott áldásos munka terebélyes fájává nőheti ki magát idővel. És akkor a városi köz­gyűlés terme nem lesz a személyes torzsalkodás, a kicsinyes vitázás és marakodás székhelye, hanem komoly, szakszerű tanácskozások fognak benne lefolyni, a melyek egészséges és üd­vös kormányzatnak fognak keretéül szolgálni. Próbáljuk meg hát a dolgot. Fog­junk össze, dolgozzunk együtt. Hisz nem oly nehéz a dolog. Csak egy kissé türtőztessük a temperamentumot egy kevéssé becsüljék meg egymást az ellenfelek, csak egy csipetnyit higyjük el, liogv más is tudhatja valahogyan a dolgot. Fővárosunk és csaknem mil­liónyi lakossága érdekében próbáljunk végre komolyan dolgozni s e munká­ban ne a dicsőséget keressük, hanem а кötelességteljesitést. Vigye az ördög a dicsőséget, de mentsük meg a fő­várost ! Ez az egyszerű reczept okve- tetlenül be fog válni. Hátha mi is? A néppárt, a számitó, a ravasz néppárt nem szavazza meg ingyen a kiegyezést. Mielőtt kimondta volna a megszavazást, panaszokkal, sérelmekkel állt eló'. Tárgyalt a belügyminiszterrel, tárgyalt a miniszterel­nökkel. Panaszkodott a törvényhatósági élet­ben állítólag szenvedett mellőztetésről s pa­naszkodott közigazgatási sérelmekről. Meg­nyugtatták, panaszait meghallgatták, sérelmeit orvosolni fogják, s most már hű mameluk- ként szavazni fog a néppárt. Hátha oly becsesek a koalicziós kor­mányra nézve a néppárti frondőrködők öt­hidi kiadásokat. Ki eszik sertéshúst? Rossz íz­lésű emberek. Ezek pedig hadd vágassák a ma­guk pénzén a disznót, ha ily lukszust engednek meg maguknak. Az államrendőrségi kvóta egészen törlendő. Ha Andrássy nem akarja az állam pénzén fen- tartani a rendőrséget úgy oszlassa fel. A székes- fővárosban tiszteletbeli polgárőrség is elállhatja a rend fentartását, főkapitányokul már is ajánl­koztak Kardhordó Árpád és Magyar Miklós. A jótékonyügyi kiadások törlendők. Minden koldus áruljon újságokat, ebből megélhet. Mind­ezek a megtakarítások alapos számítás szerint 27г millió koronát jelentenek. A bevételek szaporítása. Fokozni kell a köz­ségi pótadót az első, negyedik és kilenczedik kerületekben általában, a többi kerületben párt­álláshoz kötve; a nem demokraták fizessék meg a passziójukat magasabb pótadóval. Létesítendő egy uj kávéházi krajezár. A kávéházak vendégei fejenként egy krajezárt fizessenek minden látogatás alkalmával. Adó­mentes azonban az Abbázia kávéház jobb oldala. Minden háziúr, a ki virilis jogon nem város­atya. fizessen dupla pótadót. Van neki, hál ne sajnáljuk. A virilista házbéruzsorás az már más. Annak a pótadója maradjon meg. Úgyis ele­ge fizet. FÜGGETLEN BUDAPEST. hat szavazata (mert a néppárti többség, az szavazott volna a miniszterével s képviselő­házi alelnökével), felvetjük a kérdést, hogy a fővárosi függetlenségi képviselők szavazata hitványabb-e? A fővárosi függetlenségi part hitványabb c, jelentéktelenebb-e. a nemzeti kormány szemében, mint a néppárt egysége ? Pedig nekünk fővárosi függetlenségiek­nek, nagvobbak. sulvosabbak a panaszaink. És épen a néppárti panaszokban említett té­ren is: a törvényhatósági életben s a köz- igazgatásban. , Mi fővárosi függetlenségi polgárok bizony csak hírből és nem tapasztalatból tudjuk azt, hogy a mi pártunk van kormányon. A mi pártérdekeink mellőztetéséről alaposabban panaszkodhatnánk, mint a néppárt. A mi polgármesterünk, a ki a mi ádáz ellenfeleink kreatúrája, részt vesz a hírhedt pécsi kongresszuson, a melyen megbántják kormánvunk egyik tagját, a ki a mi pártvezé­reink egyike. De azért ezt a polgármestert a következő napokon fogadja a miniszterelnök s vele tárgyal arról, hogy miképen rántsa ki a kátyúból állami segítséggel, az országos függetlenségi párt állal megszavazandó tör­vényjavaslattal a mostani városházi kormány­zatot. Nem semmibevevése-e ez a fővárosi függetlenségi pártnak ? Avagy a fővárosi törvény revíziójának a kérdésében tapasztalhatjuk-e azt, hogy a mi pártunk van kormányon? A belügyminiszter megígéri a fővárosi törvény részleges reví­zióját, de mihelyt megértetik vele a demo­kraták, hogy ez a revízió ő reájuk nézve káros, a fővárosi függetlenségi párt érdekeire nézve pedig kedvező hatású lenne, rögtön elhalasz­tódik minden revízió. A fővárosi függetlenségi párti képviselők­nek bizony nincs okuk azzal dicsekedni, hogy az ő nézeteikre legalább annyira kiváncsi lenne a belügyminiszter vagy a miniszter- elnök, mint a Yázsonyiéra. Ezek sérelmei a fővárosi függetlenségi pártnak, mint ilyennek. A mi az egyes függetlenségi polgárokat illeti, azok sem dicsekedhetnek azzal, hogy ügyes-bajos dolgaikban a hatóságok részéről most, a mikor a mi pártunk van kormányon, más bánásmódban részesülnének, mint azelőtt. Bizony a kormánynak szorongatott hely­zetében megokoltabb lenne a mi panaszko­dásunk, mint a néppárté. Megokoltabb lenne, ha a mi fővárosi függetlenségi képviselőink feltételekhez kötnék szavazataikat. Mi azonban nem revolverezünk, mint a néppárt. Mi bízunk abban, hogy illetékes helyen be fogják végre látni azt, hogy a fővárosi függetlenségi pártnak érdekei nem lehetnek kisebb jelentőségűek, mint a néppárt fel­vidéki tót kerületeié. Reméljük, hogy ezt mi­A bevételek óriási emelését el lehet érni az adókivetés megfelelő kezelésével. Egyszerűen felsrófoljuk minden nekünk nem kedves polgár­társunk adóját a hatszorosára. Természetes, hogy ezáltal a százalékos községi pótadó is hatszorosára emelkedik. Ez a legfontosabb az uj bevételek között. Keresztülvitelét bízzák csak a demokrata adókivető bizottságokra. Községi pótadót kell kivetni mindazokra, a kik karácsonykor, nagypénteken, husvét vasár­napján, pünkösdhétfőn és Szenl-lslvánkor tem­plomba járnak imádkozni. Ez volna az ájta— tossági pótadó. Községi fogyasztási adó alá kell vonni to­vábbá a disznózsírt, a sonkái és a serléskarme- nádlit. Végiil tudatlansági pótadóval suj tandók mindazok a budapesti polgárok, a kik nem tudnak németül és király-utezai francziául. Eb­ből a tételből is nagy bevételek remélhetők. Büntetési pótadó alá vonandó végre min­denki, a ki rosszat mer gondolni Vázsonyiról. Ilyen ember ugyan nem sok lesz, de ez a pót­adó inkább nevelő hatás jellegével fog bírni. Mindezekből az uj adónemekből 3 millió korona uj bevétel származik, úgy, hogy a de- (iczit ki van küszöbölve. előbb befogják látni a mi kormányférfiaink, még mielőtt a mi polgáraink elmélkedni kez­denének azon, hogy a mi szerénységünknek, a mi némaságunknak is lehet határa. ff­A terézvárosi függetlenségi kör ünnepe. A Vízivárosban tartott kerületközi párt­vacsora után pár nap múlva a terézvárosi füg­getlenségi körben gyűltek össze a főváros füg­getlenségi polgárai, bogy a terézvárosi elvtár­sakkal együtt ünnepeljék uj körhelyiségüknek a megnyitását. Vázsonyi kerületében a függet­lenségi párt megerősödése nemcsak helyi jelen­tőségű s azért jóleső örömmel hatott minden függetlenségi polgárra az Andrássy-ut 67. sz. alatli díszes körhelyiség felavató ünnepének szép sikere. A kör helyiség ünnepélyes felavatása tár­saslakoma keretében történt meg, melyre meg­hívták a kormány függetlenségi tagjait, vala­mint a függetlenségi képviselőket és a székes- fővárosi függetlenségi köröket. Az érkező vendégek fogadásáról és elhelyezéséről a kör vezető tisztviselői és pedig Lángh Gyula elnök, Starck Andor dr. ügyvezető elnök, továbbá Hruska János és Misák Károly gazdák, Maj- thényi Imre és Ólmosi József választmányi ta­gok, valamint Maydánszky György és Váradi Henrik jegyzők és Pátsch József a kültelki függetlenségi kör elnöke, gondoskodtak, mig az érkező politikai kitűnőségeket Batthyányi Tivadar gróf, a kör diszelnöke, kalauzolta. Az ünnepélyen Kossuth Ferencz, Apponyi Albert gróf és Günther Antal minisztereken kí­vül jelenvoltak Szterényi József, Meskó László államtitkárok, Batthyány Tivadar, Hainrikffy Pál, Nagy Emil, Zichy Vladimir, Szász Zsom­bor, Sümegi Vilmos, Lovászy Márton, Csiztna- zia Endre, Irsay József, Kubik Gyula, Sághy Gyula, Ivánka Imre, Bot ti i к István, Rock Iván, Hédervári Lehel, Justh János, Zichy Miklós, Ság Manó, Mérey Lajos, Fenyvessy Soma, Múzsa Gyula, Fried Lajos, Hajdú Frigyes, Áb­rahám Dezső. Hódy Gyula országgyűlési kép­viselők, Jakab Sándor és Pallay Sándor az országos függetlenségi párt titkárai, valamint a fővárosi függetlenségi körök küldöttségei el­nökeik vezetésével, nevezetesen Földiák Gyula, Kasits Péter, Hahóthy Sándor, Seller László, Mangold Ármin, Bónis István, Barna Mihály, Krécsy Béla, Ghillányi Mihály és Madary Gábor. A megjelent vezéreknek szóló hosszantartó éljenzés leesillapultával még a vacsora meg­kezdése előtt felszólalt Starck Andor dr. tan­felügyelő, a kör megalapításának egyik leglel­kesebb kezdeményezője s nagyhatású felavató beszédet mondott: — Itt a kerületben kell eldőlni annak a nagy küzdelemnek — úgymond — melyet minden magyar ember joggal elvár Budapest székesfővárosától, hogy végre a főváros igazán magyar legyen. A szabadság vágya teremtette meg ezt a kört, az telte nagygyá s az fogja a függetlenségi eszméknek megnyerni a fővá­ros polgárságát. Beszédét azzal végzi, hogy felhívja a je­lenlévőket az »Isten áldd meg a magyart« el- éneklésére. Mint egy ember állott fel a négyszáz főre tehető előkelő közönség s visszhangzott a te­rem a »Himnusz« lelkes hangjaitól. Vacsora közben azután felállott Batthyány Tivadar gróf és hazafias beszédet mondott. Ebben igy szólt: — A lefolyt nagy nemzeti küzdelem ide­jén — úgymond — az akkori képviselőválasz­tások során a fővárosban a VI. kerület volt az egyedüli, a hol a függetlenségi polgárok más pártot támogattak, bár olyat, a mely a nemzeti küzdelemben a függetlenségi párttal karöltve járt el Ez, a demokrata párt, a legutóbbi kép­viselőválasztások alkalmával is igénybevette a függetlenségi párt támogatását, még pedig nem­csak a fővárosban, hanem künt a vidéken is. Es mi történt ? A képviselőválasztás után a hü szövetséges elhagyta a függetlenségi pártot és átcsapott azonnal az ellenséges csapatokhoz. Ekkor a kerület függetlenségi polgárai külön

Next

/
Thumbnails
Contents