Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-25 / 47. szám

о

FÜGGETLEN BUDAPEST;

méltónak tartjuk, mert utó végre is a legnépesebb vallás szigorú tilalma fölött egyszerűen napirendre térni még sem lehet, de a többi érvek: hasznossági, pietási stb. igazán értéktelenek. A Pesti Hírlap egyik czikkezöje erősen megtámadta Kantért s mig egyrészt szintén hasznossági és pietási érvek egész sorozatát lépteti csatasorba a halotthamvasztás mellett, másrészt még azt is bizonyítgatja, hogy a halotthamvasztás az egyháznak nem dogmatikus, tehát nem hitelvi szabálya, hanem csak fegyelmi rendetete, a mint azt már dr. Mihúlyffy Ákos egyetemi tanár, cziszterszila szerzetes megírta, tehát a halotthamvasztás nem vallásellenes dolog. Hát kérem alázattal, ez az érv teljesen rossz, mert a katholikus egyház dogmatikus elve az, hogy a hívek disz.cziplináris, fegyelmi ügyekben is kötelesek az egyháznak engedelmeskedni, tehát a ki ilyen fegyelmi szabályok ellen küzd, az voltaképen a vezérlő hitelvet sérti meg. Mást ne mondjunk: a vasárnapi misehallgatás, a húsvéti áldozás, a tiltott idők, a böjt, a papi nőtlenség, stb. mind csak disz- cziplináris szabályok s mégis lelkiismeretben köteleznek s a ki ezek ellen vét, azokat az egyház bűnösöknek tartja, sőt ki is zárja közösségéből, tehát az egész Pesti Hirlap-féle okoskodás alapjában rossz.

Ha, mint most alkalmunk van a halotthamvasztás ellen és mellett fölhozott érveket szemügyre vennünk s mérlegelnünk, igazságosan pro és contra egyetlen jó érvet találunk az egyház tilalma mellett: és ez a kegyelet egy embertársunk kívánsága, talán utolsó kívánsága iránt. Nem olcsóbb, nem esztétikusabb, nem egészségesebb a hamvasztás, mint a közönséges temetés. Egyetlen komoly érv, hogyha valakinek óhajtása, akarata, hogy ő elhamvasz- tassék, ez a kívánsága szent legyen előttünk, teljesüljön. Viszont impietásnak, roppant lelki durvaságnak tartanám, ha elhamvasztanák annak hült tetemeit, a ki földbe kíván temetkezni. Minden egyéb argumentum vitázható. Igen poétikus szép dolog a kakukfüfes sirdomb alatt nyugodni, porladni, szép dolog az is, ha fényes, fehér tüzláng emészti el porhüvelyünket, viszont utálatos dolog egy rothadó, bűzös anyaggá válni, melyben a nyüvek, férgek ezrei nyüzsögnek s utálatos dolog a tűzön serczegni, pattogni, fölfuvódni, kifakadni, bűzös füstté válni. Ne hozzunk hasznossági érveket sem. A nagy természet örök körforgásában az emberi test alkotó anyagjai épugy elvégzik pályafutásukat, ha a kürtőn keresztül szállnak el vagy a sírban oszlanak föl, mig az ó-egyptomi bebalzsamozott hullák is elvégezték ezt, vagy el fogják végezni, csakhogy több idő kell hozzá. Ezer évek csak perczek a mindenségben.

Mit akarok hát kihozni e pár egyszerű sorral ? Csak azt: teljesüljön, szent legyen embertársunk óhaja, akarata. A ki hamvasztás utján akar föloszlani, adassék neki erre mód, a ki pedig földbe temetkezni óhajt, jusson ide. Legyen tehát temető, legyen krematórium.

De — és most jön a nagy de — mit mutat a tapasztalat. Mást ne vegyünk, mint Olaszországot : a milánói krematóriumban fennállása óta a legtöbb volt, ha évenkint 80 ember égettette el porhüvelyét, pedig Olaszországban évente több mint 800.000 ember lépi át az örökkévalóság küszöbét s hozzá még külföldről is hoznak elhamvasztásra szánt hullákat. Tehát Olaszországban legíöljebb Vioooo része az elhunytaknak égetteti el magát. Kérdés tehát, vájjon a nagy közvéleménynyel szemben lehet-e kötelezővé tenni a hamvasztást. Minden lelkifinomsággal biró ember gondolkozás nélkül nemmel fog válaszolni. Második kérdés, hogy szabad-e krematóriumokat állítani közköltségen? Erre is csak nem lehet a válasz. Hogy jut hozzá egy ország vagy város, hogy néhány különcz kedvéért terheket vegyen magára, holott igy is túlságosan meg vagyunk terhelve.

Végkövetkeztetésünk: Ám alakítsanak részvénytársasagot a halotthamvasztók, csináljanak egyLleket, semmi kifogásunk ellene, de hogy az ö passziójukat, különczködő óhajukat közköltségen valósítsák meg, az nem igazságos, sőt még csak nem is méltányos. Éppen ezért, a mint semmi kifogásunk nincs egy magánpénzen létesülő krematórium ellen, tiltakozunk, hogy ezt közpénzen, a köznek megadóztatása révén létesítsék.

A kerületközi pártvacsora.

— Gróf Batthyányi Tivadar beszéde.

A fővárosi függetlenségi pártok és körök e havi kerületközi vacsorájukat а II. kerületben tartották meg, a budai Vigadó földszinti éttermében, a mely díszes közönséggel telt meg. Az aszlalfő mögött a pártnak díszes, fehér selyem zászlója volt elhelyezve. E zászlót a budai hölgyek ajándékozták a pártnak a darabont világban aratott képviselőválasztási gvőzelme alkalmával. E zászlót kellett volna Kossuth Ferencznek megáldani, de a zord téli idő miatt Kossuth Ferencz nem jelenhetett meg.

A lakomának különös jelentőséget adott az a körülmény, hogy megjelent ott Apponvi Albert gróf kultuszminiszter is, a ki ezt az alkalmat nagyfontosságu politikai nyilatkozatok tételére használta fel. Kívüli megjelentek Désy Zoltán államtitkár, Batthyány Tivadar gróf, Teleki Arvéd gróf, Sághy Gyula dr., Németh Imre, Szebeny Antal, Gotthard Sándor, Várnay Imre, Nagy Dezső, Boitlik István, Meitzer Géza, Hódy Gyula, Sümegi Vilmos, Markos Gyula orsz. képviselők.

Készíts Antal, az óbudai kerület függetlenségi képviselője betegségével mentette ki elmaradását. Kimentette elmaradását Holló Lajos orsz. képviselő, a fővárosi függetlenségi párt elnöke is.

A fővárosi függetlenségi pártok közül csakis a belváros nem adott életjelt. Az I. kerületből a kerület képviselőjén kívül megjelentek a többek közt dr. Platthy György, Hegedűs János, Telkes Aladár. Az V-ik kerületből dr. Mangold Ármin elnök kimentette elmaradását, azonban ott voltak Rehfeld és mások. A terézvárosi függetlenségi párt küldöttségét dr. Stark Andor ügyvezető-elnök vezette. Az erzsébetvárosi függetlenségi párt részéről ott voltak dr. Somogyi Lajos, ß. Virág Béla és Ghillányi János. A Józsefvárosból ott voltak a józsefvárosi függetlenségi-kör, a józsefvárosi nép-kör s a józsefvárosi kaszinó küldöttségei, ott voltak dr. Havas Rezső, dr. Bencsik József, dr. Körmöczy és még számosán. A Ferenczvárosból csakis a ferencz- városi függetlenségi pártkör elnöksége volt képviselve.

А II. kerület részéről a vendéglátó tisztet Németh Imre képviselőn kívül a párt vezetői közül dr. Ghillányi Mihály, a párt uj körének ügyvezető elnöke, Seffer László, Varga István, Barta Mór, Kunezer Gyula körigazgató, Rajháthy Győző főtitkár, Milley Károly körgazda, Szómj assy Géza és mások teljesítették.

Az első felköszöntőt Németh Imre orsz. képviselő mondta, a ki II. kerületi függetlenségi és 48-as párt nevében üdvözölte a jelenlevő képviselőket. Utána Sághy Gyula dr. orsz. képviselő a megjelent fővárosi polgárokra ürítette poharát

Sághy Gyula beszéde közben érkezett meg Apponyi Albert gróf miniszter, a kit meleg tapsviharral és éljenzéssel köszöntöttek. A második fogás után Apponyi Albert gróf emelkedett szólásra lelkes tapsoktól fogadva és feszült figyelem mellett nagyfontosságu beszédet mondott, a mit a napilapok szószerint közlöttek.

Utána dr. Ghillányi Mihály Apponyt Albertet köszöntötte fel, méltatva a II. kerületi választási győzelem körüli érdemeit is.

Batthyányi Tivadar gróf tartott azután rendkívül hatásos beszédet a demokratákról.

A politikai helyzetet megvilágító szava után rátért kedvenczeire, az ó, uj és legújabb demokratákra. Két tényt akar konstatálni. Ez a társaság, a mely Budapesten ül, adja meg a tónust az egész országba a haladó és szoczialista izü kirohanásokra. Yázsonyi okt. 10-énaszoczialistákkal tartott,okt. 10 én áldását adta rájuk, csakhogy kellemetlenkedjék a kormánynak. Konstatáljuk azonban, hogy ők akkor az általános szavazatjog követelésével szélmalomharczot vívtak. Mi megtartjuk ígéretünket, ők nem tartanak be semmit. Bennünket az általános választói jog megvalósítására sarkalni nem kell. Előbb gazdasági biztonság kell, azután léphetünk a jog terére.

A demokrata sajtóban halljuk, hogy a függetlenségi párt semmit sem csinál, semmit sem valósit meg s azt is mondja, hogy ennek a kormánynak szocziális érzéke nincs. Apponyi nem hirdette soha népbarátságát, de Yázsonyi évek óta hirdeti. Apponyi törvény- javaslata igazán szocziális érzékre vall. A nagy népbarátok mit tettek? A fővárosi segédtanítók még ma is ott koplalnak. Ez a különbség a nemzeti kormány és a demokrata szájhősök között. Itt a vasutasok ügye. Szidtak abból a táborból bennünket, de a sok-sok milliók, a melyeket a vasutasoknak kijártunk, mutatják, hogy mi beváltottuk ígéreteinket. De mit tettek a demokraták a városi villamos-társulatok alkalmazottaiért? A vasutas sapka árát beszámítják a nagyobb fizetésbe a villamos kalauzoknak. Ez az összes eredményük. Vázsonyit czikkeiből tanulta megismerni. Akkor vezérének vallotta. Azt tanulta akkor vezérétől, hogy a városházán klikkek, panamisták ülnek, ugyanazok ülnek ott ma is s Yázsonyi áll az élükön. Az utolsó években, a mikor az általános választói jog szőnyegre került, a budapesti milliomosok vérvörösek lettek a népbarátságtól és a kis exintencziák iránti rajongástól. Azt hitte, ha ezek az emberek Vázsonyi vezérlete alatt uralomra kerülnek, első dolguk lesz a virilizmus eltörlése. Ma meglapulnak, ha mi ezt a követelést felszínre hozzuk. A főváros a milliomos demokratákról azt hitte, hogy a progresszív adót fogják behozni, ma azonban szó sem hangzik róla, csak azt tudja, hogy legszívesebben el szeretnék azt temetni. Hol az a hires szocziális érzék"?

Szidják a demokraták a függetlenségi pártot. De rettegnek, hogy ez az átkos kormán)' elejti a főváros felsegélyezéséről szóló törvényt. A kormány ki fogja segíteni a fővárost, de elvárja a kormánytól, hogy ezt az irányzatot, a mely most a városházán uralkodik, el fogja söpörni. (Zajos éljenzés.)

A demokrata párti népgvülésen nagyhangon hirdetik az egyesülési szabadságot. Itt van Budapest 6000 villamos alkalmazottja, a kik vagy kenyeret kapnak, vagy egyesülési szabadságuktól fosztják meg őket. 0 szóban, Írásban harczolt ebben az irányban, de be- advánvára a főváros nem is válaszolt még-.

Eléggé illusztrálta a nemzeti kormány meggondolt előrehaladását a szabadság, a függetlenség országa felé: a demokraták pedig az anyagi tönk szélére viszik és kimondják a gázgyári inkompatibilitást. Biztatja a fővárosi függetlenségi polgárokat a demokraták ellen kitartó harezra. (Zajos éljenzés.)

Havas Rezső nagy lelkesedés közepetta a párt országos vezérét Kossuth Ferenczet éltette s Kossuthhoz távirati üdvözletét küldtek.

Nagy Dezső dr. a kerület képviselőjét, Németh Imrét éltette.

Szebenyi Antal dr. képviselő meghívta a kerületi pártokat deczember 12-ére az 1. kerületbe, dr. Stark Andor pedig november 26-ikára, keddre a Terézvárosba.

Szebenyi Antal nagy hatással fejtegette i beszédében a fővárosi törvény revíziójának sürgős szükségességét.

A lakoma mindvégig lelkes hangulatban folvt le. Kubanek vendéglős ételével-italával a vendégek meg voltak elégedve.

A demokraták —

emelik az adót.

A demokrata népbolonditás csődöt mondott.

Klikkek jöttek, klikkek mentek, de negyedfél évtized alatt egynek se jutott eszébe, egy se merészkedett arra, a mit most a demokraták megcselekesznek: felemelik a községi adót.

A demokraták caesari gőgje, a demokrata Caesar szájas' spadassinjainak terrorizmusa, a gyár-utezai Machiavelieknek hol a királyhoz, hol Bokányihoz, hol pedig Schön-