Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-25 / 47. szám
II. évfolyam. 1907. November 25. •17. szám (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... ... .................. ... 10 korona. Fé l évre ... ... .......................... — 5 „ Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők : VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 71—53. Jövel — adóemelés. Végre egy vívmánya a demokrata uralomnak. Egy igazi, szemmel látható, kézzel fogható eredmény. Budapest székesfőváros lakosságának tudtára adatik az örömhír, hogy a községi adó az eddiginek mintegy felével felemeltetik. Ezt úgy hívják a székesfővárosi demokrata financztudomány nyelvén : a főváros háztartásának rendezése. Hát köszönjük szépen az olyan „rendezést“, a mely a lakosság nyakába újabb nagy terheket sóz. Ha emlékezetünk nem csal, nem egészen ilyen pénzügyi áldásokat ígért nekünk a községi-demokrata programra. Mintha bettermentről, a létminimum adómentességéről, progresszív adóról s más hasonló jókról lett volna szó abban a demokrata programúidban, szóval csupa olyan dolgokról, melyek a vagyontalan széles néprétegek terhein könnyíteni alkalmasak. És e helyett most adóemeléssel jön a demokrata financzbölcsesség, olyannal, mely az egész lakosság részére újabb megterhelést jelent. A szocziálpolitika e dicső vívmányához szívből üdvözöljük a főváros demokrata vezetőségét és a demokrata városházi többséget. Hogy pedig a demokratákhoz illő radikális színezete is meglegyen ennek az adóemelésnek, az adósróf megcsa- varása imponáló mértékben javasolta- tik. A községi pótadót 25 százalékról a házbérkrajczárokat 3 kraj- czárról 6y2 krajczárra akarják emelni. Az adóemelés tehát 50, illetve 115 százaléknyi. x\ lakosság terheinek e radikális emelését pedig ugyanakkor akarják életbeléptetni, a mikor a főváros büdzséje a kormány jóvoltából egy csapásra közel kei millió korona kiadástól szabadul meg. És még úgy is a főváros jövő évi büdzséje állítólag nagy takarékosság mellett négy millió korona hiánynyal zárul. Az adóemelésnek erkölcsi jogosultságot azzal akarnak kölcsönözni, Hogy a községi adó 25°/0-os mérve harmincz év óta változatlan. Igen ám, csakhogy a főváros lakosságának teherviselési képessége harmincz esztendő alatt nem hogy megnövekedett, hanem csökkent. A mérhetetlenül megdrágult megélhetési viszonyok oly rettenetes terhet rónak ennek a budapesti lakosságnak a vállára, hogy éppen a jelen pillanatban adóemeléssel jönni, a mikor a gazdasági depresszió legakutabb nyavalyáját szenvedi az egész város, a mikor az üzleti élet, az ipar teljesen pang, a kereseti alkalmak csökkentek, a hitelszervezet egészen felmondotta a szolgálatot, egyenesen az őrültséggel határos. Ily viszonvok között hasztalanul hivatkozik az adóemelés megindokolása végett ez a demokrata financzböl- csesség arra, hogy a székesfőváros háztartását csakis a közterhek fokozásával lehetséges rendbe hozni. A mikor az egész lakosság háztartása — a milliomos és százezres demokrata- virilisek csekély kivételével — deficzi- tes és a fővárosi polgárság az anyagi pusztulás hullámaival küzködik, vigye az ördög a székesfőváros háztartásának a rendjét! Hiszen még fiskális politikának is együgyü az, a mely többet akar kipréselni az adózóból, mint a mennyit az elbír s ezzel az adóalanyokat tönkreteszi. Már pedig ma igazán eljutottunk, mi budapestiek, a teljesítőképesség ama lehetetlenül felcsigázott határáig, a melyen túl már csak a teljes összeomlás következhetik. Áz a gazdálkodás, melyet ebben a városban a mai „demokrata“ czég alattmüködő közkereseti társaság évtizedek óta folytat, okvetetlenül ide kellett, hogy vezessenek. A főváros egyszerűen fejős tehene volt a vállalatoknak és üzleteknek, melyek gyarapodtak és gondoskodtak, mialatt a főváros szegényedett és eljutott ime a négy milliós deficzitig. Azokat a számtalan milliókat, a melyeket a főváros jövedelmeitől elvontak, osztalék és tantiém alakjában zsebelték be évtizedeken át a közüzemek kiaknázására alakult vállalatok részvényesei és direktorai és minden perczentnyi osztalék ezer meg ezer fővárosi polgár szájából elvett falatokat jelentett. A miből ez a város községi szükségleteit bőségesen fedezhette volna, a közüzemeket, egyiket a másik után egy-egv tál lencséért elosztogatták benfentes és protekcziós spekulánsoknak és ma ott tart az ország fővárosa, hogy a városi közszükségletek fedezésére nincs bevétele, hacsak a lakosságra nem tud még újabb és több terhet sózni. És a jövedelmi források ez elprédálása mellett még a kiadásokban is hallatlan pocsékolás folyt. Ha végigtekintünk a harmincz év óta eszközölt beruházásokon, oly pazarlást látunk az egész vonalon, melv a legőrületesebben költekező amerikai milliárdosnak is díszére válnék. Hogy egyebet ne említsünk: a rengeteg drága és fényűző vásárcsarnoki építkezések, a palotaszert! fővárosi iskolák, a népszínház milliónyi átalakítási költségei már magukban is tipikus példái ennek a pazarlási dühnek, mely a külső látszat kedvéért az ablakon szórja ki a pénzt, a mikor nincs uj bevételi forrás a kiadások fedezésére. Ez az őrületes gazdálkodás érjen véget. Hát semmiben nem akar szakítani a demokratává átkeresztelt régi korrupt rendszer eddigi politikájával? Azt lehetett volna hinni, hogy az a kevert társaság, melyet a „demokrata“ jelző vasabroncsa tart össze, valahogyan ideig-óráig, legalább a dekórum kedvéért, nevének, czégérének igazolásául a puritánság és takarékosság bizonyos mértékét fogja alkalmazni a városházán. Sajnos, ezt az egy illúziónkat is kegyetlenül szétoszlatja az adóemelés bejelentése. Mert ez a financzpolitika azt mutatja, hogy a pénzügyiek terén is tovább akarja folytatni a demokratatöbbség eddigi garázdálkodását, melyben a vezérlő elv ez volt és marad: költekezni ész nélkül s a pazarláshoz szükéges eszközöket előteremteni bárhonnan Holott a polgárság érdeke a megfordított pénzügyi politikát követeli : takarékosságot, az igények megszorítását addig a vonalig, a mig a kiadások a meglévő bevételek keretebe beleszorithatók. Ez volna igazi demokrata pénz- ügvi politika, ha a demokrata párt a demokrata elnevezést igazán megérdemelné. A halotthamvasztásról. Ismét aktuális lett a kérdés Kánter Károly bizottsági tag fölszólalása folytán az utolsó bizottsági ülésen. Kánter apát, mint katholikus pap természetesen nem tett és nem is tehetett mást, mint a római katholikus egyház szigorú tilalma értelmében tiltakozott a halotthamvasz- tás ellen, sőt még az idegenben elhamvasztott honfitársunk hamvainak elhelyezését a köztemetőben is ellenezte, mivel szerinte ott csak természetes utón föloszlott vagy föloszlásnak átadandó hullákat szabad elhelyezni. (Hát a szerencsétlenség által elhamvadt emberek üszkös maradványait hová tegyük?) Előhozott ö még egy egész sereg más érvet is, de bevalljuk, hogy ez első, a katholikus egyház tilalma hatott ugyan ránk és figyelemre, sőt tiszteletre-
