Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-11 / 45. szám

FEGGETLEN BUDAPEST 4 о __ a kik sokallták a fővárosi utczaseprők- nek adott bér javítást, a kik a villam- vasuti társaságokat ráeresztik elcsigá­zott rabszolga-alkalmazottaikra, a kik megakadályozták, hogy a villamoso­kon olcsó munkásjegyek adassanak ki. avagy pedig Kossuth herenczben, a ki minden alkalommal igazságot szolgáltat a munkásságnak és még a tanácscsal szemben is érvényt szerez a munkások gyülekezési és egyesülési jogának? Am azért a nemzetközi szocziál- demokraták csak szeressék továbbra is a Vázsonviék vegyes társaságát és szidják Kossuth Ferenczet és a füg­getlenségi pártot. Minden pártatlanul ítélő ember kidni fogja. hogy a mint szerelmük nem fakad igaz érzésből, azonképen gyűlöletük sem alapul objektiv okokon. De a szocziális érzé­ket hagyják majd békében, mert ezek után annak a szoczialista-demokrata testvériesüléshez igazán semmi köze nem lehet. A fővárosi törvény. A fővárosi törvény revíziójának követe­lése nem kerülhet le a napirendről. A sürgős revíziót követeljük mi a fővá­rosi függetlenségi párt nevében s még nyo­matékosabban követelik az események, a városházán uralkodó botrányos állapotok. A gázgyári panama bűze megfertőzted a főváros közéletét s Yázsonyiék nem fog- | hatják úgy be a belügyminisztérium orrát, j bogy ezt a bűzt észre ne vegye. A gázgyári panamával foglalkozott pén- j teken a főváros igazoló-\álasztmánya. Maga az igazoló-választmány szervezete is revízióra szorul. Az igazoló-választmány múltja a legsötétebb. Az igazoló-választmány a városházi klikkuralom bölcsője. Az iga­zoló-választmány követte el a múltban a köz­ségi választások legfelháboritóbb botrányait. Az igazoló-választmány tagjai se esküt, se fogadalmat nem tesznek, s tisztán a pártérdek követelményei szerint rendezik a községi vá­lasztói összeírásokat, s a községi választáso­kat. Most csupán demokraták ülnek az iga- zoló-választmányban s csakis a főpolgármes tér által kinevezett elnök nem demokrata. Az elnök azonban a többséggel szemben te­hetetlen, nem áll módjában a köztisztesség követelményeinek a megóvása. Az igazoló-választmány pénteki ülésében Hűvös József, Hűül Tivadar, Leitner Adolf, j Szabó János, Schubert Sándor demokraták szavazatával kimondotta, hogy a gázgyá rak igaz­gatóságában levő Tolnay Lajos, Heltai Fe- | rencz, Kollár Lajos, Morzsányi Károly, Ra- docza János és Schödl Lipót fővárosi bizott­sági tagok ebbeli állása nem összeférhetlen. Kimondották e határozatot, mert az 1872. évi törvénv nem intézkedik a részvény társa- j sági igazgatósági tagok összeférhetlenségéről. Ennek az elavult törvénynek a változat- ! lan fentartása a városházi panamák takarga- tását jelenti. Bárhogy szereti is Andrássy Gyula gróf Vázsonvit, tisztességérzetének fel kell lázadnia ily dolgok láttára s hallatára. A tóvárosi törvény sürgős revízióját kö- vételik az események. Rovás. Vázsonyi Vilmos a »Pester Lloyd«-hoz sze­gődött czikkirónak. A nemzetköziekkel való ba- rátkozás szükségessé teszi a régi programmpon- tokból újra egynek a törlését. A nemzetköziekkel szövetkezett demokraták nem küzdhetnek a ma­gyarságért. A főváros magyarosítása nem de­mokrata program inpont többé. * Ki hiszi, hogy a nagytőkések lapjához Vázsonvit, a kisemberek érdekeinek vélelme­zésére szerződtették. Nincs egy esztendeje sem, hogy Vázsonyi az űr a városházán, máris felejthetlenül meg­örökíti nevét. О alatta emelik a községi pé)l- adól. Megérdemli, hogy a felemelt községi adót Yázsonyi-ad()nak nevezzék el. Hiszen ez a fokozatosság nélküli adó legsúlyosabban Vázsonyi állítólagos népét: a kisembereket terheli. Meg­érdemli Vázsonyi, hogy az adófizetéskor a szo­kásos áldások között az ö nevét emlegessék. * A Gsclnvindt-gyár körül bűzlik valami. A bűz okát és forrását azonban rossz helyen ke­resik. Józsefvárosi érdek e bűzös és tűzvészedéi- mes gyárnak a kitelepítése. A harcz a körül folyik, hogy az ebből keletkezhető kártérítést ki viselje, az állam-e vagy a főváros. A mi demo­kratáinkat e kérdésben azonban nem az vezeti, hogy a főváros érdekét megvédelmezzék, hanem az, hogy — ha botránycsinálás árán is — a demokrata malmokra hajtsák a vizet. Bűzlik valami a Gschwindt-gyár körül. A demokraták járnak a közelben. Vigyázzanak a józsefvárosiak s figyeljék meg, hogy mit csinálnak a demo­kraták, a mikor nem terézvárosi, nem vurstli érdekről van szó, hanem a Józsefváros érde­kéről. Figyeljék meg a józsefvárosi demokratá­kat is. (Vannak még ilyenek?) Vázsonyi barátjának, Lengyel Zoltánnak legújabb irodalmi alkotásában, »Birkanyáj — disznóbanda!« czimü vezérczikkében olvassuk; »A mikor a disznókondát a legelőről haza­felé hajtják, a vályútól jó messzire már elkezd szaladni. Vágtatva iramodik előre. Egymás hátán keresztül ront a mosléknak. Nemcsak az orrát, de a lábát is beléteszi. Úgy falja a habarékot is, a lába piszkát is.« Lengyel Zoltánnak nincs bátorsága nyíl­tan, félreérthetlenül megmondani, hogy a disznóbanda alatt kit, mit ért. Pedig bátor le­génynek hirdeti magát, a ki nem kíméli ellen­feleit. Hátha nem ellenfeleit tiszteli meg e szép j jelzőkkel, a melyeknek párját Csernátonyi »pe- ezérdus« stílusában hiába keressük. Olvassuk el még egyszer — ha orrunkat befogva is — e szép hasonlatot. Hátha Lengyel Zoltán ez egv- szer nem az ellenfeleiről szólott. Hátha a köz­ségi demokrata párt vályúját érti? =----- ■ '----------------------------­Az ország a függetlenségi eszme mellett. Függetlenségi párti beszámolók. Thali] Kálmán, Bakonyi Samu és Szabó Kál- ; mán, Debreczen három kerületének országos kép­viselői, elmúlt szombat este a debreezéni függet­lenségi kör helyiségében beszámoltak a választók I előtt. A gyűlésen Márton Imre pártelnök elnökölt. : Thaly Kálmán hosszabb beszédben ecsetelte a kor­mány és a függetlenségi párt helyzetét, fölsorolta i azokat a vívmányokat, melyeket a kormány köz­jogi és gazdasági téren kivivőit s hangoztatta, hogy elvföladásról szó sincs. Utána Bakonyi Samu és Szabó Kálmán országos képviselők hasonló érte­lemben nyilatkoztak, mire a párt nagy választmá­nya határozati javaslatot fogadott el, mely szerint bizalmat szavaznak nekik. Pelroi/allij Oszkár vasárnap tartotta beszámo­lóját Beszterczebányán. A választópolgárság a be­szédet zajos tetszéssel kisérte és képviselőjének egyhangú lelkesedéssel bizalmat szavazott. A párt Kossuth Ferencz kereskedelemügyi minisztert táv­iratban üdvözölte. ötvenkilenczben Veszprémben \ ólt egy spirituszos zsidó, Samunak hitták, annak se vótt egy csi­petnyi kontingenssé sem, mégis egész Zala, Vesz­prém és Győr tűié vásárolta a pálinkát Buta beszéd, hogy spirituszgyár köll a gazdának. Ördög köll neki! A régi jó időkbe se vótt a magyar nemes urnák spirituszgyára, mégis na­gyobb ur vótt, mint máma az a ni met Leicziger vagy hogy hijják, a kinek pedig annyi a spiri­tuszos hordója, mint a Balatonban a kagyló. Nem a gyárbo köll a spiritusz, hanem a fejbö, oda pedig be nem kánalazhattyuk senkinek. Lám annak a Szent Imre királliunak se voll elég spiritusz a fejibe. Ki is mutattam rula, hogy hűié vótt a szentem. De hát meg csak királíi se vótt tulajdonkép, mert azt olvastam Böczögő Kosa Dávid tizenötödik százodbeli kró­nikájába, hogy István királnok nem is vótt Imre nevű fia. De ha vótt is, hűié volt, mert máskép nem avatta vóna szentté az a római pápo. Már akko inkább szent a sok háziúr mög bankdirektor, a kiknök valamennyinök maga leié hajlik a kezö. Bátor azt mesélik, hogy az Erlikluiek a keze a múlt hétön más valaki felé hajlott, a mikor pofot igéit egy városatyának. Perszö, hogy az öcsém oztán nem párbojozott. Majd bolond lesz kályhás léttirö mogának kard­dal vagy pisztollyal befüttetni. Az ám, neki van a spirituszból jókora kontingenssé. Ettö tanul­jatok, Soma öcséin, demokrácziát, ne a Vázso­nyi t ni! A törzsfőnök. Pénz von a Rotschildnak, párt von a Vázsoninak, tudomány von a Wekerlének, sze­rencse von a Polonyinak, ész — az. von nekem ! — Engem nem lehel vezetni, nem lehet becsapni, nem lehet terrorizálni. Nekem nem imponál senki, nekem nem diktál senki, nekem nem előír senki indítványt vagy szavazatot. Ha megpukkad is az a fiskális Vázsoni, mégis én keverek a kártyát ógy, hogy a partit mindig I én nyerek meg. () csak beszélje, szovolja, ogi- laljo gázgyár inegvállásrul, a szovozásnál én le­szek ott. Lekföljepp megint kimehet 113'olcz kemény vitézivel a társalgóba a szavazás elül. i Na. ja, majd adunk megváltás. Menjenek a szo- czialist-kongresszre, ott majd kapnak megvál­tást és ócsó villamos munkás-jegyet. Most én vogyok megint az ór. Egysze röen pártkérdés vetek fel minden fontos zsep- dologban. Ha Vázsoninak nem tetszik, lépjen ki a küzséki demokratenpárlbul. Az se bánok, ha kilép vele о/ о pár fiskális. Az ördögnek kell annyi fiskáliséi! Mit tódnak ezek ? Expenz- nóla csinálni és bokszolást Ígérni meg srájolni. Hadd menjenek hát a járásbirósághuz, de a városházát hagyják békibe. Ott én vezetek a tárgyolást. Még mindig megtnorodnak mojd a pártba oz igozi demokrátok: a Hűvös, a Csá­szár, a Jelűnek, a Radocza, a Morzsányi, a Hel­tai és a többi geseil és komol emberek, a kik­kel lehet beszélni, a kik hogy nők mogukkol beszélni. — () íiskálisoeskák pedig menjenek a lar- solgóba és olt pukkodjonok meg. Mit nekem egy pár demokrátocsko ? А/, о demokrál, a kit én okorok s ha Vázsoninak nem tetszik, hat mondjo föl a borátságt. Grossarlig, csakugyan van neki tizenhárom ember. — Engem nem lehet terrorizálni. Zuni ler- rorizálás bin ich da !

Next

/
Thumbnails
Contents