Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-04 / 44. szám

о ségi demokralapart, — állítólag a szé­les néprétegek, a dolgozó munkás­osztály, a szegény munkásság barátja és pártfogója — volt az, a melyből e munkásellenes a részvényesek és igaz­gatóságok zsebérdekét szolgáló indit- vánvnak a többsége kikerült, Egysze­rűen bekövetkezett az, a mit mi foly­ton hangoztattunk, hogy téved Yázso- nvi, a mikor azt hiszi, hogy az idült panamisták és klikkvezérek az ő Pro­gramm ját fogadták el és ezentúl becsti- Fetes politikát fognak inaugurálni a székesfővárosnál. A régi rut komédia vígan tovább folyik, csakhogy most már a Vázsonyi vignettája alatt. Őszintén kertelés nél­kül válaszoljon a demokrata-vezér erre a kérdésünkre: Nem szégyenli-e magát, iiogy a vezetése alatt álló párt a mil­liós" harácsoló, dividenda és tantiém- lovagok mentorává csapott tel ? Itt nem elég elvi tiltakozás, vagy hozzá nem járulás, szavazás elől való megfuta- modás; a vezérnek ily esetekben kutya kötelessége pártját az ily erkölcstelen határozatoktól visszatartania, a mi ha nem sikerül, a becsület és elvhüség követelménye szerint azt a pártot a fenébe keli kergetnie, még ha egészen egyedül marad is. Ám Vázsonyi olcsó és primitiv taktikázást üz. A mi a demokraták nyíltan hirdetett elveibe ellenkezik, annak a megcsinálásától ő maga távol tartja magát, megőrizvén ekként az egyéni integritás káposz­táját, de megcsináltaja a pártjával, jól­lakatván ekkép a pártjabeli panamista kecskéket is. A demokrata-fogás azonban na­gyon átlátszó. Két széken ülni egy­szerre Vázsonyi sem tud. Lám Ehrlieh- ben és a többi klikkfőnökben meg­van a czinizmusnak bátorsága és őszin­tesége. 0 nem jár-kél az elvhüség tiszta fehér leplében a fórumon, ő nem mímeli az utolsó magyar Catót, hanem csinálja továbbra is a maga hasznos, ügyes konjekturális politiká­ját, űzi zavartalanul haszonhajtó játé­kait, de nem is aspirál a solymári így is — ma kann nix wissen! egy tuczat balesetbiztosítási kötvényt váltott az esetre, ha ijedtében el talál bukni és a lábát vagy kezét töri. Pontban 7 órakor reggel állottak fel egy­mással szemben az ellentelek. A vezetösegéd felszólítja őket a kibékülésre. Mire Ehrlich G. eldobja a pisztolyt s Heteés dr. pisztolya felé kancsitva udvariasan bocsánatot kér e szavakkal:- En cseppet se nem haragszok magára. Van valami haszna abbul, ha engemet lelől? Ugy-e nem. Hát inkább legyünk jóba, nem bánom, ha jövőre pártfegyelmet lábbal tipor. Pajzán mosoly ült ki az ellenfél ábrázatára. Es loyagiasan megbékült. Hiszen mindent meg- bocsájt az, a ki mindent megért. Dr. Heteés is megértette ellenfelének szivszorongását. Mikor pedig a társaság együtt visszatért a város felé automobilon, Ehrlich hunczutul meg­mutatta dr. Heteésnek háromréteges pánczél- ruháját. Ezt úgy se nem lőtted volna ál. I)r. Heteés azonban kijelentette, hogy csakis a fejre czélzolt volna. A megnyugodott és ön­bizalmát visszanyert Ehrlich pedig helykén feleié: Na ja, éppen az én fejembe talált volna, mikor körülötte oly nagy levegő van ! rózsaleány dicsőségére, a ki állilólag érintetlen és teljesen leányzó. Vagy akadályozza meg Vázsonyi ur pártját az ilyen dicstelen határozatok megho­zatalában. vagy, ha ehhez nincs ereje, vonja le belőle a konzekvencziákat és csinálja a becsületes várospolitikát a párton kívül, személyes gárdájának kis számától támogatva. Már sok mindent elvesztett a de­mokrata vezér. Elvesztette az ideáli­san gondolkozók bizalmát, elvesztette a Catókat övező feltétlen tiszteletet, sőt néha, mint ez az eset is mutatja, elvesztette Ítélőképességét és megkü- lömböztetési érzékét abban az irány­ban, hogy mely dolog nem egyeztet­hető össze általában a demokrata el­vekkel. Ha ezek után továbbra is együtt marad és együtt dolgozik az Ehrlichekkel, úgy még csak azt sem fogja magáról elmondhatni, hogy min­den elveszett, de megmaradt a becsü­let. Mert micsoda politikai becsület az. mely a fórumon szocziális politikát hirdet, suttyomban pedig segítséget nyújt a kiszipolyozó, rabszolgatartó villamvasuti társaságoknak ahhoz, hogy szerencsétlen alkalmazottaikat zavar­talanul tovább nyúzzák és kizsák­mányolják. Tiszta bort a pohárba, demokrata­vezér ur! Mert nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a panamisták szennyes, sohasem önzetlen és mindig magán- érdekeket szolgáló gazdálkodása to­vábbra is a demokrata-tisztesség tiszta fehérségében tündökölhet. Ha azonban nem törődik ezzel, ez az Ön dolga. De akkor azután nem használ a szegénységi fogadalom, még ha oly szegény marad is az emberi kor legvégső határáig, mint a templom egere. Még egy két ilyen demokrata- inditvánv és határozat, és egyszer s mindenkorra eljátszotta jogát ahhoz, hogy jóhiszeműségében az emberek bízzanak. Lesz Ön is a Jelűnek és Hűvös barátja, a mi elvégre sem a legutolsó dolog. FÜGGETLEN BüDAPEST. _______ A f ővárosi törvény. (Nem várhatunk az altalános revízióra. — Pólóul akczióji — Az állami támogatás s az összeférlietlenség.) Köszönet Polónyi Gézának, hogy felve­tette a fővárosi törvény revíziójának kérdé sét. A főváros régi rákfenéje az 1872. évi fővárosi törvény. Ezen alapszik a klikk ura­lom. Es a panamák talaja. A fővárosi törvény a revízióra rég meg­érett. A nemzeti kormány ezt programmjába is vette. A múlt év deczember havában a főváros közgyűlési termében többségre jutott a régi szabadelvű- és darabont-klikkekkel szövet­kezett községi demokrata-párt. Ez év január havában Andrássy Gyula gróf belügyminisz­ter, Ballagi Aladár és Sándor Pál képviselők interpelláczióira adott válaszában kijelentette, hogy a revízió oly sürgős, hogy ennek nagy munkáját be nem várva, részleges revízióra vonatkozólag fog beterjeszteni már legköze­lebb törvényjavaslatot, a melynek három fő­pontja lesz: L A virilizmus eltörlése. 2. Az összeférhetlenség szigora alkal­mazása. 3. Az eddigi községi választói rendszer eltörlése annak kimondásával, hogy községi választók mindazok, a kik a képviselőválasz­tók névjegyzékében vannak. Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek az ország szine előtt tett Ígéretének bevál­tását hiába vártuk, pedig kezdetben azt kel­lett hinni, hogy májusban már részleges uj községi választások lesznek a megszűnő viri­listák s az összeférhetlenek helyébe. Közben Vázsonyiék, a koaliczió-ellenes Vázsonyiék úgy viselkedtek a városházán, mintha a belügy­minisztérium mögöttük állana. A részleges revízióról szóló javaslat még mindég késik, de időközben Wekerle pénz­ügyminiszter benyújtotta a főváros fejlesztésé­ről (a Margit-sziget megváltásáról, az uj Duna- bid építéséről) szóló törvényjavaslatot, a mely­ben az állam évenkénti több millióval siet a főváros háztartásának rendezésére. A mikor a gázgyári botrány bekövet­kezett, a mikor fővárosi bizottsági tagok a légszeszgyárnál igazgatósági tagságot vállal­tak, noha a légszeszgyár megváltása iránt most folynak a tárgyalások, a fővárosi függet­lenségi párt körében felmerült az az eszme, hogy a főváros fejlesztéséről szóló törvény- javaslatba kell bevenni az összeférhellenségi intézkedési. Polónyi Géza, a főváros függetlenségi kép­viselőinek egyike, a ki az országgyűlési lüg- getlenségi pártnak az alelnöke, összehívta ér­tekezletre tóvárosi liiggetlenségi társait. Erről az értekezletről a demokraták hamis híreket hoztak forgalomba, a mire Polónyi a következő nyilatkozattal válaszolt: Egy német újság azt írja rólam, hogy én a miniszterelnök tudtával, beleegyezésével és megbízásából értekezletre hívtam volna meg a fővárosnak függetlenségi párti országos képviselőit, hogy velük a parlament előtt fekvő és a főváros fejlesztéséről szóló javaslat törvényerőre emelését megakaszszuk. Ebből az állításból egyetlenegy szó sem igaz, de nem igazak a közleménynek további részei sem. En nem a miniszterelnök megbízásá­ból hívtam össze lakásomra a konferencziát, hanem Szebeny Antal és Készíts Antal kép­viselők felhívására. Ezt az értekezlet elöl­járójában mindjárt ki is jelentettem. Nem áll tehát, hogy én Wekerle miniszterelnökre hivatkoztam volna. A mi czélunk, azaz azok­nak, a kik a főváros sorsáról tanácskoz­tunk az, hogy a főváros háztartásáról vonat­kozó törvénynek sorsát a függetlenségi pár­ton biztosítsuk. Az ott ma uralkodó hangulat szerint szinte kétségtelennek látszik, bogy a párt egy javaslat, a mely az első évben 7 millió koronái meghaladó, további évekre pedig évenkint visszatérő 2 millió százezer korona áldozatot jeleni az ország részéről, nem fog megszavazni mindaddig, a inig biz­tosítékot, a már kormányprogrammként megígért főváros szervezetéről szóló tör­vényben nem szerez az iránt, hogy ez az áldozat egy, a nemzeti állam szolgálatában álló fővárosnak jut és a melynek pénzkeze­lése is hatályos fő felügyelet alatt áll. A mondott konferenczián ez iránt, Hock János hozzájárulásával is, egyhangú megállapodás létesült. Polónyi Géza. Polónyi tehát kapcsolatot kíván a fővárosi törvény revíziója és a iövárost állami pén­zekkel támogató javaslat között. Nagyon he­lyesen. Első sorban azonban arra kell töre­kednünk nekünk fővárosi függetlenségieknek és pedig az országgyűlési függetlenségi párt utján, hogy Andrássy Gyula gróf belügyminiszter váltsa be a Ballagi interpeliáczióji alkalmával telt Ígéretét. Követeljük a sürgős részleges revíziói. Ha pedig a főváros fejlesztéséről szóló javaslat — esetleg József főberczeg sürgeté­sére — előbb kerülne tárgyalásra, az össze- férhetlenség szigorú alkalmazását ebbe kell bevenni. A Budapest már is közli az erről szóló szakasz szövegét. Hangoznék az a követ­kezőképen : A főváros fejlesztéséről szóló javaslatba u j szakasznak felveendő: Az 1872. évi 36. t.-ez. 23-ik szakaszá­nak ekkép hangzó utolsó pontja: »A ki a főváros javadalmait haszon­bérig vagy a fővárossal számadási viszony-

Next

/
Thumbnails
Contents