Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-04 / 44. szám
1907. November 4. 44. szám 1 II. évfolyam. в Ж& (AZ ERZSÉRETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ............................... ... 10 korona. Fé l évre ... ................. ... ... ... 5 Fősz erkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza ezimére küldendők . VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 88—98. Rut játék. Megszokhattuk már, hogy a jelenlegi községi demokratauralom a legnagyobb meglepetéseket tartogatja mindazok számára, a kik tényleg azt hitték, hogy a régi klikkuralom megszűnt és és helyébe a polgárság és a széles néprétegek érdekeit szem előtt tartó becsületes gondolkodás lépett. De a meglepetésekben oly gazdag „demokrata “-uralom valamennyi eddigi meglepetéseit messzire túlszárnyalja az a csodás következetesség, a melyet a fővárosi közgyűlés többsége tanusitott legutóbb a viílamvasuti társaságokkal szemben. Az ügy eléggé ismeretes. A mikor a villamvasutas alkalmazottak sztrájkja után a közgyűlésen szóba került a társaságok magatartása alkalmazottaikkal szemben, a közgyűlés részint helyes szocziális érzékből, részint pedig a fővárosi közúti közlekedés zavartalanságának biztosítása érdekében kimondotta, hogy uj vonalra a társaságoknak a jövőben csak úgy ád a főváros engedélyt, ha az alkalmazottak fizetésrendezése megelőzőleg keresztülvitetik. E helyes és üdvös határozat kellemetlenül feszélyezte a vallamvasuti társaságokat nagyarányú terjeszkedéj síikben. Minekutána a sztrájkokat köny- nyü szerrel sikerült leverniök, a nélkül. hogy a személyzet valamely lényegesebb anyagi eredményt tudott volna az igazgatóságoktól kicsikarni, a személyzet további követelődzése ellen biztonságban érezhették magukat, annál is inkább, mert az uj vasutaspragmatika felsőbb államérdekből a sztrájkot tiltja és ezt a tilalmat a közúti vasutak személyzetére is kiterjeszti. Most már szabadon garázdálkodhatnék a két társaság az alkalmazottak fölött, a kiknél jobban kizsákmányolt rabszolgák széles ez országban nincsenek. Ám a főváros fenti határozatával egyszerűen rákénv- szeritette az igazgatóságot, bog}’ a személyzet fizetését rendezze és javítsa, meri hisz különben újabb vonalra engedélyt nem kap. A társaságok ebben a kellemetlen helyzetükben is feltalálták magukat. Az első uj vonalra nézve, a melyet a közönség érdekében állónak sikerült feltüntetni, egyszerűen kisütötték, hogy ez a vállalatra nézve nem jövedelmező, de külömben is útjában áll a vonal létesítésének a fizetésrendezést megkövetelő határozat. És itt léptek ak- czióba a villamvasutas érdekeltség szövetségesei és érdektársai, a hírhedt fővárosi klikkemberek. Egyikük, — a kit a képviselőn és a kereskedelm csarnokon keresztül gyöngéd érzelmek fűznek a közúti vasúti társaság igaz hatóságához — a közönség érdekében indítványozza az uj vonal kiépítésére vonatkozó tilalom megszüntetését, és a többség, a demokratáknak csúfolt többség tényleg vissza is vonja a tilalmat, kimondván, hogy minden egyes vonalra nézve külön-külön fog határozni, vájjon megköveteli-e a fizetésrendezést. Szóval a junktim az uj vonalak engedélyezése és a személyzet helyzetének javítása között el van ejtve; hogy pedig ez mit jelent, azt látjuk abból, hogy a konkrét esetben máris elállóit a többség a fizetésrendezés követelésétől. Az igazság érdekében megjegyezzük, hogv Vázsonyi a szavazás elől nvolczadmagával kivonult a teremből es nem szavazott a szégyenletes indit- vánvra. Éppen ebből származott az Ehrlich—dr. Heleés affér, mithogy Ehrlich párthatározatul csikarta ki a társaságoknak kedves indítvány megszavazását, dr. Heteés pedig az indítványt ellenezte. Azonban az indítvány el nem fogadása Vazsonyit még nem menti a legsúlyosabb morális felelősség alul. Mert Vázsonyi pártja, az ő vezetése alatt álló községi demokratapárt volt az, mely pártkérdést csinált a villamos társaságok zsebérdekéből. A köz Krónika. Lovagi torna. Az Ehrlich—Dr. Heteés féle lovagias ügy nagy port vert fel az Erzsébetvárosban és mellék- tartományaiban. Éppen ezért tudósítónk utána járt a dolognak és az ügyről hiteles értesítések alapján a következő riportot közli. A társalgóban. Minekutána a közgyűlési teremből nyolcz kemény legény: a ó-demokraták kisded csoportja és Dr. Heteés Antal kivonult, nem akarván megszavazni Ehrlich ur barátai: Jelűnek és Hűvös udvari lanácsos urak érdekében tett »demokrata«-indítványt, éktelen gerjedelembe gurult az Erzsébetváros kormányzója. Magából kikelve, ezt kiabálta folyton : — Ez még soha se nem volt itt! Magában pedig, úgy hogy más meg ne hallja, szidta Vázsonyit, Fügedit és a többi fiskálist, a kik szégyenkezve és szemlesütve bujkáltak a társalgóban. A szavazás után végre a pártfegyelem éber őre kirontott a társalgóba, a hol igazi erzsébetvárosi zsargonban rivalt rá nyolczvan lépés távolságból Dr. Heteésre: Maga van egy párthü? hogy merte ellene szavazni a pártfegyelemnek ? En magát megtanítok majd keztyübe énekelni. A barátságtalan megszólításra Dr. Heteés, a ki középkori nevelésben részesülvén, tart valamit a társadalmi formákra, az erzsébetvárosi m. sz. vezért erélyesen rendreütasitóttá. Ez még jobban kihozta a sodrából Ehrlichet. — Nekem nem imponál egy advokátocska, rikácsolá dühösen és miután meggyőződött, hogy közte és Heteés dr. között 140 városatya áll, valami pofonfélét kezdett magában emlegetni. A par distance ekként megtisztelt dr. Heteés erre barátságos kézmozdulattal néhány fogkiütést helyezett kilátásba a harczias klikkvezérnek, mire ez — was bat er gesagt ? ! kiáltással mérsékletre inlé magát, tekinteltel a fogatlanság kellemetlenségére. Bátorsági rohama hirtelen elhagyta és a közelállóknak ennyit mondott: — Szerencsére nincs nálam a Browning revolverem. Morzsányi megkérdezte, hogy miért nincs nála, mire Ehrlich ravaszul így felelt: Csak nem fogok majd aztat a drága darabt magamtól elvenni engedni! A tárgyalás. Másnap dr. Heleés megbízottai felkeresték Ehrlicht és tőle fegyveres elégtételt követeltek felük nevében. Ehrlich nagy örömmel fogadta a látogatókat és sajnálattal kijelenté, hogy a fegyveres elégtétel nem tartozik bankjának üzletágai közé, de talán fia a kályhagyárban tart ily csikket raktáron. A segédek erről jegyzőkönyvet vettek fel, de Ehrlich minden áron azt akarta, hogy ebbe a kővetkező passzus vétessék be: Ehrlich ur a fegyveres elégtételadásra hajlandónak nyilatkozott elvben. A segédek e passzus felvételét megtagadták, Ehrlich egyébiránt a lovagiasságról kijelentette, hogy az neki suvix, a párbajról, hogy az »narreskát«; végül azonban, értesülvén, hogy nem minden pisztoly sül el okvetetlenül, kijelentette, hogy ö se bújik a kályha- mögé és hajlandónak nyilatkozott segédei megnevezésére. E két férfiú bankférfiu volt. A prokurista és a szaldokontista az ellenfél segédeivel pisztolypárbajban állapodott meg. A párbaj. Házbér napján volt a döntő ütközet a Hűvös- völgyben. Ehrlich G Gusztáv egy Goldmann- féle tejeskocsin jött, feltűnően megbízva. Rossz nyelvek azt állítják, hogy bárom Dowe-féle pánczélt öltött a ruhája alá. Ezenkívül gondoskodott róla, hogy a pisztolyok el ne süljenek, s e czélból Tiller marinói főkonzul úrral slusszt kötött, mely szerint az összes készletben volt párbalypisztolyok egy napra elromlanák. De még
