Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-28 / 43. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST. 3 Andor Zentának, Bartha Miklós legutolsó kerü­letének képviselője Zenta város nevében, Irsay József a Bartha által alapitott kolozsvári »El­lenzék« megbizásából, Ember Sándor az egye­temi ifjúság, Waszilievits János alpolgármester a főváros és Lovászy Márton a »Magyarország« szerkesztősége nevében koszoruzták meg szép beszédek kíséretébe a síremléket. A síremlék a Deák-mauzoleum térségén, Beöthy Ákos sírja közelében van. A bronz-emlék életnagyságban ábrázolja Bartha Miklóst, a ki halottan hever egy alacsony gránittömbön. Bal­karjával keblére szorítja a zászlórudat és holt­testére ráborul a lobogó. A gyönyörű síremlék Kallós Ede szobrászművész alkotása. Kisiparosok kirakata. Furcsa kis czim! jn.m ne méltóztassék még fölötte kritikát mondani, mig a továbbiakat igen tisztelt olva­sóm meg nem hallgatja. Megbizaltam a VII. kér. függ. és 48-as pártkör választmánya által azzal, hogy a párt­kor részére a legközelebbi klubb-idényre egy szocziális programmot dolgozzak ki Szocziális programra! Ez a mai világban nagy szó ! лm nekem csak azt mondták, készíts egy társadalmi programmot. Nem tudom czim- bora választmányi tagtársaim miért bízták rám a társadalmi programra elkészítését. Talán csak azért, mert a társadalom mulatni szokott. . . . Én szótlanul beleegyeztem a nem várt kitünte­tésbe, mert én a megbízatás alatt rögtön szoczi­ális programmot értettem. Hiszem azonban, hogy az engem megbízó választmány egyedeinek felém fényesedő ábrázata rögtön komorrá vált volna, ha látták volna, miként gomolyognak agyamban a külvárosi penészes rugók és bel­tel ki sötét kamrák egyik napról a másikra támolygó, szegény, de különben tudásban, mun­kabírásban és szorgalomban kiváló kisemberei­nek sokasága. Hátha még indítványoztam volna, hogy segítsünk rajtok. Apperczepczióm területének középpontján kigyuladt a gondolat. »Kisipari kiállítást« nékik ! S megindult az agy bonczoló bizottságaiban a munka, melynek általánosan elfogadott ered­ménye a következő volt: Rendezzen a VII. kér. Jügg. és ó8-as páitkör »kisipari kiállí­tásokat« mindazon kirakattal és üzlethelyi­séggel nem rendelkező kismesterek, esetleg kiváló segédek részére, kik a társadalom állal valóban felkarolandó, érdemes és be­cses munkát tudnak és akarnak felmutatni. Azt akartam ezzel czélozni, hogy szegény­sorsban tengődő, egyebekben érdemes kispolgá­runkat a névtelenség homályából emeljük ki s helyezzük öt abba a helyzetbe, melyet tudása és szorgalma megérdemel. A VII. kér. függ. és 48-as pártkör érde­mes elnöksége rögtön elfogadta tervemet, mihelyt közöltem vele. Földiák Gyula és B. Virágh Géza a legintenzivebb munkához fogtak rögtön s va­lóban apostoli utat jártak meg. Sikerült nékik az eszme felkarolására megnyerni Kossuth Fe- rencz minisztert, Szterényi József államtitkárt, az Országos Iparegyesületet, a budapesti ipar és kereskedelmi kamarát, a Tulipánszövetség-Ma- gyarvédőegyesületet, a kereskedelmi csarno­kot stb. Az első nagy értekezletet, melyen terveze­temet pontokba foglalva előadtam e hó 2ö-ikán este 7 órakor a VII. kér. függ. és 48-as párt­kor Almássy-téri helyiségében követte a második, immár bizottsági értekezlet, melyen a kereske­delmi kormány képviseletében Szfíry János miniszteri tanácsos, az iparfejlesztési osztály feje, Csóka József miniszteri osztálytanácsos és Ger- s/erMiklós iparfelügyelő, a bpesti kereskedelmi és iparkamara részéről Thék Endre alelnök, az országos iparegyesület nevében Gelléri Mór királyi tanácsos, a Tulipánszövetség-Magyar- védőegyesület képviseletében Dobieczky Sándor nyug. máv. üzletvezető, Dobieczky József nyug. huszárezredes és Csongor György tanár, a Ma­gyar Kereskedelmi Csarnok nevében dr. Sehreyer Jenő, továbbá Gál András képviselő és a kör számos, érdemes iparos és kereskedő tagja. Kimentették elmaradásukat: Holló Lajos, szék. föv. függetlenségi pártelnöke, Fülepp Kálmán főpolgármester, Faller Ferencz szék. föv. taná­csos, dr. Nagy Dezső orsz. képviselő, lovag Fáik Zsigmond udvari tanácsos, dr. Készíts Antal, dr. Szebeny Antal, Polónyi Géza, orsz. képviselők. Dr. Lovászi/ Márton köri elnök, a bizottsági ülést megnyitván, felkérte Földiák Gyula intéző­bizottsági elnököt, hogy az eddig történtekről szá­moljon be. Földiák Gyula megismertetvén az ügyet, felolvasta pontokba foglalt tervezetemet. A vita megindult. Thék Endre : A terv öt készületlenül találja. Ám a tervezetről hosszas gyakorlata alapján véle­ményt mondhat s tanácscsal szolgálhat. Legelső sor­ban kijelenti, hogy a függ. és 48-as pártkör helyi­ségei a kiállítás czéljaira alkalmatlanok. Erre a czélra egy állandó, középponti fekvésű helyet kell keresni, pl. a pesti Vigadó néhány termét. A kiállítás szó néki nem tetszik, mert egyrészt ez a tervezet nem akar oly nagyszabású dolgot csinálni, metyre a kiállítás szó ráillik, másrészt a belépő-dijakkal el­látott, mutatványos kiállításokkal a publikum torkig van, mert ott csak rendkívülit, sokszor a kiállító anyagi erejét meghaladó dolgokat láthat. A vásár szó sem elég jó, bár ezt a dolgot az ő véleménye szerint úgy kell megcsinálni, hogy ott első sorban és legfőképen vásár történjék. Ki kell találni valami alkalmas szót s a kiállítást és vásárt mellőzni kell. A kiállításokat szakonkint rendezni elhibázott dolog. A publikum elmegy a kiállításra megnézni például egy hálószobát s ugyanakkor nem hálószobát, ha­nem más, ott látott dolgokat vásárol. Mindenekelőtt a kivitel formájával kell tisztába jönni és akkor lehet majd az anyagiakról s azokkal összefüggő egyéb dolgokról beszélni. Tanácscsal bármikor kész­séggel szolgál. (Éljenzés és taps.) Gelléri Mór: A tervezethez kíván hozzászólni. Csupán csak kisipari kiállításokat javai és pedig csakis a mesterek részére. A segédek és tanonczok számára minden ipartestület külön rendez kiállí­tásokat. Honi gyárak termékeinek kiállítását elejti, mert azoknak a szövetsége tud magán segíteni. Itt nem is olyan kiállításokról van szó, milye­neket Thék Endrével ók eddig láttak és rendeztek, mert ők olyan ipari kiállításokat rendeztek, hol főleg az ipar fejlesztéséről volt szó, itt azonban a tervezet embereken akar segíteni, olyan embereken, otyan kisiparosokon, kik magukon anyagiak hiányá­ban segíteni nem tudnak. Ezeknek főleg és első sorban reklámra van szükségük, miért is inkább kiállításokat kíván részükre, mint vásárt. Hogy a kisiparosoknak alkalmat adjunk a kiállításban való részvételre, nékik munkájokra bizonyos előleget kell szerezni. Természetes, hogy a rendező-bizottság a kiállított darabokat igyekezni fog eladni. Lelki szemei előtt látja, mint alakul ki az egész dolog nagyszabásúvá. A VII. kér. függ. és 48 as pártkör, mind kezdeményező, felszólítja a főváros összes társasköreit, hogy hasonló kisipari kiállításokat rendezzenek. Keletkezni fog a VII. kerületben egy ruházati árucsarnok, a VIII. kerületben egy vas- és fémipari árucsarnok stb. Az árucsarnokok mellett szövetkezetek fognak alakulni, melyek a kiállított s esetleg visszamaradt árukat értékesíteni fogják és tagjaikat támogatják. S ha azután a kormán у támo­gatást nyújt a kisiparosoknak erkölcsileg azáltal, hogy a technológia kapuit előttük megnyitja, hol a régibb kiképzésű mesterek a technika legújabb vív­mányait megismerhetik és ha anyagilag támaszt nyújt nekik azzal, hogy rendelkezésökre bocsájtja a kiállításokban való részvétel előföltételeit, akkor, az itt bemutatott tervezet országos jelentőségű lesz (Éljenzés és taps.) Dobieczki Sándor: Örömmel üdvözli а VII. kér. függ. és 48-as pártot, mely jelen tervével a Tulipán­szövetség Magyarvédőegyesület régen óhajtott áb­rándját valósítja meg. Ök régóta fennen hangoztat­ják, hogy ne várjunk mindent a kormánytól, álljon a sorompóba a társadalom, annak minden társas­köre és minden társadalmi tényezője, ha fejlettt ipart és önálló vámterületet akarunk. Érdekes fej­tegetéseit a jelenlévők tetszéssel fogadták. Blonder Lajos: Vásárkiállitást ajánl. Dr. Sehreyer Jenő: A kiállitásos vásárok sok­szor a kereskedelem érdekeit sértik. Jelen terve­zet kereteiben mozgó kiállítások azonban semmi­féle kereskedelem érdekeit sem sértik, miért is ezen kiállításokat a Kereskedelmi Csarnok is lelke­sen támogatni fogja. Dobieczky József : A kereskedelem ezen kiállí­tások által csak nyer, mert általok jóravaló derék munkásokat talál, de nyernek a kisiparosok is, mert nem lesznek kénytelenek keserves munkájok gyümölcsének legnagyobb részét a kereskedőknek adni. fí. Virágh Géza: Mint laikus vizsgálja a dol­got. О sokkal szívesebben néz meg egy kiállítást, hol belépő dij nincs, de a hol esetleg vásárolhat, mint egy vásárt, hol félni kell, hogy zsebére utaznak. Döntést provokál, csináljunk-e kiállítást vagy ne. Szüry János miniszteri tanácsos, a kereske­delmi kormány kiküldöttje : Hivatalos elfoglaltsá­gom tartott vissza mindezideig és ez az oka, hogy egy kevéssel megkéstem. Midőn ezért szives elné­zésüket kérem, kedves kötelességemnek tartom, miniszteremnek, Kossuth Ferencz ő excellenciájá- nak (lelkes éljenzés) és államtitkáromnak, Szterényi József ő méltóságának legszivélyesebb üdvözletét tolmácsolni (Éljenzés.) A magam részéről csak gratulálhatok а VII. kér. függ. és 48-as pártkörnek szocziális és közgazdasági tekintetben oly kiváló eszméjének íelvetéséhez, mely eszme, mint fénysu­gár, hivatva van bevilágítani nemcsak a főváros, de az egész ország legmélyebb rétegeinek sötétsé­gét. (Taps.) Az a mag, melyet önök elvetettek, a legkitűnőbb talajra talált a kereskedelmi kormány jelenlegi vezetőjében, nemcsak azért, mert az önök országos vezére (lelkes éljenzés), de mert nem mú­lik el nap, melyben körülötte dolgozó munkástár­sainak szivére, lelkére ne kötné éppen azon kisem­berek sorsát, kiknek boldogulását önök előmozdí­tani igyekeznek. A mi a tisztelt előttem szólónak azt a meg­jegyzését illeti, hogy csináljuk-e meg a kisipari kiállítást, vagy sem, a leghatározottabb igennel fe­lelek. (Éljenzés.) Nem is lehet más a mai értekezlet czélja. Ám igen is, ha a jól elvetett mag szépen felnevelkedett fájának lombjai alá barátságos pado­kat akarunk elhelyezni, szorgos körültekintéssel kell a felnevelés proczesszusát végeznünk. Magasan szárnyaló fejtegetéseit igy végzi: A nemes eszmét felszínre vető függetlenségi kör mindenesetre széles mederben, az emberséges czélt folyton szem előtt tartva, akarja akczióját sikerrel keresztül vinni. Meg lehet győződve a pártkör tisz­telt elnöksége, hogy a kereskedelmi miniszter a pártkör ebbeli tevékenységét nemcsak erkölcsileg, de anyagilag is a leghathatósabb támogatásban fogja részesíteni (Frenetikus taps és éljenzés.) Földiák Gyula: Lelkesedéssel üdvözli a keres­kedelmi kormánynak a pártkörben megjelent kép­viselőit. (Éljenzés.) Ezúttal egyszersmind tisztelettel felkéri őket, hogy a mélyen tisztelt képviselők mondják meg a vezérnek, hogy a függetlenségi párt­körök tisztában vannak azzal, hogy ma már nem­csak a közjogi harezok mezején, hanem a közgaz­dasági területeken is mivelnünk kell mindazt, a mi édes hazánkat szabaddá és függetlenné teszi. A tettek mezejére értünk. És mi lenni akarunk. S ha a kereskedelmi kormányunk feje, a mi kitűnő ve­zérünk (éljenzés) bennünket megért, csélekvésünk koronája a siker lészen. Felkéri még egyszer a ke­reskedelmi kormány kiküldött képviselőit, hogy ezeket azzal a hódolatteljes üzenettel vigyék hírül a vezérnek, hogy katonái iránta mindenkor, szünet nélkül, egyformán és őszintén a legnagyobb lelke­sedéssel vannak eltelve. (Lelkes éljenzés.) Lovászy Márton dr.: Összefoglalja a mondot­takat. Felszólítja a bizottságot, hogj^ működését most már még lelkesebben folytassa. Ha tanácsra és útbaigazításra szorulnának, a megjelent kiváló­ságok azzal mindenkor készséggel szolgálnak. Ha­tározatikig kimondja végül, hogy a kiállítások rendezésébe a megjelent faktorok egyértelmüleg és lelkesedéssel belementek. A siker reményében az ülést bezárja. (Éljenzés és taps.) Az itt hiven előadott magas színvonalú vita érlelte meg bennem jelen czikkem czimét. Mit is akarunk mi? Reklámot akarunk csapni, bol­dogulását biztosítani annak a kis czipésznek, szabónak, lakatosnak stb., kik künn a periféri­ákon név nélkül nyomorognak. Kirakatot aka­runk részükre rendezni, mely kirakatokban je­lezve lesz, bogy N. N. czipész ilyen pár czipőt 18 koronáért csinál, lakik itt és itt. Ha valaki­nek a kirakatban lévő áruk valamelyike meg­tetszik, megveszi. Ezt akartam én tulajdonképen eredetileg is. Nem akartam kiállítást, nem akar­tam dijakat, abba csak a »kiállítás« szó vitt bele. En kirakatot akartam rendezni az arra érdemes iparosoknak. A kirakatot megnézheti bárki díjmentesen és a jó és olcsó bevásárlási forrásokat megismerheti. Hiszem, hogy ezt akarta Thék Endre is, Gelléri Mór is, mikor a vásár és a kiállítás szó ellen alapos kifogásai­kat megtették s hiszem, hogy ebben a formá­ban ki is vihető és hasznot hajtó is lesz ak- cziónk. Gilányi János, tanár. KOVALD FEST,TISZTIT! Gyár és foüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.

Next

/
Thumbnails
Contents