Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-28 / 43. szám
IT. évfolyam. _________________________________ 1907. Október 28. 43. szám (A Z ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... .............. — Ю korona. Fé l évre ... ... ... — — — — 5 „ Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők ; VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Telefon 88—98. Felületesség. Programmok, törekvések őszintesége és alapossága hosszú idők múltával szokott csak bebizonyosodni. A közjót, az egyetemes érdekeket szolgáló tevékenységek sikere, áldása nem máról-holnapra érik meg. Gyakran áll elő olyan helyzet, melyben a szemlélő csalódva iátja, hogy a jelenségek nem olyanok, nyelvek az Ígért szebb jövőnek, a hirdetett egyetemes jónak a megközelítését árulnák el. De. ha a szemlélő mást nem láthat, mint önzetlenség helyett hiúság szolgálatát, közbecsülés helyett köz- megbotránkoztatást, munka helyett ko- fálkodást, alkotás helyett rágalmazást, akkor rövid idő is elegendő arra, hogy a kiábrándulás bekövetkezzék és hogy az apostolok kétszínűségéről és munkájuk felületességéről, hogy ne mondjuk káros voltáról megbizonyosodjék. Ilyen kiábrándulásban részesítette a fővárost a községi demokrata párt. Jogosult reménynyel vártuk a programm megvalósítását. És jól eső érzéssel adunk hálát, hogy nem sikerül megvalósitaniok programmukat. Mert mi lenne ebből a száz sebből vérző fővárosból, ha még a demokrata mediczinát is be kellene vennie. Az eddigi rendszer a tönk szélére juttatta háztartásunkat. Nem maradt egyebünk, mint becsületes szándékunk és a szebb jövő reménye. A hit, hogy mindazok az intézmények, melyek a város rovására gazdagokká fejlesztettek egyes vállalatokat, megszűnnek, s az életerő, mely a közből táplálkozik, a közjó javára fog érvényesülni, keserű csalódásba fulladt, mert a programúiba foglalt megváltások határideje ki tolatott az örök megváltás terminusáig. De sőt most már ép az a tábor, mely panaceaként hirdette a közüzemek megváltását, azt hangoztatja, hogy ennek keresztülvitele végzetes volna a főváros háztartására és közigazgatására. Tehát felületes volt követelésük vagy felületes a mostani vélekedésük P A szocziális nyomorúságra orvosságot hirdettek. Városi állatvásárpénztár, városi tü- zelőszénárusitás, városi kenyérgyártás. Az indítványt megtenni a demokrata lángész. Az indítványt megszavazta és annak keresztülvitelére utasítja a tanácsot a demokrata többség. Hogy ehhez pénz is kell? ott van az „istenadta nép“. Hát nem elég, hogv ők indítványokat tesznek, még arról is gondoskodjanak, hogy az indítványok megvalósításához szükséges anvagi erők beszereztessenek? Ki kell számítani az üzemköltségeket. gondoskodni kell szervezetről, ellenőrzésről? Ezt már végezze a tanács. És ha nem tudja előteremteni, ököllel is bebizonyítják neki, hogy aljas, hitvány, kisebbségi politikus a tanácsos vagy a főpolgármester és el fogják söpörni hivatalából. Üres a pénztár. Tehát megszavazzák a drágasági pótlékot. Fog)7 a város közvagyona, tehát viaduktokat építünk a Szemlő-hegvre. Nagv a nyomorúság. Siralom az iskolás gyermekek állapota, különösen télen. Határozatba megy a napközi otthon. Az idén? Hiszen még nyár van. Hogy már vége az októbernek, az nem számit a demokrata kalkulusban. A kormány beterjesztette adóreformját. Mivel a községi demokrata párt nem politizál, hát gondoskodik arról, hogy a „szeretett főváros“ népe minél kevesebb jó falathoz jusson. Beleköp mindjárt a tálba a vezér, hogy jó előre elmenjen az étvágya mindenkinek a javaslatok józan megbirálásá- tól és az elismeréstől, melylyel a benyújtó kormánynak adózni kellene. Tönkre teszi a főváros polgárságát, zúgja a demokráczia hitbizomá- nyosa. Mért, hogyan? Kisebb az adókulcs a házbér után, a kereseti jövedelmek után, az ipari vállalatok után. Megvan a létminimum. A szegény ember nem fizet semmit, a gazdag többet fizet. De azért végünk van! Tönkre vagyunk téve! És igaza van ! Vége van a hunczutságnak, a csalásnak és az adókivető bizottság hatalmának. Már pedig a mai „községi demokraták“ ennek köszönhetik hatalmukat. Jogosulatlan kegy szórás, pártos teherviselés-kiosztás, visszaélés a közbizalommal s mindez hatósági színezettel, ez tette őket nagygyá. Ezt vesztik el az uj adóreform kapcsán. És ne gondolják, hogy a főváros lakossága ma is olyan felületes, mint volt az ő születésük korában. Ezt a polgárságot már nem fogják többet megtéveszteni. Felületes birálatra, felületes programúira, felületes kötelességteljesi- tésre mindig megjön a megtorlás. Az első lépés, a kiábrándulás már megtörtént. A megtorlás az sem késik soká. Egy szerencsénk van, hogy úgy vagyunk mint Petőfi János vitéze a boszorkányokkal. Valahányszor egy-egy boszorkány kilehelte páráját, nemcsak egy gonosz lélek pusztult el, hanem egyúttal terjedt is a világosság a sötétség birodalmában. Minden egyes demokrata idea meg- halásával nemcsak egy rossz intézmény pusztul el, hanem szabadabbá lesz ez a szegény elnyomott főváros, melyben már is nagyon sokáig uralkodnak a korlátoltság, a türelmetlenség, a butaság, a képmutatás. Csak egyet kérünk az illetékes tényezőktől, hogy ez a tisztitó munka ne legyen felületes. Jönnek Kristóffyék! Erzsébetváros vigyázz! Jönnek a »radikális polgárok« azaz hogy »polgári radikálisok«, jönnek az Erzsébetvárosba. Itt bontják ki Kristóffynak bonárulással felszentelt darabont lobogóját. Szól a labancz tárogató: Ide jöjjön vasárnap a darabontok által megcsufolt radikalizmusnak minden hive a Bachus-pinczéből, a szanatóriumból, a labancz-utczai villából, a belvárosi szabadelvű demokrata körből, az erzsébetvárosi kaszinó kártyaasztalától. Itt legyenek mind Mezei Lászlótól kezdve Lóránt Dezsőig és Boros Samutól kezdve Kaffka László Öméltóságáig. * Az Erzsébetvárosba jönnek. Itt ringott a községi demokrata pártnak bölcsője is, itt ölelkeztek először nyilvánosan hármasban: Ehrlichék, Vázsonyiék és Bokányiék. Itt kötöttek véd- és daczszövetséget a múlt, jelen és jövő klikkjei. Itt itatták ki fenékig a szoczialisták Eötvös Ivá- rolylyal az általános titkos választójognak neki
