Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-21 / 42. szám
2 Ököljog a főpolgármesterrel szemben és ' pufik hang a polgármesteri ajakról. Az is vak, a ki nem látja, hogy ez a „demokráczia érvényesülése“. És a város dolga? Az adófizetők ügye-baj a 2 A pénzhiány? A drágaság? A nyomorúság? A csőd réme? Erről hallgat a krónika, ebben szünetel a verseny. Akarathiány és képtelenség a köz- ügvekkel szemben vájjon mit eredményezhet ? Árról, hogy a nyugalom, a rend és béke helyreálljon, már álmodni sem mernek az emberek. Ha képtelenek a tényleg miiködő szervek a szükségletnek megfelelni, újabb szervekről kell gondoskodni. Ha a város mostani vezetősége és intézősége nem képes megfelelni feladatának, újabb intézőségről, újabb fórumról kell gondoskodni. És pedig minél előbb, mert a főváros áldatlan állapota már oly mélyen belerágta magát a közéletbe, hogy már is nagyon sok helyen nagyon mélyen kell majd a tiszti tó vasnak és az égető tűznek járnia. Kormánybiztost kell kiküldeni. Ez az egyetlen kibontakozás a mai kétségbeejtő helyzetből. He minél hamarabb. Még mielőtt a „községi demokrata Programm“ életbe lép. Jöjj Kardhordó! A főváros közgyűlése állandóan hallatlan botrányos jelenetek színhelye. A demokrata uralom duhaj csapszék színvonalára sülyesz- telte az ország fővárosa törvényhatósági közgyűlésének termét. íme a múlt szerdai közgyűlés egy jelenetéről így írnak a lapok: Plallhy beszéde alatt a demokraták türelmetlensége határtalan volt. Szerették volna ezekre nézve monopóliumot a kiegyezés nem biztosit a demokrácziának, a kiegyezés elfogadhatatlan. Nagy elégedetlenséget keltett az állatforgalom szabályozásának mikéntje és a tokaji bor i védelmére tett intézkedés. Előbbinél azt nehezményezték, hogy az állategészségügyi egyezmény Schubert Sándor megkérdezése nélkül köttetett meg, mig a tokaji bor kérdésében a viszonosság iránt támadt aggálya néhány demokratapárti fűszeresnek és szatócsnak, a kik attól félnek, , hogy ha Ausztriában nem szabad a tokaji bort pancsolni, nálunk sem lesz szabad a bort, pálinkát és más egyéb italokat kijavítani és vegyileg átalakítani. De mindezeknél nagyobb ellentmondást Iá- i maszlolt a kvóta felemelése. A demokrát-kuru- ezok bősz kara uniszónó felkiáltott, hogy abból ! nem lesz semmi, magasabb kvótát nem fizetünk. Egy nagy kiegyezési szakember igy fejtegette a kvótaügyet. — Micsoda kiegyezés az, a hol még 34 proczenl se elég, és még két proczenttel többet fizetünk, főihez nem kellett Wekerle és Kossuth urak tudománya. Jöttek volna hozzám, én majd ausgleieholtam volna őket 20ü/(,-re, és igy megtarthattuk volna a 16 perczenlet magunknak. En egy ilyen ausgleicht nem megszavazok. Platthyba fújtatni a szól, különösen a mikor látták, hogy kisebbségben vannak, hogy a a nagy demokrata párt számos tagja is Platthynak helyesel. Fülepp Kálmán főpolgármester: Tessék meghallgatni a szónokot. Azzal, hogy ilyen türelmetlenséget tanúsítanak, csak maguk ellen cselekesznek. Mit haragusznak. Nincsen igazuk . . . Tovább nem folytathatta. A demokraták valósággal üvöltőnek. Rugdosták és verték a padot. Az ellenzék pedig tapsolt s lelkesen éljenezte a főpolgármestert. A tumultus folyton nőtt. A demokraták bolránynyal akarták elintézni a rájuk kellemetlen ügyet. — Ki vele! Nem tűrjük itt! Pártoskor!ik! Itt nem fogunk többet tárgyalni. Schubert Sándor az elnöki emelvény elé ugrott, azt döngette s olyano- nokat káromkodott, mint egy bakakáplár. A főpolgármester hiába rázta a csengőt, hiába intett, hogy várják meg, a mig befejezi a mondatot. A demokraták tombollak. De csak Vázsonyi közvetetten hívei, a többiek bizonyos kárörömmel nézték a vergődésüket. Végre a főpolgármester fölfüggesztette az ülést. Az emelvénvről Vázsonyihoz ment a főpolgármester, hogy megmagyarázza neki, hogy mit akart még mondani. De meg sem akarták hallgatni. Ok nem akarlak tovább tárgyalni. Heltai Ferencz is odarohant Vázsonyi elé s magából kikelve kiáltotta : —- Ez nem eljárás! Nektek kellene legjobban tisztelni a szólásszabadságol! Nem szabad terrorizálni! Az elnököt is terrorizálni akarjátok. Mind nem használt semmit. Vázsonyi hívei kórusban zengték: Nem tárgyalunk többet, nem tárgyalunk többet. Bár Vázsonyi igen jól érzi magát e többségnek az élén, bár már ő is megtette azt pártja uralma óla, hogy a padra ugrálva hadonászott, mégis azt hiszszük, hogy ennek az ily módon grasszáló többségnek élére Kardhordó Árpád való s nem más. Miért is mellőzték a jelölésnél Kardhordót a demokraták? Mily nagy hasznát vehetnék most! Nagy hangja, erős torka, erős karjai, temperamentuma mind kvalifikálják őt a demokratapárt vezérségére. Kardhordóval élükön a demokrata hadak mily dicső diadalokat vívhatnak ki a közgyűlési csatamezőn. Jöj j Kardhordó Árpád ! FÜGGETLEN BüDAPEST. A szakszerű felvilágosítást egyhangú helyeslés kisérte. Egyedül Gál Károly merészkedett azt a megjegyzést koczkáztatni osztalékszempontból, hogy 2 proczent többlet helyes dolog, mert mentői magasabb a proczent, annál jobb. Ámde a vakmerőnek nyomban a torkára forrasztotta a szót a szigorú Vázsonyi. A forrongó hangulatot látva, a demokraták vezetői elhatározták, hogy vasárnapra nép- gyülést hívnak egybe a következő napirenddel: A kiegyezés es a demokraták. A gyűlés elnökéül megválasztották Vázsonyi Vilmost. Az előadói lisztet Vázsonyi Vilmos fogja betölteni. A határozati javaslat pártolásával megbizatott Vázsonyi Vilmos. Szónokokul kijelöltettek még : Vázsonyi Vilmos, Vilmos Vázsonyi, Wilhelm Vázsonyi, Vázsonyi Wilhelm. A demokratapárt egyúttal elhatározta, hogy a kiegyezés ellen óriási mozgalmat indít meg. Ennek költségeire és a szükséges zászlókra nyomban megindult a gyűjtés. Elsőnek Ehrlich G. Gusztáv irt alá Goldmann József tejhumanista nevére kétezer koronái. Ráez Dezső díjszabást készített, mely szerint a párt gazdagai a gyűjtésben résztvenni kötelesek. A díjszabás szerint házbéruzsorások fc jenki ni 200 koronát, részletuzsorások 300 koronát, ügyvédek semmit, orvosok a felét, niél- tóságos urak 100 koronát, iparosok, kereskeA főváros fejlődése. Budapest székesfőváros újabbkori fejlődésében eljutott a második stádiumához. Az Andrássy-ut, Nagy-körut, Eskü-ut, a Szabadság-tér és környéke, valamint a budai részek nagyszerű kiépülésével lezárult fővárosunk belterületének kialakulása, az a korszak, a melyben az ország szive hatalmas és szép metropolissá alakult át. Ez újjászületés folyamata immár csaknem teljes és legfeljebb a Belvárosi templom, valamint a piarista rendház és a Rókus-kórház kérdése oldandó meg. Most elérkeztünk Budapest modern kiépülésének második korszakába: a külterület ki- alctkulásának és fejlesztésének éveibe. A körúton belüli övezet úgyszólván készen áll és a fejlődés roppant gyors tempója már egy második övezetet is létesített, mely az Arénáidon belül terjed a Terézvárosban és a VII. kerületi Csikagóban. Elérkezett most már az az idő, a mikor a főváros kiljebb eső részei is beépítendők és a belső részek intenzív fejlesztése karöltve jár a város nagymérvű extenziv fejlődésével. Ezzel a korszakkal eljutottunk tehát Budapest fejlődésének modern nagyvárossá való kialakulásához. A Belváros és Lipótváros, mely architektonicze már az újabb igényeknek megfelelőleg alakíttatott újjá, nem igen lehet tárgya az intenzív fejlesztésnek, ellenben a Terézváros külső részei és az Erzsébetvárosnak a Károly-körut és Iiotten- biller-utcza közé eső területe a közel jövőben, mihelyest az építkezés nagyobb mérvben ismét megindul, a legújabb rendszerű építkezésre még tág teret nyit. A fővárosnak éppen ezért az építkezési szabályrendelet gyors reformjával gondoskodnia kell arról, hogy ezeken a területeken kellő magasságú bérpaloták épüljenek — a minimum általában három emeletben, az uj VII. kerületi sugárúton legalább 4 emeletben volna megállapítandó — ekként biztosítván, hogy a beépítésre rendelkezésre álló igen csekély hely kellőkép kiaknáztassék. A rettenetes lakásnyomor enyhítésének ez volna egyik hathatós eszköze. dök fejenként 10 koronát fizetnek. Nem demokraták és függetlenségiek a mozgalomból kizár vák. Egyúttal megbizatott Vázsonyi Vilmos, hogy a párt álláspontját a képviselőházban, a főváros közgyűlésén, a kereskedelmi alkalmazottak kongresszusán, a fűszeresek és szatócsok országos gyűlésén, az Abbáziában, az Edisonban, az Oktogontéren s mindenütt egyebütt képviselje. Vázsonyi egy megvető kézmozdulattal köszönte meg a benne összpontosult bizalmat, megfenyegetvén Wekeriét, Kossuthot, Apponyit, Andrássyt és valamennyi többi kis kontárad a kiegyezésnek. Végül megválasztott a vezetőség egy kiegyezési bizottságot, a mely a szocziáldemokrata pártvezetőséggel karöltve fog a koalicziós kormányra és különösen a függetlenségi pártokra minden alapot nélkülöző Kifogásokat és különböző kedveskedéseket kitalálni. A bizottság jelvényt ; visel, e felírással; »V. V.« Lapunk zártakor vesszük a következő sürgönyt: Az udvar körében a demokraták íeszkelödése nagy megdöbbenést keltett. Aeren- tlial báró sifrirozott táviratban tanácsot kért Hűvös József és Jelűnek Henrik udvari taná- í esősöktől, hogy mitévő legyen.
