Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-21 / 42. szám
Jl. évfolyam. 11)07. Október 21. 4:2. szám (AZ ERZSÉBET VÄROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. Budapesti függetlenségi és 4$-as partkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ... ... ... 10 korona. Fél évre ... .. ... ... ... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRAGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5/A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők ; VII., Rotlenbiller-utcza 5/A. Telefon S8—1)8. Kibontakozás. Eljutottunk odáig, hogy az ellentétes álláspontokról nem a meggyőzés, nem a megértés, hanem az izzó gyűlölet hangja szól. Gyűlölet, mely magába foglal személyi ellenszenvet, egyéni hiúságot, aljas kárörvendést és pipi asz viselkedést; s ez irányítja ma városi közéletünkben a közigazgatást, ez befolyásolja a hivatalok vezetését. És hiába van a városnak főpolgármestere, hiába polgármestere, nem képesek a város életét a rendes mederbe szorítani. Hiába hirdeti a főpolgármester az elnöki szék pártatlanságát; hiába bizonyítja be hivatalos viselkedésével a pártokon felül való állását, O-Budának és a demokratáknak ez nem imponál; mert ők csak azt a személyt látják benne, a ki nem kiabál velük és a ki nem kél versenyre az ő meggvőződé- sének ó budai módon való kifejezésében. Ököljog az elnöki szék ellen! Sj hangos éljen biztatja a vakmerőt. S a főpolgármester ? A pimaszságnak, az alkotmányos tisztességnek ilyen óriási mértékén megütközve áll, s nem talál más mentséget. mint figyelmezteti a vakmerőt törvény adta lehetőségekre. Mintha bizony használna ezzel. Mintha bizonv ezzel helyre állítaná vagy megszerezné az elnöki szék tekintélyét ilven konglomerátumban, mint a müven a fővárosi demokrata tábor. Még az óvodába járókat sem lehet mindig édes szóval vagy édes falattal csendre bírni. Hát azt a fékevesztett és minden józanságról megfelejtkezett tömeget akarja szép szóval lecsöndesiteni, figyelmeztetéssel rendre szoktatni? Hiszen odáig jutottunk, hogy hálát kell adni a véletlen szerencsének, hogy Schuberték még eddig tényleg ki nem schubbolták elnöki székéből. Széksértési port indíttat ! „Ahhoz többség is kell. mely azt megszavazza“ — figyelmezteti Budapest mósdatlan atyamestere. Miért nem neveztek ki a többség érzelmeivel együtt érző főpolgármestert? Miért ültettek az elnöki székbe egy kisebbségi embert? Miért kell függetlenségi érzelmű főpolgármesternek lenni, mikor ők „nem politizálnak“ a városházán'?! Ezzel indokolják eljárásukat és minden mértéket meghaladó modorukat a demokraták. De hát a polgármester? Ez az ő emberük. Ez az ő „program injuk“ alapján áll, ezzel akar élni és meghalni. Hát ha az ő soraikban nem ülnek csupa higgadt és a parlamentáris elveket respektálni tudó polgár- és elvtársak, ő, a polgármester, a „községi demokrata programra“ megtestesítője, legfelsőbb inkarnácziója csak tulemel- kedik a salakon, a vizek felett ülő piszkos habokon és alkot. tesz. reformál. tökéletesít? Igen? De ebhez komolyság és őszinte akarat volna szükséges. Hiszen akkor ő a polgármesteri hivatalban volna örökké elfoglalva 1 Oh! mikor ő még tánczolni, legénykedni akar. Ha nem adatik minden héten alkalom, hogy a plébánián egyingre vet- köződve énekelhessen, ünnepelhessen, nem azért ,,rövid az ő pipájának a szára“ : kiáll 6 a közgyűlés porondjára, s csak azért is megmutatja, hogy az. a ki nem úgy beszél, mint az ő szeretett elvtársai megkövetelik, legyen az akárki fia, az „hazudik“. S miiven jól esett neki a dicséret, mely Ível ezen polgármesteii tevékenységét jutalmazták az elvtársak. Miért ne? Hiszen csakis úgy teljes a harmónia. Krónika. A kiegyezés a demokratapártban. Az nap, a mikor Wekerle Sándor miniszter- elnök a képviselőházban beterjesztene a kiegyezési javaslatokat, esle nagy forrongás tört ki a demokraták központi pártkörében. A polgártársak legnagyobb része roppantul elégedetlen a kiegyezési megállapodásokkal. A korifeusok egytől-egyig azt hangoztatták, bogy ők ezt sokkal jobban meg tudták volna csinálni, mig az alsósasztalok körül egyhangúlag az a nézel vált uralkodóvá: — Látszik, hogy Vázsonyi nem vett részt a tárgyalásokban. Egy elégedetlen csoport közepén, mely a párt ifjú, de hangos fiskálisaiból állott, Rácz Dezső kidüllesztett hassal mert máskép nem leheti — magyarázgatta a bankügy jelentőségét. Szerinte ez kettős. Először elítélendő a közös jegybank, mert nem kell neki a fiskálisok közül ügyész, másodszor, mert a szövetkezeti váltóanyagot, mely a budapesti barreau ifjabb tagjainak támasza és talpköve, nem akarja leszámítolni. A vitatkozó csoportban az a felfogás jutott túlsúlyra, hogy meg kell csinálni a külön magyar jegybankot, de bele kell foglalni a szabadalmi engedély okiratba: először: hogy a magyar jegybank minden bankkerületben hat demokrata-fiskálist tesz meg bankügyészszé; másodszor : hogy leszámítolja az ifjú ügyvédek hozományra való reménységét; harmadszor : hogy a kamatlábat csak Vázsonyi engedelmével fogja felemelni. Egyedül az utolsó kikötés ellen emelkedett bang Ehrlich G. Gusztáv részéről, a ki a mellett kardoskodik, hogy mindenféle bank kamatlába tetszés szerint emelhető legyen. Egy másik társaságban a kiegyezés pénzügyi vívmányait magyarázgatta Kardbordó Árpád. Sze~ rinte a magyar blokk kérdése nem számit, mert azt se tudja, miről van szó. Ellenben a domániális kölcsön ügye oly hülyeség, hogy az ember meg sem értheti. A magyar értékek adómentessége Ausztriában nem érdekli a magyarokat, mert ugyan mely magyar embernek van Ausztriában járadéka? Különben pedig az egész pénzügyi komplexum csak humbug, mert egyáltalán nincs is pénz a világon, a mi pedig nincs, annak nem lehet ügye sem. A szakszerű, alapos fejtegetések a hallgatóságot teljesen meggyőzték róla hogy Wekerle igazán nem ért a financziákhoz, Szterényi pedig egyenesen kontár. Alapos megvitatás tárgyává tétetett tovább a kereskedelmi utazók és a házalás kérdése. E kérdésre nézve a demokratapárt általánosan elismert szaktekintélye, az Aufrecht és Goldschmied ezég tulajdonosa, Goldschmied Bernát városatya és kereskedelmi magántudós szolgáltatott felvilágosítással, lerántván a leplet a kiegyezési árulásról. Megmagyarázta, hogy a kiegyezés szerint osztrák utazók is beutazhatják Magyarországot, a mi roppant jogtalanság, mert igy más is adhat el ügynökök utján Remekírókat, Földkörüli utazásokat, Reniczkyné összegyűjtött müveit, puskát, verklit, grammofont, látcsövet és minden más egyebet. Kereskedelmi érdekeink e tönkretételével szemben a demokratapárt erélyesen állást foglal. Pető Sándor a szabadalmi ügy elintézésével nincs megelégedve, Szerinte Magyarország fontos jogai vannak a kiegyezésben feladva azáltal, hogy nem Biztositlatik a szabadalom demokratáinknak a következő czikkekre: liberalizmus, haladás, humanizmus, evoluezió, progresszió, népbarátság, önzetlenség, tiszta kéz. Mindaddig, mig
