Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-14 / 41. szám
2 így azután érthető, hogy a szolidabb ízlésű polgárok nem kérnek a nagy szabadságból, s inkább lemondanak a demokráczia koszorújáról, semhogy beleolvadjanak a moslékba, melyet olv szívesen zavarnak a mi községi demokratáink. A kispolgárok árulói. A demokraták elárulták a kispolgárokat. Elárulták abban a harczban, a melyet az általános szavazati jog ürügye alatt a nemzetközi szoczialista párt az október 10-iki tüntetéssel a kispolgárság érdeke ellen indított. A »Népszava« több Ízben vezérczikkben irta meg, hogy a kisiparosok, a kiskereskedők érdekei ellentétesek a proletárság érdekével, hogy a tőke és a munka közötti nagy harczban, a melvet ők folytatnak, a kisiparosoknak el kell pusztulniok. Ez őszinte, egyenes beszéd. A Népszava például 1907. aug. 1. számának vezérczikkében a következőket irta: „A szocziáldemokratapárt, mint munkáspárt. nem hajlandó utjából egy vonalnyit is eltérni az utszéli kis polgárság kedvéért." „Nincs elkeseredettebb ellensége a munkásság törekvéseinek, mint a kis munkáltató.“ „Érdekeink ellentétesek és mi sem tehetünk és nem is akarhatunk semmit sem tenni a kis polgári osztály erősítésére.“ De nem őszinte a demokratáké, a kik polgári pártnak vallják magukat, s a mikor harczra kerül a sor, a tömeg olcsó tapsai kedvéért, népszerüséghajhászáshól a polgárság ellen fordulnak. Soha még árulás nem viselkedett fen- héjázóbban, mint a mikor a szoczialisíák impozáns tüntetésekor a demokraták fellobovalamit. En őket ebben meg nem akadályozhatom. ... Szegény vagyok, de szerénytelen ; becsületes vagyok, de szeretetreméltó ... ... a magyar osztályparlamentet vissza kellene küldeni az iskola első osztályába .. , . .. ezek a tömött hasú, üres fejű soviniszták, a kiknek agyában a disznóhus okozott helyrehozhatatlan pusztítást, hiába ágaskodnak az általános választójog ellen : a szél ellen nem lehet — szavalni. Valamennyi nagyszerű mondását a szeretett pártvezérnek Rácz Dezső intésére hatalmas tapsvihar honorálta. Három és fél órás szónoklás után a hallgatóság végkimerülten elfogadta a határozati javaslatot, mely kimondja, hogy ! mindenki, a ki más véleményen van, vándo- I roljon ki. A gyűlés harminczezer résztvevője | ezután szép rendben és csendben szétoszlott, • ' ’ ajkán ezzel a kérdéssel: was sagen Sie zu Vázsonyi? Mire a válasz egyértelmüleg ez: gewaltig! A felvonulás. Verőfényes őszi reggel mosolygott le a fővárosra. A Terézváros utczái már a korai órákban hangosak voltak a nagy tüntető felvonulás résztvevőitől. A demokraták valamennyien »Él jen az általános választójog« és »Éljen Vázsonyi« felirásu jelvényeket hordoztak a gyomrukon. A nagy menet az István-téri vásárcsarnok előtt rendezkedett. A polgártársak szakmánként sorakoztak, valamennyi szakma előtt jellegzetes tábla vagy czégér jelezte az illetők hovatartozását. Hamarosan a következő szakmákat tudtuk feljegyezni : FÜGGETELN BUDA PEST. gózták s kivilágították körhelyiségüket és soha még kétszínűid) politikát nem űztek, mint mikor a demokraták nemzetiszinü lobogóval tüntettek a vörös jelvényt! szoczialisták mellett. A »Pesti Hírlap«, a melyről pedig nem mondható, hogy Vázsongival szemben elfogult, »A demokraták a polgárság ellen« feliiatu czikkében a következőleg fakad kiapolgái- ság árulói ellen: A Központi Demokrata Párt, a mely a Terézvárosban székel, már hetek óta elkeseredetten agitál, hogy a főváros polgárságát rábírja arra, hogy helyeselje a szoczialisták október tizediki magatartását és impozáns módon adjon kifejezést a szoczialistákkal való együttérzésnek, szövetkezésnek. A szoczialisták \esz- szőparipája az osztály uralom ellen való harcz és izgatás ; örökösen azt hirdetik, hogy jön a megváltás, mikor a polgári osztály megsemmisül és a bourgeoisie helyét a munkásosztály foglalja el. Akadhat-e ilyen körülmények között józan polgár, a ki segítségére siessen a szoczialisták nak ahoz, hogy öt minél előbb megsemmisítsék ? A polgárság erejét megtörni és a világrendet úgy alakítani, hogy a munkás rendelkezzék feltétlenül a munkaadóval: lehet szoczialista czél, vagy legalább is az agitátorok jelszava, de őrültséggel határos az a demokrata-erőlködés, a mely most el akarja hitetni, hogy ez az aknamunka a polgárság, meg a kisemberek érdekében is történik. Vájjon miért olyan lélekemelő dolog az, hogy a kereskedő, kávés, mészáros, kisiparos és sok más ezer családtenlartó október tizedikén nem keresheti meg a mindennapi kenyerét sem, mert szétrombolják üzletét, porrá zúzzák műhelyét és veszélyeztetik életbiztonságát, ha nem retten meg meg a terrortól? Az a néhány demokrata-agitátor, a kik a polgárság ellen a szocziálistákkal együtt fölvették a harczot, kedden estére nagy népgyülést hirdetett, a melyet az Andrássy-ut és Liszt Ee- rencz-tér sarkán levő körhelyiségben tartottak meg. Erre az alkalomra fellobogózták és lampionokkal kivilágították a kör ablakait, erkélyeit, hogy felhívják magukra a ügyeimet és össze- csőditsék a kiváncsiak seregét. Mindez nem használt semmit. A polgárok tüntetőén tartózkodtak attól hogy a gyűlésre elmenjenek ; az aránylag kicsi’ terem a »hivatalos demokratákkal«, sok szoczialistával és még több kiskorú elvtárssal telt meg, a kik szívesebben keresik fel a szórakoztató helyeket, mint az iparostanoncz-iskolá- kat. Ez a szánalmas kép meggyőzhette az elvakult demokrata-főnököket arról, hogy a polgárság a nagyon is kétes értékű politikai czél szolgálatába nem alacsonyodik le hitvány eszköznek. Ha e helyett »véletlenül« az jutott volna eszükbe a városnál oly kitűnő torkú uraknak, hogy a polgárság exisztencziális érdekeiért, a drágaság leküzdésére, az uzsora, a hamisítás ellen, a kisemberek vállaira nehezedő súlyos terhek könnyítése czéljából tartanak naggyülést, bizonyára őszinte érdeklődéssel és rokonszenv- vel találkoztak volna, de mikor azzal akarnak kérkedni, hogy ők különb szoczialisták a szoczialista agitátoroknál, akkor önként fölvetődik a kérdés, hogy hát tulajdonképen miért nem vonják le a konzekvencziákat? Azt, hogy a polgárságért mit sem tesznek, tudja, tapasztalja a főváros egész közönsége; lehet, hogy a szo- czialisla-szövetséggel ellene nagyobb eredményt tudnak majd felmutatni, azonban mindenesetre illő volna, hogy előbb lemondjanak arról a mandátumról, amelyhez a polgárság bizalmából jutottak és várják be azt az időt, mikor szövetségeseik: a szoczialisták ajándékozzák meg ezzel őket. A mai mandátummal ilyen magatartást tanúsítani egyenesen árulás a választókkal szemben. Epizódok és tanulságok. A vörös csütörtök. A demokraták fővezére jónak látta a szoczialisták nagy demonstráczióját arra felhasználni, hogy a népszerűségén vágott nagy léket valahogy újból betömje. Felcsapott hát a nemzetköziek szövetséges társának. Minthogy azonban neki kell mindenben elsőnek lennie, nem elégedett meg azzal, hogy beilleszkedjék a szoczialisták nagy manifesztá- cziójába. Hogyne, majd ő elszalaszt egy alkalmat, a mikor ő beszélhet és ragadhatja el a Pörvesztők (óriási nagy expenznóta még óriásibb számokkal). Gyárigazgatók (zászlójukon a Panamaszoros jól sikerült fényképe). M. Sz. direktorok (lobogó lenyúzott emberbőr, »mindnyájunkat érhet baleset« felírással). Villamossági szakma (óriási tábla egy В. К. V. részvénynyel, hátlapján ,18 — 18—18 százalék diaidendau felírással). Házkezelők szervezete (»Csak azért is stájgerolunk« felirásu jogtüvel). Libamáj-árusok csoportja kövér feleségekkel. Szatócsok és füszerhamisitók szervezete (elölte egy tálczán sáfrányt, fuchsint és faggyút visznek). Tejnagyhamisitók alosztálya (zászlójukon e felírással : filantrópok vagyunk). Uzsorások szakegyesülete a következő szakcsoportokkal : Házbéruzsorasok ; jelvény: egy levetkőztetett lakó. Husuzsorások; jelvény: uj vásárpénztári ma- k ulatura-részvény. Ivenvéruzsorások ; jelszó: »iczi-piczi nyúl!« Kőszénuzsorások ; kiáltás: »csak a veséjét« ! Vegyes uzsorások: szőnyeg-, konyak-, vadászpuska-, könyv- jgukker-, grammofon, stb. részletkereskedők. Sajt és vajkereskedők (sarga zászlón zöld margarinliget). A menet e csoportokban megalakulván, megindul a Dob-utcza felé. Elől fehér paripán vöi ös-teliéi-zöld sipkával fején, buzogánynyal kezében Kácz Dezső főrendező lovagol. Mellette biciklizik a kereskedelmi alkalmazottak egyesületének száz szónokló rendező-tagja. A felié1’ mén és a bicziklisek után a legjobb torkú kortesekből alakult dalárda következeit, mely szüntelenül énekelte az «Éljen Vázsonyi, ő az igazi» refrénéi szellemes kortesnótát. x\ menet a Dob-utczán és Rombach-utczán át a Király- utczába kanyarodva, a Hunyadi-térre vonult, óriási zsivajjal és lelkes hangulatban. Miután a sorok elhelyezkedtek, megnyílott a Népgyülés. Egyedüli szónok ki lett volna? Hát ki? Persze, hogy Vázsonyi, az általános választójog kigondolója, terjesztője, bajnoka, athlétája, viadora, sampiónja, s a népjogok intim barátja, a franczia forradalom eszméinek letéteményese, a nagy filozófusok utóda, az igazság apostola. Beszédét nem közöljük, mert azok az aranyszavak egyszerűen márványba valók. Éppen ezért a népgyülés egyhangú határozattal kimondotta, hogy a beszéd márványba vésetik s a központi demokrata kör dísztermének falába falaztatik, közvetlenül Martinovicsnak, a múlt századbeli Vázsonyinak márványszobra fölé. Végül néhány éretlen siheder az általános titkos választójogot is éltette-, miért Rácz Dezső őket és utódaikat felségsértés miatt, mert mást is mertek éljenezni, mint a Demokrata-Caezárt, kivándorlásra ítélte. A szakmák eloszlása rendben, de nem csendben történt. A nagy nap azzal végződött, hogy este a párlhivek ellepték a sötét kávéházak terraszait és éltették — hál kit is ellettek volna? Hát Vázsonyit. Majd ők nem Vázsonyit éltetik !
