Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-07 / 40. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST. > Nosza megindul a köpködés. Meg­szólal a demokrata kürtös és lantos Sándor, és mennydörgetó módon szidja az uzsorást? dehogy! hiszen ez elv társ! A Kormányt! meg kell szavazni a tarifakedvezményt. Ki kell követelni attól az átkos koalicziós kormánytól a szállítási kedvezményt. Helyes! És ekkor az üzleti szolidi- tás és a kartársi tisztesség révén jelent­kezik a konkurrens vállalat. A tejcsarnok vezetősége. Vezetője szintén demokrata (Gerlei). Az ő szive szintén sajog a nyo­morult éhező gyermekekért, de hátő az osztalékot is figyelembe kell, hogy vegye. Szerezzék meg neki is a tarifa- kedvezményt, s akkor ő is annyiért adja a tejet, mint az ő üzlettársa. Ezt az eljárást köznyelven, „faj­magyar“ módon úgy jellemzik, hogy egyik varjú nem vájja ki a másiknak a szemét. A kedvezmények kapásánál ver­senyeznek. De a kedvezmények adásában isme­retlenekké válnak. És beszélnek, és beszélnek. Az árak pedig emelkednek és emelkednek. De a megváltás, a segitség beleful a pártfegyelem, a sértett hiúság és az egyéni érdek posványába. Ilyenkor derül ki, hogy milyen kép­mutatók a mi „községi demokratáink“. Csak addig üsd a másét, mig az enyémet nem bántod. Mikor a demo- krácziáért tenni is kell és pedig olv módon, hogy ebből nincsen haszna, még a saját születését is letagadja. És ilyen bizottsággal tessék a tanácsnak városi szocziális politikát vezetni. Ilyen demokratákkal tessék demo- krácziát gyakorolni. Szerencse, hogy a legyek is elhul­lanak őszszel és közeleg az idő, mikor elkövetkezik a kutyára a dér. Isten a maga képére . . . A szentirás bizonyára nem alap nélkül úgy adja elő a világ teremtését, hogy a he­tedik napon pedig Isten a maga képére meg­teremtette az embert. Azóta a világ összes kisistenei a maguk képére akarják átgyurni az egész világot. A hatalmas, nemzeteket kormányzó nagy férfiak és azok, a kik ma­gukat ily nagynak képzelik, a zsarnokok és azok, a kik igazi erő híján zsarnokoskodni akarnak, az igazi nagyságok és a prepotensek valamennyien rá akarják nyomni a külvilágra a maguk egyéniségének bélyegét. Budapest székesfőváros egy ideje ilyen bélyegzési művelet hatása alatt áll. A nagy­zási mánia kísérleti objektumává lett minden ebben a szép városban. Hivatal, hatóság, minden intézmény, mely van és mely nincs, egyszerű hosszmértékké degradáltatik, melyen a székesfőváros képzeleti ura a maga nagy­ságát méri. A mi a város területén él és mozog, azt ez a Nagyúr a saját hatalmának akarja alávetni, és jaj annak, a ki és a mi parancsának ellenszegül, kívánságának nyom­ban meg nem felel. Minden, a mi rosszul sül el, az lám a kerék­kötő ellenzék müve. Es minden a mi jó, üdvös, azt kizárólag Neki kell köszönni. A ki Vele, az mind kiváló, a ki Ellene, az csapni való. Tisztviselő Neki hódoljon, ha boldogulni akar, tanító az Ó kedvében járjon, ha nem akar áthelyeztetni. A tiz parancsolat tanítása: tisz­teld atyádat és anyádat, ebben a fővárosban oda módosul: tiszteld a pártvezért! Minden jónak, szépnek forrása, minden dicsőnek letéteményese egyedül csak 0. Az Andrássy-ut, a Nagy-körút, a Lánczhid, a Gellérthegy, a Duna szőke habjai mind az ő akaratából vannak. Vásárpénztár, gázgyár, villamvasut, ingyenkenyér, népkonyha, ingyen­tej, hajléktalanok menhelye, színház, művé­szet, irodalom, sajtó, ipar és kereskedelem, állattenyésztés, vadászat és halászat, jog és erkölcs, esztétika és kritika mind az ő teremtő zsenialitását dicséri. Sőt az is tőle fakad, a mi századok múltán lesz, mert erős egyéni­ségének hatása végig fog rezegni késő szá­zadokon. Most ő a legdicsőbb lény, kit ez a fővá­ros valaha falai közölt látott. Legokosabb, legerősebb. 0 a legjobb szónok és aranysza­vánál csak a tolla aranyabb. Ő tud mindent a legjobban, nem, jő egyenesen mindenttudó. Sőt ő a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb, egy nagy darab szimpátia, csakhogy keve­sen tudják. Ez azonban mindig fátuma a nagyoknak, hogy a tömegek félreismerik. Van e kedvesebb dolog, mint egv démoni mosoly az 6 ajkain, képzelhető-e megnye- rőbh jelenség, mint ő, mikor barátságosan társalog? És ez a hang, minő vegyüléke a harsogó tubának és a lágy fuvolának, a madárcsicsergésnek és a carusói lágvságnak. Szellő nem suttog, vihar nem tombol, ágyú nem bömböl és patak nem csobog oly lá­gyan és egyúttal oly hatalmasan, mint az ő gégéjéből ömlő hang. Es vegyük ehhez még az egyéniségéből kiáradó bájt és kellemet, előzékeny modorát és lebincselő nyájasságát, és megtaláljuk nagy befolyásának, hatalmá­nak a titkát, megértjük, miért kisisten Ő itt a magyar székesfővárosban, miért éppen Ő az, a ki az ország szivének dobbanását irá­nyítja, hogy úgy mondjuk: Magyarország leg­fontosabb artériája. Valóban egészen jogosult tehát, hogy ez a Nagy, ez a Dicső mindent a maga képére akar átformálni; érthető, ha parancsolni akar mindenkinek. Az legyen, úgy legyen, a hogy ő kimondhatatlan bölcsességében jónak találja Állatkert, Ősbudavára, Városliget az ő terve szerint pusztuljon el. Artézifürdő, Rudasfürdő, az ő útmutatása szerint készüljön el. Szemét- fuvarozás, plakátügy, adórendszer az ő fütty­szavára tánczoljon polgármesterrel, tanács­nokkal egyetemben. A ki pedig nem borul le nagysága előtt, a ki mást mer gondolni, az pusztuljon el a kommunális élet színteré­ről. Éljen, uralkodjon, hasson, alkosson és egyenlőségi elveinek megfelelően szabályoztatván, következett a sor a napirend másik pontjára: a circenses-re vagyis a látványosságra. E téren főrendezőként Hellai Ferencz népszínházi bizott­sági Napoleon szerepelt. Az egész törvényhatósági bizottság burgonyapép-szagtól ittasan átvonult a Népszínházba, melyet a demokrata uralom tizenhat millió koronán újjáalakított. Heltai Ferencz fődramaturg ötezer köbméter világitógáz felgyujtása után, mely a technika újabb vívmányai alapján a görőgtüzet volt hi­vatva pótolni, avató-játékot szavalt el. Ebben elmondatik, hogy a régi kor lejárta magát, a panamisták világa megszűnt, és eljött helyébe az önzetlenségre és szegénységre alapított községi demokráczia. Az avató-játék e sorokkal végződik: Hozsánna néked, szent demokráczia, Függetlenséginek ne legyen gráczia, Lipót-, Teréz-, József- és Erzsébetváros, Tibennetek polgár sose legyen káros, De csak úgy, ha tagja demokratapártnak, Kik gázmegváltásra húsz esztendőt várnak. Programmot komolyan sohase sürgetnek. Vázsonyit és Ehrlicht folyton éljeneznek, A kik Rácz Dezsőnek egy intését lesik, S a mit Pető akar, azt vakon megteszik, De ki másra hallgat, az pusztuljon, veszszen, Vázsonyi Vilmos itt az atyauristen! (Éljenzés,taps tömjénfüst. Ehrlich páholyából kihajolva ordit: grossartig! Tóth Ede és Szigligeti mellszobrai lefordulnak a Rákóczy-ut járdájára.) Feleki Béla az expenznóta szempontját, Golschmied mester a grammofon és va- dászpuska-szempontot, Ehrlich G. Gusztáv a burgonyakenyérnek a váltókamatlábra gyakorolt hatását, Sándor Pál a kenyérhez szükségelt gabona mennyiségét, Hütll Tivadar a kenyérfogyasztás hatását a porczellániizletre tették alapos tanulmány tárgyává. Hosszas tanácskozás után elhatároztatott, hogy a főváros közgyűlésén egy budapesti ke­nyér életnagyságban, illetve kicsiségben fog bemutattatni. A helyszíni szemle elől az összes pékmesterek szerényen visszavonultak. A kenyér­példány meglátása czéljából az összes városatyák tízezerszeres mikroszkópokkal fegyvereztettek fel. Kardhordó Árpád az iinnepies aktushoz kenyérhordónak csapott fel. Mellét a szent Oyama japán rendjel félholdja diszité. Ezüst tálczán behozta a közgyűlési terembe a felbon- czolandó kenyeret, a melyet »nem jól látjuk« kiáltással kicsinyeitek le a kiváncsi demokraták. Kenyérhordó Árpád azonban a legnagyobb hidegvérrel szeletelte fel a kenyeret az elnöklő főpolgármester asztalán, mely műveletnél az Oyama generálisnak szánt tejes diszkardot hasz­nálta, nem akarván zsíros késsel vajra alkalmat- lanná'tenni a kincset felérő piczi, kecses czipócskát. A kenyér felvágatván, benne a hivatalos látlelet szerint a kővetkező anyagok találtattak: A demokrata főkikiabálók elveszett hang­szálai (kemények és vastagok). Ehrlich G. Gusztáv ötszázhetvenhárom ígérete. Vázsonyi Vilmos tizenkét frissen sült ropo­gós ötlete megfelelő gorombaságokkal fűszerezve. Húsz gramm öreg gázcső, mely beváltás alatt áll. Egy teljes szocziálpolitikai demokrata pro- gramm —- sületlenül. Igen sok zöldség a demokrata közös konyhából. Még több frázis, jelszó, elv, írásban, szó­ban és képben. Egy ellenpárti kortes kitépett szakállának maradványai. A látlelet felvétele után Vázsonyi Vilmos kijelentette, hogy a kenyeret nem tekinti de­mokrata-alkotásnak, és felhívta a kerületi elöl­járóságok figyelmét arra, hogy a lakosság újabb időben ezt a tanácsot adja a demokrácziának: »süssék meg a tudományukat!« Az elöljáróságok utasillatnak a lakosság szigorú megbüntetésére. A kenyérvizsgálat befejeztetvén, a közgyűlés demokrata többsége szép csendesen megszavazta a tanács javaslatát, mely szerint a hatósági kenyérgyár megvalósittatik, de csak demokrata­szavazók kapnak a kenyeréből. Függetlenségi polgárok csak öthetes és kőkemény gyártmányra tarthatnak számot. A kenyérprobléma ekként a demokratizmus

Next

/
Thumbnails
Contents