Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-07 / 40. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST. > Nosza megindul a köpködés. Megszólal a demokrata kürtös és lantos Sándor, és mennydörgetó módon szidja az uzsorást? dehogy! hiszen ez elv társ! A Kormányt! meg kell szavazni a tarifakedvezményt. Ki kell követelni attól az átkos koalicziós kormánytól a szállítási kedvezményt. Helyes! És ekkor az üzleti szolidi- tás és a kartársi tisztesség révén jelentkezik a konkurrens vállalat. A tejcsarnok vezetősége. Vezetője szintén demokrata (Gerlei). Az ő szive szintén sajog a nyomorult éhező gyermekekért, de hátő az osztalékot is figyelembe kell, hogy vegye. Szerezzék meg neki is a tarifa- kedvezményt, s akkor ő is annyiért adja a tejet, mint az ő üzlettársa. Ezt az eljárást köznyelven, „fajmagyar“ módon úgy jellemzik, hogy egyik varjú nem vájja ki a másiknak a szemét. A kedvezmények kapásánál versenyeznek. De a kedvezmények adásában ismeretlenekké válnak. És beszélnek, és beszélnek. Az árak pedig emelkednek és emelkednek. De a megváltás, a segitség beleful a pártfegyelem, a sértett hiúság és az egyéni érdek posványába. Ilyenkor derül ki, hogy milyen képmutatók a mi „községi demokratáink“. Csak addig üsd a másét, mig az enyémet nem bántod. Mikor a demo- krácziáért tenni is kell és pedig olv módon, hogy ebből nincsen haszna, még a saját születését is letagadja. És ilyen bizottsággal tessék a tanácsnak városi szocziális politikát vezetni. Ilyen demokratákkal tessék demo- krácziát gyakorolni. Szerencse, hogy a legyek is elhullanak őszszel és közeleg az idő, mikor elkövetkezik a kutyára a dér. Isten a maga képére . . . A szentirás bizonyára nem alap nélkül úgy adja elő a világ teremtését, hogy a hetedik napon pedig Isten a maga képére megteremtette az embert. Azóta a világ összes kisistenei a maguk képére akarják átgyurni az egész világot. A hatalmas, nemzeteket kormányzó nagy férfiak és azok, a kik magukat ily nagynak képzelik, a zsarnokok és azok, a kik igazi erő híján zsarnokoskodni akarnak, az igazi nagyságok és a prepotensek valamennyien rá akarják nyomni a külvilágra a maguk egyéniségének bélyegét. Budapest székesfőváros egy ideje ilyen bélyegzési művelet hatása alatt áll. A nagyzási mánia kísérleti objektumává lett minden ebben a szép városban. Hivatal, hatóság, minden intézmény, mely van és mely nincs, egyszerű hosszmértékké degradáltatik, melyen a székesfőváros képzeleti ura a maga nagyságát méri. A mi a város területén él és mozog, azt ez a Nagyúr a saját hatalmának akarja alávetni, és jaj annak, a ki és a mi parancsának ellenszegül, kívánságának nyomban meg nem felel. Minden, a mi rosszul sül el, az lám a kerékkötő ellenzék müve. Es minden a mi jó, üdvös, azt kizárólag Neki kell köszönni. A ki Vele, az mind kiváló, a ki Ellene, az csapni való. Tisztviselő Neki hódoljon, ha boldogulni akar, tanító az Ó kedvében járjon, ha nem akar áthelyeztetni. A tiz parancsolat tanítása: tiszteld atyádat és anyádat, ebben a fővárosban oda módosul: tiszteld a pártvezért! Minden jónak, szépnek forrása, minden dicsőnek letéteményese egyedül csak 0. Az Andrássy-ut, a Nagy-körút, a Lánczhid, a Gellérthegy, a Duna szőke habjai mind az ő akaratából vannak. Vásárpénztár, gázgyár, villamvasut, ingyenkenyér, népkonyha, ingyentej, hajléktalanok menhelye, színház, művészet, irodalom, sajtó, ipar és kereskedelem, állattenyésztés, vadászat és halászat, jog és erkölcs, esztétika és kritika mind az ő teremtő zsenialitását dicséri. Sőt az is tőle fakad, a mi századok múltán lesz, mert erős egyéniségének hatása végig fog rezegni késő századokon. Most ő a legdicsőbb lény, kit ez a főváros valaha falai közölt látott. Legokosabb, legerősebb. 0 a legjobb szónok és aranyszavánál csak a tolla aranyabb. Ő tud mindent a legjobban, nem, jő egyenesen mindenttudó. Sőt ő a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb, egy nagy darab szimpátia, csakhogy kevesen tudják. Ez azonban mindig fátuma a nagyoknak, hogy a tömegek félreismerik. Van e kedvesebb dolog, mint egv démoni mosoly az 6 ajkain, képzelhető-e megnye- rőbh jelenség, mint ő, mikor barátságosan társalog? És ez a hang, minő vegyüléke a harsogó tubának és a lágy fuvolának, a madárcsicsergésnek és a carusói lágvságnak. Szellő nem suttog, vihar nem tombol, ágyú nem bömböl és patak nem csobog oly lágyan és egyúttal oly hatalmasan, mint az ő gégéjéből ömlő hang. Es vegyük ehhez még az egyéniségéből kiáradó bájt és kellemet, előzékeny modorát és lebincselő nyájasságát, és megtaláljuk nagy befolyásának, hatalmának a titkát, megértjük, miért kisisten Ő itt a magyar székesfővárosban, miért éppen Ő az, a ki az ország szivének dobbanását irányítja, hogy úgy mondjuk: Magyarország legfontosabb artériája. Valóban egészen jogosult tehát, hogy ez a Nagy, ez a Dicső mindent a maga képére akar átformálni; érthető, ha parancsolni akar mindenkinek. Az legyen, úgy legyen, a hogy ő kimondhatatlan bölcsességében jónak találja Állatkert, Ősbudavára, Városliget az ő terve szerint pusztuljon el. Artézifürdő, Rudasfürdő, az ő útmutatása szerint készüljön el. Szemét- fuvarozás, plakátügy, adórendszer az ő füttyszavára tánczoljon polgármesterrel, tanácsnokkal egyetemben. A ki pedig nem borul le nagysága előtt, a ki mást mer gondolni, az pusztuljon el a kommunális élet színteréről. Éljen, uralkodjon, hasson, alkosson és egyenlőségi elveinek megfelelően szabályoztatván, következett a sor a napirend másik pontjára: a circenses-re vagyis a látványosságra. E téren főrendezőként Hellai Ferencz népszínházi bizottsági Napoleon szerepelt. Az egész törvényhatósági bizottság burgonyapép-szagtól ittasan átvonult a Népszínházba, melyet a demokrata uralom tizenhat millió koronán újjáalakított. Heltai Ferencz fődramaturg ötezer köbméter világitógáz felgyujtása után, mely a technika újabb vívmányai alapján a görőgtüzet volt hivatva pótolni, avató-játékot szavalt el. Ebben elmondatik, hogy a régi kor lejárta magát, a panamisták világa megszűnt, és eljött helyébe az önzetlenségre és szegénységre alapított községi demokráczia. Az avató-játék e sorokkal végződik: Hozsánna néked, szent demokráczia, Függetlenséginek ne legyen gráczia, Lipót-, Teréz-, József- és Erzsébetváros, Tibennetek polgár sose legyen káros, De csak úgy, ha tagja demokratapártnak, Kik gázmegváltásra húsz esztendőt várnak. Programmot komolyan sohase sürgetnek. Vázsonyit és Ehrlicht folyton éljeneznek, A kik Rácz Dezsőnek egy intését lesik, S a mit Pető akar, azt vakon megteszik, De ki másra hallgat, az pusztuljon, veszszen, Vázsonyi Vilmos itt az atyauristen! (Éljenzés,taps tömjénfüst. Ehrlich páholyából kihajolva ordit: grossartig! Tóth Ede és Szigligeti mellszobrai lefordulnak a Rákóczy-ut járdájára.) Feleki Béla az expenznóta szempontját, Golschmied mester a grammofon és va- dászpuska-szempontot, Ehrlich G. Gusztáv a burgonyakenyérnek a váltókamatlábra gyakorolt hatását, Sándor Pál a kenyérhez szükségelt gabona mennyiségét, Hütll Tivadar a kenyérfogyasztás hatását a porczellániizletre tették alapos tanulmány tárgyává. Hosszas tanácskozás után elhatároztatott, hogy a főváros közgyűlésén egy budapesti kenyér életnagyságban, illetve kicsiségben fog bemutattatni. A helyszíni szemle elől az összes pékmesterek szerényen visszavonultak. A kenyérpéldány meglátása czéljából az összes városatyák tízezerszeres mikroszkópokkal fegyvereztettek fel. Kardhordó Árpád az iinnepies aktushoz kenyérhordónak csapott fel. Mellét a szent Oyama japán rendjel félholdja diszité. Ezüst tálczán behozta a közgyűlési terembe a felbon- czolandó kenyeret, a melyet »nem jól látjuk« kiáltással kicsinyeitek le a kiváncsi demokraták. Kenyérhordó Árpád azonban a legnagyobb hidegvérrel szeletelte fel a kenyeret az elnöklő főpolgármester asztalán, mely műveletnél az Oyama generálisnak szánt tejes diszkardot használta, nem akarván zsíros késsel vajra alkalmat- lanná'tenni a kincset felérő piczi, kecses czipócskát. A kenyér felvágatván, benne a hivatalos látlelet szerint a kővetkező anyagok találtattak: A demokrata főkikiabálók elveszett hangszálai (kemények és vastagok). Ehrlich G. Gusztáv ötszázhetvenhárom ígérete. Vázsonyi Vilmos tizenkét frissen sült ropogós ötlete megfelelő gorombaságokkal fűszerezve. Húsz gramm öreg gázcső, mely beváltás alatt áll. Egy teljes szocziálpolitikai demokrata pro- gramm —- sületlenül. Igen sok zöldség a demokrata közös konyhából. Még több frázis, jelszó, elv, írásban, szóban és képben. Egy ellenpárti kortes kitépett szakállának maradványai. A látlelet felvétele után Vázsonyi Vilmos kijelentette, hogy a kenyeret nem tekinti demokrata-alkotásnak, és felhívta a kerületi elöljáróságok figyelmét arra, hogy a lakosság újabb időben ezt a tanácsot adja a demokrácziának: »süssék meg a tudományukat!« Az elöljáróságok utasillatnak a lakosság szigorú megbüntetésére. A kenyérvizsgálat befejeztetvén, a közgyűlés demokrata többsége szép csendesen megszavazta a tanács javaslatát, mely szerint a hatósági kenyérgyár megvalósittatik, de csak demokrataszavazók kapnak a kenyeréből. Függetlenségi polgárok csak öthetes és kőkemény gyártmányra tarthatnak számot. A kenyérprobléma ekként a demokratizmus
