Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-30 / 39. szám
9 szaga is elárulja, hogy már természet tői fogva hiányzik belőle minden nemes érzés és tisztességtudás. De talán akad még egy szürke varjú a sok fekete varjú között és kiinterpellálja ezeket a gáznagyságokat a különböző bizottságokból, mert e nélkül nem hiszi el senki sem, hogy a párt és a kilépettek közötti szerves összefüggés megszakadt; mert e nélkül mindenkiben az a meggyőződés kél éleire, hogy a kilépők is, a demokraták is csak komédiáznak, hogy annál szabadabban űzhessék a gázgyár megváltása körül kisded játékaikat. E nélkül az egész dolog szemfényvesztés. Nekünk- pedig elég a kóklerségből a „wurstlpraterbena főváros közéletében más szerepeket kell játszani. Bűzlik valami nem Dániában, hanem a demokrata pártban. (Kórjuk szépen a lisztesscges politikusokat, fogják be az orrukat: a gázgyári panamáról kell szólanunk.) A Független Budapest hivta fel először a közfigyelmet arra a panamára, hogy Heltai Ferencz és Kollár Lajos fővárosi bizottsági tagok és kerületi klikkvezérek évi 24.000 j korona fizetésért igazgatósági lagságol vállaltak a gázgyárnál, a melynek a főváros által való megváltásáról most folynak a tárgyalások. Heltai, a községi demokratapártnak egyik fővezére, Kollár Lajos pedig a városházán most kisebbségben levő községi ellenzéknek II. kerületi vezére. A demokraták lelkiismerete egy pillanatra megszólalt. A »Független Budapest« czikkét másfélórai izgalmas vitában tárgyalták s lapunk czikkének következménye volt, hogy a demokratapárti Benedek Dezső, pártja hatá- rozata ellenére is a fővárosi közgyűlésen in- j terpellált s a főpolgármester az összeférhet- lenségi ügyet az igazoló választmányhoz utahögés és pisszegés.) Hát igenis nyíltan kimondom : az én véleményem szerint abban, hogy I Heltai Ferencz gázgyári igazgató lett, én főbenjáró bűnt nem látok, bár igaz, hogy más pártbeli embertől ez elsőrangú disznóság volna. Semmiféle inkompatibilitást én a gázgyári igazgatói tagság és a mi pártunk gázmegváltási programmja közt nem látok. Azért a főváros szépen megválthatja a gázgyárat. Elvégre nem az a három gáznagyság dirigál a városházán, hanem én volnék talán az igazi pártvezér. Heltai beszállíthatja a nyolezadik, Ra- docza részben a hatodik kerület, Morzsányi pedig a hét kerületi városatyákat. Hát aztán ? Ha a többség a megváltás ellen lesz, én meg fogok hajolni a többség akarata előtt. I)e inkompatibilitást megkonstruálni a gázgyár és a főváros érdeke közt demokrata felfogással igazán nem lehet. (»Hát lehet?« kiáltások.) A nevezett nagy gázférfiak azonban lelkiismeretűk és önérzetük szavára hallgatva, nem akarják pártunk tekinteteitől magukat továbbra is befolyásoltatok és ezért levőm a a konze- kvencziát, kiléptek — nem ugyan a gázgyár igazgatóságából, hanem pártunkból. Egyébként elveinket és programmunkat továbbra is a maFÜGGETLEN BUDAPEST. sitotta. Kasits Péter bejelentése következtében ide kerül a régi gázgyári igazgatóknak: Ra ocza János elnöknek s Morzsányi Kán oly na к összefél hetlenségi ügye is. Az igazoló választmány határozata előre sejthető. Hiszen demokratáké benne a többség. Aztán pedig a közigazgatási bíróság már régebben kimondotta, hogy tételes tömény hiányában a fővárosnál nincs összeférhetlen- ség. Törvény nem tiltja azt az összeférhet- lenséget, csak az e;köles s a köztiszlesség. Heltai, Radocza és Morzsányi ennek következtében leköszöntek (A fővárosi bizottsági tagságról? Dehogy!) a demokratapárti tagságról. Kiléptek egyelőre a községi demokrata pártból s a demokratapárt nekik jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. (Miért ez a köszönet ?) A demokratapárt azért nem bomlik. A világért sem. Benedek János országgyűlési képviselő, a községi demokrata párt III. kerületi elnöke az Egyetértésben kijelenti, hogy a demokratapártban válság nincsen, »mert a kilépeti kiváló erőket egyéb kérdésekben ezentúl sem fogják nélkülözni.« Tehát a kilépés csak komédia. E panamával szemben meg kell mozdulni a fővárosi függetlenségi pártnak.. Nem szabad bevárni a fővárosi törvény revízióját, hanem a közéleti tisztesség hiányának e botrányos megnyilatkozásával szemben sürgősen kell gondoskodni tételes törvényes összefér- hetlenségi tilalomról. A képviselőház előtt fekszik Wekeidének törvényjavaslata a főváros fejlesztéséről (a Margitsziget megvételéről, az uj Dunahid építéséről). E törvényből kifolyólag a fővárosnak számos szállítási, szerződési viszonya keletkezik. Nagyon is ebbe a törvénybe való tehát az a §. hogy azoknak a vállalatoknak igazgatói, a kik a fővárossal szerződéses viszonyban állanak, a törvényhatósági bizottságnak tagjai nem lehetnek. Úgy tudjuk, hogy a fővárosi függetlenségi párt választmányában SefJ'er László erre vonatkozó indítványt fog tenni. gukénak vallják. (Zajos éljenzés.) Csak egy kicsit lehetetlenné fogják tenni a gázgyár megváltását! Ez pedig igazán nézet dolga. (Rácz Dezső és Ehrlich G. Gusztáv hangosan diskurálnak. Ehrlich G. Gusztáv zsebébe nyúl és tiz koronát nyújt át Rácz Dezsőnek az október 10-iki fellobogózás költségeire.) Kiváló párttagjainkat ez elhatározásukban megingatni nem kísérlem meg. (Közbeszólnak: Isten ments!) Viseljék nyugodt lélekkel a 10.000 forintos gázigazgatóságot. Indítványozom tehát, hogy Heltai, Radocza és Morzsányi urak kilépését a demokrata körből vegyük tudomásul (felkiáltás: örvendetes tudomásul), ama reményünk kifejezésével, hogy a gondviselés őket az emberi kor legvégső határáig friss erőben megtartja, de a gázgyárban. (Úgy van!) A gázigazgatók azonban nem lépnek ki a városatyák sorából, hanem lelkesedéssel fogják szolgálni a város érdekeit. (Ehrlich G. Gusztáv magában: szép kis szolgálat lesz ez !) Ezek után nem marad más hátra, mint kilépett tagjainknak gázgyári jövedelmükhöz jó étvágyat kívánni. (Zajos éljenzés.) Ezzel az ülés kölcsönös jókívánságok közölt i véget ért. Demokrata zászló^fsz. — Október 10. — A nemzetközi szocziáldemokráták az általános választójog mellett október hó 10-én tudvalevőleg nagy tüntetést rendeznek. Ezt a napot, melyen a parlamenti ülésszak megnyílik,, általános munkaszüneti napnak preklamálták, és a munkásság légiói felvonulnak a parlament elé, követelvén az általános választójogot. A budapesti községi demokraták, a kik tudvalevőleg száműzték a politikát a városházáról, erre a napra hirtelen felfüggesztik egyéb felfüggesztett elveik mellé a politikától, való tartózkodás jelszavát is, és pártjuk felcsap október 10-ére szoczialista-protektornak. Vasárnapra nagy népgyülést hívnak egybe a Vigadóba, mely október 10-ének jelentőségével foglalkozik, és ezen a gyűlésen el lógják határozni, hogy a kereskedők a nagy szoezialisla tüntetés idejére üzleteiket zárva tartsák, a háziurak pedig házaikat fellobogózzák. Sőt hogy a felszólításnak foganatja legyen, nagy gyűjtést rendeznek, állítólag 10000 koronát akarnak e czélra előteremteni, hogy ez összegből nagyszámú zászlót szerezzenek be, melylyel a felvonulás útvonalán fekvő házakat íellobogózzák. A pumpolás médiumai és áldozatai pedig, a demokrata-párthoz tartozó inkompatibilisok, panamisták, ház-b ér- uzsorások és más, egyéb pénzes alakok. Hát semmi kifogásunk az ellen nem lehet,, hogy a demokrata urak a szocziáldemokraták- kal fralernizáljanak. Elvégre érthető dolog, hogy azok, a kik minden alkalommal szembehelyezkednek az uj politikai irányzattal, ezúttal is megragadják az alkalmat, hogy a koalicziá legnagyobb. ellenségeivel a nemzetközi szocziálde- mokralákkal együtt szidják a kormányt és a függetlenségi pártot. Az mindegy nekik, hogy a kormány és a függetlenségi párt az általános választójogot komolyan meg akarják valósítani, sőt a belügyminiszter a vonatkozó törvényjavaslat benyújtását a legközelebbi időre biztosan megígérte. Ők szélmalomharczot prédikálnak és folytatnak egy nem létező ellenség ellen és a demokratáknak minden kedves, a mivel az uj rend ellen érzeti antipatiájtiknak kifejezést adhatnak, daczára annak, hogy a képviselőházban ülő demokrata képviselők mandátumaikat a koaliczió kegyelméből bírják és koaliczióhoz való tartozandóságuk alapján nyerték el. Azonban nemcsak ez az antipália dolgozik az Abbázia-beli ódemokraták lelkében, hanem még egészen más valami is. Ez a párt a községi választásoknál nagyszabású szoczálpolilika alkotásokat ígért és uralomrajutása óta is folyton avval bolondilja a főváros lakosságát, hogy czélszerii és közérdekű intézmények által a lakosság megélhetését akarja könnyíteni. Mindezek a megígért szocziálpolitikai alkotások azonban eddigelé csütörtököt mondottak. Szinte fá- tűm üldözi demokratáinkat a legszebb tervek megvalósításában. ígértek gázmegváltási, és ime: nehány főemberük gázgyári igazgató lesz. ígérlek olcsó lakásokat, ellenben a pártjukhoz tartozó háziurak vígan folytatják tovább is a legkíméletlenebb lakásuzsorát. ígértek olcsó húst, olcsó tejet, olcsó szenet, s valamennyi fontos élelmi- ős fogyasztási czikk ára egy év óta majdnem a felével drágult. ígérték a tisztviselők helyzetének javítását, ámde a fizetésrendezés még mindig késik, fis igy tovább, végig az egész demokrata községi programmon, kimutatható, hogy egyetlen egy ígéretüket sem tudták beváltani. Ezalatt pedig az elmaszlagolt tömegek ! szeme lassanként megnyílóit és ma már inkább
