Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-23 / 38. szám
II. évfolyam. 1007. Szeptember ‘J:>. 38. szám. (AZ ERZSÉBETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, Budapesti függetlenségi és 4S-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési áru: Egész évre ... ... ... . ... 10 korona. Fél cvre ... . ... ... '... ... ... 5 Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Rottenbiller-utcza 5 A. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza ezimére küldendők: VII., Rottenbiller-utcza 5 A. Telefon SS—OS. Demokrata járvány. Nyavalyáról akartunk írni. De a baj olv általános, hatásaiban oly romboló, hogv túllépte a szimptomatikus betegségek határát és mindeneket dúló, minden térre kicsapó vészes bajjá, valóságos járványnyá fejlődött. Nincsen a főváros életében egyetlen visszonylat sem. melyben nem büzlenék valami, jeléül annak, hogy ott már valamelyik „demokrata“ te- vénykedett. Nincsen a városnak egyetlen funk- czionáriusa már, ha nem ordít az orditozókkal, hogy keblükre ne ölelték volna, s ezáltal, ne igyekeztek volna diszkreditálni. Mert a mi demokratáink abban versenyeznek egymással, hogy melyikük tud nagyobb menyiségü salakot megemészteni és ez által érzéketlenné válni mindaz iránt, a mit eddig tisz- tességesnek, kötelességérzetnek és megbecsülésnek neveztek és ismertek. A budapesti demokraták ugyanis ellentétben sokat emlegetett mintaképükkel: a vértanúhalált szenvedett Martino- vicscsal, lábbal tipornak minden ősi tra- dicziót, és a demokráczia követelményének azt tekintik, hogy szakítsunk valamennyi elvvel és felfogással, a mely a nemzet érzületvilágában gyökeredzik. De annyit mégis remélhettünk, hogy észre fogják venni, hogy a mi bőrünk még nem vált annyira ellent- áHóvá a férgek csípésével, a szennynek marásával szemben, mint azoké, kik tevékenységük közben nem voltak kénytelenek nélkülözni Budapestnek ezen szabadon tenyésző háziállatjait. De igy jár az, a ki a bolondokra okos szóval akar hatni; a ki a tisztesség fegyverével küzd az alattomosakkal szemben. A demokráczia tisztességét respektálva, bizonyos tisztelettel néztük demokratáink szereplését. A demokráczia igazságaiban bízva, bizonyos hitel fűztünk demokratáink erkölcséhez. Fel sem mertük tételezni, hogy a fővárosi demokraták lépcsőtökül szolgáljanak a legmegrovandóbb egyéni sáp olásnak. Mi voltunk azok, a kik tagadásba vettük a demokraták által lansziro- zott hirt, hogy a nagy gáz megváltó tábor, a maga fia megváltóját, köztevékenységében gazdag Heltai Feren- czet meg fogja túrni a saját kebelében és a gázgyári direktori székben. Es ime mégis megtörtént. Annyira egymásba szerettek, hogy mint a süket fájd. a párzás idején, se nem lát, se nem hall, csak szerelmének él, csak vágyának áldoz, ők sem látnak inkompatibilitást, pártprogrammot, köz- tisztességet, fogadalmat, közerkölcsöt, hiában volt a pártgyülés, hiúban az interpelláczió, a demokrata tábor csak azt látja, hogy valaki felszólalt, s ezzel az ügy el van intézve. Azaz dehogy. Hát hol van a pártfegyelem? Hogy elrettentő példát statuáljanak és elvegyék a kedvét mindenkinek bármiféle erkölcsi összeférhetetlenségtől és pro- grammszegéstől, hát kidobják a pártból azt, a kinek ez nem tetszik. Mit zavarja a demokrata pro- grammnak az életbe való átplántálását? Hogy ő megvan ezen botránkozva? Hogy ő a demokrácziát úgy értelmezi, mint ott a székesfőváros koronázatlan uralkodója hirdeti, a mint az a vérszerződésben, a reverzálisokban megvan Írva? Szamár beszéd, naiv lélek. Hát azt hiszi a jámbor, hogy ók azért demokraták, hogy abból a köznek és ne neki magának legyen haszna? x\z ilyen elmaradt lélek ne zavarja az egységet. A kinek nem tetszik a gyakorlat, érje be az elvvel. Minekünk azonban ne prédikáljon elvről, tisztességről; mert még valaki el is hinné azt. Fel is ut. le is ut. Krónika. Demokratavilág a városházán. A hogy az Abbáziában képzelik. A magyar székesfővárosban a községi de- mokráczia teljes győzelmet aratott minden kerületben. Összesen négy virilista bizottsági tag képezi a városházi ellenzéket. A főváros ügyeit egy a Nagymező-utczában székelő jóléti bizottmány intézi, mely Vázsonyi Vilmos elnöklete alatt a gázgyár igazgatóiból, a villamvasuti társaságok elnökeiből, két nagy bank, tiz törpebank és harmincz M. Sz. igazgatóiból, négy per nélkül szűkölködő ügyvédi iroda hangos tulajdonosából, azonkívül a házbér-, a kenyér-, a bus-, a szén- és a részletuzsora egy-egy bevált nagymesteréből és Ehrlich G. Gusztávból áll. A jóléti bizottmány tanácskozásai titkosak, s ennélfogva másnap az összes lapok részletesen közük a tárgyalásait és határozatait. A tanácskozási ügyrend súlyos fegyelmi büntetéseket ró a renitens tagokra, a kik az elnök intézkedéseinek ellenszegülnek és véleményét nem osztják. A fegyelmi bíróság Rácz Dezső dr. elnöklete alatt Pető Sándor dr., Ilüttl Tivadar és Ivassics Péter szavazóbirákból áll, a közvádat pedig ismeretes snájdig modorában Hajdú Mar czell képviseli, mig a védelmet Dénes Endre dr. állandó távollétében és Szende Am igei dr. akadályoztatása folytán Kardbordó Árpád mutatványos köz védő látja el. Fegyelmi büntetések: első fokon elnöki leszamarazás, második fokon pénzbírság a pártkassza javára kikinek vagyoni helyzetéhez mért maximumig, mely tehát 5 fillér és 50.000 korona között váltakozik; harmadfokon közúti vasútnál való kalauzi szolgálattételre száműzetés, negyedfokon nyilvános kávéházi megdorgálás az elnök által tiz perczen át, ötödfokún Vázsonyi- val örök-barátságra iléllelés, hatodfokon Ehrlich G. Gusztáv jó’kívánságainak alávetés, hetedfokon bevásárlási kényszer kimondása a demokrata grammofon-, könyv-, kép-, puska-, kodak- és minden egyéb részletboltban. Legsúlyosabb büntetésül a volt Gellérthegyről való ledobatás van megszabva, mely újabban »Vilmoshegyre« ke- reszteltelett át, de nem a német császár után. A királyi kegyelem gyakorlását Vázsonyi egy közismert lágyszívű filantrópra; Gál Károlyra ruházta át, a ki mindenkinek kegyelmet igér holnaputáni dátummal. kJ szigorú intézkedések következtében a pártfegyelem óriási. Ennek bizonyságául szolgál, hogy a jóléti bizottmány vita nélkül elfogadta a következő előterjesztéseket: A lakbéruzsora jogosnak dekretálását. A munkásházak ügyének elhalasztását bizonytalan időre, de legalább 50 esztendőre. A gázgyárak megváltásának szegre akasztását. A villamvasuti alkalmazottak fizetésjavitá- sának a holdba való utalását. x\ régi vásárpénztár felélesztését. A szocziálpolitikai reformok elföldelését. Az inkompatibilitás örökre való eltörlését. Mindössze két ellenvélemény hangzott fel az összes elnöki előterjesztéseknél, melyek közül az egyiket: Benedek Dezsőét, Heltai Ferenc/ indítványára agyonnevették, a másikat: Biró Henrik álmegbátránykozását pedig Feleki Béla indítványára agyonbögték. Ezenkívül Benedek Dezsőt széksértés miatt kiadták a fegyelmi bíróságnak, mely elnöki leszamarazásra ítélte. A leszamarazás szokás szerint nagy nyilvánosság jelenlétében ment végbe az Abbáziában, mire
