Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-16 / 37. szám

9 szeretni, ha adományát czimeres jóté­kony egyesületbe juttatja? Vagy annyira kékvéürek lettek az V-ik kerület nyomorultjai és szegényei, hoíy ezek érzékenységét respektálandó a jótékony jobb kéz czimert ütött te­nyerébe, hogy ne kellessen magát ki­sebbnek éreznie egyik félnek sem? Nem! Ez a régi kortesfogásoknak egvike. Lehet, hogy az ősdemokraták még nem ismerik eíéggé Jakabnak a hangját vagy Ézsaunak a kezét, mert különben a „demokráczia“ ’csalhatatlan aposto­lainak kellene legjobban tiltakozni az ellen, hogy a jótékonyságot czimer alatt kellene gyakorolni. A régi arany időkből átszármazott uj demokraták azonban nagyon is ki­próbálták már azt, hogy micsoda er­kölcsi nagyságokká lesz az ő analfabéta személyiségük, ha a mások jótékony filléreit, hatósági pecséttel felfegyver­kezve ők osztogatják. Elég sok czimeres intézkedés és személy van a városházán, érjék be azzal a demokraták és a jótékonysá­got ne tegyék czimeressé. Demokrata rémuralom. Ismét egy áthelyezett tanító. Nincsen hét, hogy ne jönne hir arról a terrorizmusról, a mit a városházán uralmon lévő demokraták a fővárosi alkalmazottakkal szemben kifejtenek. Különösen a fővárosi tanítóság az, a mely­nek politikai függetlensége szenved a demo­krata terrorizmus alatt. Minduntalan jönnek hírek hol egyik, hol másik tanítónak áthelyezéséről demokrata pártbossznból. Csak a minap tárgvalták a napilapok annak a terézvárosi iskolaigazgató áthelyezésének ügyét, a kinek azért kellett távozni eddigi helyéről, mert kilépett a de­mokrata pártból. A demokrata pártszempontból való meg­félemlítése a tanítóknak egyre folyik, egyre csúnyább mértéket ölt. Most Ó-Budáról ka­punk egy felháborító esetről panaszt, a me­A két párt meglehetős egyforma esélylyel indult a harczba. A kereskedőpártiak ugyan többen voltak, de a nemirunknemolvasunk-párt sokkal jobban tudott inni és verekedni, a mi a terézvárosi választási kulturharczokban igen fontos tényező. A harcz teljes kíméletlenséggel folyt, mert * ázsonyi Vilmos, a párt fővezére kijelentette, hogy neki mindkét jelölt oly ked­ves, hogy köztük választani nem tud, mert meghasadna a szive. Titokban mindkét párt hi- resztelte, hogy csak ő bírja Vázsonyi szimpá­tiáit és ennek bizonyságául széliében kolpor- tálta mindkét párt Vázsonyinak egy-egy jelölt­höz intézett levelét. Az egyikben a demokrata­vezér ügyvédi felszólítást intéz az egyik jelölt­höz egy brünni posztógyáros megbízásából, a másikban osztrigahéjat és kókuszdióhajat rendel a másik jelölt volt üzlettársánál. A választási kampány alatt valóságos test- vérharcz dúlt az Abbáziában. Tegnap este Rácz Dezső dr. összekülönbözött Pető Sándor dr.-ral a városbirói differencziák miatt és Biró Henrik pokróczgorombaságokat vágott Willheim Adolf di. fejéhez. A vajda csak nagy nehezen tudta a küzdő feleket egy salamoni ítélettel össze­FÜGGETLEN BUDAPEST. lyet a fővárosi függetlenségi párt legközelebb összeülő választmányánakfigyelmébe ajánlunk. De nemcsak a fővárosi függetlenségi párt­nak. hanem a tanítótestületnek is foglalkozni kell a tanítók pártpolitikai üldöztetésének kérdésével. Az Óbudái botrányról a következő tudó­sításokat kaptuk: Csernay József fővárosi községi elemi iskolai tanítót, a ki nem akart a még meg se üresedett óbudai képviselőválasztási kerület­ben az ott demokrata-jelöltül fellépő Benedek János hívéül szegődni, áthelyezték a III. ke­rület kórház-utczai iskolából a külső teréz­városi szentlászló-uti iskolába. Csernay a tanács tanügyi osztályában azt a felvilágosítást nyerte, hogy áthelyezése azért történt, mert egy demokrata bizottsági taggal szemben tiszteletlenül bánt. Eddig csak a király személye volt szent és sérthetetlen s ezenkívül az uralkodóház tag­jainak sértését is, mint a közönséges becsület- sértésnél súlyosabb dolgot ismeri a törvény. A demokrata uralom most e minősített sértések körét kiterjeszti: Különben való áthelyezés terhe alatt a fővárosi alkalmazottaknak tilos megsérteni a demokrata városatyákat. Más forrásból igy adják nekünk elő a történteket: Egy óbudai poharazás alkalmával, a me­lyen résztvett Benedek János hajdúböször­ményi orsz. képviselő, óbudai demokrata párti bizottsági tag is, Benedek János azzal szólította megCsernayt, hogy remélhetőleg a képviselő- választásnál az ő hive lesz. Csernay azt felelte, hogy sem a mostani képviselőtől Készíts Antaltól, sem a függet­lenségi párttól nem tágít. Erre dr. Székely Dezső fővárosi demo­krata bizottsági tag közbe szólt: »Te mindig konkolyhintő vagy.« Csernay ezt sértő szavakkal visszauta­sította. A sértés következtében dr. Székely Dezső bár demokrata párti, de mert tartalékos had­nagy, provokáltatta Csernayt. A kihívó segé­dek egyike Holtzspach szintén demokrata bi­zottsági tag s ískolaszéki elnök volt. Holtz­spach szintén tartalékos hadnagy. békiteni, melyet Perl Soma dr. felebbezhetet- lennek nyilvánított. Ily háborúskodások közt érkezett el a vá­lasztás nagy napja. Kora reggel mindkét párt zászlódiszben, bandériummal és rezesbandával vonult fel az Újvárosháza elé; a kültelki Kard­hordópárt »Le a főkönyvvel« felirásu táblák alatt, mig a Magyarpárt zászlóin ez a felírás ékeskedett »Abezug Bachhusz!« A nemirunk- nemolvasunk-párt táborának legnagyobb része azonban ez utóbbi felírást nem értvén, őrült »Éljen Bachhusz !« ordításban tört ki. Végre megérkeznek a demokrata városatyák a legkülönbözőbb jármüveken. A bank-, gáz- és villamdemokraták automobilon, a szegény, de becsületdemokraták gummirádljson, a vagyonos takarékdemokralák konilison, Leitner Adolf és Gál Károly szerénységdemokraták gyalog. A két párt örült éljenzéssel és abczuggal fogadja a városatyákat, a szerint, a mint az ő jelöltjük nielleti vagy ellen foglallak állást. A lárma és zsivaj akkora mérveket öltött, hogy végre a rendőrség kénytelen volt a választási eszkortokat a szomszédos Bástya-, Képiró- és Magyar-utcza apró házaiba szorítani, a hol a kültelkiek csak­A két fél megbízottai a sértések kölcsö­nös visszavonásával a lovagiasság szabályai szerint elintézték az ügyet. A lovagias elintézés után Holtzspach tar­talékostiszti minőségéről megfelejtkezve az elintézett ügyet mint iskolaszéki elnök — de az iskolaszék tudta nélkül — feljelentette Piperkovics tanügyi tanácsnoknál, a ki el­rendelte a demokratauralomnak meg nem hajló rebellis tanítónak áthelyezését. Nem tudjuk mit tesz Csernay, de mi ezt a felháborító dolgot nem hagyjuk annyiban. Demokrata kudarczok. I. Olcsó egyszobás lakás — 410 koronáért. Egy millió koronát szavazott meg a fő­város törvényhatósága arra a czélra, hogy abból a kisemberek részére olcsó lakások­kal berendezett bérházak épitessenek. A pénz megszavazásakor az volt a terv, hogy a bér­összeg 260 koronától 460 koronáig változzék a lakás nagysága és berendezése szerint. Több- rendbeli demokrata bölcselkedés után a mér­nöki hivatal elkészítette az építési terveket s most — mint értesülünk — kitűnt, hogy a legolcsóbb lakásnak, egy szobából és kony­hából álló lakásnak a bére nem lehet keve­sebb, mint évi 410 korona azaz négyszáztiz korona. Ilyenek lesznek a demokrata uralom alatt az olcsó lakások nem a város belsejé­ben, a körutakon vagy a drága Szabadság­téren, hanem jó messze kint, a kórházak és Vázsonyi háta megett a IX. kerületi Gyáli-utón. A mikor a város belsejében 280—300 koronáért kaphatók egyszobás lakások, akkor a demokraták 410 koronás lakásokkal boldo­gítják az általuk annyira szeretett, annyit emlegetett kisembereket. Elhülledt a tanács a mérnöki hivatal jelentésére s elhatározta, hogy a további teendők elhatározása előtt bevárják Bárczy István polgármester és Vázsonyi koronázatlan király hazaérkezését. Bárczy már megérkezett, Vázsonyi még nem. Ha együtt lesznek, fogják elhatározni, hogy felhagynak-e a lakásépítési tervvel vagy hamar meleg barátságot kötöttek a bennlakók­kal, mig a kereskedőpártiak a virágzó belvárosi árukereskedelem tanulmányozására vetették ma­gukat, megszemlélvén a kiviteli mintaraktárakat, melyekből különösen a Balkánra és Oroszor­szágba folytatnak élénk exportot. Ezenközben a közgyűlési teremben örült korteskedés közepette lefolyik a választás. Vá­zsonyi mindvégig megőrzi a teljes semleges­séget, melynek bizonyságául Rácz Dezső Kard­hordóért, Pető Sándor pedig Magyar Miklósért agitál. A szkrutinium végeztével az elnöklő polgármester kijelenti, hogy Kardhordóra 114, Magyar Miklósra 111 szavazat esett. E szerint a Terézváros uj városbirája három szavazat- többséggel Kardhordó Árpád lett. A Terézvárosban este kigyuladtak az öröm- tüzek. A városligeti vurstliban egész éjjel folyt a murizás, melynek költségeit a mutatványosok fedezték. A kültelken óriási pusztítást végeztek borban, sörben és koponyákban. A választási diadal részletesebb leírását lásd a rendőri rovat­ban. Még csak annyit, hogy a véletlenül meg­tartott razzián a detektivfőnök jó fogást csinált.

Next

/
Thumbnails
Contents