Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-16 / 37. szám

9

szeretni, ha adományát czimeres jótékony egyesületbe juttatja?

Vagy annyira kékvéürek lettek az V-ik kerület nyomorultjai és szegényei, hoíy ezek érzékenységét respektálandó a jótékony jobb kéz czimert ütött tenyerébe, hogy ne kellessen magát kisebbnek éreznie egyik félnek sem?

Nem! Ez a régi kortesfogásoknak egvike.

Lehet, hogy az ősdemokraták még nem ismerik eíéggé Jakabnak a hangját vagy Ézsaunak a kezét, mert különben a „demokráczia“ ’csalhatatlan apostolainak kellene legjobban tiltakozni az ellen, hogy a jótékonyságot czimer alatt kellene gyakorolni.

A régi arany időkből átszármazott uj demokraták azonban nagyon is kipróbálták már azt, hogy micsoda erkölcsi nagyságokká lesz az ő analfabéta személyiségük, ha a mások jótékony filléreit, hatósági pecséttel felfegyverkezve ők osztogatják.

Elég sok czimeres intézkedés és személy van a városházán, érjék be azzal a demokraták és a jótékonyságot ne tegyék czimeressé.

Demokrata rémuralom.

Ismét egy áthelyezett tanító.

Nincsen hét, hogy ne jönne hir arról a terrorizmusról, a mit a városházán uralmon lévő demokraták a fővárosi alkalmazottakkal szemben kifejtenek.

Különösen a fővárosi tanítóság az, a melynek politikai függetlensége szenved a demokrata terrorizmus alatt.

Minduntalan jönnek hírek hol egyik, hol másik tanítónak áthelyezéséről demokrata pártbossznból. Csak a minap tárgvalták a napilapok annak a terézvárosi iskolaigazgató áthelyezésének ügyét, a kinek azért kellett távozni eddigi helyéről, mert kilépett a demokrata pártból.

A demokrata pártszempontból való megfélemlítése a tanítóknak egyre folyik, egyre csúnyább mértéket ölt. Most Ó-Budáról kapunk egy felháborító esetről panaszt, a meA két párt meglehetős egyforma esélylyel indult a harczba. A kereskedőpártiak ugyan többen voltak, de a nemirunknemolvasunk-párt sokkal jobban tudott inni és verekedni, a mi a terézvárosi választási kulturharczokban igen fontos tényező. A harcz teljes kíméletlenséggel folyt, mert * ázsonyi Vilmos, a párt fővezére kijelentette, hogy neki mindkét jelölt oly kedves, hogy köztük választani nem tud, mert meghasadna a szive. Titokban mindkét párt hi- resztelte, hogy csak ő bírja Vázsonyi szimpátiáit és ennek bizonyságául széliében kolpor- tálta mindkét párt Vázsonyinak egy-egy jelölthöz intézett levelét. Az egyikben a demokratavezér ügyvédi felszólítást intéz az egyik jelölthöz egy brünni posztógyáros megbízásából, a másikban osztrigahéjat és kókuszdióhajat rendel a másik jelölt volt üzlettársánál.

A választási kampány alatt valóságos test- vérharcz dúlt az Abbáziában. Tegnap este Rácz Dezső dr. összekülönbözött Pető Sándor dr.-ral a városbirói differencziák miatt és Biró Henrik pokróczgorombaságokat vágott Willheim Adolf di. fejéhez. A vajda csak nagy nehezen tudta a küzdő feleket egy salamoni ítélettel összeFÜGGETLEN BUDAPEST.

lyet a fővárosi függetlenségi párt legközelebb

összeülő választmányánakfigyelmébe ajánlunk.

De nemcsak a fővárosi függetlenségi pártnak. hanem a tanítótestületnek is foglalkozni kell a tanítók pártpolitikai üldöztetésének kérdésével.

Az Óbudái botrányról a következő tudósításokat kaptuk:

Csernay József fővárosi községi elemi iskolai tanítót, a ki nem akart a még meg se üresedett óbudai képviselőválasztási kerületben az ott demokrata-jelöltül fellépő Benedek János hívéül szegődni, áthelyezték a III. kerület kórház-utczai iskolából a külső terézvárosi szentlászló-uti iskolába.

Csernay a tanács tanügyi osztályában azt a felvilágosítást nyerte, hogy áthelyezése azért történt, mert egy demokrata bizottsági taggal szemben tiszteletlenül bánt.

Eddig csak a király személye volt szent és sérthetetlen s ezenkívül az uralkodóház tagjainak sértését is, mint a közönséges becsület- sértésnél súlyosabb dolgot ismeri a törvény.

A demokrata uralom most e minősített sértések körét kiterjeszti:

Különben való áthelyezés terhe alatt a fővárosi alkalmazottaknak tilos megsérteni a demokrata városatyákat.

Más forrásból igy adják nekünk elő a történteket:

Egy óbudai poharazás alkalmával, a melyen résztvett Benedek János hajdúböszörményi orsz. képviselő, óbudai demokrata párti bizottsági tag is, Benedek János azzal szólította megCsernayt, hogy remélhetőleg a képviselő- választásnál az ő hive lesz.

Csernay azt felelte, hogy sem a mostani képviselőtől Készíts Antaltól, sem a függetlenségi párttól nem tágít.

Erre dr. Székely Dezső fővárosi demokrata bizottsági tag közbe szólt: »Te mindig konkolyhintő vagy.«

Csernay ezt sértő szavakkal visszautasította.

A sértés következtében dr. Székely Dezső bár demokrata párti, de mert tartalékos hadnagy, provokáltatta Csernayt. A kihívó segédek egyike Holtzspach szintén demokrata bizottsági tag s ískolaszéki elnök volt. Holtzspach szintén tartalékos hadnagy.

békiteni, melyet Perl Soma dr. felebbezhetet- lennek nyilvánított.

Ily háborúskodások közt érkezett el a választás nagy napja. Kora reggel mindkét párt zászlódiszben, bandériummal és rezesbandával vonult fel az Újvárosháza elé; a kültelki Kardhordópárt »Le a főkönyvvel« felirásu táblák alatt, mig a Magyarpárt zászlóin ez a felírás ékeskedett »Abezug Bachhusz!« A nemirunk- nemolvasunk-párt táborának legnagyobb része azonban ez utóbbi felírást nem értvén, őrült »Éljen Bachhusz !« ordításban tört ki.

Végre megérkeznek a demokrata városatyák a legkülönbözőbb jármüveken. A bank-, gáz- és villamdemokraták automobilon, a szegény, de becsületdemokraták gummirádljson, a vagyonos takarékdemokralák konilison, Leitner Adolf és Gál Károly szerénységdemokraták gyalog. A két párt örült éljenzéssel és abczuggal fogadja a városatyákat, a szerint, a mint az ő jelöltjük nielleti vagy ellen foglallak állást. A lárma és zsivaj akkora mérveket öltött, hogy végre a rendőrség kénytelen volt a választási eszkortokat a szomszédos Bástya-, Képiró- és Magyar-utcza apró házaiba szorítani, a hol a kültelkiek csakA két fél megbízottai a sértések kölcsönös visszavonásával a lovagiasság szabályai szerint elintézték az ügyet.

A lovagias elintézés után Holtzspach tartalékostiszti minőségéről megfelejtkezve az elintézett ügyet mint iskolaszéki elnök — de az iskolaszék tudta nélkül — feljelentette Piperkovics tanügyi tanácsnoknál, a ki elrendelte a demokratauralomnak meg nem hajló rebellis tanítónak áthelyezését.

Nem tudjuk mit tesz Csernay, de mi ezt a felháborító dolgot nem hagyjuk annyiban.

Demokrata kudarczok.

I.

Olcsó egyszobás lakás — 410 koronáért.

Egy millió koronát szavazott meg a főváros törvényhatósága arra a czélra, hogy abból a kisemberek részére olcsó lakásokkal berendezett bérházak épitessenek. A pénz megszavazásakor az volt a terv, hogy a bérösszeg 260 koronától 460 koronáig változzék a lakás nagysága és berendezése szerint. Több- rendbeli demokrata bölcselkedés után a mérnöki hivatal elkészítette az építési terveket s most — mint értesülünk — kitűnt, hogy a legolcsóbb lakásnak, egy szobából és konyhából álló lakásnak a bére nem lehet kevesebb, mint évi 410 korona azaz négyszáztiz korona.

Ilyenek lesznek a demokrata uralom alatt az olcsó lakások nem a város belsejében, a körutakon vagy a drága Szabadságtéren, hanem jó messze kint, a kórházak és Vázsonyi háta megett a IX. kerületi Gyáli-utón.

A mikor a város belsejében 280—300 koronáért kaphatók egyszobás lakások, akkor a demokraták 410 koronás lakásokkal boldogítják az általuk annyira szeretett, annyit emlegetett kisembereket.

Elhülledt a tanács a mérnöki hivatal jelentésére s elhatározta, hogy a további teendők elhatározása előtt bevárják Bárczy István polgármester és Vázsonyi koronázatlan király hazaérkezését.

Bárczy már megérkezett, Vázsonyi még nem.

Ha együtt lesznek, fogják elhatározni, hogy felhagynak-e a lakásépítési tervvel vagy

hamar meleg barátságot kötöttek a bennlakókkal, mig a kereskedőpártiak a virágzó belvárosi árukereskedelem tanulmányozására vetették magukat, megszemlélvén a kiviteli mintaraktárakat, melyekből különösen a Balkánra és Oroszországba folytatnak élénk exportot.

Ezenközben a közgyűlési teremben örült korteskedés közepette lefolyik a választás. Vázsonyi mindvégig megőrzi a teljes semlegességet, melynek bizonyságául Rácz Dezső Kardhordóért, Pető Sándor pedig Magyar Miklósért agitál. A szkrutinium végeztével az elnöklő polgármester kijelenti, hogy Kardhordóra 114, Magyar Miklósra 111 szavazat esett. E szerint a Terézváros uj városbirája három szavazat- többséggel Kardhordó Árpád lett.

A Terézvárosban este kigyuladtak az öröm- tüzek. A városligeti vurstliban egész éjjel folyt a murizás, melynek költségeit a mutatványosok fedezték. A kültelken óriási pusztítást végeztek borban, sörben és koponyákban. A választási diadal részletesebb leírását lásd a rendőri rovatban. Még csak annyit, hogy a véletlenül megtartott razzián a detektivfőnök jó fogást csinált.