Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-02 / 35. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST. 3 ha a főváros tanácsa most köt szállítási szerződéseket, még mindig igen tetemes tüzelőfamennyiségeket szerezhetne be a főváros. Ezt a módust semmi esetre sem szabad mellőzni, mert legalább némi enyhítésül fog szolgálni a télen, ha lesz elegendő tűzifánk. A közelgő széninség, mely nemcsak a házi szén hiányában fog megnyilvánulni, de az ipart is igen súlyosan, fogja érinteni, szükségessé teszi, hogy a szénbányászat kérdésével az állami kormányzat is a legbehatóbban és legkomolyabban foglalkozzék, még pedig igen sürgősen. Számos szénterület fekszik Magyarországon kihasználatlanul. Nem szabad addig várni, inig a jelenlegi magyar széntermelés elégtelensége fiatal iparunk teljesítőképességét a gyökereiben megtámadja. Kevés és drága szén oly nagy akadálya az ipar egészséges fejlődésének, melyet semmiféle mesterséges állami támogatással ellensúlyozni nem lehet. És hiába beszélünk és panaszkodunk szénuzsoráról. Az a legtermészetesebb gazdasági folyamat, hogy ha sokkal több szén kell, mint a mennyi van, a szén ára felszökik. Ezt a kedvező konjunktúrát minden czikknél kihasználja a termelő és kereskedő egyaránt, kihasználja tehát a szén árának a drágításával is. Nem akarjuk e helyen részletezni azokat a módokat és eszközöket, a melyekkel szén- produkcziónk szaporítható volna. Itt az államnak kell segitőleg kézbelépnie akár állami szénbányák feltárásával, akár a meglévő üzemek kisajátításával. A munkáskérdés megoldatlansága és az ebből támadt rengeteg kivándorlás átkos hatásait éppen a széninségben érezteti meg legközvetetlenebbül. E bajokon pedig a magántevékenység többé nem segíthet. Uj kivándorlási politika. A szabadelvüpárti kormányrendszernek egyik nagy alkotása volt a kivándorlási törvény, a mely a Fiume kikötő érdekeinek hangoztatásával hatósági utón Fiúménak irányította a kivándorlást s az államnak hasznot hajtó üzleti szerződést kötött a kivándorlásból. Mennél több a kivándorló, annál több a hajóstársaság haszna s az állam részesedése a kivándorlási haszonból. Ezt az erkölcstelen üzletet az ellenzék a törvény megalkotásakor s azóta is támadta. A mikor uj kormányrendszer támadt, az Adria üzleteit bántani polonyizmus volt, mert Polónyi igazságügyminiszterről az a hir szivárgott ki, hogy véget akar vetni a kivándorlási üzelmeknek. Polónyi megbukott, de az Adria kivándorlási üzlete még sem menekült meg. Andrássy Gyula gróf belügyminiszter sújtott le az Adria kivándorlási üzelmeire. A m. kir. belügyminiszter 86923/Vc. szám alatt, 1907. julius 27-ikén kelt rendeletével az egyre szaporodó panaszokra utalja az Adria m. kir. tengerhajózási részvénytársaság által Miskolczon, Sátoraljaújhelyen, Kassán, Mezö- laborczon és Eperjesen feállitott kivándorlási kirendeltségeket feloszlatta Ez az erélyes fellépés uj rendszer kezdetét jelenti. Várjuk a folytatást. Mint függetlenségi lap, mi nem hallgathatjuk el ezt a dolgot, mert mi ebben a szabadelvű pártpolitika egy jelentékeny alkotásának kudarczát látjuk. Kerületi közigazgatásunk hiányosságai. Az 1893. évi 33. törvényczikk, a mely az 1872. évi 36. törvényczikknek a kerületi (első fokú) közigazgatásról szóló rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és kerületi elöljáróságainkat modern alapon szervezte, egyike az újabb idők legnevezetesebb, legmélyrehatóbb törvényhozási alkotásainak. A kinek csak némi fogalma van arról, hogy a modern élet hány ezer és ezer változata utalja a polgárságot a hatóság elé és a ki tudja azt, hogy a fővárosi közigazgatás szövevényes szálai valamelyes változatban egy- től-egyig a kerületi elöljáróságoknál futnak össze: az képes csak mérlegelni azt a fontos hivatást, a melyet a kerületi elöljáróságok betöltenek. El sem képzelhető, hogy miként lettek volna képesek az elöljáróságok megfelelni az újabb törvények és szabályrendeletek nagy tömege által reájuk hárított számtalan fontos föladatnak az 1872: 36. t.-cz. megszabta szűk keretben, hatáskörben és szervezettel. Az 1893. évi 33. t.-cz. modern alapon szervezvén a kerületi elöljáróságokat,, a törvény- hatóságnak engedte át azt a föladatot, hogy a kerületek beosztása tekintetében szabályrendelettel intézkedjék. A közgyűlés meg is alkotta ebben a tárgyban a szabályrendeletet, de — fél munkát végzett, helyesebben szólva hibát követett el, a midőn nagyban és egészben meghagyta a kerületek addigi aránytalan beosztását. A szabályrendelet által kontemplált kerületi beosztás teljesen ügyeimen kívül hagyta a kerületek területi kiterjedését és népességi viszonyait, egyes kerületek fejlődési proczesszusát. Innen van, hogy egyes kerületek területüket és lakosságuk számát figyelembe véve valóságos nagy városok, a melyeknek igazgatása óriási föladatokat ró az illető elöljáróságokra. így, hogy csak egyetlen példát idézzek : magának az Erzsébetvárosnak közel száznyolczvanezer lakosa van, tehát maga ez az egy kerület népesség dolgában jóval túlhaladja a legnagyobb vidéki városokat (Szabadka, Szeged), sőt meghaladja bármely járás és akárhány vármegye népességét is. Elképzelhető, hegy mily nehézségekkel jár az ily óriási — területi kiterjedésére nézve is óriási — kerület egyöntetű igazgatása. Az egyöntetű vezetés, melyet az 1893. évi 33. törvényczikk a kerületi elöljáróság élén álló elöljáróra hárít, ily kerületben úgyszólván keresztülvihetetlen ; az a gyakorlati megoldás tehát, hogy az elöljárónak egy vagy két állandó helyettese van, a törvény szavainak megfelel ugyan, de nem fedi a törvény inten- cziójál és minden esetre az egyöntetű vezetés rovására történik. A kerületek uj, arányos beosztása, mely az 1893. évi 33. t.-cz. értelmében a törvényhatóság jogkörébe tartozik, olyan követelmény, a mely elöl a közgyűlés ma-holnap már ki nem térhet. Meg kell ezt a kérdést oldania a főváros polgárságának, de magának a fővárosnak jól fölfogott érdekében is, mert a törvények és szabályrendeletek egész tömege — mint föntebb említettük — oly számos és fontos teendőt hárított az elöljáróságok hatáskörébe, hogy az elsőfokú közigazgatás helyes menetéhez ma már a polgárságnak és a fővárosnak létérdeke fűződik. Igaz, hogy a kerületek uj beosztása a köz- igazgatás sok más ágában is változásokat vonna maga után (adófelügyelőség, rendőrkapitányságok, anyakönyvi hivatalok), sőt —- a központi járásbíróság megalkotása előtt — a bírói kompetenczia is módosítást igényelne; de a mi áll a közigazgatás egyik szervére, az áll a másikra is; nem szorul magyarázatra, hogy az említett hivataloknál is ugyanolyan nehézségek forognak fönn egyes kerületekben, mint az elöljáróságoknál. A mi különösen az anyakönyvi hivatalokat illeti; ezeket az anyakönyvi törvény értelmében különben is nem különálló hivatalok gyanánt, hanem az elöljáróságok keretében kellett volna már eredetileg is szervezni. E tekintetben a kezdeményező lépések a közgyűlés részéről már meg is történtek, a mennyiben a f. év elejétől kezdve a III. és X. kerületben szervezett uj anyakönyvi hivatalok vezetése az illető elöljáróságok jegyzőire bízatott. Kívánatos, hogy az I., a IV. és az V. kerületek is minél előbb megkapják a maguk anyakönyvi hivatalait, illetve, hogy a kerületek uj — arányos — beosztása alkalmával pedig minden kerületi elöljáróság kebelében, az elöljáró, vagy helyettesének vezetése alatt, külön anyakönyvi hivatal szerveztessék. Lesznek bizonyára sokan, a kik a kerületek uj beosztását, a mely — ismétlem — a mai törvény alapján minden nehézség nélkül foganatosítható, a fővárosi törvény revíziójával kapcsolatban kétségen kívül bekövetkező reor- ganizáczióra való tekintettel nem tartják időszerűnek. Tudvalévő, hogy a belügyminisztériumban előkészítés alatt áll az uj fővárosi törvény, de hogy a törvényhozásra váró számos fontos föladat mellett mikor lesz a parlament abban a helyzetben, hogy ezzel a kérdéssel foglalkoz- hassék, azt ez idő szerint előrelátni nem is lehet, már pedig a kerületi beosztás megváltoztatásának kérdése hosszabb időre el nem halasztható. Egyébként bármily intézkedéseket tartalmaz is majd az uj fővárosi törvény, a kerületek arányos beosztásának aligha fog derogálni és ez okból ennek a kérdésnek gyors megoldása előtt elvi akadályok nem is állanak. Dr. Kemény Géza fővárosi fogalmazó. A „FÜGGETLEN BUDAPEST“ szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest, VII., Rottenbiller-u. 5/A sz. ■ ■ alatt van. — KOVALD fest,tisztit! Gyűjtőtelepek a székesfőváros minden részében. Gyár és föüzlet: Budapest, \U., Szövetség-utcza 37. Képviseletek a vidék nagyobb városaiban Telefon 58—45.
