Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-02 / 35. szám
9 anyagi érdekét. Lépjen közbe anyagi segítséggel — bis dat, qm cito dat — hogy e mesterségesen előidézett válságnak véget vessen és lépjen közbe erkölcsi segítségével, megértetvén a nagy bankokkal taktikájuk veszedelmes voltát. így mintegy varázsütésre tisztulni fog a helyzet — mert egy nem létező betegség kórtüneteit láttuk magunk előtt — és a székes főváros polgárságának ezrei felszabadulnak egy lidércznyomás alól és bizalmuk újra feléled a kormány iránt. Hisz a kormányban ott van Kossuth Ferencz, a nemzet vezére, a kinek van érzéke aziránt, mit várnak tőle a kisiparosok és kiskereskedők ezrei, a kik ebben leginkább érdekelve vannak. Kossuth Ferencz nem resszort-mi- niszter, Kossuth Ferencz a nemzet vezére! Ő bele fog avatkozni ebbe az ügybe és ténykedése haladéktalanul áldásos következményekkel fog járni. Temető-panama Tévedett Olay Lajos, nem a temető virágaival folyik a panama, hanem a temető telkekkel. Az e heti lapokban voltak olvashatók ezek az épületes sorok: Az ó-budai temetőt be kell csukni, mert a Táborhegy csuszamlása pusztulással fenyegeti. A Bécsi-ul mentén félmillió koronáért vásárolt uj területet a főváros. Erős vita volt, mert több bizottsági tag azt vitatta, hogy az a terület nem alkalmas temetőnek. Meg is fölebbezték a közgyűlés határozatát, de nem használt semmit. A főváros megvette a drága területet. S most kellene átalakítani temetőnek. De a mérnöki hivatal megállapította, hogy nem lehet, vagy csak aránytalanul nagy költséggel. A mérnöki hivatal jelentése szerint az említett és a főváros által több mint félmillió koronáért megvásárolt telek úgy közegészségi, mint közlekedési szempontból temető czéljaira használhatatlan. Vázsonyiékhoz közelálló forrásból megjegyzik ehhez, hogy a főváros közgyűlésén a maga saját külön ellencsillaga. A pénzvilágban pedig két nap is tündököl egyszerre, melyek közül apróbb bolygók módjára keringenek másod- és harmadrangú vezérigazgatók. Meteorológia. Budapesten nem Reaumur és Celsius mesterek szerint igazodnak az évszakok, hanem egy közgazdasági intézmény szerint, mely a megszorult embereket magas kamatláb ellenében segíti ki pillanatnyi pénzzavarukból. E jótékony intézmény a zálogház. Budapesten t. i. akkor áll be a tél, a mikor az emberek felöltőiket elzálogosították és a nyár beálltát arról állapidhatod meg, hogy a bundák és téli kabátok bevándorolnak a zálogházba. így esik meg, hogy az emberek nem akkor fáznak, a mikor hideg van. Mert a legvaczogóbb fogú, lenge nyári ruhában járó polgártárs is egy-egy viharos-hideg augusztusi reggelen megesküszik neked, hogy szörnyű melege van és kékre fagyott arczczal úgy csinál, mintha homlokáról az izzadság verejtékét törölgetné. Az időjárás alapelemei: hideg és meleg ekként állnak a fejük tetejére a magyar székesfővárosban. FÜGGETLEN BUDAPEST. vétel ellen szavaztak Vázsonyi és hívei, de az akkori többség a telek megvétele mellett döntött. Az »akkori többség0?« Az akkori többségnek most Vázsonyi a vezére. Most kell következni a leleplezésnek, a megtorlásnak. Most ki kell deríteni, hogy a mérnöki hivatal kinek a közbenjárására, kinek az érdekében mulasztotta el a megvizsgálás előtt a helyszíni szemlét. suth-sir, Kossuth Lajos halála óla pedig azért sem, mert a Kossuth-kegyelet napja a régi nemzeti gyásznap : márczius 20-ika. Kossuth Lajos nevenapját mindamelett a fővárosban számos helyen megünnepelték. így a IX. kerületi és II. kér. függetlenségi körök, »Szabadság« függetlenségi asztaltársaság stb. Szigorú vizsgálatot követelünk. A közbenjáró városatyákról talán íelvilágosilást adhat Márkus Jenő tanácsjegyző, a ki az ügynek a pénzügyi bizottságban előadója volt. Kíváncsian várjuk, hogy Vázsonyi mint fog eljárni a saját pártja ellen. Megjósolt rágalom. A »Független Budapest« augusztus 5-iki számában megjósolta, hogy a darabont-sajtó az idén is Lajos napját fel fogja használni a függetlenségi párt rágalmazására, azért mert Lajos napján nem koszoruzza meg a kerepesi temető Kossuth-sirját, mert ez a múltban sem volt soha szokásba. Augusztus 5-ikén a következőket irta a »Független Budapest« : »Előre megmondjuk, hogy az idén is meg fognak ujulni a darabont-lapokban azok a szemrehányások a függetlenségi polgárság ellen, hogy elfordul a Kossuth-kultusztól s ezért nem zarándokol ki a Kossuth Lajos sírjához.« j És jóslásunk csakugyan bevált. A Magyar Szó augusztus 27-iki számában Lajos napja 1 czimü czikkében a következőket irta: »A legnagyobb magyar sírja a Kerepesi- uti temetőben elhagyott volt e napon. A nagy függetlenségi párt, a mely Kossuth Lajos nevével szélhámoskodya tett szert többségre ebben a könnyenhivő országban, nem áldozott Kossuth Lajos emlékének. Justh Gyula, a képviselőház elnöke a Háztól kapott általános felhatalmazás daczára megfeledkezett arról, hogy a képviselőház nevében csak egy árva koszorút is juttasson e napon Kossuth Lajos sírjára.« Erre a »darabont« szemrehányásra augusztus 5-iki számunkból ismételjük, hogy Lajos napján eddig sem volt szokásban a temetőbe való zarándoklás. Kossuth Lajos életében természetesen azért, mert akkor még nem volt KosNemzetgazdaságtan. Valósággal arczul csapja a régi közgazda- sági elméleteket a budapesti piacz áralakulása. A maradi nemzetgazdaságtan azt tanítja, hogy a hol nagy a kínálat, vagyis valamely áruból nagyon sok van, ott az ár alacsony. Nálunk még ez a tétel is megdől. Magyarországon nagyon sok a marha — ezért Budapesten rengeteg drága a marhahús. Itt terem a legtöbb és legjobb búza — ezért Budapesten a kenyér ára olyan, mint másutt a csokoládélortáé. De nemcsak a kínálat és kereslet törvényei állnak tótágast Budapesten, hanem a közgazdaság legalapvetőbb jelensége: a hitel fogalma is. Budapesten a milliós bankok csak annak a számára nyújtanak hitelt, a kinek van pénze. A kinek nincs, tehát reászorul hitelre, az hitelt nem kap. Itt tehát csak annak virul a hitel, a kinek nem kell. Az összes hitelelméletek Budapesten tehát csődöt mondanak. Viszont nem mondanak csődöt a teljesen fizetésképtelen vállalkozók és kereskedők, sőt ellenkezőleg, mentői fizetésképtelenebbek, annál gummitalpasabb kocsin járnak. A közelgő széninség Lapunk volt a legelső a budapesti sajtó orgánumai között, mely a közelgő széninség veszedelmére felhívta a figyelmet. Már hetekkel ezelőtt megírtuk részletesen, hogy a tél beálltával nagy szénhiány és széndrágaság lesz Budapesten, és e czikkünket akkoriban a »Magyar Hírlap« egész terjedelmében közölte. Mindamellett semmi sem történt a fővárosi hatóság részéről az azóta eltelt néhány hét alatt a szénveszedelem elhárítására, és ezért múlt számban egyenesen az illetékes szakreferenset, Melly Béla tanácsnokot aposztrofáltuk nvilt kérdés alakjában, hogy mit szándékozik e veszedelemmel szemben tenni Mosta szénnagykereskedők egy gyűlésével kapcsolatban az egész sajtó foglalkozni kezdett a szénkérdéssel, és számos intervju és kérdezősködés után megállapította, a mit mi már hetekkel ezelőtt megjósoltunk, hogy t. i. igen nagy széninség küszöbén áll a székesfőváros. A hivatalos körök azonban még most is azon vannak, hogy a nemtörődömség és optimizmus csalódásába ringassák a pesti közönséget. Egy kommünikében megnyugtatóig kijelenti a közélelmezési ügyosztály jelenlegi helyettes vezetője, hogy a főváros saját szén- szükséglete fedezve van és ezenfelül három napi szükségletnek megfelelő szén áll teljes szénhiány esetén a fővárosi közönség rendelkezésére. Ezt a reményt arra alapítja a kommüniké, hogy 100.000 métermázsa angol szenet rendelt meg a város és ezt a most épülő szénraktárban fogja beraklározni. Ámde az angol szén a mi kályháinkban való tüzelésre nem alkalmas és nem pótolhatja a porosz szén hiányát. Egyébiránt maga a kommüniké is hangsúlyozza, hogy ez az angol szén is legalább hat koronába fog kerülni métermázsánként. Ezzel a közelgő széndrágaság immár hatóságilag is be van jelentve. A helyzet most az, hogy a főváros maga sem lesz képes nagyobb mennyiségű kőszenet beszerezni, azon egyszerű oknál fogva, mert szenet nem kap. Porosz szén egyáltalán kevés áll rendelkezésre, mert a német gyáripar úgyszólván az egész termelést abszorbeálja, de azonfelül is a még fen maradó szén mennyiségeket is képtelen a kassa-oderbergi vasút Budapestre elszállítani. Magyar szén pedig tüzelési czélokra egyáltalán nincs, mert a bányák még a gyáraknál lekötött szenet sem képesek kitermelni a nagy munkáshiány folytán. Itt tehát hiábavaló minden kertelés és szépitgetés: Budapestnek télen nem lesz szene és félő, hogy napokon ál ismételve teljesen szén nélkül marad a város. Ily viszonyok között nem marad más hátra, mint egyéb tüzelőszerekröl idejekorán gondoskodni. Koksz nagy tömegekben szintén nem lesz kapható, és a budapesti légszeszgyár mar most is csak igen kis mennyiségeket hajlandó egy-egy vevőnek eladni. Nincs hát más hátra, mint az, hogy óriási mennyiségű tüzelő- fát szerezzen be a hatóság, hogy legalább a leghidegebb napokban fával lehessen majd fűteni. Tüzelőfában sincs ugyan a piaczon nagy bőség, de télig még hátralévő három hó alatt,
