Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-13 / 33. szám
FüGGETLEN ВU D APES T. 3 tézetek, és százat egy ellen, bogy jelenleg is éppen legnagyobb betéti intézeteink vélték leginkább igénybe az Osztrák-magyar bankot. A budapesti »pénzpiacz« mai roppant súlyos helyzetének az általános pénzviszonyokon kivid még egy specziális oka van, mely egyenesen nagy záloglevélkibocsájtó intézeteink helytelen üzleti politikájában rejlik. Ezek az intézetek már évek óta visszaváltják a külföldtől zálogleveleiket, hog}r, mint ők mondják az árfolyam sülyedését megakadályozzák. Ekképen minden saját tőkéjüket ezen visszaváltásba fektetik be, de sőt a visszavásárolt zálogleveleiket lombardba adván, ezzel további rengeteg tőkéket vonnak el a piaczlól. így jelenleg az osztrák pénzforrások azért dugultak be annyira a kisebb magyar hitel számára, — melynek pedig mindig bőven esurrant, már csak a nagy kamatozás miatt is, — mert milliós záloglevélkibocsájtó intézeteink igen magas kamatra igen nagy mennyiségű osztrák tőkét kötöttek le elzálogosított zálogleveleik fejében. Ez a zálog levél-visszavásárlmi politika helyteten. Mert mi történnék, ha a visszavásárlás nem következnék be. A záloglevelek kül- földi birtokosai óvakodnának olcsó árfolyamon a piaczra dobni őket, mert nem fogják saját magukat megkárosítani. Egyáltalán nem azért akarnak megszabadulni magyar zálogleveleiktől, mintha nem tartanák jónak ez értékét; hiszen teljes garancziát nyújt az alapul szolgáló ingatlan, melynek értéke sohasem szállhat a feleérték alá. Hanem a mikor a pénz drága lesz és talál magának 4ü/0-nál magasabb kamatozást, a záloglevelet siet a birtokosa pénzzé tenni, hogy ő is 5—6—7%-°t élvezzen a pénze után és ne 4%-ot. És erre a magyar bankok egyszerűen kötélnek állanak, és balek módjára veszik vissza a zálogleveleket, felemésztvén e visszavásárlásokra nemcsak a maguk tökéit, hanem idegen pénzeket is, melyek különben a gazdasági forgalomnak állanának rendelkezésére. Ennek a félszeg politikának az eredménye, hogy Budapesten lehetetlen építési hitelhez jutni. Mert ha nem volna oly nagy tőke lekötve a visszavásárolt záloglevelekben, a melyekben múlt idők építkezése és mezőgazdasági beruházása testesül meg, bizonyára találkoznék valamelyes felesleges tőke még a szűk pénzviszonyok között is a záloglevelek felvételére. Mint láthatjuk e futólagos fejtegetésekből, igazán semmi oka sincs a nagy bankpotentátoknak arra, hogy most, a nehéz napokban, gáncsolják és lekicsinyeljék a szövetkezeteket és j törpe bankokat. Peccatur extra et intra nm- ros. Bizony vétkeztek ők maguk is eleget és az üzleti zsenialitás cserbe hagyta gyakran még a legkikiáltottabb üzleti zsenit. De másodszor és harmadszor nincs okuk henczegni azért, mert nagy bajok vannak a hires nagy pénzintézeteknél is. Nekiik sincs pénzük, csakúgy mint a kis szövetkezeteknek nincs. A pénz szűke ugyanis roppant radikális érzületű. Neki nem imponál még egy méltóságos bankelnök sem, és ba egyszer befészkeli magát: rangra, czimre, tekintélyre és finanezzsenire való tekintet nélkül megrázza még a legnagyobb Gullivernek a tagjait is. Mert Gulliver csak a törpék között nagy. Objectivus. Az uj vasárpénztár. Az első czikkünkben részletesen méltatjuk ama furcsa eset jelentőségét, hogy az uj vásárpénztár létesítéséhez szükséges alaptőkét a kitűzött időben nem jegyezte az érdekeltség. Most a székesfőváros közgazdasági és közélelmezési ügyosztálya egy közleményben iparkodik magyarázatát adni a kudarcznak. E kommüniké igy szól: A főváros részéről az érdekeltek részvételével alakítandó Budapesti Állatvásár-Pénztár r. t. részvénjr-aláiró záró-ideje, a mely augusztus 15-ikével lejárt, szeptember ö-ig bezárólag meghosszabbi Itatott. A részvény-aláírás eddigi eredménye szerint a nyilvános aláírásra kibocsátott 9000 darab 200 К névértékű részvényből 1.089,800 К névértékben 5449 darab részvény jegyeztetett, úgy hogy a főváros 11.000 darab részvényével együtt a 4,000.000 koronában megállapított alaptőkéből ez idő szerint 3.289,800 korona van biztosítva. Az aláírási határidőnek maguk az érdekeltek részéről kérelmezett meghosszabbítását az a körülmény okolta meg, hogy az érdekeltek állítása szerint a részvételük szervezésére a többi — ezzel kapcsolatos — előmunkálatokra augusztus 15-ig aránylag rövid idő állott rendelkezésükre és hogy még most is vannak többen, részint olyanok, a kik a vásárpénztár ezen uj alakulat mellett való iétrejövételében nem bízván, azzal szemközt tartózkodó álláspontot foglaltak el, részint pedig, a kiket állítólag ezélzatosan terjesztett, különféle alapta lan híresztelések tartottak vissza a részvény- jegyzéstől, jóllehet ugyanezek egyébként szintén rokonszenveznek a vásárpénztár tervezett uj alakulatával. A főváros tehát, a mikor részint ezeket a szempontokat, részint pedig a részvétel iránt utóvégre egy örvendetes és elismerésre méltó arányban megnyilvánult eddigi érdeklődést méltányolva, meghosszabbította az aláírási határidőt, ezt első sorban maguknak a még nem csatlakozott szakköröknek az érdekében tette, tekintve, hogy most már mindenki meggyőződhetett arról, hogy a főváros a terve szerinti uj vásárpénztárt tényleg meg is valósítja. Mint látjuk tehát, bevált az a jóslatunk, hogy a szükséges alaptőke nem fog egybe- gyülni. Most már egyenesen a fővárosi tanács és a többség reputácziója forog koczkán, ha a kudarcz után Sáborszkyéknek kellene behódol niok. A Dob-utcza kiszélesítése. Igazán megfoghatatlan, micsoda fejetlenséggel dolgoznak Budapesten a hatóságok. Már évek óta folyton szó van a Dob-utcza sugár- uttá való átalakításáról, de azért vígan építik fel a nagyobbaknál nagyobb palotákat, tekintet nélkül arra, hogy az uj épületek a régi vonalba esnek. Most ismét egy égbe meredező akadályát fogják megcsinálni a Dob-utcza leendő kiszélesítésének. A Budapesti általános munkás- betegsegélyző pénztár ugyanis a Dob-utczának a Hársfa- és Csengery-utczák közé eső telektömbjén nagy palotát építtet, a melyre tervpályázatot irt ki. A székházat, mely a Dob- utczának a Csengery- és Hársfa-utczák között fekvő telektömbjére épül, az építési programra világos kikötése szerint, alagsorral, földszinttel és négy emeletsorral kellett tervezni. Ez a programra egy nagy lehetetlenséget kívánt. Mert a Doh-utcza oly keskeny, hogy abban az épitőszabályrendelet szerint négyemeletes házat építeni nem lehet. A nyolez pályázó közül a többség túltette magát ezen a kikötésen s közülük hat három- emeletes, kettő pedig négyemeletes házat tervezett. Az utóbbi két pályázó közül az egyik jól oldotta meg a kérdést. Mert az épitőszabály- zat daczára megcsinálta a négyemeletes épület lehetőségét. A telek Dob-utcai határvonalát 3\5 méterrel hátratolta, miáltal az utcza szélessége 115 méterről 15 méterre emelkedik. Ilyen szélesség mellett a szabályok szerint lehet négy- emeletes házat építeni. Junius 27-én ült össze először a jury, melynek a három szakértőn kívül 5 szoczialista vezér és a munkaadók részéről 3 képviselő volt a tagja. Ez a jury, alig két órai bizalmas csevegés után — mely idő a terjedelmes építési programm áttanulmányozására sem elegendő — döntött, daczára annak, hogy az előadón kívül mindkét műegyetemi tanár akkor látta először a terveket. Meg kell jegyezni, hogy ez a jury, a döntést megelőzőleg, magához kérette Eberling István főmérnököt, a mérnöki hivatal magánépitési osztályának vezetőjét s meggyőződött arról, hegy a Dob-utczában négyemeletes házat építeni a mai szélesség melleit lehetetlen. És mégis a jury odaítéli az első dijat an- ' nak, kinek a terve a mai utczaszélesség mellet négyemeletes, azaz kivihetetlen! Beavatottak azt felelték erre, hogy az eredmény nem lepi meg őket. A jury többsége a szocziáldemokrata párt véréréiből került ki. Az első dij nyertesei pedig szoczialisták. Már most tökéletesen mindegy nekünk, kivel építteti a pénztár a maga palotáját. Csak az ellen kell protestálnunk, hogy a Dob-utczában a mai útvonalba beleépitessék, egy akár négy, akár háromemeletes nagy palota, mely milliós értéket képvisel és a mely oly pénzügyi akadálya lesz a Dob-utcza tervbe vett kiszélesítésének, hogy hosszú évtizedekre lehetetlenné teszi majd az uj sugárút megalkotását. Ha már felépítik most az uj palotát, az építési engedélyt úgy szabad csak megadni, hogy a főhomlokzat a mai útvonalon belül feküdjék legalább 4—5 méterrel. Ennyivel okvetlenül szélesíteni kell a Dob-utczának ezt az oldalát, még ha nem is csinálják meg az uj sugárutat. De fej nélkül beékelni egy milliós palotát a szabályozási útvonal akadályául, ez oly bölcsességre vall, melyet a néhai Abdera óta csak székesfővárosunk tud produkálni. Az ország a függetlenségi eszme mellett. Választási mozgalmak. A nagykárolyi kerület függetlenségi pártja a képviselőségre egyhangú lelkesedéssel Papp Béla, szatmári kir. ügyészt jelölte. A jelölést a Központ támogatja. A választás augusztus 22-én lesz, melyen Papp Bélát valószínűleg egyhangúlag fogják megválasztani KOVALD fest,tisztit! Gyár és föüzlet: Budapest, VII., Szövetség-utcza 37. Gyűjlőtelepek a székesfőváros minden részében. — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
