Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-29 / 30. szám
II. évfolyam. ________________ ______ 1907. Julius 29. 30. szám (A Z ERZSÉHETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, ’ Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ................... — Ю korona. Fé l évre ..................................- -.......... 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a laptulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—98. Iskoláink és a magyar ipar. 1 Tanszerkészitő iparunk csak nagynebe- zen tudott eddig boldogulni. A magyar iskolákban elég rosszul túlnyomó részben idegeb, külföldi, jórészt osztrák tanszereket használtak, annak ellenére, bogy az utóbbi idó'ben nálunk, itt Budapesten néhány ipartelep keletkezett, mely a tanszerek gyártását kitüilő sikerrel űzi. A tulipán jegyében megindult társadalmi iparpártolási akczió, sajnos, nem mutatja fel a kívánatos sikert, főkép azért nem, mivel közönségünk lanybasága és nemtörődömsége úrrá lett a nemzeti küzdelem idején magasan fellobbant hazafias lelkesedésen. Mint oly gyakran, a lelkesedés most is szalmalángnak bizonyult; a magyar közönség ismét vígan vásárolja az osztrák rongy portékát, és kényelemszeretetében nem törődik azzal, hogy bevásárlásainál honi iparczikket adjanak neki. A tulipánmozgalom eddigi lefolyása bizonyítja legjobban, hogy társadalmi utón az ipart hathatósan támogatni nem lehetséges, erre csak az állam képes a maga nagy és hathatós eszközeivel. Éppen ezért örömmel üdvözöljük Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyminisztert egy fontos lépéséhez, mely a magyar tanszeripar jövő fejlődésére rendkívül jótékony hatású lesz. Ugyanis rendeletet bocsájtott ki, melvnek értelmében iskoláinkban ezentúl Krónika. Demokrata-típusok. V. A mókademokrata Mindentudó és bölcs. Az egész világot a humor derűs szemüvegén keresztül nézi s a lét az ö számára szakadatlan lán- czolata a mókaságoknak. Tűri, hogy a demokraták hébe-hóba a magukénak vallják, mert humorosnak találja, hogy a király-, nagymező, ó- és ujutcza műveletlen kispolgárai hozzá dörgö- lödznek. Lelkületében és gondolkodásában azonban típusa a maradi magyar táblabirónák, a ki a múltba szegzett tekintetével nem veszi észre, hogy az idők visszahozhatatlanul elsöpörték a szegénylegényromantikát, a statárium világát, a jó öreg postakocsit; hogy a füst már nem csak tajtpipából száll fel, hanem gőzgépek kéményéből. Retrospektiv bölcselő, kiben nem hiányoznék a kellő érzék a kor szavának megértéséhez, de a ki nem akarja látni a jelent és jövőt, mert másnémü, mint a szép, a dicső, a kedves múlt. Mély megvetéssel szemléli az ifjak törte- tését, mulatságosnak találja az epigonok ragaszkodását, akármilyen párton folyik is a tülekedésük. Mindenben felismeri az emberi gyengemagyar késziiményü tanszerek használandók. Az iskolák nagy számánál fogva tanintézeteink összesége igen nagy fogyasztót jelent, mely most már az állam utasítása következtében a magyar ipar termékeinek lesz vásárlója. E rendelet nemcsak a tanszeripar már létező telepeinek felvirágzását eredményezheti, hanem remélhetőleg több ilyen szakmáju uj iparvállalat létesítésének kiindulópontjául fog szolgálni. A rendelet fővárosi iskoláinkra nézve is kötelezővé teszi a hazai tanszerek használatait, és ez indit arra, hogy e kérdéssel e helyütt foglalkozva, néhány észrevételt tegyünk e nagyfontosságu kérdésben. A tanszereknél sem elegendő azt vizsgálni, vájjon utolsó, kész alakjukban magyar ipartelepeken készültek-e, hanem meg kell követelni, hogy teljesen magyar anyagból készüljenek. így a tankönyveknél meg kell követelni, hogy magyar gyártmányú papíron magyar nyomda- festékkel nyomassanak, hasonlóképpen a fali tábláknál, a szemléltető képeknél, az összes fizikai és kémiai laboratóriumi felszereléseknél és tárgyaknál. Külföldi anyag felhasználását csak ott szabad megengedni, a hol hazai anyag az illető czikk készítéséhez egyáltalán nem létezik. Budapest iskolái ezúton hathatós iparpártoló tényezővé válhatnak, mely nagy mértékben elősegítheti tanszeriparunkat a külföldi verseny elleni küzdelmében. séget, és a legszentebbnek kürtőit törekvés alján is meglátja a kicsinyes önzést. Ebből a nézőpontból szemlélvén a világot, mindent megmosolyog, mindent lekicsinyel, Hekuba neki az egész mindenség. E fölényes filozófiájában váltogatja a pártállást, a hogy szeszélye hozza magával. A függetlenségi pártot éppen oly köny- nyen hagyja a faképnél, mint a mily könnyen csatlakozik Bánffyhoz, és dühös, engesztel hetet len magyar sovén létére skrupulus nélkül pak- tál a nemzetközi szocziáldemokrácziával, melyet az imént lebitangozott. Községi demokratasága is csak ily gyenge lábakon áll. Megválasztották városatyának, hát tűri, hogy a városházi többség a maga táborába sorozza. Egy jó viccz kedvéért azonban bármikor kész Vázsonyival vagy más nagy fejűvel összekülömbözni, és rosszked- vében-jókedvében máról-hónapra lerázhatja magáról az egész demokrataságot, melynek reákent mázát most még nemtörődömségből és lomhaságból le nem törli magáról. Parolázik, traccsol, élezel, elmókázik olyanokkal, a kiket vagy szamaraknak vagy gazembereknek tart befelé, mert ha Isten egyáltalán teremtett okos embert, az bizonyosan gazember. Bár ö maga, Móka ö felsége igazán okos embert saját magán kívül még nem látott. Egyáltalán csak De még egy másik utón bevonhatók lennének iskoláink az iparfejlesztési és pártolási akczióba. Az az ut már nem köz- vetetlen fogyasztásban rejlik, hanem közvetve didaktikai eszközökkel hatna. Arra gondolunk, hogy a gyermekek oktatásában helyt kell foglalnia annak, hogy tanítás közben felvilágosítjuk az ifjú, fogékony lelkeket az ipar óriási fontosságára, az ipari foglalkozás és munka nagy becsére és eközben beléplán- táljuk gyermekeinkbe a magyar ipar szere- tetét. Óriási horderejű lehetne iparunkra nézve az ily irányban következetesen alkalmazott oktatás és felvilágosítás, mert egyetlen útja annak, hogy a hazai ipar sorsa iránt tanúsított közönyt végképen megtörjük. A gyermek kimenve az iskolából, otthon családjában is hangoztatná, hogy minden tisztességes magyar ember kötelessége magyar iparterméket vásárolni, s ezzel az iparpártolási mozgalom olyan hadsereghez jutna, mely nagyban hozzájárulna győzelemre juttatásához. A következetesen folytatott nevelő munka hatása a tanuló generáczió felnövekedlével is jelentkezni fog, úgy hogy a társadalmi iparpártolás a jövő évtizedekben óriási ered ményeket mutathatna fel. Iskoláink tehát, ha szolgálatába akarnak szegődni a magyar ipar fejlesztése nagy nem- ; zeti ügyének, nem elégedhetnek meg azzal, hogy csak tanszereik használatánál tartják azért áll szóba az emberekkel, mert ő maga roppant társas lény, akinek állandóan szüksége van auditóriumra, melynek frissen sült mókáit leadja. Hálából a tapsokért elmegy azután szavazni, akár az egyházgyülekezetbe, akár a városházára, mert hisz oly mindegy, hogy ő is ide vagy oda szavaz, mikor a többség igy is úgy is előre bizonyos. Ekként lesz benne úrrá a politikában a fölényes filozófia, inig a filozófiájának, világnézetének színvonala a régi magyar politika horizontján mozog. A főváros dolgai ezt a magyar bölcset igazán kevéssé érdeklik. Mit is szeressen vagy csodáljon ezen e bűzös, lármás Bábelen.. A magas házak nem imponálnak, hisz a veszprémi székesegyház tornya még magasabb; a széles ut- czák keskenyek a pápai főtér szélességéhez képest, és a pesti tolvaj és betörő kismiska az egykori bakonyi zsiványokhoz hasonlítva. Somogy, Zala, Veszprém : ott van csak igazi magyar élet, ez a ronda, mocskos Budapest nem magyar város, hanem alléié demokrata. Mért hevüljön hát a főváros dolgaiért, és miért ne legyen demokrata városatya, ha mindenáron úgy akarják Vázsonyi és Ehrlich, a kiknek ükapját az ő dédapja fütyülős korából ismerte a zalai vásárokról.
