Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-29 / 30. szám

II. évfolyam. ________________ ______ 1907. Julius 29. 30. szám (A Z ERZSÉHETVÁROS) Budapest székesfőváros egyetemes érdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap, ’ Budapesti függetlenségi és 48-as pártkörök HIVATALOS LAPJA. Megjelenik minden hétfőn, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára : Egész évre ... ... ................... — Ю korona. Fé l évre ..................................- -.......... 5 Fő szerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap­tulajdonos B. Virágh Géza czimére küldendők: VII., Almássy-tér 17. Telefon 88—98. Iskoláink és a magyar ipar. 1 Tanszerkészitő iparunk csak nagynebe- zen tudott eddig boldogulni. A magyar isko­lákban elég rosszul túlnyomó részben idegeb, külföldi, jórészt osztrák tanszereket használ­tak, annak ellenére, bogy az utóbbi idó'ben nálunk, itt Budapesten néhány ipartelep ke­letkezett, mely a tanszerek gyártását kitüilő sikerrel űzi. A tulipán jegyében megindult társadalmi iparpártolási akczió, sajnos, nem mutatja fel a kívánatos sikert, főkép azért nem, mivel közönségünk lanybasága és nem­törődömsége úrrá lett a nemzeti küzdelem idején magasan fellobbant hazafias lelkesedé­sen. Mint oly gyakran, a lelkesedés most is szalmalángnak bizonyult; a magyar közönség ismét vígan vásárolja az osztrák rongy por­tékát, és kényelemszeretetében nem törődik azzal, hogy bevásárlásainál honi iparczikket adjanak neki. A tulipánmozgalom eddigi lefo­lyása bizonyítja legjobban, hogy társadalmi utón az ipart hathatósan támogatni nem lehetséges, erre csak az állam képes a maga nagy és hathatós eszközeivel. Éppen ezért örömmel üdvözöljük Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyminisztert egy fontos lépéséhez, mely a magyar tan­szeripar jövő fejlődésére rendkívül jótékony hatású lesz. Ugyanis rendeletet bocsájtott ki, melvnek értelmében iskoláinkban ezentúl Krónika. Demokrata-típusok. V. A mókademokrata Mindentudó és bölcs. Az egész világot a humor derűs szemüvegén keresztül nézi s a lét az ö számára szakadatlan lán- czolata a mókaságoknak. Tűri, hogy a demokraták hébe-hóba a magukénak vallják, mert humo­rosnak találja, hogy a király-, nagymező, ó- és ujutcza műveletlen kispolgárai hozzá dörgö- lödznek. Lelkületében és gondolkodásában azon­ban típusa a maradi magyar táblabirónák, a ki a múltba szegzett tekintetével nem veszi észre, hogy az idők visszahozhatatlanul elsöpörték a szegénylegényromantikát, a statárium világát, a jó öreg postakocsit; hogy a füst már nem csak tajtpipából száll fel, hanem gőzgépek kémé­nyéből. Retrospektiv bölcselő, kiben nem hiányoz­nék a kellő érzék a kor szavának megértésé­hez, de a ki nem akarja látni a jelent és jövőt, mert másnémü, mint a szép, a dicső, a kedves múlt. Mély megvetéssel szemléli az ifjak törte- tését, mulatságosnak találja az epigonok ragasz­kodását, akármilyen párton folyik is a tüleke­désük. Mindenben felismeri az emberi gyenge­magyar késziiményü tanszerek használandók. Az iskolák nagy számánál fogva tanintézeteink összesége igen nagy fogyasztót jelent, mely most már az állam utasítása következtében a magyar ipar termékeinek lesz vásárlója. E rendelet nemcsak a tanszeripar már létező telepeinek felvirágzását eredményezheti, ha­nem remélhetőleg több ilyen szakmáju uj iparvállalat létesítésének kiindulópontjául fog szolgálni. A rendelet fővárosi iskoláinkra nézve is kötelezővé teszi a hazai tanszerek használa­tait, és ez indit arra, hogy e kérdéssel e helyütt foglalkozva, néhány észrevételt te­gyünk e nagyfontosságu kérdésben. A tan­szereknél sem elegendő azt vizsgálni, vájjon utolsó, kész alakjukban magyar ipartelepeken készültek-e, hanem meg kell követelni, hogy teljesen magyar anyagból készüljenek. így a tankönyveknél meg kell követelni, hogy ma­gyar gyártmányú papíron magyar nyomda- festékkel nyomassanak, hasonlóképpen a fali tábláknál, a szemléltető képeknél, az összes fizikai és kémiai laboratóriumi felszerelések­nél és tárgyaknál. Külföldi anyag felhaszná­lását csak ott szabad megengedni, a hol hazai anyag az illető czikk készítéséhez egyáltalán nem létezik. Budapest iskolái ezúton hathatós iparpártoló tényezővé válhatnak, mely nagy mértékben elősegítheti tanszeriparunkat a külföldi verseny elleni küzdelmében. séget, és a legszentebbnek kürtőit törekvés al­ján is meglátja a kicsinyes önzést. Ebből a nézőpontból szemlélvén a világot, mindent meg­mosolyog, mindent lekicsinyel, Hekuba neki az egész mindenség. E fölényes filozófiájában vál­togatja a pártállást, a hogy szeszélye hozza ma­gával. A függetlenségi pártot éppen oly köny- nyen hagyja a faképnél, mint a mily könnyen csatlakozik Bánffyhoz, és dühös, engesztel hetet len magyar sovén létére skrupulus nélkül pak- tál a nemzetközi szocziáldemokrácziával, melyet az imént lebitangozott. Községi demokratasága is csak ily gyenge lábakon áll. Megválasztották városatyának, hát tűri, hogy a városházi több­ség a maga táborába sorozza. Egy jó viccz ked­véért azonban bármikor kész Vázsonyival vagy más nagy fejűvel összekülömbözni, és rosszked- vében-jókedvében máról-hónapra lerázhatja ma­gáról az egész demokrataságot, melynek reá­kent mázát most még nemtörődömségből és lomhaságból le nem törli magáról. Parolázik, traccsol, élezel, elmókázik olyanokkal, a kiket vagy szamaraknak vagy gazembereknek tart befelé, mert ha Isten egyáltalán teremtett okos embert, az bizonyosan gazember. Bár ö maga, Móka ö felsége igazán okos embert saját ma­gán kívül még nem látott. Egyáltalán csak De még egy másik utón bevonhatók lennének iskoláink az iparfejlesztési és pártolási akczióba. Az az ut már nem köz- vetetlen fogyasztásban rejlik, hanem köz­vetve didaktikai eszközökkel hatna. Arra gon­dolunk, hogy a gyermekek oktatásában helyt kell foglalnia annak, hogy tanítás közben felvilágosítjuk az ifjú, fogékony lelkeket az ipar óriási fontosságára, az ipari foglalkozás és munka nagy becsére és eközben beléplán- táljuk gyermekeinkbe a magyar ipar szere- tetét. Óriási horderejű lehetne iparunkra nézve az ily irányban következetesen alkal­mazott oktatás és felvilágosítás, mert egyetlen útja annak, hogy a hazai ipar sorsa iránt tanúsított közönyt végképen megtörjük. A gyermek kimenve az iskolából, otthon család­jában is hangoztatná, hogy minden tisztessé­ges magyar ember kötelessége magyar ipar­terméket vásárolni, s ezzel az iparpártolási mozgalom olyan hadsereghez jutna, mely nagyban hozzájárulna győzelemre juttatásá­hoz. A következetesen folytatott nevelő munka hatása a tanuló generáczió felnövekedlével is jelentkezni fog, úgy hogy a társadalmi iparpártolás a jövő évtizedekben óriási ered ­ményeket mutathatna fel. Iskoláink tehát, ha szolgálatába akarnak szegődni a magyar ipar fejlesztése nagy nem- ; zeti ügyének, nem elégedhetnek meg azzal, hogy csak tanszereik használatánál tartják azért áll szóba az emberekkel, mert ő maga roppant társas lény, akinek állandóan szüksége van auditóriumra, melynek frissen sült mókáit leadja. Hálából a tapsokért elmegy azután sza­vazni, akár az egyházgyülekezetbe, akár a vá­rosházára, mert hisz oly mindegy, hogy ő is ide vagy oda szavaz, mikor a többség igy is úgy is előre bizonyos. Ekként lesz benne úrrá a politikában a fölényes filozófia, inig a filozó­fiájának, világnézetének színvonala a régi ma­gyar politika horizontján mozog. A főváros dolgai ezt a magyar bölcset igazán kevéssé érdeklik. Mit is szeressen vagy csodáljon ezen e bűzös, lármás Bábelen.. A ma­gas házak nem imponálnak, hisz a veszprémi székesegyház tornya még magasabb; a széles ut- czák keskenyek a pápai főtér szélességéhez ké­pest, és a pesti tolvaj és betörő kismiska az egykori bakonyi zsiványokhoz hasonlítva. So­mogy, Zala, Veszprém : ott van csak igazi ma­gyar élet, ez a ronda, mocskos Budapest nem magyar város, hanem alléié demokrata. Mért hevüljön hát a főváros dolgaiért, és miért ne legyen demokrata városatya, ha mindenáron úgy akarják Vázsonyi és Ehrlich, a kiknek ük­apját az ő dédapja fütyülős korából ismerte a zalai vásárokról.

Next

/
Thumbnails
Contents