Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-22 / 29. szám

FÜGGETLEN BUDAPEST.

3

A fővárosra szakadt demokratauralom beköszöntése óta sem változott meg a helyzet. Ott vagyunk most is, a hol voltunk akkor, a mikor a mai többség nem a Vázsonyi névbe- •csiilési szignaturája alatt uralkodott. Az úgynevezett közéleti erkölcsök nagy füstölésen mentek ugyan keresztül, a hívők táborát a nyáj pásztora prédikálással és rábeszéléssel próbálja ugyan jobb életre téríteni, de a dániai illat még sem akar szétfoszlani a kommunális atmoszférából. Hiába marad fölül Vázsonyi a nyilatkozat-párviadalban, hiába döfi bele Olay kurucz szivébe a szellemesség éles pengéjét, azért érdemileg a földre vágódott Olaynak van igaza abban, hogy a székesfővárosnál minden megy a régiben, és az uj czégér alatt a régi hamis bort mérik. Ha bizonyítékra volt szükség a régi állapotok folytonosságához és a fővárosi gazdálkodás változatlan folyásához, .a város telekpolitikája csattanó bizonyítékot szolgáltat hozzá.

' Mert mi történt azelőtt e téren? Az, hogy a főváros protekcziós iparvállalkozóknak ajándékba vagy bizonyos hosszú évtizedeken át ingyenes használatba bocsájtolt át a város tulajdonát képezett telkeket és ezáltal a főváros közvagyonának egyik legfontosabb kontingensét: a telekállományt éVről-évre csökkentette. Es mi történik most? Szakasztotton ugyanaz; pro foro externo szigorúbb a telekgazdálkodás, végeredményben azonban mindig csak az összeköttetés alapos mérve és minősége az, mely végre is a kívánt telekhez juttatja a szegény támogatásra szoruló vállalkozót.

Most is két ily esetet regisztrál a sajtó. Az egyik az, hogy egy halkonzervgyárnak dob oda a székesfőváros adományul telket, a másik pedig, hogy a Fém- és Lámpaárugyárnak, egy igen gazdag vállalatnak átengedi a város egyik utczáját, hogy azt bekapcsolja gyári ingatlanába. A halkonzervgyári telekdonácziót a belügyminiszter megsemmisítette, és Magyar- ország elesik attól a roppant nagy közgazda- sági előnytől, hogy fővárosi potyatelken konzervált szardíniát és besózotl heringeket élvezhessen, a mi tényleg igen nagy csapás a derék halfüstölő és sózó részvényes uraknak, vagy csendes társaknak. Vigasztalásul lehetségesnek látszik, hogy a fém- és lámpaárugyár drága és elegáns bronzcsillárai éppen azon a helyen fognak készülni, a hol eredetileg utcza számára voltak négyszögölek kihasítva. Elvégre stilszerü dolog Budapesten, a hol egész utczák burkolata máról-hónapra felkerekedik és a hol már egy háznak is lába kélt, hogy magát az utczát mindenestül odaajándékozzák egy igazán érdemes milliós részvénytársaságnak, iparfejlesztési érdemei elismeréseid. Mert abban csak nem kételkedik senki, hogy a gondviselés egyenesen megbízást adott a székesfővárosnak, hogy vigyázzon az iparra, és jutalmazza az érdemeket. De különben is, egy rongyos utczács- kával több vagy kevesebb, igazán oly mindegy egy oly sok utczáju városban, mint Budapest.

A kinek azonban skrupulusai támadnának az esztelen telekpocsékolás ellen, a ki azt tartja, hogy a hihetetlenül magas lakbérek mellett a főváros minden talpalatnyi földje kincs, az ilyen elavult és reakcziós felfogású embert a főváros ez iparpártoló hivatásának nem fogják sohasem. Mert az ilyen ósdi filiszter azt fogja mondani, hogy elébb tessék arról gondoskodni, hogy legyen a fővárosban elegendő olcsó lakás, és ha marad még azután telek, tessék azt eltenni későbbi időkre még több lakás építése czéljából. Semmiesetre sem való azonban a főváros telke arra, hogy a tőkebefektetés nélküli vállalkozást lehetővé tegyük vele olyanoknak, a kik nem a köz javára kamatoztatják a telket. Mert ha a telekadományozás útjára lépünk, akkor sokkal okosabb és hasznosabb volna, a főváros telkeit odaajándékoznánk vagy csak 40—50 esztendőre odakölcsönöznénk házépítő spekulánsoknak, a kik nagy bérkaszárnyákat építenek a telkeken. Mert igy legalább a lakásnyomor enyhítésére szolgálnának a telkek, holott a tisztelt ipari érdemek ilyetén megjutalmazása mellett csak a kedvezményezett urakat juttatják oly helyzetbe, hogy más telkeket pénzért megvásárolhassanak.

»Háziurak számára nincs alamizsnám!« ez legyen a főváros álláspontja a telekadományozás kérdésében. Minthogy pedig ezt az álláspontot adott esetben mindig feldönti az összeköttetés és protekczió, nagyon megfontolandó, vájjon az uj fővárosi törvényben az ilyen telekajándékozás vayy ingyen bérlet egyáltalán el ne tillassék.

A fővárosi törvény revíziója.

A ,,Független Budapest4 ankétja.

Az újabban beérkezett nyilatkozatok közül alább adjuk a következőket;

Dr. Yárkonyi Oszkár, az V. kér. függetlenségi kör főtitkára;

A fővárosi törvény revíziója alkalmából megoldásra váró számos kérdés közül ezúttal csupán azzal az egygyel óhajtok foglalkozni: megmaradjon-e továbbra is a jelenleg érvényben lévő kerületi beosztás vagy helyettesitsük-e más megfelelőbb rendszerrel ?

Ez a kérdés korántsem alárendelt fontosságú, mert helyes megoldásától függ annak a nagy elvnek érvényesülése, hogy a képviselő- testület mindenképen hü tükre legyen a választóközönség egyetemének és aránylagos kifejezésre jusson benne minden árnyalat, minden elv, minden párt, mely választáskor az urna elé járul.

E tekintetben ludvalévőleg kétféle szélsőség képzelhető : az egyes választások és az egy lista rendszere.

Az első rendszernél a választói kataszter annyi területre oszlik, a hány képviselő választandó. Minthogy körülbelül bizonyosra vehető és a közóhajjal is megegyezik, hogy a bizottsági tagok számát az uj törvény a jelenlegi státus felére fogja leszállítani, ez azt jelentené, hogy 200 községi választókerület volna alakítandó. Ez esetben meg volna teljes mértékben a kisebbségi képviselet elvének érvényesülése: mandátumhoz juthatna minden párttöredék és el volna hárítva a nagy pártok és klikkek által való majorizálás veszélye. Viszont az ilyen választási rendszer gyakorlatilag úgyszólván keresz- tülvihetetlen, mert 200 választási apparátusnak szervezése és működtetése legyőzhetetlen technikai akadályokba ütköznék.

Az egylista rendszernél az egész választói kataszter egy kerületet képez és minden választó annyi jelöltre adja le szavazatát, a hány mandátum betöltésre vár. Az eljárás egyszerűségének előnyét ez esetben lerontja az a nagy hátrány, hogy a képviselőtestület kizárólag a többségi párt képviselőiből fog megalakulni. A többséggel máj dem egyenlő számú kisebbség is minden képviselet nélkül marad, ilyen a mai virilista választás, melynél pl. az utolsó községi választásoknál a demokratapárt 13.000 szavazatával szemben a függetlenségi lista több mint 7000 szavazatot kapott és mégsem jutott a 100 közül egyetlen egy mandátumhoz sem, bár számarányánál fogva legalább 30 hely illette volna meg.

Az előnyök és hátrányok e rövid szembeállításából is nyilvánvaló, hogy a legmegfelelőbb és leggyakorlatibb a vegyes rendszer: több kerület alakítása és azokon belül listaszavazás. A kerületeknek azonban nem szabad tulnagyok- nak lenniök, mert ez esetben a listaválasztás nagy elvi hátrányai fokozott mértékben fognak érvényesülni. És éppen e szempontból tartom elvetendőnek a mai 9 választókerületi rendszert. A választókerületek oly nagyok, a bennük egybeőváros minden részében. — Képviseletek a

foglalt elemek oly heterogének, a klikk-szer- vezte apparátusok túlsúlya oly hatalmas, hogy a kisebbségi elv méltányos érvényesülése csak akkor várható, ha a kerületek száma jelentékenyen felemelkedik Előttem egy 30 kerületre felosztott municzipális választóközönség lebeg: a mai kisebb kerületekből 2, a középnagysá- guakból 3, a nagyobbakból 4 kerület volna alakítandó és mindegyikre 6 — 7 bizottsági tag jutna. A Lipótváros uj felosztását pl. körülbelül úgy képzelem, hogy első alkerülete a Deák Ferencz- utczától az Arany János-utczáig, a második onnan a Lipót-körulig terjedne, a harmadik végül azon túl a kültelket foglalná magában. Ez a példa is fényesen igazolja, hogy ilyen eljárás melleit az egymástól annyira heterogén természetű osztályok és érdekkörök — az egymást majorizálás veszélye nélkül — méltányos képviseletre tehetnének szert: az első alkerületben a nagykereskedők, a másodikban a kisiparosok és hivatalnokok és a harmadikban a proletariátus lelne domíniumot. Körülbelül igy állna ez a főváros többi kerületeire nézve is, ha az uj beosztás kellő körültekintéssel és gondossággal történik.

Setter László,

a II. kér. függetlenségi községi párt elnöke :

A fővárosi törvény revíziójára nézve első sorban azt tartom követelendőnek, hogy a belügyminiszter váltsa be ígéretét, a mit Ballagi Aladár interpellácziójára adott válaszában tett: vagyis nyújtsa be a részleges revízióra vonatkozó javaslatot, a mely eltörli a virilizmust, az összeférhellenségi elvet szigorúan érvényesíti és községi választási jogot ad mindazoknak, a kik az országgyűlési választók névjegyzékében fel vannak véve.

Ezek a sürgős teendők és érthetetlen, miért mondott le Andrásig belügyminiszter arról a szándékáról, hogy novellám utón irtsa ki a fővárosi közélet e három súlyos rákfenéjét: a virilizmust, az erkölcsi és anyagi összeférhetlenség legelemibb követeléseinek lábbal taposását s a fennálló községi választási rendszert.

Jól tennék fővárosi függetlenségi képviselőink, ha megtudakolnák Andrássytól az általuk is támogatott, de alkotmánypárti belügyminisztertől azt, hogy miért mondott le adott szavának beváltásáról 9 Tán csak néma városházán most uralmon lévő demokraták érdekében ? Hiszen mi függetlenségiek tartoznánk talán Andrássy kormánypártjához s nem a demokraták ?

A főváros fejlesztésről szóló törvényjavaslat nem lehet sürgősebb, mint a főváros három fő mizériájának orvoslása. Nem lehet komolyan a főváros fejlesztéséről beszélni ezek nélkül.

A mi a fővárosi törvény revíziójának többi kérdéseit illeti, nemcsak a törvény szorul revízióra, hanem a fővárosi intézmények is és egyáltalában a városházán uralkodó állapotok és az ott uralkodó rendszer és szellem.

Nemcsak uj paragrafusokra van szükség, hanem uj emberekre is.

Véget kell vetni például annak a rendszernek, a mely bért szed a Népszínháztól, azonban a vásárpénztártól nem (újabban a vásárpénztár a hajtási dij kiváltságáért fizet valami csekélységet, a mi lizszerte kevesebb, mint a népszínházi bér).

Meg kell változtatni azt a rendszert, hogy a főváros pénzén fentartott drága vásárcsarnokok a vidéki gazdák érdekében a külföldre való kivitel érdekeit szolgálják a főváros közélelmezésének egyenes megdrágítására. Hallatlan állapotok, hogy a fővárosi polgárság pénzén drágítjuk meg a fővárosi polgárok megélhetését.

Ellenzem azt az eszmét, hogy a főváros képviselőtestületéből a köztisztviselőket kizárják. A tisztviselők, a kik megszabott fizetésből élnek, legjobban érzik a főváros kispolgárait

Gyár és fő üzlet:

íh (Sanest, VII., Szövetség-utcza 37.

dék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.