Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-28 / 4. szám
II. évfolyam. UW7. január ‘-’S.-f. szám. A Z ERZSEBETVAROS Budapest székesfőváros és különösen a VII. kerület érdekeit felölelő —- város - politikai és társadalmi lap == A VII. kerületi függetlenségi- és 48-as párt. valamint a »Zugló és környéke függetlenségi és 48-as pártkor« hivatalos lapja. Ä virilizmus. (S.) A lezajlott községi választáson иgv a politikát a községi életből kizárni akaró, mint a függetlenségi politikát a községi életbebevinni akaró pártok prog- rammjaegy tételben azonos voll, abban ugvanis, hogv a virilizmus intézménve a főváros törvényhatóságából törlendő. A programiatokat fájdalom nem mindig azért szerkesztik, hogy az abban foglaltakat be is tartsák. Hiába egyezik a két programén ez egy tételben, hiába győzött e programmpont a választáson egyhangúlag, de hiába csatlakozott e gondolathoz maga a belügyminiszter, sokáig uralkodott volna még a városházán, a nagyrészt analfabétákból álló és nem saját érdemük alapján szereplő virilisták tömege, ha éppen a politikát kizáró községi párt politikája nem tenné sürgőssé az uj fővárosi törvény megalkotását és a főváros törvénv hatósági bizottságának újjáalakítását, a város és annak minden lakosa érdekében. Az az egy-két ülés, melyen bemutatta ábrázolatát az újonnan választott jámbor hajadon, égetően sürgőssé tette az állapotok gyökeres megjavítását, a fővárosi törvényhatósági életnek a közérdek szempontjából való purifikálását. Az első áldozat, hiszen mindenki fejvesztésre ítélte, a virilizmus lesz. Ez az idegen toliakkal ékeskedő és mégis csupasz földi alkotás, mely lusta háj tömegével, a szorgoskodó munka körén kívül álló, a vagyoni jólét pajzsával takarodzó, közönyös, páváskodó. a mindennapi éle tbajaival nem törődő tömegével útját állja annak, hogy a közérdek szolgálatában érdemeket szerzett, de ép ezért vagyontalanul maradt tehetségek, az egyéni érvényesüléstől távol álló személyek tudásukat, tapasztalatukat, erényeiket még nagyobb körben, az egész fővárosra ki ha tó an erénvesithessék. Van a vagyoni cenzuson nyugvó virilizmusnak érdeme, sőt szüksége, de ezek kint a megyei autonómiákban, a vidéken jöhetnek csak figyelembe, ahol mással nem pótolhatók. A fővárosban azonban valósággal megbénító hatása van ez intézménynek, s az okozott kár messze túlhaladja azt a csekélyke hasznot, a melyet a konzervativizmus révén tőle várhatunk. A rombolás, a porba döntés munkája azonban nem mindig merül ki a megsemmisítéssel. Különösen akkor, nem, mikor ez az ujra-alkotás szempontjából történik. Ilyenkor a bontás mestere nemcsak arra irányítja figvel- mét, hogy mindeneket széjjel szedjen, hanem arra is ügyel, nincsen-e felhasználható anyag, nincsen-e megmenthető alkatrész, nincsen-e megmentendő alkatelem. Egy-egy paránv sokszor érdemessé teszi hegyoldalaknak megbolygatását. Egy-egy szemernyi arany hányszor kárpótolja napok verejtékes munkáját. A virilizmus megszüntetése uj alkotás érdekében történik. Hálás feladatot szolgálunk tehát, ha a rombolás közepette figyelemmel kisérjük, nincs-e a pusztulásra szánt épületnek felhasználható része, nincsen-e megmentendő alkateleme? A virilizmus létezését azzal indokolKrónika. Azt is írhattam volna czimiil: «chronique scandaleuse». A Halmos-Polónyi-Lengyel ügy ebben a rovatban is méltán szerepelhetne. Nyolcz napon át forrongásban volt az egész ország, kormányválságról adtak hirt a lapok, Budapest a világesemények góczpontjává lett e botrány révén, a külföld mohón leste e botrány minden egyes újabb fázisát — mig végre eljutottunk oda, hogy az egyik ügy, a melyik megindította a lavinát; a Halmos-Polónyi ügy személyes vonatkozásaiban békés befejezést nyert. A béke létrejöttében nem volt részem nekem, nem volt részed neked, nem volt része sok százezer becsületes magyarnak, akik valamennyien csak passzív szemlélői voltunk és vagyunk a toreádorok eme épületes harczának. Nem kutatjuk és nem keressük: országos érdek, pártérdek, vagy magánérdek tette-e kívánatossá békés befejezését a Halmos-Polónyi ügynek, de egyes jelenségek a figyelmes olvasónak többet árulnak el, mint am enyit megsejthetnénk abból a tisztes távolságból, mely bennünket e szennyes dolgok középpontjától elválaszt. Jó régi, igaz magyar közmondás azt tartja: »Seperjen mindenki a maga portája előtt !« Ha a szomszéd portáján bűzlik valami, és érdekeim meg nem kívánják, nem turkálok benne, mert még nagyobb bűz keletkezik belőle. A Halmos-Polónyi ügy is igy fejlődött személyes ügyből nagyjelentőségű politikai eseménynyé. Hívatlan prókátorok jártak- keltek itt is, ott is, és a kik nyilván politikai okokból elvetették az üszköt: a mikor az lángra csapott, ismét csak politikai okokból maguk siettek a felcsapó lángnyelvek oltására. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a kika Po- lónyi elleni hajszát minden okosság ellenére megindították (mert hisz csak magukat mártották be vele elsősorban) a régi rendszer megcsonlosodoít hiúéi, a régi klikkeknek a fővárosban ma is uralkodó vezérei. A mikor elhangzott a vád Polónyi ellen Halmos János szájából és elvtársai megbízásából, ezek örültek a kavarodásnak, mely a vád nyomán keletkezett. De a mikor Polónyi ügye jobbra fordult, és a városi panamákat nyilvánosan perlraktádni kellett volna — akkor összedugták fejeiket a megrémült klikkvezérek, és Ehrlich G. Gusztáv, Bárczy István polgármester kíséretében rohant Wekerlé-hez a kormány- elnökhöz- a békés elinlézés módozatával zsebében. Tehát előbb intrikáltak, hogy a városi ügyekben veszedelmes ellenfelüket ledöntsék a hatalom polczáról, de a mikor a keletkező veszedelem tudatára ébredtek, behízelegték magukat a kormányelnöknél alattomoskodással, farizeus módon. És a világ álmélkodik és önmagától kérdi: »Mi köze Ehrlich G. Gusztávnak a Halmos-Polónyi ügyéhez ?« »Hogyan jut ez a »minden lében kanál« Ehrlich G. Gusztáv ahhoz, hogy ebben az ügyben a békebiró szerepére vállalkozzék?!« A választ nem nehéz erre megtalálni. Csak vessétek össze az itt elmondottakat avval a népmesével, mely az elrabolt konczról és az osztozkodásban összeverekedett rablókról regél. Mindennemű levelek és előfizetési pénzek a lap- tulajdonos 15. Virágh Géza czimére küldendők VII., Almássy-tér 17. Telefon 8S—1)8. Főszerkesztő : Dr. SOMOGYI LAJOS. Felelős szerkesztő: B. VIRÁGH GÉZA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VII., Almássy-tér 17 Megjelenik minden hétfon, a szükséghez képest többször is. Előfizetési ára: Egész évre ... ... ... ... ... — Ю korona. Fél évre .......................... ... — ______
