Az Erzsébetváros - Független Budapest, 1907 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-15 / 28. szám
FÜGGETLEN BUDAPEST. 3 Dr. Szebeny Antal orsz. képviselő a következőkép nyilatkozik: Hatvanhét óta alkotott törvényeink között igen kevés van olyan, mely helyett a törvény- hozás azóta újat nem alkotott volna, vagy legalább novelláns utón nem idomította volna hozzá a megváltozott viszonyokhoz. Egyedül a fővárosról meg a közmunkák tanácsáról szóló törvények csak azok, melyek több. mint 35 éve változatlanul igazítják fővárosunk sorsát. Pedig mikor ezeket a törvényeket alkotta a törvényhozás, Budapest népessége nem egészen háromszázezer lélekből állott, inig ma nyolezszázezer leieknél többet számlál. Az uj. törvénynek számolnia kell ezzel és az ebből folyó többi körülménynyel. Nem a mi feladatunk, hogy a megalkotandó törvényt javaslat formájába öntsük, de igenis: hogy annak alapelveit megjelöljük. Ezeket az alapelveket pártunk, a szabadpolgári párt programmjába felvette s évek óta terjeszti. Az idők haladása aktuálitásukat nagyrétben ma is meghagyta, sőt több pontjában még ki is élesítette. Meggyőződésem szerint első kelléke a megalkotandó törvénynek az, hogy biztosítsa a fővárosnak nemzeti alapon és nemzeti irányban való fejlődését, a főváros az országnak legelső magyar törvényhatósága legyen. Másodszor biztosítsa a polgárságnak szocziá- lis létérdekeit, kulturális előhaladását és vagyoni jólétét. Vagyis legyen a főváros magyar, polgársága pedig boldoguljon. Ezt a kérdést az a törvény fogja legjobban megoldani, a mely a közigazgatásban az egyéni felelősséget érvényesíti, az eljárást gyorssá teszi, az autonómiát a fölösleges gyámkodástól felmenti s a bizottmányok mai tultengését korlátolja. A bizottmányok ne a tanácsnak, hanem a közgyűlésnek legyenek előkészítő orgánumai. Viszont megőrzendőnek tartom a kérel- mezési, levelezési és felirati jogot, mint az alkotmány egyik biztosítékát s a polgárság politikai nézetei megnyilatkozásának a lehetőségét. Általános felfogás az, hogy a törvényhatósági bizottság tagjainak számát kevesbíteni kell. Én ebben nem osztom egészen a közfelfogást, mivel a közgyűlés elé utalt ügyek igen változatosak, sokoldalúak, s a társadalom minden rétegét felölelő nagy testület képes csak azt az értelmi tökét szolgáltatni, mely ezeknek az ügyeknek alapos elbírálásához megkivántatik. A törvényhatósági bizottság tagjai számának a korlátozása legfeljebb az inkompatibilitás szigorú keresztülvitele s a közgyűlésen való részvétel kötelező tétele és a virilizmusnak eltörlése által igazolható csak. A Duna jobbparti résznek történeti múltja és fejlődése, nagy területe, orografikns viszonyai sajátságos jelleget adnak, ezt figyelmen kívül hagyni nem lehet s az alkotandó törvénynek különösen a közigazgatási és választó kerületek megalkotásánál ezekkel a tényezőkkel számolnia kell. Nem tudom, mikor kerül a törvényjavaslat a Ház asztalára. De fővárosunk érdekében állónak tartom, hogy az mielőbb beterjesztessék, mert ettől remélem fővárosunk ügyeinek orvoslását. A Margitsziget dolga. Welcerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter a képviselő háznak beterjesztette a főváros fejlesztéséről czimii törvényjavaslatot, a mely magában foglalja a Margitsziget megvételét a fővárosi pénzalap részére. Ez a sziget- vásárlás külömbözö oldalról igen kedvezőtlen elbírálásban részesül, és főként oly indokolással ítéltetik el, hogy a fővárosra nézve e vétel igen rossz üzlet, minthogy a Margitszigetet tulíizeli. Mi e kérdést, egészen eltekintve minden egyéb vonatkozásától, tisztára a főváros anyagi érdekeinek szempontjából teszszük vizsgálat tárgyává, és őszintén megállapítjuk, hogy a Wekerle által kontemplált módozatok mellett a főváros pénzügyeire nézve a szigetvá'sárlást igen előnyösnek és üdvösnek találjuk. Nem tart vissza ez objektiv ítéletünk kimondásában az sem, hogy a szigetvétel ügyét a székesfőváros többségi pártja, élén Vázsonyival, helyesli, mert a politikai nézeteltérés nem involválja azt, hogy az igazságot el ne ismerjük, még ha a demokraták is igazságnak vallják. Hogy a sziget megvételét pénzügyileg mérlegelhessük, nézzük, mit kap a főváros és mit fizet ezért. A sziget vételára 11 millió korona, a melyből az államkincstár 2,100.599 koronát fizet telkekben; marad tehát a fővárosi pénzalap terhére a vételárból 8,899.401 millió korona, melyből 3,899.401 koronát a sokat emlegetett fővárosi telkekkel fizet a főváros, 5 milliót pedig évi 210.000 k. járadékkal amortizál; ez amortizaczionális összegeket a fővárosi pénzalap a sziget jövedelméből fedezi. Már most lehetséges ugyan, hogy a fővárosi pénzalap által fizetendő telkek értéke nagyobb, mint a becsértékük, úgy hogy ezáltal a sziget vételára tényleg nagyobb, mint 11 millió korona. De nyugodtan állítjuk, hogy a főváros még ez esetben is nyer az üzleten. Kapja ugyanis a székesfőváros az általa fizetendő körülbelül 9 millió koronáért a Margit-szigeten kívül a) a rendőrségi kvóta Leszállítását 800.000 koronára, a mi a rendőrség jelen budgetje mellett, — mely pedig évről-évre emelkedik - 1 572.000 korona évi megtakarítást jelent, tehát hat év alatt a Margitsziget egész vételára már ezzel is megtérül. b) Az italmérési illeték czimén a fővárosban beszedett összegeket az államkincstár átengedi a fővárosnak. Ez évente legalább 600.000 korona, úgy hogy már e két tétel egyedül 2,100,000 koronával javítja meg Budapest főváros háztartását és igy kiküszöböli hosszú időre a deficzHei. c) A főváros fejlődésének javára szolgál a megépítendő óbudai hid, mely a Lipótváros kültelkeinek és O-Budának nagy fellendülését fogja előidézni. d) Megtérül a fővárosnak a Sárosfürdöért fizetett 1,050.000 korona vételár, melyen a Sáros- és Rudasfürdőket nagyszabású fürdő- telepekké fejlesztheti. Végeredményben tehát kap á főváros két uj modern, szép fürdőt. e) Elengedi az államkincstár a fővárosnak a rendőrségi kvóta be nem fizetett hátralékos összegeit 1,850 000 korona értékben, a mi direkt ajándék az állam részéről. /’) Adómentességet kapnak a Belváros egész területén és a Lipótváros belterületének ki nem épült részén építendő uj házak, a mi kétségtelenül nagy mértékben hozzá fog járulni az építkezési kedv fokozásához Nagy igazságtalanság volna tehát, ennyi előny és viszontszolgáltatás mellett tagadásba vonni, hogy a székesfőváros fényes üzletet csinál a Margitsziget ily tén megvételével. Vájjon József föherczeg is jó üzletet csinál, az nem tartozik reánk. Lehet, hogy igen. De bizonyos, hogy nem Budapest székesfőváros fizeti meg a jó üzlet árát. Azokat az áldozatokat, a melyeket az á lam hoz fővárosunk fejlesztésére ezzel a törvény- nyél, Budapest székesfőváros megérdemli. És ha lesznek politikusok, a kik helyteleníteni fogják, hogy az állam a fővárosról ily bőkezűen gondoskodik, ezeket figyelmeztetni kívánjuk, hogy az ország szivétől a táplálékot sajnálni nem szabad, mert egész állami életünket, államhitelünket és kultúránk állapotát a külföldön a főváros helyzete után ítélik meg, Budapest reprezentálja a világ elölt úgyszólván az egész országot, ne sajnálják hál tőle a reprezentálás költségeit. És ne feledjük el e kérdés megítélésénél a következőket sem : igaz ugyan, hogy a főváros hivatalos képviselete még mindig nem forrott össze politikai érzület dolgában a nemzet túlnyomó többségivel; de amit a fővárosra lorditunk, azt nem az uralkodó többségnek adjuk, hanem a nagy kommunitásnak, melyet igazán nem lehet felelőssé tenni a klikkvezérek helytelen politikájáért. A mikor az állam bőkezű Budapesttel szemben, nem Vázsonyiéknak és Ehrlichéknak ad ajándékot, hanem magamagának alkot egy hatalmas, nagy, virágzó fővárost. A törzsfőnökök bűnéért lakoltatni egész Budapestet nemcsak igazságtalan, hanem esztelen politika is volna. Ezért üdvözöljük Wekerlél uj javaslatához, mely a főváros fejlődésének történetében igazán korszakalkotó jelentőségű. A „Független Budapest" tisztelt olvasóihoz! Evvel a számunkkal a »Független Budapest« második évfolyamának második felébe lépett. Az a múlt, a melyre immár visszapillanthatunk, örömmel és büszkeséggel tölt el bennünket. Az a tisztes törekvés, az a becsületes szándék, mely bennünket e lap megindítására serkentett, visszhangra talált a székesfőváros független polgárságának lelkében. Magunkra hagyatva — minden támasz és segítség nélkül — indítottuk meg ezt az újságot, hogy az ország- szivének tiszteletreméltó polgáraival megismertessük a függetlenségi párt törekvéseit, melyek nem egyéni érdeket, de a közjói vannak hivatva szolgálni. Bele akarjuk vinni a köztudatba a mi eszméink szintisztaságát és szembe állítjuk vele a régi rendszer korrupt, önző működését, mely vészthozó volt a főváros egész egyetemének érdekeire. Öröm és megnyugvás tölt el bennünket, hogy nem süket füleknek beszéltünk, hogy szózatunkat, kiáltó szavunkat meghallotta, megértette mindenki, a kihez szóltunk. Megerősödve, a székes- főváros valamennyi függetlenségi pórijának erkölcsi támogatására támaszkodva folytatjuk ma már működésűnket lankadatlan kitartással, megaczélosodott igyekezettel, hogy azt a czélt, melyet magunk elé tűztünk, diadalra is juttassuk. Felszabadítani akarjuk a fővárost az önző klikkek járma alól, széppé, nagygyá, gazdaggá és hazafias szellemben vezető szerepre hivatottá akarjuk tenni Budapestet, Ez a mi törekvésűnk, a melylyel egyetért minden függetlenségi pártja a fővárosnak. És most lapunk tisztelt olvasóihoz fordulunk egy tisztelettel teljes kéréssel. A kik mái méltányolták törekvéseinket és odaszegődtek lapunk előfizetőinek tisztes táborába: ter- jeszszék e lapot barátaik, ismerőseik, elvtársaik körében. Kávéházakban, vendéglőkben kérjék, követeljék a »b ügyetlen Budapest'«-et Nagy ügyünknek tesznek ezzel szolgálatot, mert a ki a mi újságunkat olvassa és hallja, attól a mi eszméink és törekvéseink diadalra- jutasát félteni nem kell. A hány újabb előfizető, mindmegannyi újabb lelkes hive, apostola lesz eszméinknek és segítőtársunk a reánk váró nagy, nehéz küzdelmekben. Hazafias üdvözlettel a »Független Budapest« szerkesztősége és kiadóhivatala. Vlt., Almássy-tér 17. fluff' Felkérjük mindazokat az igen lisztéit előfizetőinkéi, kiknek előfizetése f. évi július hó 1-én lejárt, hogy az előfizetés megújításáról mielőbb gondoskodni szíveskedj evek. “1HSÜ Gyár és íoüzlet: (íapest, VII., Szövctség-utcza 37. Gyűjfőtelepek a székesfó'város minden részében. — Képviseletek a vidék nagyobb városaiban. Telefon 58—45.
