Az Erzsébetváros, 1906 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1906-12-30 / 4. szám
I. évfolyam 1906. deezember 30. A z 4. szám. Suoapesf székes-főváros es különösen a VII. kerület erdekeit felölelő város-politikai és társadalmi lap. zizziz A VII. kerületi függetlenségi- és 48-as párt, valamint a „Zugló és környéke függetlenségi es 48-aspártkör“ hivatalos lapja. //legjelenik minder, vasárnap, • szükséghez képest többször is ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 10 korona — Fél évre fi korona Főszerkesztő Dr Somogyi Lajos, F'elelós szerkesztő 8. Viragh Géia Szerkesztőse^ és kiadóhivatal : Budapest, VIJ.. Almassy tér 17 fA indennemü levelek És előfizetési pénzek a (aptulajdonos 0. V raqh Géza címére küldendők VtL, jAlmissy-tér TELEFON 88-98. párt vezéreivel“ hivatalon kívül is Őszinte szó Fiilepp Kálmán főpolgármester Úrhoz! Fiilepp Kálmán főpolgármester Űr! Kívánjuk őszinte szívvel, hogy sokáig, még ennél is tovább töltse be elődeihez hasonlóan, erővel, ép egészséggel hivatalát, metyre Önt a király bizalma, s a régi törvényhatósági bizottság impozáns többségének akarata emelte. Főpolgármester úr, Ön azonban nem veszi észre, hogy változtak az idők, változtak illetve megváltoztak az emberek, az uj törvényhatóság a különféle magán érdekeket képviselő bizottsági tagok tömörülésével hangzatos, de hazug jelszó alatt egy nagy érdek- szövetséggé alakult át, és ezzel a fontos tényezővel Önnek számolnia kell, ha hivatali méltóságát a köz javára továbbra is betölteni akarja. Mert a képesség, a tudás az Ön állásában alárendelt tényező, de ha az akarat megvan főpolgármester úrban, elkormányozhatja a fővárost az emberi kor legvégső határáig. És vájjon mit kell akarnia? Akarnia kell meghajolnia a mai „többségi párt“ akaratának, akarnia kell elődeihez hasonlóan a többségi „érintkeznie“, — még ha a gyomra is felkeveredik tőle. Főpolgármester úr Ön már nem fiatal ember? tisztes kort és méltóságot ért el becsületben, tisztességben saját erejéből, de élet- filozófia .mégis vajmi kevés szűrődött le Önben. Miért nem vesz Ön példát elődeitől? Látja főpolgármester úr, Önt már kezdi kimarni a „többségi-párt“, megfenyegetik bizalmatlansági szavazattal, és felesküsznek arra, hogy olyan helyzetet fognak teremteni, hogy Ön nem fogja magát tarthatni a főpolgármesteri székben. Szemére vetik Önnek, hogy. „sértegeti“ a többségi pártot, amikor Ön a mai kisebbségi párt hazafiságát dicsérni merészeli. Vádolják Önt azzal, hogy „hivatali hatáskörének és saját egyéni súlyának túlbecsülésével beleszólt a pártoskodásba, s olyan frakcziók érdekéiben emelt szót, amelyek úgy összetételük jelentéktelenségénél, mint vallott pro grammjuknál fogva nem alkalmasak arra, hogy egy főpolgármester ezekre támaszkodva, igyekezzék a főváros ügyeiben az őt megillető tekintélyt biztosítani“ . Így kurjantanak a törpe epigonok, a „vezéri“ mivoltuktól elkápráztatott kilencz- tized analfabéták. Akiknek a főpolgármester valamikor legjobb barátja volt, azokat Ön főpolgármester úr lenézi, fumigálja. Ezt Ön rosszul teszi, és a saját jól felfogott érdekében tisztelettel hangsúlyozzuk még egyszer, hogy Ön ezt rosszul teszi. Látja főpolgármester úr, tíárczy István dr. polgár- mester úrnak nem vetik a szemére,' hogy eljárt ‘demokratapárti vacsorákra, és dicsőítette a demokratákat, a „vezéreket“ (persze a „többségi párt“ vezéreit,) sőt neki épen ezt „javára írják“. Ha Bárczy István dr. polgármester úr, aki a péczeli függetlenségi párt elnöke volt, (talán még mai is az) megalkudott a helyzettel, miért nem cselekszi Ön is ugyanezt? Ha Ön is követné a polgármester példáját, a „többségi párt“ magasztalná az Ön érdemes egyéniségét, s úton-útfélen hangoztatná az Ön kiváló tevékenységét. Főpolgármester úr, az Ön állása ma inpossibilis 1 Miért nem dicsőíti Ön az internatio- nalismust, miért nem ismeri el irányitó fejének Vázsonyi Vilmost, miért nem parolázik napjában hatszor Ehrlich G. Gusztávval? Ha mindezt megtehette Márkus József úr, az Ön dicső elődje, megJCróniKa. Az ugató szerénység. L Karácsonyi ajándék a VII. kerületi elemi iskolás gyerekeknek. Aki adja: egy reveren- dás hitoktató, akik kapják 6—9 éves apró, édes-bájos, szurtos képű, fürtös hajú, gondtalan elemi iskolás gyermekek. Az ajándék nem értéktárgy, nem ékszer, nem könyv, mert a reverendás hitoktató úr maga is vallja, hogy „ajándék lónak ne nézd a fogát.“ Á világért sem akarom én ezt gáncsolni. Magam is dicséretes figyelemnek tartom. De folytatom. Az ajándék egy szent képecske. Uram bocsáss, de mikor megláttam, azt hittem, hogy a „csokoládé Küfferlének" valamely kis reklámképe. Akkora, mint egy gyufaskatulya. Egyik oldalán színes kép, a kis Jézus születését ábrázolja; a másikon ájtatos versike, csapni való, értelem nélküli rossz versike És ugyanott még valami. Az ajándékozó reverendás hitoktató úr sajátkezű aláírása. Szóról-szóra igy: Horváth János hittanár, főv. bizotts. p. tag. Amikor megkérdezett engem egy ártatlan, szende arczú gyerek, mit jelentenek a rövidített szavak V kínos zavarral feleltem: „Azok a hittanárok, akiknek neve mellett ezek a betürakások is ott fityegnek, első sorban kedveltjei az Urnák, akikben neki öröme telik 1 II. Vannak emberek, akikről még akkor sem vesz tudomást a nagyvilág, ha kapaszkodással, stréberkedéssel feljutottak az uborkafára. Szürke, jelentéktelen emberek ezek, számok az emberiség nagy tömegében és nem egyéniségek. Akik mindig csak magukról beszélnek, akik mindig csak magukról beszéltetnek. Ez az elmélkedés tőiül elém, amikor hallom, hogy a vezetőiről „herma- froditáknak“ elkeresztelt „Erzsébetvárosi Casinó“ bankettel ünnepli meg ügyvezető elnökének bizottsági taggá történt megválasztását. Ez az ember kitünően érti a dolgát. Nem volt ötven ember a kerületben, aki ismerte volna, amikor másfél évvel ezelőtt nagy tőke befektetéssel és nehány hasonszőrű barátjával megalapította a fenti társaskört, melynek létalapot a „baccaraU-asztal berendezésével tudtak csak teremteni.Ennek az ördögasztalnak jövedelméből, lett ez a kör kerületünk olyan anyagi tényezője, hogy a községi választási alapra rendelkezésükre állott harminc ezer koronával, szemérmetlen Pálfordulással és paktummal az ügyvezető elnök úrból már bizottsági tagot, két hűséges csatlósából póttagot tudtak csinálni. A reklám-hősök, a stréberek tehát czélt értek. Most ünneplésükön a sor. De ki ünnepelje őkét? Ki gondol arra, hogy bizottsági tagságuk tetejébe még ünneplés is kijár nekik ? Ha nem gondol rá más, gondol az ügyvezető elnök úr! Hiszen az ö hatáskörébe tartozik! Ügyvédi irodájának segédjével és az egyik póttagnak öcs- csével összeállittatja a „rendező bizottságot“ melynek feladata az ő fényes ünnepeltetó- séről gondoskodni. Szinte olvasom már a bankett:öl szóló másnapi tudósítást, melyet az „ügyvezető elnök“ úr mond tollba Íródeákjának, és amelyben „hivatalból“ töm- jénezi a Casinót, az ügyvezető elnököt, az uj bizottsági tagokat stb. Ez aztán a pokoli ügyességi „Ügyvezető elnök“, „bizottsági tag“, és a jó Isten tudja mi minden lesz még belőle, az okos, a bölcs, és amint látni mól* * tóztatik : a végtelenül szerény stréberkéböl.
