Az Erzsébetváros, 1906 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1906-12-23 / 3. szám
AZ LKZSÉBHTYAH.OS pártot alkotják. A demokrata párt elbukott. A választás után a jótékonyságnak a pártköziséget kizáró nagy .... angyala, demokrata erényeiben, plakátot ragasztatott ki a kerületben, hirdetvén tőle telhető szerénységgel győzelmét, s végezte e szavakkal: „remélem, hogy alaposan végeztünk a demokratákkal“. Három év és mennyi változás. A demokrata-irtó Cézár, — a demokrata elveket hirdető szószék mellett ministrans. Vájjon mikor mutatja igaz természetét, vájjon mikor farizeus ? ! A nagy prófétai kijelentés, hogy „remélem alaposan végeztünk a demokratákkal“ ime visszafelé hatolt. Neki magának kellett a demokrata ködmönbe bújni, hogy megmentse pusztulásra szánt s pusztulásra érett hatalmát. Szegény demokratia ! Azt hiszem, hogy egy ilyen próféta a sirások százainak ad majd munkát, s azok se győzik majd temetni azt a sok elvet, eszmét, igazságot, melyet megfertőzött, elpusztított azáltal, hogy ajkára vette. A megválasztottak között ne reméljük a megváltást. De azért nincs ok a esüggedésre. Az a közönyösség, az a vakság, melylyel kerületünk meg van verve, már tűnőben van. Lassanként kinyiinak a szemek és látnak. S ha kerületünk minden polgára látni és nézni fog tudni, akkor lesz meg az újjászületés . . . Dr. Somogyi Lajos Bukás? A két napig tartó választási harcz lezajlott a fővárosban. A harcz eredménye: a függetlenségi párt bukása a régi klikkel szemben. Nem félek kiejteni a szót „megbuktunk“, mert nevén szeretem szólítani a gyereket. A szépitgetésnek hive nem vagyok. Áltatni magamat nem akarom, a polgárságot áltatni pedig nem engedem. Megbuktunk és vége. Kezdjük a barczot elölről. De a harczot fel nem adjuk, és küzdünk tovább lankadatlanul kitartással, meg nem szűnő erélylyel a métely ellen, a gonosz szellemek ellen, a képmutatók, az álszenteskedők, az elvtelen elvet vallók, az önző érdeket szolgálók, a gerincz- telen gerinczesek, egy szóval: a klikk ellen. A demokrata mezbe öltözött régi szabadelvű párti, haladópárti, majd alkotmánypárti, de mindig az „árral úszó“-párti érdek- szövetség győzedelmeskedett fölöttünk az egész fővárosban, Nem én mondom, ők adták a számba, hogy botorság, és meddő dolog „becsületes“ politikát űznünk, ők győzni fognak, mert „okos“ politikát csinálnak. Szomorú igazság! Ők nem becsületességgel, | de okossággal győznek. A becsületességet lelváltják ravaszságra, furfangra, csalásra, hamisításra, halottak felelevenítésére, nem létező egyéneknek egy intésre yaló megjelenésére, és győznek könnyű szerrel a becsület fölött, mely mindehhez nem ért. A becsületes politikai harcz eszköze: a választópolgárság bizalma. Az okos politikai harcz eszközei azonban már szétágazók. Kellékei: 1. A szavazatszedő küldöttségeknek prononszirozott, inkarnatus, a hatalomhoz húzó egyénekből való összeállítása; 2. Bizalmatlan külsejű „bizalmi férfiakénak kiküldése: 3, Napidijas „azonossági tanukénak alkalmazása; 4. Faczér cirkuszi műbirkozók nak „terembiztosi“ minőségben való alkalmazása ; 5. Kerületi hatalmakká lett szövetkezeti igazgatóknak „őrszemekéként való elhelyezése ; és igy tovább, minden egyes kellék a legminucziózusabb pontossággal kieszelve és végrehajtva. Ez volt a „demokratapárt“ győzelmének a nyitja a fővárosban, de különösen a VII. kerületben. Ehhez mi nem értünk, ehhez érteni nem is akarunk. A mi becsülettel leadott kettő ezer szavazatunkkal szemben áll az Ehrlich párt 2800 szavazata, és a mérleg mégis a mi javunkra billen Miéit? Mert egy becsületes ember többet nyom a latba tiz becsületnélküli „okos“ politikusnál. VgA községi törvény hiányai A községi választások befejeztével megszűnt az azt megelőző heteken keresztül tartó nagy harezi készülődés., A választások eredménye ismeretes — azt a demokrata eszmék diadala képén szeretik feltüntetni, holott az ép oly kévéssé jelenti a demokrata eszmék diadalát, mint amennyire nem jelenti fővárosunkban a függetlenségi politika bukását. Erre a következtetésre csak akkor juthatunk, ha a választások eredményét egyoldalúan fogjuk fel mert tárgyilagosan mérlegelve az egesz eredményt, oda kell jutnunk, hogy azt csak az elavult, visszaélésekre alkalmas községi törvény idézhette elő. Ez a választás ujia és végérvényesen beigazolta a sokat han goztatott régi igazságot, hogy községi törvényünk minden tekintetben ^ elavult s az ma már czélján^k és rendeltetésének semmiféle tekintetben sem felel meg. Csak ezen törvény uralma alatt volt lehetséges, hogy a választások azt eredményezzék, amit eredményeztek Ma, amikor a napi politikában a politikai jogok kiterjesztése az uralkodó jelszó, s az összes politikai pártok ennek az eszmének a propagálásában látják jövendő létjogosultságuk alapját, lehetetlen még tovább megtűrni egy olyan alaptörvény uralmát, amely a polgárság egyébként is elég szűkre szabott politikai jogait még jobban meg- nyirjathogy községi választó csak az lehessen, aki a községi választók jegyzékébe magát vagy személyesen, vagy meghatalmazott utján felvéteti. A törvénynek ez az intézkedése már magában véve feltétlenül helytelen, s számos visszaélés csiráját rejti magában, de meg lehetetlenné teszi más pártnak, mint az uralmon lévő pártunk diadalát, mert az ő kiküldött őrszemeik végzik a választók ösz- szeirását. Hiszen ki ellenőrizheti a meghatalmazások valódiságát, kt ellenőrizheti azt, hogy az uralkodó párt lelkiismeretesen teljesíti e kötelességét, s nem-e vesz fel hamis meghatalmazás alapján túlnyomóan olyano kát, akik az ő pártjának pronoczirozott támogatói, akikről már előre tudja, hogy minden körülmények között az ő jelöltjeit fogják Lámogatm. bármennyire különb is a másik, a párt programmja és különbek a jelöltjei is. Amíg a törvény a választói jogosultságot ennyire békókba szorítja, addig becsületes községi választás el sem képzelhető. De ha tovább megyünk, akkor ismét csak azt látjuk, hogy a törvény nem csak ebben a vitatott hiányban szenved, hanem annak majdnem minden intézkedése visszaélést, sok visszaélést tesz lehetővéÍgy a bái'czarendszer. A választói igazolványok, bárczák, nincsenek, mint a képviselőválasztásoknál, a közhatóság kezei között, hanem azok a pártoknál maradnak, s ezek a legmesszebbmenő visszaéléseknek nyújtanak alapot Lehetővé teszik, hogy a választásoknál nem az a párt azonban azokat előszedik s úgy amint a sereghajtók a választókat összeírták, felhajtják őket az urnák elé. A felhajtást nem kell a szó tulajdon képeid értelmében venni, mert az „előállítás“ a mandarinok által bérelt fiakereken és autó mobilokon történik. Nincs is más külömbség a választók és az igazi kulik közt, mint épen a felhajtás eltérő módja. Aztán jön a „titkos“ választás Ebben pokoli szatíra rejlik. Ahogy a Kuli a választás színhelyére ér, a sereghajtó kezébe nyomja a választási lisztákat, amelylyel szavaznia kell. A mi kerületünk főmandarinjainak egész politikai agitácziója abból áll, hogy a liszta czéljaira olyan szemenszedett szinü papirost választanak ki, amilyent a választás napján a fővárosban kapni nem lehet. De még ez sem elég ! Három-négy ilyen rendkívüli szinü papirt szereznek be, hogy a színek félnaponkint változtathatók legyenek Az ő politikai előrelátásuk t. i. abban merül ki hogy meggátolják az ellenpártot abban, hogy ez az ő tisztájuk színének utánzásával a választás titkos voltát biztosítsa. E czélból a papírt a külföldről hozatják, sőt súlyos kötbér terhe alatt szerződnek a szállítóval, hogy ez azt a papírt a választás elteltéig forgalomba nem hozza. Az urna elé kerülő kuli „titkos“ választása tehát első sorban a liszta színével ellenőriztetik. Ez azonban még nem elég! Megeshetnék, hogy egy ilyen lelketlen kuli a listáról valakit törülne! Ezt meggát- landó a mandarinok az urnáig jobbról balról sorfalat állanak és ellenőrzik a kuli listáját, hogy tiszta-e ? 3aj annak, aki a lucidum intervallum egy pillanatában a listán valamely változtatást eszközölt! Az ilyen kuli megbízhatatlannak bélyegeztetik Ha valamely állásban volt elcsapják ha hitelt élvezett, ezt megvonják tőle, ha a hatóságnál valami baja támad, be fogják mártani, ha a gyermekei téli ruhára szorulnának, nem fognak kapni. A politikai morál az. hogy aki a listán változtatást eszközöl, az — svindler. Ugyanaz a morál még egyebet is kíván. Azt t. i., hogy ha szorul a kapeza, egy ugyanazon kuli 3 — 4 listát is consumálni tartozik, s pedig oly formán, hogy más más név alatt háromszor—négyszer szavaz. Ez annál könnyebb, mert az azonossági tanú rendszerint egy pártbeli sereghajtó, sőt esetleg vicemaudarin. A mostani többség is igy állott elő Nem az ember szavazott, hanem az igazolvány. Amikor ugyanis a főmandarinok látták, hogy fogytán a kuli, holott bőségben volt a bepáczolt igazolvány, hát az igazolványokhoz előre állították a már leszavazott kulikat s igy az is szavazott, aki meg sem jelent. Festhetnénk még a képet, tovább is; hiszen a politikai lelkiismeretlenségnek és corruptionak oly csodálatos kaleidoskopját láttuk, hogy az örökké emlékezetes marad, — de minek folytatni ? A kerület „közakaratja“ többé a leírt módon „megnyilatkozni“ nem fog. Mire még egyszer az urna elé állunk, a páczrendszer már csak jogtörténeti adat lesz, s arról is gondoskodás fog történni, hogy a választás csakugyan titkos legyen. Ez pedig csodás világ lesz! A kulik fogják kezelni a bambusz botokat és a mandarinok háta fog csattogni. Doktor Sch. Pillanat felvételek. i. A brigadéros. Széles mosoly ült a hivek arcán, majd összeverődtek a tenyerek, és hangos szóval
