A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke

264

Született 1805 Komárom. 1822 január 1-től önköltséges hadapród a 12. (Palatínus) huszárezredben. A testőrségnél 1826 február 1-től 1831 január 31-ig, az utolsó évben mint al II. testőrőrmester szolgált Komárom vármegye ajánlatára. A gárdától alhadnagyi rangban a 7. (Liechtenstein) huszárezredhez került, hol 1832-ben főhadnagy, 1839-ben II. kapitány, 1841-ben pedig I. kapitány volt. Résztvett az 1848/49 évi olaszországi hadjáratban. 1849-ben őrnagy lett, de még ez év november 14-én nyugállományba vonult.

(A család nemessége 1754/55-ben igazolva Komárom vm.).

778. MOLNÁR JÓZSEF.

779. MÓNÉ KÁROLY (Alsóveniczei).

Született 1808 Küküllővár. 1828 május 13-tól önköltséges hadapród volt a 32. (Esterházy Miklós) gyalogezredben. A testőrségnél 1831 október 1-től 1836 szeptember 30-ig szolgált Erdélyből. Ez idő alatt 1836- ban beosztva a pozsonyi országgyűlés tartamára kirendelt testőrkülö- nítménybe. A gárdától alhadnagyi rangban a 37. (Máriássy) gyalogezredhez helyeztetett, de 1837-ben leköszönt rangjáról. Elhagyva a hadsereget, kamarai tisztviselő lett Varasdom A szabadságharcban mint köz- honvéd állott be a 2. zászlóaljhoz. A déli harctéren már hadnagy és a 33. zászlóaljhoz került. 1849 január 1-től főhadnagy, majd az év folyamán százados, végül őrnagy. Utoljára szállítókari parancsnok Egerben. Aradon 1850-ben halálra, illetve kegyelem útján 16 évi várfogságra ítéltetett.

(A tulajdonképpeni családnév JÓNAK alias MONYÉ. Címeresnemeslevél 1718 március 7. A gárdista, ki 1829 július 21-én nemesi bizonyságlevelet nyert Fogaras vm.-től, M. Antal és Juhász Mária fia.)

780. MÓRICZ KÁROLY (Técsői).

Született 1819 Taracköz (Máramaros vm.). 1837 február 3-tól hadapród a 39. (Dom Miguel) gyalogezredben. A testőrségnél 1837 december 1-től 1842 november 30-ig szolgált Máramaros vármegye ajánlatára. Ez idő alatt 1838-ban beosztva a milánói koronázásra kirendelt testőrkülönítménybe. A gárdától alhadnagyi rangban a 3. (Wernhardt) könnyű lovasezredhez helyeztetett Nagy-Enyed állomáshellyel. Az ezrednél 1843- tól főhadnagy s az még 1848-ban is. A szabadságharcban 1848-ban főszázados, 1849 június 10-től őrnagy, végül 1849 júliusától alezredes a déli harctéren küzdő 13. (Hunyady) huszárezredben. A világosi fegyver- letétel (1849 aug. 13.) után Aradon 1849 december 12-én halálra, illetve kegyelem útján 16 évi várfogságra ítélve, Munkácson raboskodott 1852 június 16-ig, mikor kegyelmet nyert. 1878-ban huszti orsz. képviselő volt. Meghalt 1894 január 30 Máramarosszigeten.

(Címeresnemes] evél 1609 február 8. A gárdista, M. Péter (1791- 1861) alispán és Darvay Anna fia, M. István és Várady Ápes unokája, az 1754/55-ben Máramaros vm. igazolt M. István és Décsey Mária szépunokája.)