A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből
50 karhatalommal való eltávolítására. Hogy mi lett a szegény állatok sorsa — ismeretlen. Annyi azonban bizonyos, bogy a kutyapereknek ezzel az intézkedéssel sem lett vége a testőrpalotában. Még évtizedek múlva (pl. 1834-ben) is előfordult, bogy ,egy testőr több napi foglár fogságot kapott azért, „weil er gegen den Befehl seinen Hund im Hause behalten bat.“ A másik probléma, a dohányzás kérdése kezdettől fogva még az előbbinél is sokkal nagyobb jelentőségűnek bizonyult és sokkal több bonyodalmat is idézett elő. Tekintettel a XVIII. századi dohánynemek valószínűleg csekély finomságára, s azokra a látás és szaglás által érzékelhető igen erős nyomokra, melyeket a dohányzás és tubákolás a dohányos egész lényén visszahagyott, az udvar a testőrök dohányzását eleinte szolgálatban és szolgálaton kívül szigorúan tilalmazta. A nemes úrfi viszont, aki a dohány élvezetében a nagykorúság elvitathatatlan előjogát látta, nem volt hajlandó megbarátkozni a lemondás gondolatával, a megszokott élvezettől való megválás nehézségeitől eltekintve már csak azért sem, mert minden dohányzási tilalom az ő szemében tekintélye csorbításának, kiskorúságra való lefokozásnak tűnt fel. Hogy a két erőnek, egyrészről a jogaihoz ragaszkodó, szenvedélye rabjává lett .fiatalember makacsságának, — másrészről az udvar érdekeit védelmező parancsnoki elvhűségnek egymás ellen való állandó küzdelme a gárdisták életében milyen sok drámai összeütközéshez vezetett, azt mindenki könnyen elképzelheti. A sok összecsapás végre is, mint a felmerült kérdések legnagyobb részében, a belátóbb fél meghátrálásával olyan megalkuváshoz vezetett, mely a modus vivendi-t mind a két (fél számára megteremtette, s lecsillapította a felhevült kedélyeket. Ebben a megállapodásban a testőr jogot nyert a dohányzás folytatására, de kezességet kellett vállalnia az iránt, hogy teste és ruházata tisztaságai dohányzás miatt csorbát többé nem szenved, s hogy a dohánynemüek élvezetétől legalább szolgálatba indulás előtt és szolgálat alatt a Burg helyiségeiben tartózkodni fog. Arra nézve, hogy a gárdisták között milyen volt a dohányosok és a nem dohányosok számaránya, kimutatást eddig az iratokban nem találtam. De a dohányzásra vonatkozó általános rendelkezések és az alkalmi utasítások szövegezéséből arra kell következtetni, hogy a testőrök legnagyobb része mindenkor a dohányosok csoportjába tartozott, s az abstinensek száma meglehetősen csekély lehetett. Úgy érzem, hogy az a kép, melyet a nemes ifjú lelkületéről festeni kívántam, az elmondottak után is hiányos maradna még, s az egyik legfontosabb alapszínt nélkülözné akkor, ha semmit nem szólnék a testőr hitéletéről, ha be nem mutatnám azt a magatartást, melyet a gárdista a kor vallásos mozgalmaival, felszínre vetődött erkölcsi és világnézeti irányzataival szemben tanúsított. Ennek a kérdésnek a megvilágításához forrásanyagunk annyi érdekes adattal szolgál, hogy a kimerítő feldolgozás külön értekezés kereteit is kitölthetné. Itt csak a végeredményeket foglalhatom össze röviden. Abban a korban, — a XVIII. század második feléről van szó, — amikor Istennek és embernek, egyházaknak és felekezeteknek egymáshoz való viszonyára vonatkozó ítéletében az emberi gondolkodás, koreszmék és hagyományok között ingadozva, olyan nagy forrongást mutat, s amikor ezen a téren, egymást felváltva, vagy egyidejűleg teljesen ellentétes irányzatok keresnek maguknak érvényesülést, magától ér- tetődőleg a nemes úrfiak testületében sem kereshetünk felfogás- és érzii-
