A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918

A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - K. László József: Mozzanatok a magyar nemes testőrök életéből

31

Ö, akinek lelkét egészen a porosz versenytárs hatalmától való rettegés uralta, s aki tisztán látta, hogy Nagy Frigyes államának ereje az államalkotó nép nyelvi, vallási és politikai egységében rejlik, — sokkal inkább, mint erős hadseregében, — kötelességének, legelső uralkodói feladatának tartotta, hogy — háza jövője érdekében — a maga népeit is ilyen tökéletes egységben tömörítse trónja körül. A nyelvi egység és a vallási egység megteremtésében — tudta jól — csak generációk érhetik el a kívánt eredményeket, de az alattvalók történetszemléletének, politikai felfogásának egységesítése, az uralkodóház iránti meggyőződéses hűség érzésének minden nép lelkében való megszilárdítása olyan feladatok, amelyek — mint azt az események is sajnálatosan igazolták — nem tűrnek semmi haladékot, s nem engedik meg a türelmes, bizakodó várakozást. Az egész birodalom, az uralkodóház sorsa függhet attól, hogy itt el lehet-e érni — viszonylag rövid idő alatt — a kívánatos eredményeket, vagy sem.

A feladat, — alaposan átgondolva — legalább magyar vonatkozásában, nem is volt olyan lehetetlenül nehéz, mint amilyennek első pillanatban a felületes szemlélő ítélhetné. Hiszen nem a mai értelemben vett egész nemzetnek, csak a politikailag jogosítottak aránylag csekély rétegének megnyeréséről, a trón iránti hűségben való egységesítéséről volt szó. De kétségtelen, hogy a rendi társadalom egészének ilyen egységes, dinasztikus szellemmel való telítése elsősorban annak a feladata, akinek abból haszna van, vagyis magáé az uralkodóházé. Ennek a világos átlátása indítja a nagy koncepciójú Mária Teréziát arra, hogy a „Staatsraison“ követelte s a családi érdekekre figyelő ilyetén köznevelésnek legelső munkása legyen.

Egyszerre vonja akciója, körébe a három országos rend mindegyikét. A főnemességgel valójában nem is volt sok gondja. Az — nagyobb részben — kipróbált hűségű családokból állt már atyja idejében is. őneki csak a meglévő hajlamokat kellett céltudatos eljárással, s az ismert eszközökkel tovább fejlesztenie. A városi rend megnyerése sem volt nehéz feladat. Régi szabadalmak megerősítése, kibővítése, vagy újak adományozása nemcsak jólétét emelték a magyar városi polgárságnak, hanem megerősítették azt a bizalmat és ragaszkodást is, amelynek ébrentartása a „landesmütterliche Fürsorge“ legelső gondjai közé tartozott.

Nehézségekre, komolyabb akadályokra a nevelőmunka csak a köznemességnél találhatott, annál a rendnél, melynek tagjait nemcsak lelkileg, de fizikailag, földrajzilag is a legnagyobb távolságok választották el Bécstől, a Habsburg-birtokállomány elismert központjától. Pedig ennek a rendnek a lelki átállítása nem maradhatott ki a munkaprogrammból, mert, ha a köznemes nem is volt hangadó elem még az országban, állás- foglalása, mint Rákóczi szabadságharcának eseményei is megmutatták, esetenként döntő befolyással lehetett már az országos közhangulat, a történelmi események alakulására. A falusi birtokán élő és gazdálkodó középbirtokos, vagy kisbirkotos nemes, még inkább a jobbágytelken tengődő, vagyontalan köznemes ember bizony nehezen volt megközelíthető az államvezetés terén érvényesülő, idegen földön termett, nagyszabású elgondolások számára, különösen ebben a korban, amikor a politikai neve-