A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - I. A magyar nemes testőrség állománya 1760-1850. - B) A gárda összes felvett tagjainak névjegyzéke
68 12 főnyi testőrkülönítmény parancsnoka. 1802 január 22-én őrnagy és az ez évi pozsonyi országgyűlésre kirendelt testőrkülönítmény parancsnoka. 1806 augusztus 1-től I. testőrőrmester. 1812 október 26-án alezredes lett és ez év november 1-től, a rendszeresített évi 800 forint ellátáson kívül 400 forint pótlékkal, nyugállományba vonult. Mint a testőrök kihágásait leggyakrabban feljelentő feljebbvaló, a testületben rendkívül népszerűtlen volt. Meghalt 1815 augusztus 29 Bacskafalva (Nyitra vm.). (B. Bálint és Sándor testvérek gárdisták, az 1754/55-ben Bars vm. igazolt B. János és Tarnóczy Krisztina fiai, B. Miklós és Tersztyánszky Katalin unokái, B. Mihály szépunokái, B. András dédunokái, B. Péter ükunokái.) 28. BACSKÁDY MIKLÓS (Baoskafalusi). Született 1824 január 4 Never (Nyitra vm.). 1845 december 24-től hadapród a 62. (Turszky) gyalogezredben. A testőrséghez 1846 május 1-én került Nyitra vármegye ajánlatára, honnan 1848 szeptember 10-én elbocsátását kérte és 20-án el is távozott. A szabadságharcban 1848 október 1-től főhadnagy a 22. zászlóaljnál, majd 1849 májusáig századparancsnok, végül Kazinczy Lajos ezredes segédtisztje. Utoljára százados a 22. zászlóaljnál. Világosnál (1849 aug. 13.) tette le a fegyvert. Fogságba kerülvén, a pesti hadbíróság 1849 december 10-én átírt a gárdaparancsnoksághoz, mert kihallgatásakor azt vallotta, hogy 1848 szeptember havában betegsége folytán két havi szabadságot kapott s ez alkalommal hazaérve, azonnal jelentkezett Mészáros honvédelmi miniszternél és egyik honvédzászlóaljhoz való beosztását kérve, ki is nevezték főhadnaggyá. Mivel ez a körülmény elítélésére nézve még nem elegendő, a hadbíróság kéri annak közlését, hogy B. elbocsátás, felülvizsgálat vagy más egyéb okból került el a gárdától. A testőrparancsnokság a megkeresésre adott válaszában közölte, hogy B. 1848 június 27-én családi ügyben négyheti szabadságot kapott és elutazott, de július 26-án szolgálatra jelentkezett. Majd szeptember 10-én lemondott és a legfelsőbb elhatározást be nem várva, szeptember 20-án önként távozott. B. különben mint feltűnően ideges ember volt ismeretes és emiatt orvosi felügyelet alatt is állott. Szabadságot valóban betegsége miatt kapott. Édesatyja jött érte és június 20-án magával vitte. A testőrségnél általános vélemény volt, hogy szabadsága leteltével nem-fog visszatérni, azonban mégis bevonult. B. Pestről utóbb Aradra szállíttatván, az ottani haditörvényszék 1850 március havában halálra, majd kegyelem után nyolcévi várfogságra ítélte. Munkácson raboskodott, honnan 1854 március 4-én szabadult. (A család nemessége 1754/55-ben igazolva Nyitra vm.-ben és onnan 1831-ben nemesi bizonyságlevelet is nyert. A gárdista, B. Ignác fia.) 29. BACSKÁDY SÁNDOR (Bacskafalusi). Született 1764 Endréd (Bars vm.). Tisztviselő volt a magyar kir. udvari kancelláriánál. A testőrségnél 1790 május 17-től 1793 február 23-ig szolgált Bars vármegye ajánlatára. A gárdától mint sóhivatali ellenőr, Szegedre került. (Nemesi adatok B. Bálintnál, ki a gárdista testvérbátyja.)
