A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918
A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. - II. A magyar királyi nemesi testőrség névkönyve 1867-1918.
502 (Címeresnemeslevél 1719 szeptember 23. Előnevek 1747 október 30 „Borsodi“ és 1801 június 12. „Katymári“. A gárdista, L. Gedeon és Ozsdolai Gábry Klára fia, L. Miklós unokája, L. Jakab szépunokája, a nemességszerző L. István dédunokája. A gárdista arcképe, özv. Vidovies Rókusné szül. Semsey Luiza úrnő Bpest, birtokában.) 110. báró LEDERER KÁROLY. Született 1837 szeptember 5-én Nagyvárad (Bihar vm.). Katonai pályáját mint önkéntes kezdte 1853 március 12-én a 30. gyalogezrednél, hol 1853 április 13-án hadapród, 1853 augusztus 18-án II. hadnagy, 1854 május 21-én I. hadnagy volt. Áthelyezve 1854 május 25-én a 2. dragonyos ezredhez egyidejűleg főhadnagy, majd 1857 január 5-től beosztva a 10. huszárezredhez, II. kapitány lett. 1858 szeptember 1-től I. kapitány és résztvett az 1859. évi olaszországi háborúban, mely alkalommal hadi- ékítményes katonai érdemkeresztet kapott. 1866 április 13-án áthelyezve a 6. huszárezredhez,, őrnaggyá lépett elő és harcolt az 1866. évi porosz háborúban. 1868 november 1-től a 14. huszárezrednél szolgált és itt lett 1868 november 9-én alezredes. 1871 november 1-én ezredes a 2. huszárezrednél. Mint ilyen 1873 szeptember 1-től a 16. huszárezred, 1876 október 10-től pedig a 21. lovasdandár parancsnoka. 1878 május 1-től tábornok és 1878 augusztus 21-től az 1. lovasdandár, majd 1882 november 14-től a 24. gyaloghadosztály parancsnoka. 1882 december 26-tól altábornagy. A magyar királyi nemesi testőrségnél 1883 január 1-től testőrfőhadnagy, 1885 január 1-től pedig az arciere testőrségnél testőrfőhadnagy. 1897-ben lovassági tábornoki címet kapott és 1900-ban nyugállományba vonult. (Osztrák nemesség 1763 szeptember 3. Osztrák bárói rang 1778 február 21. Honfiúsítás 1840 szeptember 3. A gárdista, br. L. Károly (1800—1868) és Borosjenői Tisza Amália (1804—1890) fia, br. L. József (1771—1812) és gr. Hadik Antónia (1760—1827) unokája, a bárói rangot nyert L. Gottlob (1723—1795) és nemes Trientl Sabina (1735—1796) szép- unokája.) 111. gróf LÓNYAY ALBERT (Nagylónyai és Vásárosnaményi). Született 1850 december 20-án Nagylónya (Bereg vm.). Katonai pályáját mint önkéntes kezdte 1869 április 16-án a 9. huszárezrednél, hol 1869 május 1-én hadnagy, 1874 május 1-én főhadnagy, 1880 július 11-től pedig cs. kir. kamarás. Áthelyezve 1881 május 1-től a 8. huszárezredhez, 1882 május 1-én II. kapitány. 1884 december 17-én a 7. huszárezredhez került és gr. Pejacsevich Miklós budapesti hadtestparancsnok segédtisztje lett. 1886 május 1-én I. kapitány, 1888-tól újból a 7. huszárezrednél szolgál, 1891 május 1-én őrnagy és az uralkodó szárnysegéde. 1893 november 1-től alezredes, majd 1894 november 1-től ismét beosztva a 9. huszárezredhez, 1896 május 1-én ezredes és ezredparancsnok. 1900 október 18-án III. oszt. vaskoronarendet kapott és 1901 április 9-től az 5. lovasdandár parancsnoka. 1902 május 1-én tábornok és 1904 június 28-tól a 6. sz., végül 1905 június 1-től a 3. lovasdandár parancsnoka. Még ez év november 14-től lovashadosztályparancsnok volt Wienben. 1906 november 4-től altábornagy lett. A magyar királyi nemesi testőrségnél 1907 április 1-től testőralhadnagy. 1908 augusztus 18-án Lipót-rend lg. keresztet kapott és 1910-től
